Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-27 / 86.szám

túl van halmozva esztergomi ügyekkel s csak a napokban is egyszerre öt esztergomi fenyítő ügyet tárgyaltak. Benne van a levegőben szivárványos színekkel jövőnk délibábja : a megnö­vesztendő uj Esztergom megye, mely virágzó központjának a kulturális intéz­ményekben bármelyik közeli megyei központtal versenyen felül álló Eszter­gom város tfvallaná. Ezt a szép álmot kellene közelebb hozni a valósághoz s Esztergom fontos intézményeihez vissza kellene kérni Szi­lágyi Dezsőtől a törvényszéket. Szilágyi Dezső nálunk párton fölül áll. Egyformán szereli és becsüli minden politikai felekezet s igy átalános lel­kesedéssel járulna elébe egy nagy kül­döttség, mely a város jogos kívánságát tolmácsolná. Szilágyi Dezső az igazság ország­nagyja. Ha egy nagy küldöttség el­mondja neki nélkülözéseinket a törvény­szék hiánya óta, ha rámutat előtte járásbíróságunk hatalmas ügyforgalmára, mely másutt szinte kikerülheíetlennó tenné a törvényszék felállítását, ha ki­tűnő ügyvédi karunk s igy társadalmunk egy tekintélyes részének létérdekeit is igazolja; ha sorba felsorolja a távolság s a közlekedés akadályait, sőt lehetlen­ségeit, ha Esztergom felvirágoztatása érdekében pártfogását kéri: akkor Szi­lágyi Dezső nem utasíthatja vissza kérelmünket, mert ő az igazság embere, a kitől méltón sokat remélhetnénk, ha magnuk is tennénk valamit. Uj anyagi faktor. Esztergom, okt. 26. Régtől óhajtotta mindenki, a ki az esztergomi anyagi jólét kérdéseivel fog­lalkozik, a gazdák és iparosok hitel­szövetkezetének szolid alapokon való ki­keritésót minden fővárosi befolyás alól. Mert a budapesti gründerek egy idő óta gyanússá tették az ujabban keletkezett szövetkezeteket, melyek közül már akár­hány dicstelenül bukott meg. Az esztergomi hitelszövetkezet tehát rendelletése és hivatása szellemében függetlenül fog tovább működni s nem lesz közlekedő edénye a hasonló firmáju fővárosi telepnek. Sok eszlergomi kisiparos, kereskedő s egyéb társadalmi állású ember szor­galmasan gyűjtögetett filléreit biztosít­hatja ezáltal az intézet minden katasz­trófa elől, a mi megnyugvást és bizalmat fog kelteni mindenfelé. Uj anyagi faktor! üdvözlünk tehát az esztergomi hitelszövetkezetben, melyet nem annyira az antiszemitizmus gyü­mölcsének, mint inkább a helyi szük­ségletek egyik igen természetes alaku­lásának tartunk s miut ilyennek'szíve­sen megadjuk az elismerést. Yiharos mozgalmak előzik meg az átalakulást. A fővárosi telepek érzik, hogy mit jelent az esztergomi fiók kü­lön válása. Érzik erejök fogyatkozását, hitelök megrendülését, működésük gyü­mölcs tele nségét. És az esztergomi közönség érzi, hogy az elválásbau uj erő, a függetlenitésben uj bizalom és jövő fog nyilatkozni. Itt van az ideje, hogy anyagi fak­torunk kiküzdje magának megérdemlett poziczióját a város és megye életében s éppen azért örömmel üdvözöljük a függetlené s ezáltal egészen esztergomivá alakult szövetkezetet, melynek így szép hivatása és jövője vau. Esztergomi korzó. Irta : Esztergomi Porzó. Legyen csak egyszer vasutunk, ta­láljunk csak egyszerre aranyat és sze­net hegyeinkben, lesz akkor mindjárt asphallos boulevarduuk, villám világos korzónk és fővárosi routinnal sétáló közönségünk. Mert annyi bizon os, hogy olyan sok kellemes és kellemetlen karambol, annyi kedélyes és morózus útonálló ritka vá­rosban akad, mint minálunk, a hol még sokan nem tudnak járni, különö­sen vasárnap. A közönség Ízlésének, szellemességé­nek, szabóinak és hitelezőinek eleven kiállítása minden nagy városban a korzó szokott lenni. Olyan bolondosán szeretem az ón kedves kis fecskefészkemet, hogy már nem először diktálok bele korzót s korzói publikumot. Szeretnék már egy­szer beleszédülni a nagy forgalom za­jába, szeretnék már egyszer mosolygó kereskedőt és iparost, kövér tisztvise­lőt s megelégedett mamákat látni — az esztergomi korzón. Pedig nálunk még nagyon szerényen mozgósítanak. Korzónkon olyan egyip­tomi setétség uralkodik, hogy alig birja az ember kitalálni a közönség gondo­latát. Hát akkor minek sétálunk ? Hogy szívesen lássuk egymást? Hogy e ŐJ _e gy ártatlan »jó estét« vagy jelen­tőség nélküli »jó éjt« rebegjünk egy­másnak ? Hiszen olyan módon vannak kikövezve a mi utczáink, hogy csak kettesével haladhatunk s ha esőernyőnk is van, akkor már csak esernyőd ma­gunkkal, különben »óriási« torlódások képződnének. Azután miről csevegjünk ? Arról-e, hogy mit nem adnak ma este a szín­házban ; arról-e, hogy mi nem történt ma a szalonokban vagy arról-e, hogy melyik fölolvasásra ne menjünk el ? Beszéljünk azon fölvágatlan uj köny­vekről, a melyeket előbb másokkal sze­retnénk megvétetni, vagy azokról az irodalmi és művészeti eseményekről, melyeknél sokkal nagyobb port ver föl városunkban egy elszabadult bika vagy valami kétségbeejtő kintornás? Talán jobb is, hogy nincs nagyvárosi korzónk. Legalább igy ráérünk egy­mással foglalkozni: szemben nyájasan, mögöttünk malicziózusan, a mint az már idehaza szokásban van. Igy is porzik nálunk a szellemesség országútja. De van-e esztergomi Porzó ? Nincs. Hát korzó ? Az sincs. Mi van tehát ? Semmi. Semmiből teremtette pedig Is­ten a világot; tehát nagyvilági jövő fenyeget még minket, csak higyjünk, reméljünk és sétáljunk még vagy száz esztendeig a mostani esztergomi korzón. HIIJEK. -R Galimberti nunczius jövő HÓ elején MEGLÁTOGATJA A HERCZEGPRIINÁST. — Püspöki konferenczia. A TELJES SZÁMÚ RÓMAI ÉS GÖRÖG KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR, HAY­NALD LAJOS KALOCSAI ÉRSEK ÉS ROSKOVÁNYI ÁGOSTON NYITRAÍ PÜSPÖK KIVÉTELÉVEL, CSÜTÖR­TÖKÖN DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR KEZDETTE MEG TA­NÁCSKOZÁSAIT, SIMOS JÁNOS BÍBOROS HER­CZEGPRIMÁS ELNÖKLETE ALATT, A HECZEGPRIMÁS BUDAVÁRI PALOTÁJÁBAN. A TANÁCSKOZÁSOK, ME­LYEKNEK JEGYZŐKÖNYVÉT HORNIG KAROLJ HR. VESZPRÉMI PÜSPÖK VEZETTE, DÉLUTÁN FÉLHÁROM ÓRÁIG TARTOTTAK ÉS A NAPIRENDRE TŰZÖTT TÁR­GYAKAT MIND KIMERÍTETTÉK. SZÓ volt A kon­GRUÁRÓL, A KATOLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETÉRŐL ÉS A TANULMÁNYI ALAP­RÓL. A KONGNIA RENDEZÉSE ÜGYÉBEN EGY UJABB ALBIZOTTSÁG KÜLDETETT KI. A TANÁCSKOZÁSOK­BAN A KIFOGÁSTALAN EGÉSZSÉGNEK ÖRVENDŐ HERCZEGPRIMÁS IGEN ÉLÉNK RÉSZT VETT. — Bérmáiások. Az őszi IDŐSZAKBAN, A BÉRMÁLÁS SZENTSÉGÉT PALÁSTHY PÁL fél szentelt segédpüspök ő méltósága Szölgyén,Kőhidgyarmat, Muzsla, Dömös, Dorogh, Baj na, Csolnok és Nyergesuj­fnitt plébánia templomaiban, a megfelelő kerületek lelki pásztorai és Eituer Ele­mér Ákos karkáplán segédkezése mellett okt. 13-ától 24-ig ötezer hívőnek osz­totta ki. — Városunk választottjai. Eszter­gom város három kerülete a következő uj megyebizottsági tagokat választotta meg csütörtökön. Az első kerületben Dóczy Ferenezet, a másodikban Dr. Feichtinger Ernőt ós Szabó Gyulát s a harmadikban Nozdroviczky Miklóst és Schönbeck Imrét. A külvárosok Reviczky Gábort, Dr. Palkovich Jenőt, Majer István püspököt és Bedő Józsefet válasz­tották meg. — Árvaszéki ülnöknek a megyei restaurálás alkalmával Niedermann Jó­zsef városi jegyzőt is szóba hozzák. A. legtevékenyebb városi tisztviselő meg­választásával sokat vesztene a város s mindamellett örvendenénk a buzgó tiszt­viselő előmenetelének. | — Felhívás. Alulírottak tisztelettel ; kérik t. »Hübschl-tanitványokat«, hogy la tervezett ováczió részleteinek végleges megállapítása czéljából f. hó 31-én, délután 6 órakor a »FürdŐ« vendéglő kis éttermében minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. Egyúttal kérik a t. ivtartó urakat, hogy a még künn levő iveket legkésőbb f. hó 30-ig Dr. Walter Gyula bizottsági pénztáros úrhoz beszármaztatni ne terheltessenek. Esz­tergom, 1889. okt. 26. Az előkészítő bizottság. — Hymenhir. Csak a legbiztosabb forrásból eredő hymenhireknek szoktunk helyet adni lapunkban. Ilyen például a következő is: Ébrenfeld Irma úrhöl­gyet eljegyezte Karváry Bertalan páznai vasúti hivatalnok. A szép menyasszony a napokban fog kikeresztelkedni. — A szabadságharczból. Bartha Endre boldogult 1848/49-es honvéd­őrnagy s megyei főszámvevő hagyaté­kában vau egy láda okirat a szabadság­harczból. A család az iratok áttekinté­sére Rényi Rezsőt kérte föl. — Halottak napja. A kegyelet üune­pére már mindenütt nagy előkészületek történnek. Temetkező vállalataink nagy választékú koszorú készletet rendeztek s a temetőben a sírokat szorgalmasan rendezik. — A párkányi vásár mára és hol­napra messze vidékről összecsőditette a VISSZA, NEM AKARTAM TEHÁT ÚJBÓL ALÁVETNI MAGAMAT AZ ISMÉTLŐDÉS ESHETŐSÉGÉNEK, IN­KÁBB ELMENTEM. ÉS AZT, HOGY ELMENTEM, SOH'SE BÁNTAM MEG, DE HOGY OTTHON NEM MARADTAM AKKOR, AZT MÁR EZERSZER IS MEGSIRATTAM. ES PEDIG IGY TÖRTÉNT: MÁR VAGY FÉLÓRA ÓTA GYÖTRŐDTEM SZÁ­MOZOTT DESZKA-SZÉKEMEN BEÉR UR »DER LUSTIGE TROMPETER« CZIMÜ GALOPPJÁNAK HA­TÁSA ALATT, (EZ KÉPEZTE UGYANIS NYITÁNYÁT A ^SZEGEDI ÁRVÍZKÁROSULTAK* JAVÁRA RENDEZETT VÁSÁRFŐI KONCZERTNEK) S NEKEM MÉG CSAK AZ A KIS VIGASZTALÁSOM SEM MARADT, HOGY LEGALÁBB KELLŐKÉP KIBÁMULHATTAM VOLNA MA­GAMAT A TEREM »TETSZÉST VADÁSZÓ* BEREN­DEZÉSE FELETT, MERT AZ ORCHESTRUM KÉT OL­DALÁN FELÁLLÍTOTT STATUETTEK GIPSZ URAI ÉS GIPSZ KISASSZONYAI OLY TERJENGŐS NÉMET VASKOSSÁGOT FITOGTATTAK SZIMMETRIÁT KEDVELŐ SZEMEIMNEK, HOGY SZIVBÖL KEZDTEM SAJNÁLNI AZOKAT A SZEGÉNY JÓLTÁPIÁLT, TAGBASZAKADT GÖRÖG-ISTENASSZONYOKAT, MELYEK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PÁRKÁNYZATÁN KÉNY­TELENEK SZÉGYENKEZNI HOZZÁJUK VISZONYLÓ SO­VÁNYSÁGUKÉRT, PEDIG AZOKNÁL IS OSZTOGATTA ÁM WOLFF UR A BÁJAKAT — MÁZSASZÁMRA; MONDOM, VAGY FÉLÓRA ÓTA GYÖTRŐDTEM MÁR, MIDŐN EGYSZERRE CSAK SIRI ESEND LETT A TE­REMBEN. IJEDVE PILLANTOTTAM AZ EMELVÉNYRE S URAM bocsa', MAJD HOGY NEM KŐVÉ MERESZTETT ENGEM IS A MEGLEPETÉS' . . . MINDEN ELTŰNT SZEMEIM ELŐL: AZ ORCHES­TRUM GIPSZ SZÖRNYEI, A HANGJEGYTARTÓ LA­BIRINTH, AZ UNALMAS GALOPP JÁTSZÓK, A HÁTTÉR PAPÍR RÓZSÁI, A RENGETEG CSILLÁR S AZ ILLAT­TERHES VIRÁGFÜZÉREK ÉS CSAK AZT A BŰBÁJOS HÖLGYALAKOT LÁTTAM A PARQUETTEN LEBEGNI, A KI CSAK AZ IMÉNT HAJTÁ MEG MAGÁT ELŐT­TÜNK, HOGY JÁTÉKÁVAL MEGHÓDÍTSA SZIVÜNKET, A — SZEGÉNYEKÉRT. ISTENEM, MILY GYÚJTÓ VOLT AZ a SUGÁR, MELY AZ Ő SZEMEIBŐL REÁNK LÖVELT! HA DILETTÁNS NEM VOLNÉK, HASONLÍTANÁM ŐT A NAPHOZ, HOLDHOZ, CSILLAGOKHOZ, DE IGY CSAK EGYSZERŰEN SZÉPNEK NEVEZHETEM, OLYAN SZÉPNEK AZONBAN, KIRŐL AZ ÖREG LAUKA GUSZTÁV IS SZÍVESEN ELMONDANÁ MÉG EGYSZER AZT, A MIT A »JÓ RÉGI VILÁG* EGYIK HÖLGY ALAKJÁRÓL MÁR ELMONDOTT, HOGY : „Virágok ezre közt Te vagy legszebb virág. VIRÁGOK VIRÁGA, Egy virágos VILÁG —" — NO — GONDOLÁM MAGAMBAN, — HA E HÖLGY PUSZTA MEGJELENÉSE IS MÁR ENNYIRE HÓDIT, MI FOG TÖRTÉNNI VELÜNK, SZEGÉNY HALLGATÓKKAL AKKOI, HA SZEMEINK ELBÜVÖLÉSE MELLÉ, MÉG FÜLEINK ELRAGADTATÁSA IS JÁRUL? DE BE SEM FEJEZHETTEM MÉG JÓFORMÁN GONDOLATAIMAT, MIDŐN MÁR FELHANGZOTT AZ ELSŐ AKKORD ÉDES-BÚS ZENÉJE, S AZOK a SZÉP, RÓZSÁS UJJAK, MELYEK MINT CZIKÁZÓ 'FECSKE­PÁR AZ ILLATOS LEVEGŐBEN SIKLOTTAK FEL-ALÁ A FEHÉR BILLENTYŰKÖN, ANNYI BÁJJAL, ANNYI IHLETTEL RAGADTÁK KI A HATALMAS »BŐSENDOR­FER« DRÓT RENGETEGÉBŐL A LEGREMEKEBB ME­LÓDIÁT, HOGY HANGRA KELTETT VELE MINDEN SZIVET, S KÉJ MÁMORBA RINGATÁ AZ ÉRZÉKENY LELKEKET. NEM TUDTAM MIT BÁMULJAK JOBBAN, AZOKAT A SZÉP, ÖRÖKMOZGONYOS UJJAKAT-E, VAGY PEDIG AZT A NEHÉZKES TÁRGYA^ MELY AZ »Ő« ÉRINTÉSÉTŐL OLY TÚLVILÁGI HANGOKAT VOLT KÉPES ZENGENI ? ÉN, KI MINDEZ IDEIG ÉPUGY IDEGENKEDTEM A NŐI BÁJAK KÁBITÓ SZÉPSÉGÉTŐL, MINT KÉT­SÉGBE VONTAM A ZENÉBEN LEVŐ MŰVÉSZETET, MOST MINDKETTŐTŐL SZIVÉN TALÁLVA ÉREZEM MAGAM. CSUPA SZEM ÉS FÜL VOLTAM EZ ÓRÁBAN. S EZ IGEN TERMÉSZETES. AZ, AKI MÁR HALLOTTA EGYSZER SUPPE »PIQUE DAME«-JÁT, A KI MÁR ÁTÉREZTE ÉSZ­| BONTÓ GYÖNYÖRÉT, AZT AZ ÉDES ÖRÖMET, MIT i LELKÜNKBE CSEPEGTET, AZT A METSZŐ KÍNT, MELY VIHAR SZÁRNYON SZÁGULD TOVA RYTHMU­SÁBAN, AZT A CSENDES PANASZT, MELY PIANÓIN ELÖMLIK S AZT AZ ELHALÓ BOLDOG SÓHAJT, MELY KÖNYEKRE FAKASZTJA A JÁTSZÓT S HALLGATÓT EGYARÁNT. — A KI MÁR HALLOTTA EZT, AZ NE CSODÁTKOZZÉK HA AZT MONDOM, HOGY FÁSULT LELKEM FÖLMELEGEDETT JEGES KÖZÖNYÉBŐL TŐLE, S AZ A LÉLEK, MELY EDDIG CSAK FITYMÁLTA A ZENÉT, MOST RAJONG, ŐRJÖNG UTÁNA. HEJ, HOGY VITT, RAGADT MAGÁVAL A HANGOK ÁRJA! MAJD FENN, A MAGASBAN JÁRTAM, A ZENITH TITKOS ATHMOSPHAERÁI KÖZÖTT CSODÁLVA AZ ISMERETLEN VILÁGOK SZEMKÁPRÁZTATÓ POM­PÁIT, MAJD PEDIG LENN, MÉLYEN A VÖLGY ÖLÉN, A BÉREZPATAK ZUGÁSÁNÁL, HOL A HULLÁMOK BŐSZ CSATÁJÁT LÁTTAM A KEBLÉT TÉPŐ SZIRTEK TÖMEGÉVEL. DE MIG LELKEM KÖVETÉ A HANGOK REJTEL­MES-ÉDES UTAIT, S FENJÁRT VELÜK A SZÉDÍTŐ MAGASBAN, VAGY LENN A FENEKETLEN MÉLYBEN, ADDIG SZEMEIM FOLYTON CSAK EGYET NÉZTEK, FOLYTON, MINDIG, SZAKADATLANUL S EZ AZ EGY »Ő« VOLT, A SZÉP, A DICSŐ, AZ ISMERETLEN. MILY SZÉP IS VOLT »Ő« AZ ORCHESTRUM SZŐNYEGES, VIRÁGKOSZORUS PARQUETTJÉN! OLYAN VOLT, MINT EGY BIRÁLYNŐ, KÖRNYEZVE A hang­BIRODALOM FŐNEMESSÉGÉTŐF, VAGY EGY ANGYAL AZ ÉGI GLÓRIA DICSHYMNUSÁBAN LEBEGVE MÁR VAGY FÉLÓRÁIG BÁMULTAM NÉMA ÁHÍ­TATTAL, MIDŐN KARCSI BARÁTOM MEGSZÓLÍTOTT: — UGY-E SZÉP EGY TEREMTÉS EZ A BERKE* JANKA? EGYSZERRE BELENYILALLOTT VALAMI A SZIVEMBE. EDDIG ELBŰVÖLVE ATTÓL AZ IGÉZŐ TEKINTETTŐL, MELV AZ »Ő« TÜZTELI, FÉNYES, FEKETE SZE­MEIBŐL KISUGÁRZOTT, LEBILINCSELVE ATTÓL a KEDVES BÁJTÓL, MELY MINT LEPKE SZÁRNYAIN A HIMPOR, RAGYOGOTT ARCZÁN, S ÁTHATVA a TÜNDÉRI ZENE KÁBITÓ SYRAPHONÁITÓL, AZT HIT­TEM, HOGY TALÁN NEM IS FÖLDI LÉNY AZ, KI IGY TUD URALKODNI A SZIVEKEN : S MOS»ÍT EGY NAIV KÉRDÉS, PÁR GYÖNGE SZÓ, RON/BA DÖNTÉ BENNEM A SZÉP IDEÁLT. AZ ILLÚZIÓ ELMÚLT, KÖVETKEZETT A VALÓ TOÓDATA. NO 'ISZEN, EZZEL VOLTAM ÁM ÉN RR±4g CSAK BAJBAN. / SZIVEM LÁZOGANI KEZDETT, FÜLEIM BEDU­GULTAK S SZEMEIM NEM LÁTTAK T/OBBÉ SEM­MIT . . . VALAMI CSENDES ŐRÜLETFTSLE SZÁLLOTTA MEG LELKEMET, MELYRŐL AZT MORSDJÁK, A BÖL­CSEK ÉS A POÉTÁK, HOGY AZ A 4— SZERELEM. — ÉN ÉS SZERELEM! KÉT ABSZURDUM. PEDIG MÉGIS UGY VOLT. I ABBAN A PILLANATBAN, MIDŐO AZ »Ő« FÖLDÖNTÚLI ESZMÉNYÉNEK HITÉT ELOÁZLATÁ BEN­NEM KARCSI BARÁTOM NAIVITÁSA, STIVEM HAN­GOSAN FELDOBOGOTT S EREIMNEK PZAS VÉR­KERINGÉSE ÉRTE HEVÍTETT, ÉRTE ÉGETETT — A SZÉP BERKES JANKÁÉRT. Í NEM IS TUDTAM TÖBBÉ NYUGODT LENNI, MÉG SZINBŐL SEM; AZ Ő PERZSELŐ SZEMSUGARA LÁNGRA LOBBANTA EGÉSZ VILÁGOMAT, JÁTÉKA PEDIG FOKOZÁ EZ ŐRJITŐ TÜZET. K. ALFONS. (FOLYT, KBY.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents