Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-31 / 87.szám

ben a magyar ós német együtt lakott s igy egymás hatását paralizálta. Valódi városaink azonban a középkorban éppen nem vollak. A magyar nemzet súlypontja a legújabb időkig a megyékben, vidéki nemességben, nem pedig a városokban, a polgári elemben volt. Sőt ez az állapot most sem változott meg, csak módosult. Nyugaton a beolvasztás mindenütt megtörtént. Végrehajtották a hatalmas városok. Városainkban a magyar elem már dominál. A városi lakosság 63 perczentje magyar, 18 perczen tje német, 7 perczentje tót, 3 perczenije oláh, 4 perczentje horváth-szerb stb. E számadatokból kitűnik, hogy a magyarság eíleuálhatatlanul meg fogja hódítani a városokat s ezzel az egész országot. Emelni kell tehát a városokat az állam és társadalom minden eszközével. A nyolczadik fejezetben Attikusz folytatja a városokról szóló fejezetet. Jól szervezett helyi autonómia alapján kell kifejteni városainkat, mert csak a városok asszimálnak ós magyarosítanak. A népesedós is főleg a városokbau megy előre. Az alföld kivitelével a lakosság a vidéken alig szaporodik. A megyék fenntartották a magyar nemzetet, a városok ki fogják fejteni. Államivá kell tenni a rendészetet és a közegészségügyet. A valódi autonómia ügyeit ellenben rá kell bizni a városokra. Iuditványozza 16 váresnak szab. kir. várossá tételét. Indítványozza a választási kerületek szaporítását, a városok javáfa. Sürgeti átalában a parlamenti reformot s a magyar vidékek számára több képviselőt kivan. De a városok fejlesztésének leghatalmasabb emeltyűjéül az ipar megteremtését mondja. Ha máskép nem megy, külön vámterülettel. Ipar nélkül Magyarország elsorvad. Párkányi vásár. Párkány, okt. 28. Gőzerővel irtják az n. n. országos vásárokat, mert maholnap már majd minden jóravaló magyar embernek meg van a maga külön vasúti stácziója, a honnan néhány hatosért átalzónázhal valamelyik nagyobb városba gubáért, subáért meg tubáért is. Mikor még az emberek nem tudtak olvasni, Merkúr fiai a következő furcsa ábéczét találták ki: a hol kitűnő koesikenőcsöt árultak, oda kipingáltak valami zöld macskát; a hol nagyon jó szalámit vagdaltak, ott kék patkányt festettek ki a bolt deszkájára. Ilyen formán keletkeztek az ismeretesebb kereskedő firmák pl. Vörösrák, Aranyásó, Aranykasza, Fehér elefánt, Ezüst golyó s a többi. De mióta az emberek olvasni tudnak, azóta már csak a firma neve után igazodnak. Ilyen anakronismus a maga. nemében legtöbb országos vásár. Mig vasút nem járta, addig csak volt valami közük a világhoz, hanem azóta tökéletesen fölöslegesek. Ilyen elavult, sokadalom a párkányi vásár is, melyet az esztergomiak tesznek híressé. Afcsődül ilyenkor az egész város sületlen gesztenyét fogyasztani, ostoba panorámások szabalmazott csalásait élvezni, sőt még talán venni is valamit, ha egyebet nem legalább — hidjegyet. Az idei vásárt azonban tökéletesen tönkre tette a zóna. Nem kínálatban, de vásárlásban. Mert még Erdélyből is hoztak sajtot, Sopronból is néhány káromkodást és Eszékről is keserves csalódást. Hanem vásárló publikumot sehonnan sem hoztak s igy megint csak olyan füstje és lármája volt a párkányi vásárnak, mint a végtelen rossz gesztenyének, melyet csak az orvosrendőri vizsgálat hiánya miatt vesztegettek olyan kukaczosan és nyersen. Csodálatos módon elszaporodtak a vásári troubadourok, a kik orfeumba való nyegleségeket árultak magyar szóval. A léha Giegerli-nótát például egész a rekedtségig éuekelte egy kétségbeesett újpesti família s kínálta egész a frivolitásig. A bicskára karikázok, a fehér egerek és melancholikus kanárik által húzogatott jóslatok, az amerikai fotográfusok, a nem természetes halálban kimúlt gebehussal tartott u. u. vadállatok, a hat mázsás csodaasszony, az önlögmalom, az erőmérők s egyéb szabadalmazott zsebmetszök széltébeu hoszszában lopták a napot s a vásári közönséget. Szóval volt minden csak vásár nem s igy az u. n. párkányi vásár helyett is jobb lenne kitalálni valami okosabban eligazító esztei'gomvidéki vasutat. GASTON. A NŐKRŐL A NŐKNEK. LEÁNY AZ ÁBRÁND, ASSZONY A VALÓSÁG. * SZÁZ OKOT KÖVETEL A NŐ ARRA, HOGY SZERESSEN; DE CSAK EGYET TALÁLJON ÉS BIZONYOSAN MEGCSAL. * HA IGAZSÁGOSAN AKARSZ EGY NŐT MEGJ ÍTÉLNI, AKKOR NE SOKAT HAJTS AZ — ASSZONYOK ÍTÉLETÉRE. LEGTÖBB NŐTŐL AZ KAPJA AZ ELSŐ CSÓKOT, A KI — ELŐSZÖR KÉRI. * HA BARÁTSÁGÁT KÍNÁLJA A NÖ, AKKOR MÁR NEM RENDELKEZIK — SZERELMÉVEL. * MELYIK NŐ VALLJA BE, HOGY ELHERVADT? A KÖRÖSKÖRÜL NÖVEKEDŐ KÖZÖNYT INKÁBB A FÉRFIAK ÍZLÉSÉNEK HANYATLÁSÁBAN HAJLANDÓ KERESNI. * VANNAK NŐK, A KIK EGY LOPOTT CSÓK MIATT AZÉRT ÜTNEK OLYAN NAGY LÁRMÁT, MERT CSAK EGY CSÓKRÓL VAN SZÓ. 08AA1KML Halottak estéjén. (M. K.) Ez évben már nekem is van halottam. Mindig szomorúan mentem ki halottak napján a temetőbe, az idén már | félek kimenni. Eddig sem az a czynikus • kíváncsiság vitt ki a mely még a fényes és virágos temetést is érdekes látványnak találja, hanem szerettem elmélázni odakünn a legszomorúbb kertben, a melybeu minden fűszálnak, virágnak a halál ád életet s szerettem elgondolkoz ui azon az időn, mikor majd én is ide kerülök a mikor majd én is ide kerülök s mikor majd az én létemet sem mutatja egyéb, mint egy korhadt fakereszt s talán egy-két pislogó lámpácska. Vagy azon időn gondolkoztam, mikor majd nekem is lesz itt egy sirdombom, a melyhez imádkozni jái ok, ebben a terméketlen, rideg országban a hol körülbelül minden ismerősömnek van már egy picziny kis földbirtoka a melyet könnyeivel, kegyeletével folytonosan gondoz s az még sem terem neki egyebet, mint gyászt és szomorúságot. Hanem azt ugyan nem sejtettem, hogy a tied lesz az ! A tied a ki mindig jó, legjobb gyermek voltál, öröme, reménye büszkesége valamennyinknek a kit ismertünk és szerettünk. Ki tette volna fel rólad, hogy ugy meg tudj szomoritani minket. És mégis megtörtént. Azt mondják a kit az Isten szeret, fiatalon veszi magához. Téged nagyon szerethetett.,. A fiatalság és a szépség teljében zárta le a szemeidet. De hát mi nem szerettüuk-e éppen ugy? S mégis minket büntetett legerősebben, a kiktől elrabol. Az isteni filozófiát legnehezebb nekünk halaudókuak megérteni. Messze jártam, visszajötttem. Kerestelek téged. A temetőbe vezettek. Nyájas fehér fakerítéshez a melyet repkényindák kúsztak össze, meg kellett értenem, hogy ez a gyenge fakerítés elég erős arra, hogy örökre elválaszszon tőled. Fölötted föld, a földön virág. Föld az élet eszméje, virág az ifjúság jelképe és te föld alatt pihensz, sírodat virág lepi be. Micsoda fájó, sivár kontraszt! Micsoda hazug ellentót! A kert összes rózsái sírodra kerülnek. Azt suttogják: »Bimbókoruukban még ő goudozott s mi a sírján hervadunk el.« Azt suttogják: »Szép volt, ifjú volt, alig kezdett élni, s elhervadott. Épp ugy mint mi.« Virág a párját siratja benne ! Csakhogy a virágot a kikelet újra visszahozza. A mely téged visszahozzon, nincs az a kikelet . . . Azelőtt mindenütt láttalak, s most mindenütt hiányozol. Ha otthonodban vagyok figyelem az ajtók nyilasát, de te egyiken sem jösz be. Egy hely mindig üres az asztalon . .. Egy ágy soha sem lesz lebontva . . . Egy szín azelőtt mindenütt most sehol. A te kedvenez színed, az ég kékje, komor fekete lépett a helyébe. Az éj színe olyan a ruha, a hangulat, a lélek . . . Egy kedves hang uem kaczag, nem szólal meg soha. És egy nevet, nem hallok sohasem. A ki mégis kiejti felsóhajt és hirtelen elhallgat. És elhallgat hallatára mindenki. «Angyal repül át a szobán.» De a pajkos ingerkedés: ki szólal meg elébb ? nem következik utána. De néha mégis látni véllek . . . Ha olykor este magányos homályos kis szobámban egyedül vagyok gondolataimmal, mintha egyszerre kápráznék a szemem . . . Csillogó fehérség tölti be az egész szobát. Mysztikus, tiszta fehérség. Melodikus suttogás és szárnycsattogás üti meg a fülemet. Mintha lágy, kedves kéz simítaná végig homlokomat. Ismerős hang nevemen szóllitana. Kitárom a karjaimat ós feleszmélek. Önkénytelenül az ajkamra jön : »Te voltál itt« . . . Ah, balga képzelődés! Pillanatnyi öröm, hogy annál setétebb legyen újra a bánat utána. Hiszen a sírodnál állok, HOGY MÁR MÁSODÍZBEN HASZNÁLTAM EZT AJ SOKATMONDÓ KIFEJEZÉST, ANNAK IS MEG VOLT A MAGA ÉRTELME. BELÁTTAM UGYANIS, HOGY A »MAMA« SZIVE CSORDULTIG TELI VAN DICSVÁGYGYAL S HOGY EZ AZ EGYETLEN KULCS, MELYLYEL KEGYEINEK TÁRHÁZÁT MEGNYITNI LEHET. MÁR PEDIG A KI BIRNI AKARJA A LEÁNYT, — TARTJA A KÖZMONDÁS, — AZ IPARKODJ ÉLI MEGNYERNI A »MAMÁT« ; MEGRAGADTAM TEHÁT KÉTKÉZZEL A KULCSOT, S ADDIG KI SEM BOCSÁJTÁM KEZEIM KÖZÜL, MIG IGYEKEZETEMET FÉNYES SIKER NEM KORONÁZTA. — ÉS MILY VÉLEMÉNYT TÁPLÁL LEÁNYOM IRÁNT TISZTELT KRITIKUS UR, HA SZABAD KÉRDENEM? — AZT HOLNAP A »SZEMIÉBEN« MIUDENKI OLVASHATJA. — MAGA KEGYETLEN. — MIÉRT, ASSZONYOM? — MERT EGY GYÖNGE PILLANTÁST SEM ENGED LELKÉBE. — MINEK, MIKOR ELRAGADTATÁSOMRÓL ÚGYIS MEG VAN GYŐZŐDVE. — JÓL HALLOTTANI-E? — KIÁLTÁ ÖNFELEDTEN A TULBOLDOG »MAMA«, MIG LEÁNYA, AZ IMÁDANDÓ JANKA, FÜLIG PIRULT SZAVAIM HALLATÁRA. VAGY TALÁN NEM IS AZ ÉN SZAVAIM CSALTÁK KI AZT A LÁNGOLÓ PÍRT, HANEM AZ A GYULLASZTÓ HÉV, MELY SZAVAIMMAL EGYÜTT TÖRT ELŐ BELŐLEM? MINDEGY NE KERESSÜK. A PÍR AZ IFJÚSÁG RÓZSÁS; ÉVEIBEN SOKS'/OR AKARATUNK ELLENÉRE IS AZ ARCZUNKRA LO}JA MAGÁT, S EZ A PIR AZUTÁN A LEGKEDVESEBB. ÉN IS SOKAT MEGTUDTAM BELŐLE. HOGY IS NE, MIKOR MÉG ÉN EZ ESTÉT KIVÉVE, SOHASEM LÁTTAM ÖT, EGY ÁRVA SZÓT SEM VÁLTOTTAM VELE, ZIVATAR ALKALMÁVAL ESERNYŐMMEL NEM KÍNÁLTAM MEG, s IGY MÉG CSAK EGYETLEN KALAPOT SEM TETTEM TÖNKRE ÉRTE, A JÉGPÁLYÁKON SOHA NEM TALÁLKOZTUNK, HALIFAXÁT NEM CSATOLTAM FEL, LEEJTETT LEGYEZŐIÉRT NEM HAJLONGTAM, NAPERNYŐJÉT NEM CZIPELTEM, KEZTYŰIT BE NEM GOMBOLTAM, RUHÁIT, NEM BÁMULTAM, KALAPJÁT NEM DICSÉRTEM, ARCZKÉPÉT EL NEM LOPTAM, SŐT MÉG PÁRBAJT SEM VÍVTAM ÉRTE SOHA: ÉS Ő MÉGIS PIRUL! . . . UGYAN VAN-E MÉG VALAKI, A KI A SZERELEM MINDENHATÓSÁGÁT KÉTSÉGBE MERNÉ VONNI ? IGY ÁLLVÁN ÜGYEIM, BIZONYOS BÜSZKESÉG VETT RAJTAM ERŐT S KEZDEM MAGAMAT NAGYRABECSÜLNI, ARRÓL, HOGY KRITIKUS VAGYOK, EGÉSZ MEGFELEDKEZTEM S VALAMI RENDKÍVÜLINEK KÉPZELEM MAGAM, KIRŐL MINDEN UTÓGONDOLAT NÉLKÜL ELMONDHATNÁ AESOPUS RÓKÁJA, HOGY: QUANTA SPECIES ! . . . EKKOR RÁZENDÍTEK A CZIGÁNYOK AZ ELSŐ NÉGYEST. CSAK EZ HIÁNYZOTT MÉG AZ EST DICSŐSÉGÉBŐL, HOGY MEGKORONÁZTASSÁK A MULATÓ » HUMANITÁSA. A TEREM EDDIGI HULLÁMZÓ MOZGÁSA, EGYSZERRE DÜHÖS FORRONGÁSSÁ VÁLTOZOTT. FIATAL, FEHÉR KEZTYŰS TITÁNOK SZÁGULDTAK FEL-ALÁ A TEREMBEN ; REPÜLT A FRAKK, PATTOGOTT A LAKK. OLYAN BÁBELI ZAVAR KELETKEZETT HIRTELENÉBEN, HOGY HOLMI KÖZÖNSÉGES NYÁRSPOLGÁRI KEDÉLY MENEKÜLNI IGYEKEZETT BÉKÉSEBB FEDÉL ALÁ, VÉLVÉN EGY UJABB SZABADSÁGHARCZ KITÖRÉSÉT, VAGY EGY IRTÓZATOS PÁNIK VÉSZTERHES BEKÖVETKEZÉSÉNEK KÖZELSÉGÉT. AZ EGÉSZ PEDIG NEM VOLT EGYÉB, MINT ÁRTATLAN FOGLALKOZÁS A — NÉGYESRE! HÉT-NYOLCZ TÁNCZSZOMJAS CZELEBRITITÁS ROHANT HIRTELEN, EGYSZERRE EGY-EGY HÖLGY FELÉ, S MIDŐN MÁR REKEDTRE HEZITÁLTÁK EGYMÁST A TÁNCZKÉRÉSBEN, A GYŐZTES »VÁLASZTOTT« KIVÉTELÉVEL, DÜHÖS UGRÁSOKKAL ROHANTAK TOVÁBB, ÜLDÖZNI GONOSZ SZERENCSÉJÜKET. BERKES JANKA SEM VOLT MENT AZ ÁDÁZ OSTROMTÓL. HIÁBA FEJTÉ KI MINDEN MŰVÉSZNŐI TEKINTÉLYÉT, HIÁBA SÁNCZOLÁ EL TÁMLÁNYÁT KAPOTT VIRÁGCSOKRAINAK ILLATOS BARIKÁDJÁVAL, HIÁBA ÁLLTAM ÉN IS OTT ÉLŐ KOMÁROMI »KŐSZŰZ«-KÉNT S MERESZTEM KRITIKUSI TEKINTETEM GYILKOLÓ ÜTEGEIT A VAKMERŐKRE, AZÉRT CSAK FOLYT AZ ELKESEREDETT HARCZ TOVÁBB IS A »KITÜNTETŐ KEGYÉRT«, S ENGEM SZÁMBA SEM VÉVE MŰKÖDTETTÉK KIMERÜLT HANGSZÁLAGAIKAT; ( — NAGYSÁD! — ARANYOS NAGYSÁD. — KÉREM. — ESEDEZEM. — CSAK EZ EGYSZER. — TEGYEN BOLDOGGÁ. — SZERENCSÉLTESSEN. ÉS A SZÉP JANKA, OLY BOLDOGAN, ANNYI NAIVITÁSSAL TUDOTT KACZAGNI EZEN A KÉZZEL, SZÁJJAL S ÖKÖLLEL VIVOTT KÜZDELMEN, HOGY BENNEM ISMÉT FELTÁMADT AZ »Ő« IRÁNT VALÓ RESPEKTUS, A »SZÉP LEÁNY« IRÁNT ÉRZETT SZERELMEM ROVÁSÁRA. HANEM HÁT EZ NEM TARTOTT SOKÁ! AZ, A KI MÁR A MAMÁK KEGYÉT MEGNYERNI SZERENCSÉS VOLT, KÖNNYEN BOLDOGUL. ANNAK UTAIBÓL AZ AKADÁLYOK KI VANNAK EGYENGETVE. EGY REJTETT SZEMPILLANTÁS A »MAMA« RÉSZÉRŐL S EGY GYÖNGE, FUTÓLAGOS ELPIRULÁS A LEÁNY ARCZÁN, MEGTENNÉ A VÁLASZT: — KÖSZÖNÖM URAIM A MEGTISZTELTETÉST, DE MÁR FOGLALKOZVA VAGYOK KÁVAI ÚRRAL. EGYSZERRE A HETEDIK MENYBEN ÉREZEM MAGAM. ES MÉLTÁN. NEM KIS DOLOG HÉT-NYOLCZ SZÁJAS URACS FELETT SZÓ NÉLKÜL GYŐZEDELMESKEDNI, LEGFOKÉP AKKOR, HA ELŐZŐLEG MÉG SZÓ SEM VOLT KÖZÖTTÜNK A GYŐZELEM TÁRGYÁRÓL! BECSVÁGYAM ÉS HIÚSÁGOM KI VOLT ELÉGÍTVE, BÁR MÉG MINDIG FIGYELMENKIVÜL HAGYTAM AMAZ ESHETŐSÉGET, HOGY A MŰVÉSZNŐ BENNEM CSAKIS A KRITIKUST LÁTJA, S KITÜNTETÉSE EGYEDÜL NEKI SZÓL. HOGY IS GONDOLHATTAM VOLNA ILYESMIRE? BOLDOG VOLTAM TEHÁT ÉS IRIGYELT. VAGY TALÁN NEM A SÁRGA IRIGYSÉG CSALTA AZT A KÉTES MOSOLYT A »VERTHAD« AJKÁRA? MIKOR SZEMBEN ÁLLTUNK »VIZAVINKKAL«, MÉG MINDIG ÖNMAGAMMAL VALÉK ELFOGLALVA, DE A »PANTALLON«-NÁL MÁR BERKES JANKA FOGLALT EL ENGEM, S MIDŐN AZ ELSŐ »ÉTÉ«-NEK IS VÉGE VOLT, ELKEZDTEM UDVAROLNI. A NÉGYES ELTARTOTT VAGY FÉLÓRÁIG. EZ NEKEM ÉP ELEGENDŐ VOLT ARRA, HOGY BEVALLJAM MENNYIRE SZERETEM, IMÁDOM, S HA ENYÉM NEM LESZ, HÁT FÖBELÖVÖM MAGAM. JANKA KEZDETBEN ELPIRULT, ELEFÁNTCSONTLEGYEZŐJÉVEL CSINTALANUL MEGÜTŐGETÉ AREZOMAT S VÁLTIG BIZONYITGATÁ, HOGY MI MÉG MINDKETTEN IGEN FIATALOK VAGYUNK, (ÉN VAGY 39 ÉVES LEHETTEM AKKOR, Ö PEDIG DISKRÉT SZÓLVÁN 20) s IGY MÉG OSTOBASÁG KÖZTÜNK HÁZASSÁGRÓL BESZÉLNI; DE A »SÉTA JOBBRA«NÁL MÁR Ő IS BEVALLÁ NEKEM HOGY SZERET, s HOGY VAGY AZ ENYÉM LESZ, VAGY A — SIRÉ. AZUTÁN PEDIG ELMONDÁ, HOGY EGY HÉT MÚLVA NÁLUK, MÉLYKUTON IS LESZ EGY »JÓTÉKONYCZÉLU« TÁNCZMULATSÁG, S HOGY HA TERHEMRE NEM LESZ, HÁT LÁTOGASSAM MEG ÖT EZ ALKALOMMAL. •