Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-20 / 84.szám

es MF'f .IISLHIUIK HR:TH:NKINT rcÉTSfctfrc VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. I<:I,OI<T/I<:TK.SI AIÍ f g<»4V ÁV I * fél évre . ne>t.y«ilév e fi frt — kr. S frt — kr. I frt r,0 kr. Eyy ezám áru 7 Kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERITESTÍÖSEG : BOTTYÁN-ÜTCZA. VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, ímíií n lap uzullmrii résxtU lll^t" l(ü/,l<*in<ui y«l» Iciildondfík. KIADÓHIVATAL : SZÉEFÍEMYL-T'éR SZÁM, hová !i fan hivatalos s ü. magán liiiilulései, n nyiWérlm mint kBsslemóiiyek, elíílizotési uéiiy.ek és rafiláimiIngok iiil.é/.eii<!fll(. HIRDETÉSEK. |HVATAI.()H HllíW'lTKSMK 1 87.4141 100 f»/.óig — frt 7ő kr.! 100-200 ig . 1 frt 50 kf.i SOO-SlOO-i* . * fi* «H ktj Rély«gilij H0 kr. MAfiAN-lllltMKTföNMK i<i(ígííllíi,[iK'l;tN Rxeriiit legjntiiiiyosiiMíiUi kii/.iilIHÍIIOIC. KVÍI.TTRfí HtMii 20 kr. „Magy az adó." Esztergom, okt. 19. A közterheket elviselhetetlennek tartja manapság minden ember. Nagy az adó, ozt hallani mindenfelé, ha az ország közállapotairól elmélkedik az iparos, kereskedő vagy földmives. Hát bizony nagy a különbség a mostani és a 20 év előtti adóztatás kőzött. Van rá elég példa, hogy az a kereskedő, a ki ezelőtt 20 évvel 15 frt adót|fizetett üzlete után, ma kerek szám 100 fríot fizet az államkincstár telhetetlen gyomrába. Ámde daczára annak, hogy ily óriási módon emelkedett az .adó, nálunk nem történt még meg, hogy egyetlenegy esetben is az ingatlan vagyon került voiua adó miatt árverés alá, sőt évek óta még ingó tárgyak sem lettek elárverezve közadók miatt, a mi kétségtelenül igazolja hogy okkal-móddal a nagy adót is be lehet szedni. Az utóbbi napokig á legilletékesebb városi adótiszteknek is az volt a meggyőződésük, hogy nagy az adó, sok a porczió, nem lehet elviselni a roppant terhet. Ámde mikor bejárták a szőlőhegyeket és lálták azt a mélyen elszomorító pusztítást, a mit a fillokszéra a hegyeken véghez vitt és tudva azt, hogy szőllőbirtokosaiuk közül eddigelé egyetlenegy sem fordult a hatósághoz, hogy filloxeralepte terméketlen szőlője után kivetett földadója törül tessék, hanem fizeti az óriási földadót épen ugy, mintha szőlője a legjobb karban volna, mintha termékeny volna: a szemlélők azt következtethették, hogy még sem lehet, nagy az adó, mert ha igaz volna, hogy a közterhek elviselhetetlenek, alig képzelhető, hogy a szőlőtulajdonosok annyi ezer forintot az államkincstár feneketlen gyomrába dobtak volna. Az esztergomi szőlőhegyekben ezelőtt öt évvel konstatálták hivatalosan a filloxéra létezését. Ma már nagy pusztításokat lehet kideríteni minden felé, és daczára annak, hogy mindenki arról panaszkodik, hogy a filloxéra mindent tönkre tett mégis fizeti ur ós földmives iparos és kereskedő a földadót épen ugy, mintha a pusztító rovar nem is léteznék. Nincs jogunk feltételezni, hogy a közönség egy jelentékeny részének ne volna tudomása anól, hogy az 1883. évi 44. tcz. 49. §-a azt rendeli, hogy elemi csapások esetében a földadót egészben is le ke^l törülni; elemi esapásnak vétetik a törvény világos szavai szerint .a. rovarok pusztítása is, igy tehát a filloxéra pusztítása is elemi csapás, a mit különben a pénzügyi hatóságok eddig nem vettek tagadásba és mindenütt törülték e cziinen a kivetett földadót. Nálunk a filloxéra valóságos elemi csapásként pusztít. A nagy kiterjedésű Hegymegen a termőképes tőkéknek már csak a helye van meg, a Szarvashegyen Diósvölgyön, Kőaljában, Aranyhegyen, Előhegyen, Borzhegyen, Sashegyen, Hidegvölgy, Malonyai, Góró, Kenderes, Galagonyás, Széman, Kálvária hegyen, Öreg- és Kisknriában, Czígánykut ós L;Hó hegyen. Szóval az egész szőlőhegyen mindenütt csak a nagy pusztítást lehet látni és a szőlőbirtokosok éppen oly hűségesen fizetik a terméketlen szőlő után az adót, mintha világos és magyarázatot nem tűrő szentesített törvény nem volna az ilyen elemi csapás által elpusztított földek és szőlőkre kivetett földadó elengedésére. Nincs a megyében egyetlenegy község sem, a hol a filloxéra fellépett és az igy elpusztult szőlők,, után .a&j adót fizetnék, de nyíltan állíthatjuk^ hogy az országban sincs város, a hol ily közönyös volna az adózó közönség saját maga iránt ós líem kívánná a törvény alkaImazását. Nálunk a szőlőhegyek fele részét a pusztító rovar tönkre tette és igy a város közönsége ha idejekorán, Jhtézkedést nem tesz, ezen évre közel hatezer forint kárt fog szenvedni, mert olyan adót fizet, a mivel nem tartozik. Ezen közleménynyel- -figyelmeztetni akartuk a közönség azon részét, mely az idézett törvény létezéséről tudomással nem birt, hogy törvényes joga van követelni, hogy a szőlőadót részben vagy egészben, a mint az elemi csapás jelen tkezik,tőrlésbe hozza a pénzügyhatóság. Ezt kérvényezni lehet bélyegtelen beadványban és minden egyes esetben a törlést el kell rendelni. A kik a nem kérelmezték a terméketlen szőllőadó törlését azok Isten nevében fizettek. A kik tudták, hogy mily mérvben pusztított nálunk a filloxéra, azok sok ezer forintot meginenthettliettek volna az adózóközönségnek, ha felvilágosítják vala a népet a törvény rendelkezéséről és móltányos intézkedéséről. Angyalcsinálók. (Mutatvány a Beteg Babából.) Karvaly Sára szép dolgot igért a szegény Rózsinak, hogy milyen jól fog bánni gyermekével, saját tejével igen sokszor megszoptatja, gyakran fogja fölbontani és fris pólyába tenni, csak küldjön neki Rózái BABA-rulíácsííákát, vágy még inkább erre való pénzt, mert ő a bevásárlást érti s olcsón mégis tud alkud ni.„» Jobban fogom gondját viselni; mint a saj át gy e r NI C kemu ek —-"

: haj lógatta egyre-másra Karvalyné asszony — most is már nagyon szeretem, mert szép is, kedves is, no meg egy kis pénzt is hoz a házból. Csak ne feledje el Ró-, zsikám a havi bért pontosan elküldeni, amúgy se sok, fölmegy egészen a baba tartására.« Karvaly Sára fölpakkoUa a gyermeket, s vitte haza falujába. S ott a szomszédnék egybegyűltek, kíváncsiak megnézni a kis németet.* Sára asszony mutogatta s elbeszélte nékik »Vézna kis porontyot hoztam, valami paraszt leányzó lánya, alig fog soká élni, csak az anyja fizesse a bért, mert különben visszaküldöm ueki.« »Az én kis németemmel sok bajom van. — Panaszolta Csalánné asszony. — Szájában kezdődött a betegsége, a penész csírázott ki benne, fehér foltos lett Igy nevezik a Budapestet környező falvakban a dajkaságba vett gyermeket líjsitorspísfiiolárciáia. A RÓZSA ÉS A LILIOM. (jRománez.) LILIOMSZÁL, RÓZSABIMBÓ, A LEÁNYKÁT KÉRTÉK EGYRE, HOGY JELÖLNÉ KI MELYIKBEN TELIK NEKI INKÁBB KEDVE. »ÉN VAGYOK, SZÓL A LILIOM, AZ ÁRTATLANSÁG JELVÉNYE A SZÉP FEHÉR SZIN, MELY ÉKIT LELKEDDEL UGY ÖSSZEFÉRNE U »ÉN PEDIG«, UGY MOND A RÓZSA »BÁR MÉG CSUPÁN BIMBÓ VAGYOK, ÁM AZÉRT TENÉKED LÁNYKA MÉGIS SOK GYÖNYÖRT ADHATOK.* »ENGEM VÁLASZSZ«, »SZÓL AZ EGYIK, ÉS a MÁSIK, ENGEM, ENGEM, NINCS A KERTBEN VIRÁG, AMELY BÁJAIMON TULTEHESSEN! ÉS a LÁNYKA GYÖNGÉD KÉZZEL ÉRINTETTE MINDAKETTŐT, EZ A BOHÓKÁS VERSENGÉS NAGY GYÖNYÖRBE RINGATTA ÖT. »TE LÓSZC, MONDA »RÓZSABIMBÓ, A MENYASSZONYI KOSZORÚ, NEMSOKÁRA HOMLOKOMON, AZÉRT NE LÉGY OLY SZOMORÚ.« »TE PEDIG KIS LILIOMSZÁL. TÚLVILÁGI ÉLET KÉPE, HA MEGHALOK, AKKOR LESZESZ, HOMLOKOMNAK DISZE-ÉKE.« ES A RÓZSA E SZAVAKRA, BÜSZKÉN EMELTE FÖL FEJÉT ES A SZEGÉNY LILJOM FÖLÖTT KÉRKEDŐLEG TEKINTE SZÉT. ES A LILJOM FEJET HAJTOTT, MINTHA SIRNA-KESEREGNE, MINTHA AZ A MELLÖZTETÉS NEKI FÁJÓ SEBE LENNE. DE ALIG MULT EL HÁROM NAP, AZ ANYA JÖTT LE A KERTBE VÉRZŐ SZÍVVEL, KÖNYES SZEMMEL, HÉT TŐRREL ÁLDOTT SZIVÉBE'. LETÖRÉ A LILJOM-SZÁLAT KÖNYEIVEL MEGÁZTATVA SZÓLNI AKART, DE BUJÁBAN ELÁLLOTT A SZAVA-HANGJA. MAJD BEFONTA KOSZORÚBA, TETTE A LÁNY HOMLOKÁRA, KI A RAVATALON FEKSZIK, AZ LETT A — MENYASSZONY-ÁGYA. Egy költemény tSftéaet®. A CSÁSZÁRFÜRDŐ NAGY GYÓGY UDVARÁBAN SOKAT BESZÉLHETNÉNEK AZ ÖREG PLATÁNOK AZ ELMÚLT SZÉP NAPOKRÓL, MIDŐN A FÜRDŐ TETŐPONTJÁN ÁLLT VIRÁGZÁSÁNAK. EZ A HATVANAS ÉVEK ELEJÉRE VEZETHETŐ VISSZA, MIDŐN AZ AKKORI BÉRLŐK: A BERGER-TESTVÉREK, DE FŐKÉP AZ EGYIK TESTVÉR, VILMOS, HUSZÁRFŐHADNAGY ÜGYSZERETETE ÉS MŰÉRZÉKE EGÉSZ KIS PARADICSOMKERTTÉ ALAKÍTOTTA ÁT AZ ELŐZŐ ÉVEKBEN KISSÉ ELHANYAGOLT CSÁSZÁR-FÜRDŐT. EKKOR, 1861-BEN, LÉTESÜLT AZ EDDIGI NÉPFÜRDŐ HELYÉN AZ ELSŐ ÁSVÁNYGŐZFÜRDŐ, TOVÁBBÁ A NŐI FÖDÖTT ÉS AZ URI NYITOTT USZODA ALAKÍTOTTA ÁT AZ ELHANYAGOLT PARKOT A DUNAPARTON. A KÉT USZODA KEDVENCZ FÜRDŐJE MÉG MAI S A MINDKÉT NEMBELI VENDÉGEKNEK. EZ IDŐTÁJT KÉPVISELVE VOLTAK A CSÁSZÁRFÜRDŐ LÁTOGATÓI KÖZT A TESTVÉR FŐVÁROSON KÍVÜL ARAD, BARANYA, BÁUS-BODROG, TOLNA, BARANYA ÉS TORONTÁL, VÁRMEGYÉK, SŐT ERDÉLYNEK NÉMELY VIDÉKE IS. EZ ÉVBEN (1861) NYÍLTAK MEG AZ ÉVEKEN KERESZTÜL NAGY KEDVELTSÉGNEK ÖRVENDETT SZERDAI TÁNCZESTÉLYEK. A NAGY GYÓGY UDVART KIPALLÓZTÁK ÉS KARFÁKKAL LÁTTÁK EL. DE MÉG EZ SEM VOLT ELÉG A NAGY SZÁMMAL MEGJELENT VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRA, TEHÁT HOZZÁVETTÉK A FEDETT CSARNOKOT IS, MELY NAPPAL RENDESEN ÉTKEZŐ TERMÜL SZOLGÁLT ÉS SZOLGÁL MA IS. A TÁNCZHELYISÉGET KÉPEZŐ PADLÓZAT KÖRÜL FELÁLLÍTOTT ASZTALOKON SZOLGÁLTÁK KI AZ ÉTKEZŐ VENDÉGEKET. A TÁNCZVIGALMAK FŐVÁROSI LÁTOGATÓINAK KÉNYELMÉRE A DUNA-GŐZHAJÓZÁSI TÁRSASÁG EGY HAJÓT BOCSÁTOTT RENDELKEZÉSRE, MELY ÉJFÉL UTÁN KÉT ÓRAKOR SZÁLLÍTOTTA ÁT A VENDÉGEKET A JOBB PARTRA. KÉT ÓRA UTÁN A FÜRDŐBEN LAKÓ VENDÉGEK ZÖME IS NYUGALOMRA TÉRT, DE AZÉRT MARADTAK MÉG MINDIG VISSZA MULATÓK, KIK PATIKÁRUS FERKÓ, KECSKEMÉTI KÁROLY, BUNKÓ FERENCZ VAGY SÁRKÖZY FERENCZ LELKESITŐ-ANDALITÓ ZENÉJE MELLETT VILÁGOS VIRRADTIG JÁRTÁK a TÁNCZOT. A KÖVETKEZŐ 1862. ÉV NYARÁN GYÖNGÉLKEDŐ ÁLLAPOTOM MIATT a CSÁSZÁRFIIRDÖBEN FOGADTAM LAKÁST, HOGY NAPONKINT VALÓ FÜRDÉSSEL ENYHÍTSEM BAJOMAT. LAKÁSOM a NAGY GYÓGY UDVAR EMELETÉN VOLT; AZ ORVOS ELTILTOTT A TÁNCZTÓL ÉS a BORÉLVEZETÉTŐL IS. SZERDÁT KIVÉVE, a HÉT MINDEN NAPJÁT KELLŐ NVUGALOMBAN TÖLTÖTTEM ; SZERDÁN AZONBAN NEM ALHATTAM a VIGALMI ZAJ MIATT, TEHÁT RENDESEN LEMENTEM A VIGADÓK KÖZÉ, AZONBAN SEM a TÁREZBAN NEM VEHETVÉN RÉSZT, SEM A BOROZÓKKAL NEM TARTHATVÁN: UNTAM MAGAMAT. — NO, GONDOLTAM EGY IZBEN, MAJD SZERZEK ÉN MAGAMNAK MULATSÁGOT, HA a MÁSOK ROVÁSÁRA IS. A GONDOLATOT TETT KÖVETTE. A KÖVETKEZŐ KIS PAJZÁN KÖZLEMÉNYT VÉTETTEM PAPÍRRA : BÁL-VIRÁGOK. Felgyújt vak a lámpák, A tánczot is járják A hősök, daliák. Nini, ki az ottan, Jó nagyokat dobban, Mindig jobban-johban. A jó kedve ormos, Béla az a Kormos, A táncra viharon. Itt is van valaki, Ugj'ancsak rakja ki, Ki más mint Dalmady. Ott meg Eózsaági, Diíczöií mint a rósz rers, Jól meg lehet látni.