Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-16 / 48.szám

hetne-e egy oly takarékintézeíet létesíteni, melybe a szegény sorsnak tennék be filléreiket? Nem lehetne módot találni, hogy kevés pénzt is mihelyt meg V»H, ineg lehessen őrizni, hogy az ember ne lehessen azon elhatározásban, hogy csak akkor vigye valamelyik magánpénztárba, ha jelentékenyebb öszszeget gyűjtött, és addig a kis összeget is -elkeltse. Es háta a sok művelt 'Országnak,, sikorült ezen kérdést megoldani. Ugyanis azon helyes gondolatra jöttek, hogy: a postát majdnem minden ember igénybe veszi, tehát létesíttessék -eg yországos takarékpénztár és ezt minden postahivatal képviselje.; de mindenesetre oly kis betéteket is fogadjon el, minőket más pénztárak talán tekintetbe sem vesznek. Ily eszmével már e század elején foglalkoztak, de azért az első postatakarékpénztár mégis csak 1861-ben létesült Angol országban. Követte aztán Belgium 1870-ben, 1875-ben Francziaország, és 1883-ban Ausztria. A felsorolt államok óriási sikerétől buzdítva, a magyar kormány is elhatározta az 1885. évi IX. törvényczikkel a postatakarékpénztár létesítését s 1886. évi febr. hó 1-én már el is kezdte működésót 700 közvetítő hivatallal. Ezek száma mindeu hóban szaporittatott, ugy hogy jelenleg majdnem minden postahivatal meg van bízva a közvetítéssel. Betevő még a kis korú is lehet s a betétek minimuma 50 kr. A maximum ugyan nincs Korlátozva, de az 1000 frtot meghaladó betétek nem kamatoztatnak, -hanem azokon kamatokat hajtó értékpapírokat lehet venni. Az 1O0Ö frtot meg nem haladó betéteket a törvény 'értelmében sem lefoglalni sem a zálogjogot megszerezni rajtuk nem lehet. Betéteket s visszafizetéseket minden közvetítő hivatalnál bármely napon lehet eszközölni. A felmondást maga a betevő js beküldheti Bpestre a postatakarékpénztárhoz — természetesen portómenteseu. — a postatakarékpénztár pedig 25 frtól 100 frtig terjedő felmondásokat legkésőbb 8 nap, 100 frtól 500 frtig 15 nap ós 500 frton felülieket legkésőbb 30 napon belül utalványozás utján, kifizetésre engedélyezi. A betétek titokban tartatnak, mert ez rögtöni elbocsátás terhe alatt el van rendelve, s ezen kivül a betétekért az állam kezeskedik. A. betevők által élvezhető százalék 3*6, vagyis valamivel kevesebb, mint azon százalék, melyet a többi magánpénztárak nyújtanak a betevőknek, de ezt bőven kárpótolja az, hogy első sorban a betétekért az állam kezeskedik ; másodszor, hogy le nem foglalhatók s végül, hogy befizetéseket és visszafizetéseket bármely közvetítő hivatalnál lehet eszközölni, nem lévén szükség ide-oda küldegetni a könyvecskét mint más pénzintézeteknél. Ha valaki betéti könyveeskéjét elveszti vagy ellopják, ugy első teendő legyen valamely közvetítő hivatalnál ezt jelenteni, megnevezvén a könyvecske számát, jelszavát (mert jelszót mindenki választhat magának a könyvecske kiállításakor) összegét, vagy ha ezeket nem tudja, azon hivatal nevét mely azt kiállította, s ez intézkedik, hogy a postatakarékpénztár rögtön megindítsa a megsemmisítési eljárást. Ezen üdvös intézkedések folytán a postatakarékpénztár nálunk is nagy lendületet vett, s évről-évre nagyobb tért hódit magának, ugy hogy 1889. év márcz. végéig már 1.514,599 betéttel 10.712,213 frt 58 krnyi betétje volt. Ebből visszafizettetett — beleéri ve az értékpapir vásárlás folytán leirt 970,984 frt 94 krt is, 7.468*,880 frt 89 kr., s marad tisztán megtakarított összeg a postaiakarékpénztár 38 havi fenáilása óta 3.243,332 frt 68 kr. Nem lehet tehát eléggé ajánlani ezen intézmény humános voltát mindenkinek, különösen a tanítóknak, kik hivatva vannak a zsenge korukat is takarékosságra szoktatni. Színházi szemle. (23. Koldusdiák.) Az ismert operetté szerdán este ismert okokból nem nagy közönséget csinált, a mit maga a színpad is neheztelt, mert az operetté elég kedvetlenül ment. Egyetlen elfogadható humoros alakot Breznay mutatott beOllendorfbatt, csak kívülről nem volt elég humoros ábrázat. Spongya-kupléit ötször is meg kellett ismételnie. Ledofszky Mariska Laurával sok elismerésben részesölt. A karok elég összevágóau énekeltek, habár nagyon kedve len ül. (24. Kisasszony feleségem ) Rácz tenorista javára csütörtökön este Lecocq igen érdekes zenéjü Marjolaineje került sziitre elég szép érdeklődés mellett. A jutalmazottat a tenorista tisztelői mindjárt lelkes tapsokban részesítették, a mi jutalomjátékok alkalmával ráadás számban igen kellemes. Rácz Gyula Frikkel ó'ásban erős hangjával s modoros játékával képessége mindeu előnyét és hátrányát bemutatta s átalábau kielégíthette a közönségte, mely már hozzászokott ahoz, hogy a jó hangért gyakran elnézze a játék hiányait. A czimszerepben Kövesy Rózsa diskrét felfogásával s csinos loilettjével gyakran feledtelte felső fátyolos hangjait s főleg egyhangú arczjáiékát, mely a fagyos mosolyon kivül majdnem kifejezéstelennek mondható. Sz. Németh Józset egész komolyan adta a bárót s csak néhanéha iparkodott komikus vonásokkal is jellemezni. Juhász Sándor Hannibálban elég fanyar volt, habár csinos énekéért szívesen is megtapsolta a közönség. Brezuai a mindenesben, Ledofszky Mariska Avelinben mutatta be, hogy mi kép lehet követelőbb kívánságnak is eleget tenni. A karok s a zene összevágóau működtek. Utolsó színházi szemlénk ez, mely a társulatot még Esztergomban találja; de nem mulaszthatjuk el ismételten felkérni közönségünket arra, hogy az utolsó három előadást tömegesebb pártfogással tüntesse ki, mert Csóka Sándor az idei szerencsétlen esztergomi saisonbau nagyon érzékeny károkkal távozik Esztergomból. Az utolsó előadások igen élvezetes előadásokat ígérnek s igy teljesen méltók arra, hogy alkalmat nyújtsanak azoknak is a búcsúzásra, a kik még eddig meg sem ismerkedtek a) jó törekvésű lársulattal. OLVASO-ASZTAL — Budapesti Hirlap. (Szerkesztők ós Japtulajdouosok: Csukássi József és Rákosi Jenő.) A «B. H.»-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét: minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligencziája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a «B.H.» érte el ; legnépszerűbb, legelterjedtebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kivül a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a menynyivel egy magyar lap sem dolgozik. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kivül saját külön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a «B. H.» arról rögtön ne adjon hü és kimerítő tudósítást. A «B. H.» politikai ezikkeit Kaas I. báró, Rákosi J. Grünwald B., Balogh P. írják más kiváló hazai publiezistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapjjín szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városbau, sőt nagyobb községben is bír a lap. «B. H.» távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metró-" polisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik ugy az ott tönénő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemény ielől a szerkesztőség külön kiküldetésti tagjai adnak gyors és bő értesítést. A «B. H.» e czólokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérni, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A «B. H.» Tárczarovata alapnak egyik erőssége s miudiggondot fordít reá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napirovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra vau bízva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkisstői a főváros sötét esetményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a «B. H.» helyet foglalhat mindeu esalád asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regónycsarnokban csak kiváló irók legjobb müveit közli. — Az előfizetés föli ételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postául alványnyal eszköszölhetők következő czim alatt: A «B. H.» kiadó-hivatalának, IV. k. kaiap-ü. 16. sz. grófúr. Meit tetszik tudni a szépséges Turgonyi Róza is veszedelmesen szerelmes természetű. Pedig a grófnak gyönyörű kis felesége van. Herczegnö. — És hol lakik most Turgonyi Róza ? — Rákospalotán. A gróf pedig a belvárosban. — Mióta? — Az első nap óta, hogy Turgonyi Róza bucsut mondott az én bárómnak. Maga a báró ur kisérte ki Füleky gróf ur kocsijához a hamis asszonykát. — És Füleky gróf? — Az mindjárt elvitte kincsét Rákospalotára. Van neki ott valami bujócskája, a hol a szeretőit tartogatja — Hát az is váltogatja ? — Akár a versenylovakat s a mellényeket. Kálnai szomorúan idomította tovább a szatócs varjúját s gondosan ügyelt arra, hogy ki ne essék nyugodtságából. — Talán bizony ismeri Füleky gróf urat ? — kérdezte egyszerre csak bizalmatHml az inas. — Hát azután ? — Akkor kérem, el ne tessék ám neki árulni, inert engem rögtön elcsapnának. Tetszik tudni a titokról nem szabad beszélnünk. Elvihetem a kolibrikat? — Mindjárt. Mikor nősült meg a gróf? — Valami két hónapja, Be kérem vegye ugy, mintha én egy betűt sem szóltam volna. Beregszaszy nagyott kaczagott a kétségbeesett fecsegőn. : • — Pedig, kéTem, Fnlfky gréf sokkal többet fog ám áldozni a szeretőjére, mint az én uraságom. — Hogy hogy ? — Mert a herczegnö miatt jobban kell fizetnie. Különben Kövesházi bárónál is egész kis vagyont szerzett magának. Hanem most már elkotródom, kérem. Az inas elvitte a kolibrikat s Kálnai letette a varjut. Soká szótalanul nézett maga elé, mig Beregszaszy ki nem nevette. — Már megint rajtad az ábrándozás nyavalyája? Te, ha ez igy tart soká, még megérem, hogy kítömésre kerülsz hozzám. — Teljesen is méltó vagyok rá. — Ugyan fejezd be azt a varját, meri; különben olyat mondok, hogy megharagszol. Hiába ösztökélte Kálnait. Nem ment már a munka sehogyse. Erőltette ugyan, de a varjú idomtalanabb lett minden perezben. Végre lecsapta a szerszámokat és leoldozta a kötényt. — Csak nem akarsz megint valami bolondot cselekedni ? — Nem. — Hát hová? — Még nem tudom. Talán Rákospalotára. — Bolond volnál! — Hadd legyek. De én nem tudok tovább dolgozni. — Mikor jősz vissza? — Nem tudom. — Már megint játszol a jövővel! Még elvesztheted ezt a dicső proletár kenyeret is. — Legföljebb. — Azután mi lesz ? — Komédiásokat mindig *zivesen látnak, líaji cbak akad megint valami uj proletár kenyér. Beregszaszy a fejét rázta s befejezte a kidolgozatlan varjut. Berger Joremiás pedig csak nagy nehezen adott szabadságot a jeles madártömőnek, de azt is csakjfél napra. A félnapos szabadságidő leteltével Kálnai még mindig nem tért vissza. Eljött azonban helyette az öreg professzor, a ki érdeklődni kezdett az elkésett apostol sorsa iránt. Nagyon örült és nagyon nyugtalankodott egyszerre. — Hol van Kálnai ? Egy pompás üresedés kínálkozik éppen számára. De rögtön jelentkeznie kellene. Hol van ? Beregszaszy érdeklődéssel nézte az öreg tekintélyt, a ki még mindig Czinikét gyászolta. — Félnapi szabadságidőt kért, de még nem jött vissza. — Hová mehetett? A lakásán sincsen. Éppen onnan jövök. Verebélyi nem tud 1 róla semmit. — Majd beállít holnap reggel, profeszszor ur. — Akkor mondja meg neki, kérem, a következőket. Ha vidékre akar menni, akkor a kondorosi gymnasiumban van számára üres hely, melyet a miniszter ur egyenesen neki szánt. Másfél órai munkámba került, mig kéresztölvihettem számára a protekeziós falatot. Nem hirdetnek pályázatot. Egyenesen Kálnainak tartják fön a classica-philologiai tanszéket. A kondorosi algymnasiumnak ugyan nincsen valami nagy hírneve, de végre tisztességes kenyérről van szó, a mire már régóta szüksége lenne szegény Kálnainak. Berger Jeremiás lefeküdt, Beregszaszy lecsavarta a gázt. lekötötte a kötényt s megmosta kezeit. — Rögtön elmegyek Kálnaihoz. Én akarom megvinni neki az Örömhírt. — De nincs otthon. — Majd hazavetődik. — Tehát mondja meg neki, hogy holnap reggel tiz órakor múlhatatlanul jelentkezzék a minisztériumban. — Nem fekszem le eddig, mig nem közlöm vele. — Mondja meg neki, hogy a miniszter ur nem fogja sokáig a vidéken hagyni, csak kezdetben néhány esztendeig. Ne rettentse el a kondorosi gymnasium 'hire, hanem fogadja el rögtön a neki való jó kenyeret mind a két kezével. Egy-két nap múlva pedig már Kondorosra kell utaznia. Szegény Kálnai. Végre, mégis csak hozzá való foglalkozást kap. Mert madárfcőmőnek lenni föllazító proletár kenyér. Beregszaszy nem személyeskedett s elengedte a maga ezudar állapota emlegetését. 0 is a proletárok szomorú nemzetségéhez tartozott, éppen ugy mint Verebélyi, csakhogy velők nem egyetemi professzorok törődtek. Igazi proletárok között nincs kenyéririgység. A madártömő intézet vezetője, Beregszaszy, a ki szintén nagyobb jövőre volt hivatva, egyenesen Kálnai Jakása felé tartott. Este kilencz óra, de Verebélyi m mindig nem tudta, hogy hová tüö' elkésett apostol. — Pedig neki holnap reggel m* lanul jelentkeznie kell, különbé kondorosi állapot.