Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-13 / 47.szám

'— Személyi hirek. Rapaics Rajmund egyetemi tanár, Bunyitay Vineze nagyváradi tudós és Timon Ákos akadémiai tanár történelmi kutatások véget városunkba érkeztek. — A Széchenyi-díj kiadása iskolai ünnepséggel történt meg a főgymuasium dísztermében, a bol Meszéna János, a kaszinó tiszteletbeli elnöke a következő ünnepi beszédet mondotta: Reményteljes kedves ifjúság! A Caszinói társulat, megbízásából másodszor részesülök azon szerencsében, miszerint néhai Gróf Széchenyi István emlékéül alapított versenydijat a legjobb pályamű szerzőjének kézbesítsem. Készséggel fogadom ezen reám nézve szint oly megtisztelő, mint 'egyszersmind örömteljes missiót, annyival is inkább, minthogy ez nemcsak a dicső elhunytnak a reform mezején kezdeményezett és legnagyobb részt még életében érvényesült magasztos eszméit hazafias törekvésért, s ezekkel egyszersmind a mult nagy idők hervadhatlan emlékét varázsolta lelki szemeim elé : hanem fokozá egyszersmind abbeli reményemel, miszerint a jelen nemzedék jobb része a tudományos pályán tanúsított buzgalma és lángoló hazaszeretete mellett egyszersmind a fiatal életkort kiválólag nemesítő erkölcsös magaviselet ugyszmte a - műveltebb társalgás mezején mulhatlanul szükséges finomabb modor iránt, melyet a dicsőült gróf a civilizált társas élet elengedhetleu kelléke élő szóval szintúgy mint röpiralilag ajánlani sürgetni meg nem szűnt, nemcsak öntudatos érzékkel bir, de elsajátító baji ama, ambiiiója se hiányzik. Tuláradozé ebbeli véleményemet nem kevésbé mérséklő utólagos abbeli értesüléséin, miszerint a kitűzött versenytárgvra nézve, nevezetesen «Gróf Széchenyi István mint államférfiú, szónok és iró» jellemzésére — mind a mellett, hogy az intézet jobb tehetségű s kellőleg kiképzett ifjakban nem szü-l kölködik. — Csupán «a legnagyobb magyar» jelige alatt benyújtott egyetlen pályamű lön beterjesztve. Mely ebbeli életrajz habár a tudományos bírálat szigorú követelményeinek uem minden részben felelt is meg, miután azonban azt a köz tiszteletű bíráló bizottság az írónak fiatal korát, nemkülönben szakadatlan elfogultságát, ugy szintén a feladat megfejtése körül tanúsított fáradságos buzgalmát tekintve az illető jutalomra méltónak nyilvánította. Annál fogva, ón a kérdéses pályamű szerzőjének Tiszt. Thuszó Ferencz urnák a nagy gróf nevét viselő öt aranyos versenydijat a caszinó nevében azon fölkérés mellett nynjtom át miszerint Ön szintúgy, mint kedves tanulólársai a tudományos pályán ezentúl is ernyedetlen buzgalommai haladni, egyszersmiud szívünk lelkünk jobb érzelmeit, különösen pedig az emberi érzelmek egyik leguemesbikét az őszinte hála Cnltúszát kegyelettel ápolva mind azok iránt, kiktől valamely hatályos jótéteményben részesülnének, mind pedig s főleg azok iránt, kiknek Isten és a szeretetteljes jó szülők után szellemi kiképeztetésüket. erkölcs vallásos nevelésüket köszönik a legtisztább hála érzelmével adózni egyik mulaszthatatlan fő kötelességüknek ismerjék. Ezeket előrebocsájtva jövő életük egyik kalauz elve gyanánt fogják egy kétes egyszersmind nehéz kort átélt aggastyánnak abbeli intelmét, meggyőződését miszerint a közelismerés, valamint a megillető jutalom az életpályáján a valódi érdemet, ha nyomban nem mindenkor kiséri is, előbb-ntóbb s annál fokozottabb mérvben követendi. Ha azonban a balsors és kérlelheti en végzet netalán mást határozna, elévülhétlen magasztos jutalmat, a megnyugtatóvá sőt boldogító öntudatot saját keblükben, minden időben s minden * körülmények közt biztosan feltalálják. Ezen hitben, reményben éljenek kedves fiatal bajtársak. Eljön az őszintén tisztelt nagyérdemű tanári kar! — Egy színésznő násza. Tegnap kelt egybe Réthy Fanny, az esztergomiak által is kedvelt naiva Nagykőrösön Dr. Blau szabadkai ügyvéddel, egyúttal teljjesen visszavonulva a színpadtól. Esztergomból ez alkalommal ugy a nagyközönség, mint a színtársulat részéről a következő tömeges alájegyzésü távirat üdvözölte az uj asszonyt: «Fellegtelen botdogsággal játszsza ezentúl az élet színpadának legfelségesebb szerepét, melyet házaséletnek neveznek s ne bánja meg soha, hogy ez egyetlenért képes volt valamennyi szerepéről lemondani. — Eg az erdő! Pünkösdvasártifip az egész város kirándult. A polgári osztályból számos család a Vaskapu regényes, de (ávol fekvő erdejébe rendezett kirándulást, a hol vidáman folytak a gondtalan órák, mig egyszerre csak nagy lángok törtek föl a sűrű füstgomolyagból, mely aFári-kut s a Vaskapu között emelkedett. »Egazerdő!« hangzott minden oldalról, a mi a vidám kirándulótársaság hangulatát rögtön megváltoztat tt. Csakugyan tűz ütött ki. A hegyoldal bozótja a bográcstűzhelytől kigyulladván, gyorsan elharapózott s több méternyire terjedt. A társaság férfitagjai nem vesztették el lélekjeleniétöket s gyorsan és ügyesen elnyomták a tüzet, mi által megakadályozták a kies erdő elpusztulását. — Derék életmentő. A Kovácsipataki kirándulások nemcsak arról nevezetesek, hogy egyáltalán semmiféle élvezetet sem nyújtanak, mert a kopasz helembai erdő s a dunai hatalmns légáramlat a lejtőkön guruló kirándulóknak éppen nem kellemes, de nevezetesek kezdenek lenni különféle viszontagságaikról is. Sőt legújabban a balesetekről is. Minthogy éppen semmiféle rendőri felügyelet sincsen, nagyon természetes, hogy a Duna meredek partjain s a propeller kiállón játszó gyer: mekek életét ezer veszély fenyegeti. Ilyen veszély érte vasárnap özv. Gábrisné kis fiát is, a ki egy őrzetlen perezben elfutott a Dunnparijára többi gyerekkel játszani s onnan a propeller kiszállóra, hogy egyenesen beleessék a vízbe. A parttól körülbelül hat méternyi távolságban, mély vízben fuldokolt már a kis fiu, midőn Rothnagel Ferencz városi fiatal tisztviselő élete koczkáztafásával ruhástól utáhaugrotfc s az elmerült fiút a parton aggódó közönség lelkes éljenzései közt mentette meg. — Zászlószentelés. A megyei kath. legény-egyesület pünkösdvasárnap délelőtt tartotta meg zászlószentelő ünnepét. Számos vidéki egyesület jelent meg küldöttségeivel s igy az ünnepség igen népes volt. Mozsárlövések hirdették a nap jelentőségét. A vízivárosi plébánia templomban e meggyónt és megálkozott egyesületi tagoknak Dr. Macii ovi ts Gyula főszentszéki jegyző mondott szent beszédet, részleteseit foglalkozva a socialismus veszedelmeivel. A herezegprimás az emelkedett szellemű beszedet az oratóriumból hallgatta. Mise végeztével az egyesület a fölszentelt zászlóval körmenetet tartott a városban. A körmenetet Dr, Prohászka Ottokár szemináriumi tanár, mint elnök, s Eitner Elemér főszékesegyházi karkáplán, mint alelnök vezették. A díszes zászlónak csak az az egy hibája van, hogy bécsi iparczikk, holott a budapesti czégek már a legkövefelőbb igényeket is ki tudják elégíteni, különösen akkor, mikor a megreudelők magyar egyesületek. Délulán nagy kirándulást rendeztek a hideglelős kereszthez. A propellert útközben nagy baleset érte, miről egy szemtanú munkatársunk külön tudósításban referál. Sok viszontagság után a fiatal egyesület külön kompon tért vissza sikerült kirándulásáról. — Nagy kirándulás. Pünkösdvasárnap a fővárosból Wayaud Géza és Kirner Károly fővárosi káplánok külön hajón nagy bucsumenetet hoztak Esztergomba, hol a fővárosi nép rétegeiből való. kirándulók vallásos gyakorlatokat végeztek. — A primási gazdatisztek körében végbement legnjabb változásokról a következő értesítést közölhetjük: Horváth József palánki intéző nyugalomba helyeztetése folytán Gál lik Gyula nagyzellői intéző hasonló minőségben DrégelPa Ián kára helyeztetett át s Loosy Lajos farkasdi ménes számadó nagyzellei intézővé. — A hitelszövetkezet pünkösdvasárnap délután tartotta meg élénken látogatott évi közgyűlését Haan Rezső elnöklete alatt. Több szónok hangoztatta az egyesület függetlenségét a budapesti telepektől, hogy önállósága annál nagyobb virágzásra emelkedjék. A közgyűlés összes tagjai egyhangúlag elhatározták, hogykilépuek a bpesti kötelékbői s külön szervezik az esztergomi telepet. — Kirándulás. Az állami hivatalnokok a megyei és városi tisztviselőkkel tegnap reggel hat órakor a propellerrel Visegrádra kirándulást rendeztek. A negyven tagból álló férfitársaságnak kiváló érdeket kölcsönzött az, hogy maga a főispán is csatlakozott hozzá, A kirándulók ugyancsak a propellerrel tegnap éjjel érkeztek haza. — A kovácsi-patak vasárnap páratlan nagy kiránduló társaságot látott hepe-hupás partjain s barátságtalan lejtőin. A propelleren érkezett kereskedőifjak minden előkészületet megtettek a nagy kiránduló közönség méltó fogadására; de annál udvariatlanabb volt a propeller, mely a türelmetlen hölgyek óhajának nem igen engedelmeskedett. Odakint az ötszáz főből álló társaságot Nagy Ferencz örökítette meg, a ki amerikai fölvételeket is csinált. A propeller-társulat által emelt uj pavillou igen csinos, de még mindig süppedékes a feneketlen homok miatt, a melylyel kipadlózták. Hasonló szilárdságú az új táneztér is, melyben a szó legrendesebb értelmében elégtelenséget keltett a je.1zett propellerjáratok tökéletes elmaradása, ugy hogy nolens-volens mindenki arra volt kárhoztatva, hogy éjfélig ott vesztegesso az időt. A kereskedő-ifjak egyébként nagyon sokat tánczoltak s annyi szép leány volt együtt, hogy aj jury meg sem mert alakulni a legszebbik kitüntetésére. — Megtalált lorgnette. A pünkösdi ünnepek alatt a városi karnagy lakása előtt egy vékony aranyszálzsinorou függő női lorgnettet találtak, melyet a tulajdonos Klinda Rezsőnó úrnőnél vehet át. —• A megbokrosodott propeller. Miképeu az eladó vén leányt, ha bálba készül, egy héttel előbb kenik-fenik s pótványozzák elől-hálul, azonképen a hetvenhetedikszer «Esztergom» névre bérmált vizi szúnyogot is ugyancsak mázolták pirosra és sárgára és feketére, mig tetszetősen kicsípve valahára rá virradt a piros pünkösd hajnala. Szerencsére kérője is akadt. Rengeteg uszályt akasztottak utánna s a megzászlósitott legény-egyesület délután 3 órakor elindult vele nászútra a szentgyörgymezei «búbáuati malomhoz» vagy ha ugy tetszik a «lázkereszthez.» Valamenynyien tudjuk, a nomen est ómen, mi természetesebb tehát, mint hogy a vörösvári elité műzenekar andalítóan finom trillái mellett oly lelkesen megindult menet búbánatosan végződött, s ámbátor lázkereszthez iparkodtak, mindazonáltal a hideg lőtte ki, legtöbbjét a sok malheurtől ós ijedtségtől. A kis Fischeriu 'hűtlen benn rekedt a sváb trombüákbari s a kiszáradt torkokban : inteutique ora tenebanfc mind a 300—400-an. A kipingált vén leány szuszakoíó tüdeje ugyanis, mihelyt a Duna kellős közepére ért, váratlanul felmondta a terhes szolgála,lot, s elállván lé'ekzete, megállott,, az utána lebegő sleppot pedig nyakára hajtotta aschwung. Borzasztó helyzet egy nászutazás alatt, még ha nem pünkösd vasárnapon töriénik is. Nossza megered a sípolás s kó'sógbe ejtő kitartással hívja az ikertestvért a becsületmentésre. Végre felérkezik a kovácsi patakból. A megbokrosodottat kegyetlenséggel oda kötözik mellé, hoppon maradt kompját nem különben, s ekként a nevében foglalt parancshoz képest nolens-volens követték a lenyűgzött «Köves»-deta láthatatlan búbánati malomhoz — érezhető napernyő háborúra. Mert könnyű volt oda leúszni, de Cyrusnak is nehéz a katabásis. Ki Iát a kaczér leány szivébe, s ki bizhat a szonde hold változékony ábrázatábau ? hátha egy felhő spanyolfal mögé búvik valami kritikus pillanatban? szent Huszár ! ne vigy minket a dereglyébe, de szabadíts meg holmi paksi katasztrófától ! Szekérre Magyar ! Ádáz dühvel rohanják meg az előkerített husz szekereket. Egy országot, vagy legalább egy forintot egy helyért, még a kocsis mellett is. Megbomlik az uj egyesület. Ölre mennek, hajba kapuak, örömére a e szent napnak. Inkább a szárazon vérzenek el, minthogy a vízbe fulladjanak elegendő Rothnagel uólkül. S ennek mind a megbökrosodott propeller által okozott izgalom volt az oka. — No ! ez volt az utolsó, hogy én propellerre üljek. Hassze, majd lesz ezért az újságban ! — Komárom és a vasút. Komárom törvényhatósága azj Esztergom-füzitői összeköttetés ügyében minden telhető erkölcsi támogatást megigórt, de a kért hozzájárulást megtagadta. Ezt közöltük mult számunkban. Ezzel is jellemezni akartuk független állásponlunkat, melyet itt-ott már félreértettek. Minden olvasónk tudja, hogy az esztergomi vasúti összeköttetést teljes sziv vei-lói ékkel szolgáljuk s igy az Esztergom-füzitői vonalnak is teljes buzgósággal egyengetjük az útját. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a nagy közönség köréből eredő bármely tisztességes felfogásnak jogosultságát megtagadnók s ha az még ellenkeznék isamienkkel,föl nem veunénk hasábjainkra. Igy történik, hogy minden áramlattól tájékozva vannak olvasóink s egyúttal meggyőzve azok is, a kik azt hiszik, hogy lapunk az Esztergom-füzitői összeköttetés hivatalos orgánuma. Minket nem a vasút üzleti, hanem erkölcsi kérdése kötelez s e részben már nem először adunk nyilt bizonyítékokat eljárásunk tiszta önzetlenségéről és függetlenségéről. Ennyivel tartozunk azon rosszakaratú vélekedés szél robbantására, mintha lapunk az Esztergom-füzilői összeköttetés szolgálatában az erkölcsi kötelezettségen kivül egyebet is ösmerne. — Elveszett női kabát. A Kovácsipataknál rendezett kirándulás alkalmával d. u. hat és hét tíra között egy csikós selyembélésű, drap színű, fehér gyöngyház gombokkal díszített rövid női kabát veszett el, melyért a becsületes megtaláló kiadóhivatalunk utjáa 20 forintot kap. — Rajecz-íepliczi fürdőmegnyitás. Rajecz-Teplicz, felvidékünk e kies fekvésű s kitűnő gyógyhatású fürdőhelye, a mult évad óta jelentékeny átalakítási munkálatokon ment keresztül. Oda törekedett a fürdőintózet,hogy a gyógyulás, üdülés és szórakozás végett érkező közönség valóban megtalálja azt, a mit keres. Már maga a természeti bájakkal pazarul megáldott vidék, a magyar felföld e gyönyörű völgye, övezve és védve i