Esztergom és Vidéke, 1889

1889-08-04 / 62.szám

wál bizton számíthatnak. Megtörtént ez is, habár kellemetlen utóize sokaknál a pohárfenékhez tapadt; sőt mondhatni, hogy a képviselő választás egész e egy karéjjal kevesbittetvén, annak kiegyenlítési kérdése napirenden van most is ;

és hangzatosan foglalkoztatja a kedélyeket. A jelzett választás után nyomban következett az aspiránsok fellépése. Ezek sorában legelsőnek Dóczy Antal mutatkozott, ki is városi péuztárossá óhajtott lenni. 0 mellé sorakozott majdnem egyidejűleg Viola Kálmán, mint alkalmazott pénztárnok helyettes. Majd az ellenőri állás jelöltjei kerültek felszínre, elején öten is voltak kombináczióba véve, utóbb háromra apadt, lukhoz társként Dóczy Antal neve is fűződött. A képviselők különböző pártokra oszolva megkezdték jelöltjeik érdekében a csatározást. A harcz minden irányban megindult, de közben-közben fegyverszünet is tartatott. Ily fegyverszünet alatt pátartlanság jellegével értekezletre gyűltek kétszer is, a hol a pihenőt tartó ellenfelek egymás fölött szemlót tartottak. Tanácsosi állásnak szintén volt több jelöltje, első felvirradásra három, később kettő. De a borongós égitáj a harmadiknak visszalépést tanácsolt, mert hát a nyári felhőcsoport muló élete biztató verő fényt ígért, s igy a harmadik csendes megadással visszahúzódott. A küzdtéren maradt másik kettő annál szívósabb ragaszkodással állta meg a sarat. Az egyik sok oldalú érdemeire, még több barátaira, ezenfelül képesítéshez kötött álláspontjára támaszkodván, kéjes nyugalommal, a győzelem biztató reményével szemlélheti ellenfelének, szintéu érdemekben nem szegény vetélytársának képülődéseit és mérkőzéseit. Igy folyt a harcz uapokon keresztül, migleu elérkezett a választást megelőző nap. A találgatás, számitgatás, különböző,combiuatiok egyvelege, helyesebben: tömkelege jellemzi leginkább e jelentős 24 órát, miből 11 óra unalmas, de várakozás között valahogy lefolyt. Azonban a két egyes, mint alakra ikerszám, az óramutató tanúsága szerint oly két ikret mutatott be, kiknek szerény, de életrevaló cirkuiusai a képviselők sejtelmét teljesen letiporva: valódi meglepetéssé változtatták. Ezen meglepetésből hirtelen felocsúdva, a megtorlásra hajló harczképes képviselők sem maradtak veszteg, — hanem az ikrek által felállított csatarend harczvonalába hatalmas röppentyűk bocsátottak egy sebtiben benyújtott kérvény alakjában oly pályázó részéről, kinek általános kedveltsége a titkos összetartásból eredő számítás lisztáján följegyzett harezosok sorát megritkítani lesz hivatva. A sűrű érintkezés és a harcz hevessége csak a délutáni napszakban lőu szembeszökő, midőn a candidationalis bizottság, mint a harezos-felek fölött álló, békefentartó, szükkörü testület: a versenyzők fölött mértéket vonván, csupán kiválasztottakat engedett a küzdtérre, hogy most már mérkőzzenek. A mérkőzés egyenlőtlensége ilyenkor nem számit, mert a kipróbált bajnokok bizva erejükben, nem igen tágítanak; mert a győzelmi remény mámora elragadja valamennyit. A tárogatók és harczi kürtök fúvása, éles fegyverek csattogása, magas tónusban adott riadó mind-mind a zűrzavar nagyságát emelik ós hirdetik. Ezen csatazaj közepette mégis találkozott egy tapasztalatokban gazdag jelölt, ki rövid áttekintéssel csakhamar felismerte a helyzet tarthatatlanságát, a miért visszavonulót fúvatott; merthát az ellenfél tábora sokban hasonlított Endre berezegnek fokozatosan gyarapodó táborához, melylyel szemközt királyi bátyjának, Imrének csekély számú tábora állott. A mi jelöltünk nem tartott Imrével, hogy vesszővel kezében tegye ártalmatlanná az ellenfél hősét, hanem tollal mért reá egy végső csapást épeu igy altér egója is. E végzetes toll megmentette az állást, de az ellenfél azért sértetlen maradt. Hogy ezen allegorizált állapotok a tisztújítás napján mily eredményt hoztak felszinre, azt élénken vázolja a városi közgyűlésről szóló vezérczikkünk. U t i rajzok. Dr. Kőrösy Lászlótól. Paris. aug. 2. Két heti utijegyzeteimbŐl vógrevalahára papirosra birok vetni valamit. Már egy hete itt vagyok Parisban, de auyuyira beleszédülve a világváros hatalmas életébe s a kiállítás bámulatos látványosságaiba, hogy eszembe se jutott a tárczairás. Minden fáradalom, minden izgalom, minden gépies programm nélkül a szabad akarat ós hangulat tökéletes uralmával érkeztem bécsi, salzburgi, insbrucki, zürichi és belforti pihenő állomásaim után Parisba. Az álmatlanság különféle apróbb-nagyobb de mindég ostoba okozatait semmiképen sem ismerve, sőt lépésről lépésre kedves és tanulságos tapasztalatoktól vidáman, jutottam el régi vágyaim tündéri városába. Salzburg. Három útitársam már nem birt kivárni Budapesten, (a hová Esztergomtól három napi vasúti késedelemmel érkeztem) s azt üzenve, hogy Salzburgba megvárnak, előre utaztak. Eleinte egyenesen Salzburgba tartottam, de az álmatlanság gyötrelmei Bécsben marasztaltak, honnan azután a világ egyik legszebb bujoeskájába rándultam. Salzburg nyári mózesheteknek való harmatos város. A ki egyszer belészeretett, az visszavágyódik bele többször is. Olyan mint az örök ifjú tavasz: sohasem unalmas és olyan mint egy mosolygó szép leány: mindig csábító. Útitársaim meglehetősen szidalmas levelet hagyva számomra az insbrucki Habsburg-hotelba jelentették pokoli próbákra tett s már órákhoz kötött tűről m őket. Magányosan, de nem egyedül és nem a baedecker utasításai hanem hangulatom szerint látogattam meg régi ismerőseimet : a szilaj Salzát, a hatalmas sziklatrónuson székelő Burgot, a Mirabell sajátszerű szépségeit, a fölséges dómot s a kies temetőket a város közepén, a hol semmi sem emlékeztet a Nirwaua semmiségére s az elmúlás zordonságára, hanem a kegyelet ereklyeŐrző meleg szivére s a feltámadás örök gyönyörében való viszontlátásra. Nagyon érdekelt a salzburgi népélet s másnap a nép legkedveltebb kiránduló helyeit kerestem föl. Nem egy érdekes megfigyelést vetettem magamnak papirosra s átalában meggyőződtem róla, hogy ez a vidám, józan, tiszta, becsületes, vallásos, munkás, patriarchális és tisztességtudó nép még mindég megőrizte ősi erényeit. Hűvös, de szép este volt, mikor a hegyek közül kihangzott a legnépszerűbb salzburgi nóták egyike : Koa Naelit is ma z' diinkl, Eoa Weg is ma %' weLt, Koa Fenster z' hoch drobn Wann mi 's Dia mii reeht gfreut. Salzburgba majd mindennap jön tizhusz magyar, a ki a lisztákban mindenütt annyira «von»-toskodik, mint egyetlen kiránduló náczió sem; gavallérkodása azután még annyira nagyzó, hogy csak «drágalátos» emlékei lehetnek mindössze, mire hazatér. Mi még nem sokat értünk az utazás művészetéhez s a nagy világban való forgolódás tudományához. Insbruck. A lelkiösmeret nem egészen közönséges furdalásai között érkeztem a szép Tirol fővárosába, a hol .útitársaimmal találkoznom kellett volna. De megint elkéstem másfél nappal. Most már csak ironos, de azért meglehetős ironikus visítekártyát hagytak hátra s azzal fenyegettek, ha Zürichben a Habis-hotelban másnap nem találkozunk, akkor tekintsem fölbontottnak szövetségünket. A megérdemlett bűnhődés első fájdalmait csak addig éreztem, mig a tirol főváros nevezetességeinek megtekintésére nem indultam. Salzburgnak katlanja, Insbrucknak hatalmas völgye van köröskörül eget ostomló sziklafalakkal. Harmincz ezer lakosa nem olyan tiszta, mint a salzburgi. Sok közte az olasz s a fajkeveredés folytán természetesen sokkal több is a szép nő,, mint Salzburgban. A Margarethen-Platz szépségeire valóban büszkék lehetnek a benszülöttek; igen tanulságos a Tiroler Grlasmalerei Austalt; nevezetes a Burg, a Schloss, Ambrass, az Isel; történeti emlékben leggazdagabb a Eranziskaner-Kirche I. Miksa hatalmas síremlékével s Tirol hőseivel nagy broncz szobrokban; pompás az Andreas Hofer emlék s az ezüst kápolnában Philippine Welser szép síremléke. A Ferdinandeum egyesíti Tirol történeti emlékeit legdusabbau s olyan nemzeti múzeum, a mely már sok vasúti elkésést okozott. Igy jár.am magam is s már előre éreztem, hogy aligba lesz valami a zürichi találkozásból. CSARNOK. Egy párbaj története. — Elbeszélés. — II. — De ha a helyett, hogy találkozót adna, elpanaszolná a tolakodást férjének ? akadékoskodik az az egy, akinek még most is eszében van, hogy Viktor végett neki is fizetni kellett a huszonegy fogás vesztességet. — Ohó! Vastag szót használt édesem I —• Tolakodás ! Azt hiszi: az asszonyok tolakodásnak tekintik, ha valaki bájosnak találja őket s merészségre szánja el magát, hogy közelükbe jusson ? — Naivság! — Az asszonyok, a föltett esetben eleintén futnak, menekülnek, később durrogást mutatnak, pörlekednek és két dologra határozhatják el magukat; hogy hallgatnak és meghódolnak. — Vagy a férjnél keresnek védelmet. • - Ez a ritkább s egyszersmind a kellemetlenebb eset, az olyan férjre nézve, mint a mi tisztelt Sup barátunk. — Dehogy ? ! — Igen, mert saját neje kényszeríti, hogy nevetségessé váljék. — Avagy nem lesz-e nevetségessé a férj a no előtt, ha ez védelmet kér tőle és nem kap ? — Nem nyomorúságosan kicsinynek tünik-e föl mint férfi, ha napjainkban, midőn a könyökdöfósért is le szoktuk vágni a felebarátunk fülét, nem képes panaszolkodó nejét karddal megvédelmezni a férfi ellen, aki — ön szerint tolakodó ? — Lehet a férj igen okos, művelt, nagy szellemű, tisztességes ur, — de ha nem tudja a kardot forgatni —• nevetséges. A nő pedig sok mindent képes megbocsátani a férfiúnak, de a nevetségessé válást — soha. — Soha ! soha ! igazolták a pajtások, szívből eredő meggyőződéssel. — Én részemről — folytatta Viktor — ha találkozót kértem volna a kis Nellitől, mint előnyös esetet vettem volna föl számításba, hogy ha be panaszol férjének. A tanár ur dulna-fulna, de nem hína kí, pedig ma semmit sem lehet kard nélkül tisztességesen elintézni . . . Óh, kedvesem, higyje el, hogy egy jó kardforgatónak csak ki kell nyújtania a kezét az olyan asszony után, akinek a férje, a tudomány miatt, nem ér rá vívó leczkéket venni Pax tanártól. — Minden attól függ, hogy ki az ügyesebb vivó? szólították a körülállók. — S miután minden atttól függ, — kapta meg a szót az, aki Viktor diadalára fogadni akart — megnyertem az ezer darab havannát; mert remélem, uem teszi föl senki, hogy Sup tanár Vikit párbajra merné szólítani. Nevetséges ! Még nem érkeztek véleményt mondani a jelenlevők, mikor fölnyilt az ajtó s a Viktor legénye lépett a szobába egy levéllel. C. 72. számú hordár hozta; válasz nem kell rá. A házigazda kinyújtott mutató és közép ujjával vette át a levelet, felbontotta, átfutotta s mosolyogva nyújtotta át a társak egyikének. — Olvasd hangosan. Ebből kitűnik, hogy kifejtett elméletem minő alapos. A czimbora olvasta: «Egyátaláu nem tisztelt ur! Ön elég GYORSAN PIHEG HÓFEHÉR KEBLE, VÉGRE A FUTÁSBAN KIMERÜLVE MEGÁLL, BEVÁRJA ELLENÉT. KÖNYÖRÖG A LÁNYKA, ESDEKELVE KÉRI ÜLDÖZŐJÉT : NE BÁNTSA ŐT, ENGEDJE TOVÁBB. A BŐSZ TÜNDÉRI AZONBAN NEM HALLGAT KÉRÉSÉRE, LOVÁRA RAGADJA ÖT ÉS ROHAN VELE EGYENESEN A BALATONNAK, ITT ELTŰNNEK A TÓ FENEKÉN. SZEGÉNY ÖREG HALÁSZ TANUJA VOLT AZ IRIGY ÉS LELKETLEN TÜNDÉRFI VAD MŰVELETÉNEK. HAJLOTT KORA NEM ENGEDÉ, HOGY GYORSAN JAJVESZÉKELŐ LEÁNYA SEGÍTSÉGÉRE MEHETETT VOLNA, ATYAI SZIVE NEM BIRTA KI A NAGY FÁJDALMAT, ERŐTLENÜL ROGYOTT LE SAJKÁJÁBAN, ITT GÖRCSÖS ZOKOGÁSBAN TÖRT KI. — HIHIHI! — HANGZOTT A PARTI BOZÓTOK KÖZÜL. A BESTIA. EZALATT DALÁR TITKOS SEJTELMEKTŐL ŰZETVE OTTHON PEJ LOVÁRA KAP ÉS SIETVE VÁGTAT ARANKÁÉK KUNYHÓJÁHOZ. IDEÉRVE: NEM TALÁL SENKIT. DOBOGÓ SZÍVVEL FORDÍTJA LOVÁT A BALATONI HALÁSZTANYA FELÉ. ITT MEG IS TALÁLJA AZ ÖREGET, DE MÁR VÍVÓDVA A HALÁLLAL. ALIG BÍRTA NÉHÁNY SZÓVAL ELMONDANI A TÖRTÉNTEKET. DALÁR KESERVE ÉS DÜHE HATÁRT NEM ISMER. JAJVESZÉKEL KEDVES ARANKÁJA EL VESZTÉN, ŐRJÖNG A TÜNDÉRFI JOGTALAN IRIGYSÉGÉN S KEGYETLEN TETTÉN. LOVÁRA VETI MAGÁT, CZÉLTALANUL VÁGTAT A PARTON FEL-LE. EGYSZERRE EGY TÖPÖRÖDÖTT ESUNYA VÉN BANYA TEREIN ELŐ S RIKÁCSOLÓ HANGON KIÁLTJA: — URFICSKÁM, URFICSKAA! — MEG AKAROD-E BŐSZÜLNI KEDVESED HALÁLÁT? — EGYEDÜLI VÁGYAM EZ, SEGÍTS KÉRLEK! — NESZEE! — ETTŐL RERMÉSZETFÖLÖTTIVÉ VÁLSZ LOVADDAL EGYÜTT S ROHANHATSZ KEDVESED ELRABLÓJA UTÁN. MOIIUN HÖRPINTI KI A NYÚJTOTT FOLYADÉKOT DALÁR S SZÁGULD A BALATONNAK, MELYNEK VIZÉBEN ELMERÜLVE VÁGTAT A TÜNDÉRFI UTÁN' — HIHIHI ! — HANGZIK ÚJBÓL. FELHÁBORODIK AZ EDDIG CSENDES TÓ VIZE AZ ISZONYATOS DULÁSON. ÓRIÁSI HULLÁMOK KELETKEZNEK,^ NAPOKIG RENG A PART A VIZHEGYEK CSAPÁSA ALATT. DALÁR KÉRLELHETETLENÜL ÜLDÖZTE BÁR ELLENÉT, AZT ELÉRNIE SOHA SEM SIKERÜLT. NYUGODNI AZONBAN NEM TUD. EEL-FELHÁGY EGY IDŐRE A HAJSZOLÁSSAL DE EL-ELFOGJA RÉGI DÜHE, ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL A RABLÓ ÜLDÖZÉSÉRE KELL. ÉS A BALATON VIZE MINDANNYISZOR FELKAVARODIK FENEKESTÜL, HÁBOROG NAGYON A KÉT ENGESZTELHETETLEN LÉNY ISZONYATOS DULÁSÁN. A TÜNDÉREK AZ IDŐTŐL ELTŰNTEK A BALATON VIDÉKÉRŐL, VÁRAIK ROMBA DÖITEK, DE A »TÜNDÉRVÁRAK« FELÖL ILY TERMÉSZETFÖLÖTTI HÁBORGÁS IDEJÉN MINDIG MORMOLÁS HALLHATÓ. EZT HALLOTTAM ÉN IS EGY ÓRÁVAL EZELŐTT ÉS ARRÓL JÓSOLTAM A KÖZELGŐ VÉSZT. * * * KÖSZÖNETTEL VETTEM AZ ÖREG HALÁSZ EMEZ ELBESZÉLÉSÉT. DÉLUTÁNI FÁRADSÁGÁT KELLETÉN FELÜL IS MEGJUTALMAZVÁN, IPARKODTAM A HALÁSZKUNYHÓTÓL A PARK MENTÉN A FÜRDŐHELYRE, ITT AZ »ESZTERHÁZY«-BA, HOL MAECENÁSOM MÁR VÁRT. A BALATON AKKOR MÁR UGYANCSAK HÁBORGOTT S A HABHEGYEK ZÚGÁSA |BETÖLTÉ AZ EGÉSZ PARTOT. MEGÁLLTAM EGY KISSÉ ÉS HALLGATÓZTAM: HÁTHA MOST MÁR ÉN IS HALLOM A »TÜNDÉRVÁRAK« FELŐL JÖVŐ S ÖREGEM ÁLTAL EMLÍTETT MORMOLÁST? — NEM HALLOTTAM BIZ' AZT, — HANEM A HABOK ÉDES LOCSOGÁSA ÉS MORAJA KÖZT VAJMI KELLEMESEN HATOTTAK RÁM a BALATONFÜREDI IGEN CSINOS KÁPOLNA KIS harangjának esti imára HIVÓ HANGJAI. LUCIFER.