Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-06 / 80.szám

ESZTI5RG.0M XI., EVFOUAM. 80. SZÁM. VASÁRNAP 1889. OKTÓBER 6. ESZTERGOM es TIBIKE MRO.IJtfl_.fC NI K METir.MKINT KÉTSZER : VASÁHNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. laflmimiisi Ali: EG**'/. ÉVI4* , ... FJ FIT — KR. fél ÉVRE 3 FIT -- KR. UEGVEILÉVI U I FRT »0 KR. Euy szám ÁRU 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESzfTsEÍJI : BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, lmv:i :> Itip «y,MIIMIK' 1 részét llitjtő lu'isliunHtiyHk küidaiiilfil;. KIADÓkiíVATAL : SZÉCHENYl-TER 331- SZÁM, lntvű n lap hivntíiloH s a m»gán liiril«iést>i, :i. nyiUl-érbe s/.áiit köz­lemények, előli/.ölési pón/.<*!( és reelainnlrísok inté/.ütnlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllibIC'J'táftKK Í|.|] MAíiÁN 1 gy.ÓLNL 100 fr/.NIG — FRT ?Ő KR. JOO-síOO ig . J frt 5iO kr. 200 - 300-ig . % frt pfí KR, Ifél,vg<lij 80 KR. SUJÍTIÍÍSIÖIÍ !| •iijg;íll;i|ioiláH szerint legjti . Unj osiilibaii köziiltetiielc. i NVII TTRÍÍ aura 20 kr. | Isstoigonif (A Magyar Sálon októberi füzetóbSl) A kies fekvésű, folytonos harang­zúgásu, nyájas kis magyar Rómát már nagyon sokan fogják ismerni látásból. Akár vízen, akár vasnton járjon erre valaki, nem kerülheti el figyelmét a várhegy ormán a nagy homlokú ba­zilika, a Duna tükrében kaczérkodó uj primási palota, a várhegy tövéből emel­kedő hatalmas szeminárium s jobbról­balról a magyar Siou terjedelmes kano­nok i palota sora. Be van ezen a palotás Esztergomon kivül földszintes Esztergom is mosolygó kertekkel, virágos ablakokkal, szép leányokkal. Sőt, hog teljes képet raj­zoljunk, vau még egy paraszt város is Esztergomban néhány száz nádfödeles házacskával falusi levegővel, libaőrző leányokkal, idilli egyszerűséggel. Épités szempontjából tehát három, egymástól teljesen elütő városból van összeillesztve Esztergom. A közigazgatás azonban négy várost csinált belőle. Mind a négy városnak külön hatósága van s ez a tökéletesen egybe épült topographiai furcsaság hi­básan nevezve : Esztergom. Mert a primás nem Esztergomban, hanem Vízivároson lakik. A primási árvaház és vörös-kereszt-kórház sincsen Esztergomban, hanem Szt-G-yörgy mezőn; a püspökük, praelalusok és kanonokok sem laknak Esztergombau, hanem Vízivároson. Az igazi szegénység és zsidóság gheltoja sincsen Esztergomban, hanem Szt.-Tamáson. A mi csakugyan Esztergom, az sza­bad királyi város s egy rendezett ta­nácsú város igazgatása alá tartozik. Hogy hol végződik Esztergom s hol kezdődik Szt.-Tamás, Víziváros és Szt.­Gryörgymező, azt néha maguk az ősi ben szülöttek sem tudják. Vannak azon­ban olyan neutrális pontok, melyekről az üldözőbe vett csirkefogó füttyöt hány a királyvárosi reubőrnek, mert annak nincsen jussa belemenni a szomszéd város területébe. A prímás tehát vízivárosi alattvaló s a kanonokok is vízivárosi adófizetők. Magának Esztergomnak, a szabad királyi városnak nincsen főpapja még csak esperese sem, csak egy valóságos meg egy javadal mas plébánosa. A város zsidai Szt.-Tamásra járnak zsinagógá­jukba ; a kálomisták szerény kápolnája s a kihalóban levő rácz egyház a ki­rályi város területén van. Szóval Esztergom éppeu nem egy­séges város, a mi azután az egységes szellem és érdek közösség legnagyobb csapása. Hozzáfogtak ugyan már nem egyszer az összeépített városrészek egye­sítéséhez, de soha se tudtak tovább jutni egy árkus hivatalos papiros ha­tárainál, mert a testvérvárosok szerény budgettel dolgoznak s habár szorgal­masan ki is zsákmányolják a királyi város által alapított és föntartott kul­tur-intézeteket, még sem óhajtanak a póladók dicsőségében osztozni. Ilyen kicsinyes fillérkedő szellem az oka, hogy a kis Esztergom még mindig négy külön város. Intellengenczia ós pótadó dolgában mind a négy város közül leginkább kiválik a szabad királyi város, melynek virágzó iskolái és egyesületei vannak, s mely programm szerint iparkodik haladni. Hogy tovább folytassam leleplezései­met: Esztergomnak még vasútja sin­csen s igy még a zóna áldásától és átkától is távol esik. A ki tél idején vasúton akarná megközelíteni a várost, az nem egyszer kénytelen visszatérni a háromnegyed órányira fekvő nánai pályaházba, mert a zajló Duna óriási jégtáblái eltorlaszolják Esztergomot Európától. Esztergomnak polgármestere van, Ví­zivárosnak, Szt.-Gryörgymezőnek és Szt.. Tamásnak csak községbirája s igy a primás első közvetlen elöljárója egy egész egyszerű községi biró, a ki azon­ban rendesen sokkal jobban érzi a nagy kanalak, mint a kis községi gondok súlyát. * * * Az első Arpádhnzi királyok nagyon szerették a szép természetet s igy a regényes fekvésű Esztergomot is, hol már Szt. István édes atyja, Gréjza fe­jedelem, szívesen tartózkodott. A visz­hangos dömösi hegyek üde erdeiben örömest vadászgattak s nemcsak vadász­kastélyokat, de királyi lakokat is emel­tek. Esztergom székváros közelében, Dömös volt az első királyok nyaralója. Árpádvára (most Pád vára) ormán most is mutogatják a dömösiek azon omla­dékokat, melyek I. Bélát maguk alá temették. Esztergom története még a praehis­Uorikus emlékkel kezdődik. Nagyobb építkezések nem egyszer vetnek nap­világra csiszolatlan és csiszolt kőtár­gyakat, durva és műveltebb bronzesz­közöket, de számos népvándorláskorbeli s római régiségeket is. Vára már a honfoglaláskor meg volt s szláv for­rások szerint szláv eredetű. De a város fényes története mégis csak Szt. István nevével kezdődik leg­szebben. Itt született, a nyugot-európai czivilizáczió meghonosítója 870 körül. Itt keresztelte meg őt Adalbert prágai érsek. Itt uralkodott, mint fejedelem három évig s itt koronázkodott meg 1000-ben. Itt alapította a tiz uj magyar püspökség elüljárójaiíóut az esztergomit s esztergomi érsekkel, Asztrikkal, ké­retett királyi koronát Rómából. Itt uralkodott 38 esztendeig, mint első magyar király. Szóval szülővárosát szen­telte meg leginkább nagy emlékezetével. Szt. István uralkodása első éveiben a táltosok elhagyott oltárköveiből alapokat raktak első kolostorainkhoz, temploma­inkhoz és iskoláinkhoz M Esztergom is látta a kiirtott ázsiai vallás halál ver­gődéseit az elkerülhetetlen forradalom romboló viharaival. De Esztergom meg­erősödött a kereszténységgel s meghatal­masodofct az egyház hatalmával, melyet királyaink folytonosan gyarapították. Kétszáz esztendeig tartott az ősi király város ragyogása. Akkor betörtek a tatárok (1241.) s a pártviszályok által meglehetősen meglazult nemzetnek a Sajónál mély sirt ástak. Ellenállás nélkül rombolták le a magyar czivili­ziczió első alkotásait s igy Esztergom sem kerülhette el sorsát. Esztergom ez AzJsztsrpniMíiíksIároiája Kossuth-dal. SZOMORÚSÁG KÖNNYE RAGYOG A MAGYAR NÉP SZEMÉBEN, ERTED RAGYOG, KOSSUTH LAJOS, MINT CSILLAG A SETÉTBEN. A HÁNY CSILLAG, MIND ELTŰNIK A DICSŐ NAP, HA FÖLKÉL: KÖNNYEINK IS ELTŰNNÉNEK, Ha TE HOZZÁNK ELJÖNNÉL. KOSSUTH LAJOS ÁLDOTT NEVE A MAGYAR NÉP IMÁJA, NEM IS MAGYAR, SOBA-SEM IS VOLT, Ha MÁSRA MEGY a SZÁJA. ő MÁR EGYSZER IZENT NÉKÜNK, MOST IZENNI NEKÜNK KELL: KOSSUTH LAJOS VÁRUNK TÉGED ÉLETÜNKKEL, VÉRÜNKKEL! ÁBRÁNYI EMIL. (ELBESZÉLÉS.) II. (VÉGE.) Az IDŐK VÉGTELEN LÁNCZA EGY SZEMMEL SZAPORODOTT. ELMÚLT EGY ÉV. A NYÁR VIRULÓ POMPÁJÁT FELVÁLTA AZ ŐSZ SÁRGA LOMBKOSZO­RUJA S A TÉL KIETLEN HÓMEZEJÉT, A LANGY TAVASZI NAPSUGÁR: ÉS ŐK MÉG MINDIG SZE­RETTÉK EGYMÁST. NEM MONDOM EL EZ ÉV TÖRTÉNETÉT, DE MINEK IS MONDANÁM? A SZERELEMNEK CSAK EGY TÖRTÉNETE VAN S AZ MINDÉG ÉS MIN­DENÜTT UGYANAZ. MEGESKÜDTEK, SZERETIK EGY­MÁST. EDDIG VAN. EGY ESZTENDEIG ÉLTEK SZE­RELEMBEN, BOLDOGSÁGBAN EGYMÁS KARJAI KÖZT; CSÓKJAIK, NÉZÉSÜK, BESZÉDÜK, ÖLELÉSÜK ELBŰ­VÖLTÉK EGYMÁST, — NEM VOLT MÁS GONDOLATUK MINT SZERETNI, NEM VOLT MÁS VÁGYUK, MINT SZERETTETNI FOLYTON, MINDIG, ÖRÖKKÉ S AZT SEM TUDTÁK ÉLNEK-E, HALNAK-E EZEN a VILÁGON VANNAK-E ? ÉS EKKOR JÖTT HOZZÁJOK TITKON VÁRATLANUL A SORS CSAPÁSA. MERT SOHA SINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL S IGY BOLDOGSÁG SINCS A FÖLDÖN — FÁJDALOM NÉLKÜL! . . . EGYSZER EGY HŰVÖS, ZIVATAROS ESTÉN ETELKA EGYEDÜL VOLT A KASTÉLYBAN. A FÉRJ VADÁSZNI MENT A SZOMSZÉD FÖLD­BIRTOKOS TÖBBSZÖRI MEGHÍVÁSÁNAK ENGEDVE S MÉG MINDEDDIG NEM TÉRT VISSZA. A SZÉP FIATAL NŐ, MINT MEGIJESZTETT ŐZIKE, NYUGTALANUL, RÉMÜLTEN FUTKOSOTT FEL-ALÁ SZO­BÁIBAN, ÉS MAJD AZ ABLAKON TEKINGETETT KI AGGÓDVA, MAJD PEDIG A PAMLAGRA VETÉ MAGÁT, FINOM KIS ZSEBKENDŐJÉT NYOMKODVA NEDVES KÖNNYEZŐ SZEMEIRE. ÉS Ő MÉG SEM JÖTT . . . A VIHAR EGYRE KÖZELEDETT. A PARK SZÁ­ZADOS FÁI ZÚGVA, RECSEGVE HAJLONGTAK AZ ÜVÖLTŐ SZÉLBEN, AZ ÉGEN FEKETE FELHŐK TOR­NYOSULTAK EGYMÁS FÖLÉ S ROHAMOSAN NÖVE­KEDŐ SÖTÉTSÉGET, VÉRVÖRÖS VILLÁMOK GYOJTOT­TÁK MEG RÖVID IDŐKÖZÖKBEN. ETELKÁT BORZASZTÓ FÉLELEM GYÖTÖRTE. EDDIG MEGELÉGEDETT AZZAL, HOGY a BEZÁRT ABLAKOKON KÉMLELT KIFELÉ, FÁRADHATLAN BUZ­GALOMMAL TÖRÖLVE LE a HOMÁLYOSITÓ HAR­MATOT AZ ÜVEGTÁBLÁKRÓL, MOST KINYITÁ AZ ABLAKSZÁRNYAKAT ÉS UGY HAJOLT KI a HIDEG, ÉLES SZÉLBE. DE ORMAYT MÉG MINDIG NEM LÁTHATÁ. EKKOR GÖRCSÖS ZOKOGÁSBAN TÖRT KI. KE­ZEIT ÖSSZEKULCSOLÁ KEBLÉN S FORRÓ, IZZÓ HOM­LOKÁT AZ ABLAK HIDEG PÁRKÁNYZATÁRA SZORITÁ. — MÉG MOST SEM JÖN . . . ISTENEM, MENNYIRE AGGÓDOM MIATTA! ... A SZÓFO­GADATLAN . . . MÉG MEGHÜTI MAGÁT SZEGÉNY EBBEN A NAGY VIHARBAN... MEGBETEGSZIK... OH, EZ HALÁLOM LENNE . . . VAD, ÜVÖLTŐ SZÉLROHAM SZAKITÁ MEG BE­SZÉDÉT. A GYERTYA LÁNGJÁT KIOLTÁ A BETÓDULÓ SZÉL, NAGY CSATTANÁSSAL CSAPÓDOTT BE A NYITOTT KÖNYV AZ ASZTALON S SZÉTREBBENT a SOK IL­LATOS LEVÉLPAPÍR, MELYNEK LAPJAIT CSAK AZ IMÉNT IRÁ TELI . . . ETELKA ARCZÁT IS ÉRINTÉ E FAGYOS ÁRAMLAT, MELY EGÉSZ ÉJJEL ÓRÁKON KERESZTÜL MÉRGEZTE, DE A SÓVÁRGÓ ASSZONY NEM TUDTA, HOGY a HALÁLT SZÍVJA MAGÁBA. EGÉSZ ÉJJEL OTT ŐRKÖ­DÖTT A KASTÉLY NYITOTT ABLAKÁN S EKKOR LO­PÓZOTT FIATAL ÉLETÉBE A HERVADÁS. A VIHAR SZAKADATLANUL ROMBOLT S A JÉGHIDEG LEVEGŐ MÁR NEM HŰSÍTETTE A REMEGŐ ASSZONY HOM­LOKÁT, HANEM BORZONGATTA. ODA LETT HATÁR­TALAN SZERELMÉBEN, FÉLTÉKENYSÉGÉBEN, AGGO­DALMÁBAN , . . EGÉSZ ÉJJEL HIÁBA VÁRTA. VÉGRE A KINOS KÖHÖGÉS, a GYÖTRELMES MELL­FÁJÁS ELTÁVOLÍTOTTA A KASTÉLY ERKÉLYÉRŐL S MEGBORZONGATTA EGÉSZ TESTÉT. FÖLEMELKEDETT TEHÁT ÉS BECSUKÁ AZ ERKÉLY ABLAKOT; DE A PAMLAGHOZ MÁR CSAK ROSKADOZVA TUDOTT EL­JUTNI. ISTENEM, SZEGÉNY LACZI! MILYEN VIGYÁ­ZATLAN VOLTAM. DE MIÉRT NEM ÓVTÁL? — SOHAJTÁ LÁZAS RESZKETÉSSEL, S AZUTÁN BÁGYAD­TAN, KIMERÜLTEN DŐLT VÉGIG A PAMLAGON . . . ALIG NYILT KI A VIRÁG MÁR IS MEGÖLTE A FAGY . . . REGGELRE KIDERÜLT. ELVONULT a VÉSZ, S a VÉN KASTÉLY SZOBÁIT ÜDE ILLATOS LEVEGŐ LENGTE ÁT. ORMAY MEGÉRKEZETT. KIPIRULT ARCZCZAL, ÉGŐ SZEMEKKEL, VIDÁ­MAN, ÜDVÖT SUGÁRZÓ MOSOLYLYAL AJKAIN SZÁLLT KI KOCSIJÁBÓL, DE MIDŐN SÓVÁRGÓ TEKINTETE FELKÉRÉSÉ A HELYET, HOL NEJE SZOBÁJA VAN s ANNAK ABLAKAIT BEZÁRVA, GONDOSAN LEFÜGGÖ­NYÖZVE LÁTTA, VALAMI KIMAGYARÁZ HATATLAN KÍNOS SEJTELEM SZORITÁ ÖSSZE SZIVÉT, MELY EGYSZERRE FEHÉRRE FESTÉ ARCZÁN a BOLDOGSÁG PIRJÁT, SZEMEIBŐL KIÖLÉ A TÜZET s MEGFA­GYASZTÁ AJKAIN A MOSOLY VIRULÓ RÓZSÁIT. ESZEVESZETTEN ROHANT FEL A LÉPCSŐKÖN. A FOLYOSÓN HALVÁNYARCZU NŐCSELÉDEKKEL TALÁLKOZOTT, KIKNEK KÍSÉRTETIES ARCZÁRÓI BÁT­RAN LEOLVASHATÁ A LEGNAGYOBB SZERENCSÉT­LENSÉGET JÓSOLÓ KIFEJEZÉST. LESÚJTVA, ERŐT­LENÜL TÁNTORGOTT AZ ELŐSZOBÁBA. ITT EGY ÉLTES NŐ, — ETELKA RÉGI DAJKÁJA, KI MOST KO­MORNA VOLT A FIATAL ASSZONY KÖRÜL, — FOGADÁ. — MI TÖRTÉNT AZ ISTENÉRT? HOL VAN NŐM ? — KIÁLTÁ KÉTSÉGBEESVE LACZI. A KOMORNA MITSEM SZÓLT, CSAK SZEMEI TELTEK MEG KÖNNYEKKEL s MEGFOGVÁN ORMAI KEZÉT NÉMÁN VEZETTE EGY FÉLIG NYITOTT AJTÓHOZ. ORMAYBAN MEGFAGYOTT MINDEN CSEPP VÉR. . . . OTT, A MENNYEZET ALATT, HÓFEHÉR ÁGYON, DAGADOZÓ PÁRNÁK KÖZT TALÁLTA NEJÉT FEHÉREN, NÉMÁN, NYUGODTAN, MOZDULATLAN MINT EGY HALOTTAT ... SZÓLNI AKART, DE NEM BIRT; ODA AKART ROHANNI AZ ÁGYHOZ ÉLETET LEHELNI ABBA a KRÉTAFEHÉR ARCZBA, FELCSÓKOLNI A SÁPADT HAL­VÁNYSÁGOT A VÉRPIROS AJKAKRÓL, DE MINTHA

Next

/
Thumbnails
Contents