Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-06 / 80.szám

Melléklet az „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" 80-ik számához. Valami az állami közigazgatásról. Tekintetes Szerkesztő ur ! Most, hogy az állami közigazgatás behozatalát tervezik, a minek az alább eléadaudóknál fogva én is szívből örvendek : méltóztassék becses lapjában tért engedni arra nézve, hogy szerény nézeteimet (a velem történtekre hivatkozva) az állami közigazgatásról én is elmondhassam. S mert a velem történtekhez hasonló esetek igen gyakoriak, reményiem, jelen szerény soraim korunk érdekeire való tekintettel sem lesznek untatok a tisztelt olvasó kar tasakra, de még tán a nagy közönségre nézve sem. Netáni hoszszadalmasságomat mentse ki az ügynek természete, mely részletes megvilágítást igényel. Hogy a mostani községi törvény mellet egy munkálkodni képes, rendszerető jegyzőnek helyzetét mily kicsinyesnek látszó, s épp azért boszantó körülmények teszik kétségessé, s hogy a mostani, igazán korhadt állapotok minő gyökeres változtatást igényelnek, annak megvilágítására a velem történtek bő anyagot szolgáltatnak. Tisztelettel alulírott Reviczky Győző esztergomi járási főszolgabíró ur által még 1887. évi decz. hó 10-én (épp nagykorúvá lételem napján) lettem a Bajóthon elköltözés által megüresült jegyzői állásra kinevezve, melyet az igazat megvallva a nép ellenszenvének világos jelei között el is foglaltam. Azonban, másfél évi helyetteskedésem ideje alatt a népnek ellenszenve irányomban mondhatom rokonszenvvé változott, s igy biztos remónynyel néztem a f. évi július hó 28-áu megtartott választás elé, mert csak igen veszedelmesnek látszó egy ellenfelem volt a megye öszszes pórságának mondhatnám félistene : Sümegi István, a kit azonban ezen olcsó szerepére nagyon is féltékeny közönséges demagógként kell tekinteni, hogy miért? Majd itt elmondom. Ezen, különben ravasz elméjű nevezetes férfiú a Bach korszak alatt épp oly hűségesen megszolgált mint kinevezett biró, mint a későbbi alkotmányos időkben, a midőn is a vármegye érdekeit igen jól tudta védelmezni, a miért ez nagyon hálás is volt irányában és Sümegi uramat, mint a féle »gutgesinnte Kerlt« megsüvegelték odabent. Ez az ember volt már mindenféle párton szavazó, kortes, a szerint, hogy honnan fútt a szél, no meg más valami. Teszem azt, egy kis potyadók ágfa! .... Ez a jeles férfiú még tavaly, a midőn Tokodra pályáztam, mely állást személyes jelen nem lételem folytán el nem nyerhetem, (a katonáéknál adott áristomi kosztot éldelve, melyet egy napi elkésésemórt szolgáltatott ki a dicső Soldateszka) átjött lakásomra « minden áron lebeszélni igyekezett, hogy ne pályázzam Tokodra; maradjak itt, most már a nép bizalmát birom, s Tokoddal csak eben gubát cserélnék, stb. stb. Megvallom, nem is törtem magamat nagyon a tokodi jegyzőség után épp a véresszájú subalovag rábeszélése folytán, a ki a nála kérdezősködő tokodiaknak akkor módfelett dicsért ! Azonban mi történt ?! Ez év ápril havában az itt teméntelen sokaságban létező, roszul táplált ebek között veszettség tört ki, s miután a veszett ebet, mely itt öt éjen át folyton marakodott legalább 40 collegáját inficiálva, megsemmisítettük, jelentést tettem a szolgabírósághoz, s indokolt jelentésemben az öszszes ebállomány kiirtását kértem, mit a szolgabíróság a kiküldött állatorvos véleményére való tekintettel is, azonnal elrendelt. Csakhogy ez nem ment ám olyan könnyen! . . . Magyarországon nem hogy az alsóbb rétegeknek, de még a miveltebb elemnek sincs érzéke a közegészségügy iránt, s a kedves holdvilág-zenészek irtása közben szebbnél szebb áldásokkal illettek engem, jól tudván, hogy én voltam a dolognak értelmi szerzője. Hiába magyarázgattam én, hogy 30—40 befertőzött eb gyökeres gyógyítására csakis ily drasticns cura vezet czélra, hogy kutyuskákat 20 krjával liferálok nekik, nem használt, minden eb száz forintot ért egyszerre. Pedig, ha most majd az ebadót kivetem, tudom agyon verik mind peczér nélkül is ; akkor megint nem lesz száz forintos kuvasz egy se ! Hiába olvastam fel a törvény .rendelkezéseit! Kárbaveszett fáradságom volt emlegetnem, hogy inkább veszszen ezer eb, mint egy embert is, vagy mi előttük fontosabb a marha, v;igy sertésállományt befertőzzön megmarjon valamely elbúsult dudajelölt! Nem használt a legszentebb meggyőződés érvelése sem ! Sőt még agyonütést emlegettek ! Gondoltam magamban : nem esik az meg nálam nélkül! Mikor azután láttam, hogy a mókázás mit sem ér, se Pétert, se Pált nem kérdezve, irtattam a kutyusokat. Egyszerre csak beállít az irodába egy jól becsudálkozott atyafi, s éktelen hőbölgés közölt tiltakozott a kutyairtás ellen, tüzelve az iroda körül ácsorgó forrongó tömeget is, melynek magatartása már-már fegyverhasználatra készteté a jelen volt két csendőrt. E közben a már emiitett,Sümegi Istvánnak unoköcscse az irtás körül segédkező birót támadta meg itt viszszaadhatlan kifejezések között. A mint ezt megtudtam, miután az irodában legénykedő atyafival elébb egy kis levegő utazást kóstoltattam meg, másnap, mikor már a legénykedésre ösztönző bormámort kialudtak, vitettem be őket Esztergomba, a hol a jegyzői kart hivatalos ténykedésében mindenkor buzgóan védelmező szolgabiróság megmagyarázta az atyafiakuak, hogy »röudnek muszáj lönynyi«, de ugy, hogy mire azok haza kerültek igen szép fogalmakat hoztak magukkal a törvény erejéről. Igen ám ! Csakhogy a hires Sümegi falamia meszszeterjedő hírnevén nagy csorba esett, hogy egyik érdemdús tagja a vármegye kosztjára került, s már akkor tndhatám, hogy Sümegi uram voksát s bizalmát elvesztem. Istenem! De sok álmatlan éjszakát okozott ez nekem! Hajam majdnem megőszült, s mi lüréstagadás benne, bizony már Thedo tanár festékje tartja benn a szint! Nem is csoda! Mikor váltig mondogatá az öcscse, hogy csak az lesz Bajóthon jegyző, a kit a bátyám akar! Ámde feltettem a képviselő testülettől, mely feltevésemben nem is csalódtam, hogy a simaszáju népnyargonez ellenzése, s még a kutyaheczcz daczára is meg fog választani itt működésemet nem önző, hanem reális alapon Ítélve meg. Történt erre nemsokára, hogy a községi szervezési szabályrendeletek letárgyalásánál az eddigi 320 frtnyi készpénz fizetésnek felemelését kértem, mely kérelmem természetesen elvettetett. En bízva a törvény 66. §-ában a tek. törvényhatóság elé fellebbeztem az elutasító határozatot, s kifejtem, hogy 320 frt készpénzfizetésből, s a használatul birt földek 47 frt 5 kr kat. t. jövedelméből, ha tekintetbe veszszük, hogy 25 frt körül fizetek adót, ezenkívül katonai pótadót, közmunkát, illeték egyénértéki adót, s vagy 30 frtota jegyzői nyugdijalapra, a sok társadalmi adót nem is számítva, mondám, e javadalmazásból megélni lehetetlen. Már pedig ezen kis község 200 frt mellékes jövedelmet is alig ad, mert itt birtokváltozás nincs. Továbbá eléadtam, hogy itt a községi pótadó legfelébb 25%, a mi tekintve a közönség igen jó kereseti viszonyait, még ha 30%-ra növekednék is a kért fizetés felemeléssel, az itteni adózókat túl nem terheli, ha tekintjük, hogy a szomszédos, h;iHou megélhetési viszonyok között, levő községek ötven — száz százalékos községi pótadókat fizetnek. — Élmondám azt is, hogy itt egy magyar holdnyi ingatlan vételára 3—500 frt, a mi legjobb mutató . foka a vagyonmérlegnek, s kimutatám, hogy itt betáblázott adósság alig létezik, bírói árverés pedig 15 óv óta sem volt. S végül,itt csak vonatolt, de megdönthetlen indokaimnak koronázásául felemlítem azt is, hogy eddigi, némely főúri szolgáéval hason lithatlanul rosszabb fizetésemet nem személyem, hanem esetleges utódom iránti tekintetből is kérem felemeltetni, mert bár mint hely. jegyző megválasztásomra nem nyújtok kedvező anyagot jelen fellebbezésemmel, de mert meg vagyok győződve, hogy jelen kérvényem nagyon is reális alapokon nyugszik, bátor voltam a fizetés felemelést kérelmezni . . . Képzelhető, hogy beadott felebbezéseim Sümegi malmára hajtotta a vizet! Népünk ugyts irtózik a fizetni valóktól a mi részint nem is csoda, hát még ha tüzelik, mint ezt a ravasz demagóg tette! Lármázott, hogy nini! még meg sem választottuk, máris fizetés felemelést kór! Szegény községünket tönkreteszi ; no szépen kimutatta a foga fehérét ! . . . stb. stb. Ez még nem volt elég! Községünk határában o kőszén létezésének világos nyomai mutatkozván, a kőszén kutatási jogot irtóztató meg vita tási tortúrák rostáinak alkalmazása után igen kedvező feltételek mellett kiadtuk két vállalkozónak. Ezen szerződést Sümegi is aláirta, sőt az igazat megvallva, az ügy mellett nagyon is kardoskodott, Azonban mi történik? Az atyafiaknak nem tetszett a négyszög ölenkénti 40 krban megállapított kártalanítási összeg, mert ők szabad kiegyezést követeltek, s igy az aláírásokat nem lehetett összehozni. A mint a mindig saját olcsó népszerűségét takargató Kaifás ezt megtudta s kiszimatolta, hogy a nép a szerződós aláírásától idegenkedik, ő is felkötötte a lármadobot, hogy ujat kell irni, azt elhamarkodtuk, a földekre nézve a szabad kiegyezést kell bele tenni. Megtörtónt ez is, a vállalkozók abban bizváu, hogy leend olyan birtokos is, a ki a szabad kiegyezés mellett is oda adja 40 krértnégyszeg ölét földjének. Sümegi uram, a ki a képviselő testület ülésén újra a szerződés megkötése mellett kardoskodott, ugyanaznap este midőn a közlakosságot a szerződés aláíratása végett berendeltem, távollétével tündökölt. No már Uraim ! Ilyen otromba hitszegést csak egy Sümegi István követhet el! Mégis, a második szerződést vagy 130-an aláirtak. Természetesen S.-nek ezen hamarosan eszközölt köpenyforditása mindenkinek feltűnt ! En, hogy a Sümegire tekintőket aláírassam, mert a népnek kolompos kell, önállólag Ítélni valljuk be még ma kiskorú, elmentem hozzá s e szavakkal köszönték be: »Ha nem jön a hegy Mohammedhöz, hát Mohammed megy a hegyhöz!« S Egek Ura! Evvel teljesen felforralám benne subaszagu bölcsességének erejében gyökerező parasztgőgjét, mert féltudákosságával (mint később többeknek panaszkodott) ugy érté szavaimat, hogy én őt Mózesnak (zaidónak) mondottam! Pedig ha igazán akarnám őt jellemezni, akkor a leggyöugédebb jelző reá nézve a »hét görög« szó lenne! Ki is jelenté | nyomban, hogy ő a szerződést alá nem írja, mert látja, hogy a nép attól idegenkedik, s ő a nép ellen tenni nem akar, mert a nép szava Isten szava, stb. stb. Sic! . . . Tehát akkor is, csak saját népszerűségét tolta előtérbe, nemhogy a községnek jól felfogott érdekében a szerződést aláirta volna!... En, ennyi furfangon, s határtalan kétszinüségen felbőszülve, fogtam a szerződést, s 'esés jój'czakát kívánva, ott hagytam a felfuvalkodottá!,, eszembe jutván ama mondata a szelíd Megváltónak, hogy: »Boldogok a lelki szegények, mert övéké a menynyek országú !. . . Tudtam jól, mikor a küszöbön kiléptem, hogy Sümegi portáján a fű többé meg nem hajlik az én lábaim alatt. Nem is mentem hozzá többé soha, a mit ó' igen zokon vett, s kéz alatt előre tudtomra adá, hogy megbuktat. Kár, hogy olyan természetem van, hogy a Sümegi féle chameleonszerü háttilgombolódzó legények fenyegetéseit hallva, siket vagyok, s ily embert a sáros csizmám hozzátörlésére se méltatok. E közben közeledett a választás. Sümegi azt várta, bár én az ellenkezőről előre értesítem, hogy én alázatos hajlongások s nyakgörhitő kunyorálások között ő magasságának boldogító kegyeiért esedezve, fényes arczolatja előtt, mint jámbor müsülmán a Kaaba előtt hasra esem, s az ő hoszszura nyúlt árnyékában fogom az idvezülést, akarom mondani a szerény bajólhi nótáriusságot keresni! . . . Ámde szegényke nagyon csalatkozott reményeiben, mert biz' én nem igen törtem magamat ő kegyelmességének láthatása után. Ekkor azután elkezdett futkosni Esztergomba ellenjelöltet kötéllel fogandó. Ezer mogyorópálcza és bírói süveg! Ilyen gimpli nem akadt! ... A vármegyén meg avval küldték el : »Elég a maguk jegyzőjük Bajóthra, még sok is!« . . . Tehát ezen uton sem boldogult a dühébeu lapos gutával veszekedő falu füle. Más eszközhöz kellett tehát neki folyamodnia. Tele torokkal hirdette, hogy ilyen-olyan korhely, soha sincs itthon, mindig Tokodon vagy Ny.-Ujfalun kóbor og, krakeller stb. s,b. No hát éu erre azt mondtam, hogy szent igaz ! Hanem hát tessék hozni egy bizottságot, a ki az én irodai ügykezelésemet felülvizsgálja, s ha rendetlenséget talál, a költségeket ón fizetem. Ezenfelül az én embereim, a kik érettem tűzbe mentek volna, azt találták mondani a házről-házra korteskedni járó megbízottjának, (mert ő maga csak otthon szimulált, mint a pók a szegletben, hogy szép maradjon) »Az a feneség, hogy soha sines itthon, mégis rendben van minden, s a magánfelek ügyeit 14 nap alatt rendbe teszi; Tokodon meg Újfalun is a mint halljuk mulat ő, de a mellett collegáinak is segít.« Megjegyzendő, hogy Ny.-Ujfalun még majd fél évig végzem kineveztetésem ntán is a teendőket; persze az atyafiak azt hitték, hogy csak mulatni járok oda. Nem ettem meszet, hogy örökké itthon csücsülve nézzem a sarat, a mely itt akkora, hogy Uram bocsa! az ebeket is ölbe viszik ki ugatni, ha volnának t. i. Hát bizony mi tagadás benne, a bort, ezigáuyt s szép lányt szeretem, s ha ez bűn, hát én evvel balok meg, s néha egy-egy hangosabb ruesajkodást is megeresztek, de nem kölcsönkért »kincsekkel.« Csakhogy az a feneség, hogy a hivatalban mindig komolyan viseltem magamat; sőt az nem igen tetszett az atyafiaknak, hogy a jegyzői irodát nem hagytam casinóvá, dohányzó és bagozó teremmé átalakítani,•'s holmi pikáns