Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-14 / 30.szám

ESZ

TISRtiOM, XI. ÉVFOLYAM. \ -lafl. SZÁM. VASÁRNAP, 1889. ÁPtttL 14, p

r i Városi s megyei érdekeink közlönye. u '„ ^II^RÖJTÍI^HÍK THSTHINKIN'I

1 KP;TSZRR • j SZERKESZTŐSÉG: HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. szt'.i!'!'- AMI lA-UTCZA 317. SZÁM, I,HIVATALOS IIIIÍUKTKNKK :\\\ MAUÁN HMM»I.;TI'JSKK í I

1

'.LŐ |i'|7|i!Tl'i:NI A |{ • kniü * 'aj.' rátff.tU illalíí ltfik|í»!ivniiy«lí itiilil«ii.líí|

{

. |! | s/.ólól IOONZÓÍIÍ - frfc 75 |<rj|i in«!grtllii.|»o«liÍH ftsfím'iut logjtiM*N» é*i« (5 írt - kr. | l/l A nrÜlTwAT AI . • IOO-20(Hg . I fit íiO kr.: Ij tnuj-.iHalJ.in

. kii/ötlduek. r?i éwe 3 í.t - kr. KIADÓHIVATAL: aDo-smo-ig . %Tx-n»\»-.\\\ liqrffettm 1 1 fit »0 kr. SZÉICH KM Y 1-í'fcR o3i- SZÁM, líélv'íg.lij BOkr. \U N\ ILTTKIÍ Ndia 20 kr. EülMlzálttJ*L

i

LZJiI' ftová a Irip liivntalos s a magán liinieíósei, íi nyill léibe s/,ánf. kii/,- _ ~~~ - - _J , löiimnj'isk, (Jőli/.iilUHÍ |»éu/,ij£ é« i"o.ilíiiiüiláHok iiité/.enJők. il Esztergom-Budapest. Esztergom, apr. 13. Egy uj vasúti összekötiélés terve fekszik elöltünk, molyet annál nagyobb örömmel üdvözlünk, mert a magvalósítás igen sok tényezőjével rendelkezik. Az uj vasúti tervről szóló czikk a Turisták Lapja legutóbbi számában jelent meg s a reánk vonatkozó részlet a következő : Arra nézve megegyeznek a nézetek, — írja dr. Tliirring Gusztáv — liogy szt.-endrei vasút csak ezou esetben fejlődhetik a kereskedelmi s a személyforgalom jelentős tényezőjévé, ha az tovább is vezettetik; ennek a továbbvezetésnek végczélja pedig nem lehet más, mint,Esztergom városa s a város környékén levő szénbányák területe, illetve akár az osztrák-magyar, akár a magyar államvasutakkal való kapcsolat létesítése Esztergom- vidékén (illetve Almás-Füzítői állomásnál). De hogy a vasúti vonal folytatása mely irányban eszközöltessék, arra nézve elágazók a nézetek. Két lehetőség előtt állunk: vagy a Duna mentén felfelé haladni vagy a Pilis Iáján a hegységen átcsapni Esztergomnak. Nevezzük — rövidség kedvéért — az első tervet visegrádinak, a másikai szí.-keresztinek. Mindkét tervnek meg vannak a maga előnyei, de megvannak a nehézségei és akadályai is. A visegrádi tervet támogatja az a mindenesetre nagyjelentőségű tény, hogy útját Szt -Endrétől kezdve Esztergomig, a Duna völgyét követve, maga a természet jelölte ki, s hozzájárul ehhez még az, hogy az egész több, mint 50 kmnyi uton a vasút kiépítése élé; semminemű lényegesebb természeti akadály nem gördül ; a vasút minden jelentékenyebb emelkedés nélkül vezethető fel Esztergomig, legfeljebb Bogdány és Visegrád közt, esetleg még Pilis-Marótli felett, a Basaharcz korcsmán tnl, okozhatnak a Duna hirtelenül emelkedő meredek partjai némi nehézségeket. A vidék melyet a vasútvonal szelne, népes művelt s természeti szépségekben bővelkedik ; Duna-Bogdány, Visegrád, Dömös és Pilis-Marót mindmegannyi törekvő, élénk s népes község, melyek környékén kitűnő építőanyagot szolgáltató nagy kőbányák is vannak ; Tahi-puszta és Leányfalu mint kedvelt nyaralótelepek említendők; végül belevonatnék e vasüt forgalmába az egész szt.-endrei sziget is Monostorsziget, Pócsmegyer, Tótfalu s Kis-Oroszi községekkel, melyek mind a szt.-endrei Duna-ág partján, tehát a tervezett vasúttal közvetlenül szemben feküsznek. De tekintetbe kell vennünk azon körülményt, hogy e vasút a Duna kanyargásait követve, óriási kerülőt | kénytelen megtenni, mi által nemcsak építésének költségei nagy mértékben emelkednének, de maga a menetidő is aránytalanul növekednék. A másik (szt.-kereszti) terv szerint az uj vasút nem Szt .-Endréről, hanem Pomázról indulna ki s a hegységen keresztül egyenesen Esztergomnak tartana; hossza mindössze 30 km. volna, tehát közel felével kevesebb, mint az előbbié. De cz irányban igen jelentékenyek a természeti akadályok. Pomázról Szt.-Keresztig a hegység mentén még nagyobb akadályok nélkül jutna el a vasút, habár már itt is kétszáz métert emelkednék. Itt azonban útját állja a Pilis hegység legfcömegesebb része, s igy két lehetőség áll elő: vagy délfelé megkerülni az egész Pilis-hegyet, a mi legyőzhetlen akadályokba nem ütközik, vagy pedig alagúttal átfúrni a Pilis és Dobogókő közti nyerget, mert e két bükkfa nevű 574 m. magas nyerget másként legyőzni nem lehet. Az első esetben a vasút a Pilis megkerülése után Kesztölcznek venné útját s azután a regényes Ve lka oszkala ós Biela szkala aljában immár a síkságon futna Esztergomig: a másik esetben a vasút az alagútból egyenesen a gyönyörű szt.-léleki völgybe lépne ki s ezen futna le Esztergomig. Mindkét esetben, de különösen ez utóbbiban, a vasút a leggyönyörűbb vidékeket szelné s par'excellenco turista vasuttá válnék, melynek kiépítéséért a természet barátja áldaná az igazgatóságot. Budapest környékének határozottan legszebb tájai Tonatnának be a vasút vidékébe ; Pomázról indulva maga a regényes Csobánka volna az első állomás, utána Pilis, Szt.-Kereszt, Mexikó erdőori lak Huta-Szt.-Lélek következnének. Tagadhatatlan, hogy — Csobáukát kivéve — csupa jelentéktelen szegényes kis falu, alig néhány száz lakóval, melyek legkevésbé sem versenyezhetnek a Dunamellék nagy népes s vagyonos községeivel. De vau itt néhány más szempont, melyet okvetlenül mérlegelnünk kell. A Dunapartnak (érlve a jobb partot) nincs vasútja de van hajóközlekedése, sőt részben a Duna balparti vasúti közlekedést is használhatja, A szt.-kereszti vidéknek eddig semminemű közlekedő eszköze nem volt, jóformán még utja sincs ! Azt a kérdést, vethetnők fel: minek épen a Pilis vidékére vasút, mikor ott közlekedés — nagyobb községek hiáuyában — ugy sem fejlődhetik ki. Ez ellenvetés csak némileg áll meg. Annyi kétségtelen, hogy a szt.-kereszti vonal személyforgalma élénkség tekintetében elmaradna a visegrádié mellett: de nem szabad felednünk, hogy Esztergom felé a közlekedés közel felével rövidebb s gyorsabb volna, mint a másik vonalon s ennélfogva kétséget nem szenvedhet, hogy az egész esztergomi forgalom, mely most az osztrák —- magyar állani vasúton vagy a Dunán veszi útját, ide teleltetnék. Megbecsülhetetlen volna továbbá e vasút, Esztergomra nézve főleg azért, mert téli időben is lehetővé tenné a közlekedést, a mi most — mihelyt a hajók közlekedése megszűnik — teljesen lehetetlen. Ezenkívül e vonal jövőjét maga a nagy teherforgalom biztosítaná Szt.-Kereszt táján terülnek el a közalapítványi uradalom óriási erdőségei, melyek az egész vidéket fával látják el ; viszont a szt.-kereszti vonal közel érné, esetleg rövid mellékágakkal érinthetné is az esztergonmdéki jelentékeny kőszénbányákat (Dorog, Tokod, Csolnok, Sárisáp, stb.) E két áruezikk, a fa s A LOTOSZVIRÁG(Heine.) Ha izzó napsugár jŐ Lotoszvirág remeg, És földre hajtott fővel Titokban az éjj ért eped. A hold a szeretője Ez életet önt belé, S szemérmesen kipirulva Arczával fordul felé. Az néma mint az éjjel, Bár küldi fénysugarát; — Míg illatoz és a gyönyörtől Majd könyez a szép virág. NÓGRÁDI JENŐ. (Elbeszélés.) Ott a nagy park közepén a feslő bimbócska ugy Örül a szelíd napsugarak enyeígésének, a csicsergő madárkák dalának és a felhőtlen égbolt azúrkékjének. Hogyne örülne, hisz ezek mind azt mondják neki, hogy közel van pünkösd napja, a várva várt nap, midőn nem lesz már többé bimbó, hanem mint kinyílt rózsa ós boldog menyasszony egyesül szerető vőlegényével, a keletről jövő zephirrel, Már maga előtt látja kedvesének képét, kinek csókja oly édes, ölelése oly gyengéd, oly forró! Igy ábrándozik a kis bimbócska s repeső szívvel válj a a szép piros pünkösd napját, Tavaszszal nyílik az ibolya a hűs berek zöld fáinak árnyában, tavaszszal nyílik a szerelem a kis leány fölébredt szivében. Az újra ébredő, felifjodó természet mintegy átötiti érzelmeit és abban születik; nemtője pedig a természet, kitől ezt mindenki örökli. A park százados fái alatt egy bájos gyermek jár, oly könnyedén, hogy mintegy lebegni látszik a pirkadó naptól keletkezett vöröses fényben. Szép, szabályos arcza, a vértől majd kíesattanó piros ajka, elefántcsont fehérségű és szépségű fogacskai, fekete szeme, hollófekete, egészderékon alulig érő leeresztett haja a legszebb hölgyek egyikévé teszik. Ha még ehhez hozzáadjuk szabályos, telt idomait, kis kezeit ós lábait, teljes képet alkothatunk róla. A 18—19 évesnek látszó leány útját egy lugas felé folytatja, de mintha félne valamitől, mert folyton hátra tekintget a hajnali pírban tündöklő ódon kastélyra. A lugas félhomályában egy ifjú üldögél. Naptól barnított arcza a legszebb férfiképet mutatja, s sugár, deli termete, festői öltözete egészben is igen szép jelenséggé teszik. Nyugtatanul tekintget a lugashoz vezető ösvényre, majd lehajtja fejét a kerti asztalra s gondolkodóba esik: «hogy ismerek én, szegény paraszt, ilyet remélni. Nem. Az nem lehet, hogy a büszke földesúr leánya engem szeressen. Minek is hittem a látszatnak; az egész tán nem egyéb, mint a szeszélyes gyermek játéka, De akkor mért lovagolt a leány mindig arra, hol én a kútnál itattam a ménest, mért eredt velem mindig oly nyájasan szóba, mért jrta egyszer a kut kávájára; — «Dénes, szeretlek!» — mért, mért tette ezt? Aztán mikor egyszer az ispán el akart bocsátani a szolgálatból, mert véletlenül az a szép csikó kitörte a lábát, mért vetette magát közbe és mért kérte az ispánt, hogy hadd maradhassak á szolgálatban ? S most mért tette azt, hogy ma hajnalban ebbe a lugasba találkára hívott meg? De vájjon, látva már előtte többé el nem titkolható érzelmemet, nem volt ez is, mint a többi, csak játék, valóban el fog-e jönni ?» — Igy tűnődik magában s észre sem veszi a lugashoz érő leányt, csak midőn az őt csengő, lágy hangon megszólítja ! «Dénes!» — Románka! Ez volt a szerető szivek első szózatai ez fejezte ki a legékesebb szavakkal minden gondolatukat, ez vallotta be egymásnak szerelmüket. — A másik pillanatban az ifjú karjai már átkarolták a leány karcsú derekát, ajkai hozzátapadtak ajkaihoz, naptól barnult .orczái hozzásimultak annak liliomfehérségü orczáihoz. Olyan volt ez egymáson csüngő két lény, mint az erős tölgy a hozzá simuló folyondárral. Majd megered a szerelmesek nyelve, s elbeszélték egymásnak mindazt, amit érez* nek, a mi szivükön fekszik.. — Románka, — kezdi az ifjú gyengéd, szerelemteljes hangon, — mi voltam azelőtt, mielőtt még téged nem láttalak és meg nem ismertelek ? Szegény, elhagyatott csikós, kinek nem volt más hivatása, más életczélja, mint egész életét szabadon tölteni a nagy pusztaságban. Sokszor ábrándoztam a puszta csendes magányában egy lelkemben élő eszményről, melyet folyton kerestem és kerestem ... És a jó Isten \ megengedte, hogy meg is találjam. Érzem, hogy a világ elitéi cselekedetemért, mert eszményképem te vagy, drága | Románkám, egy gazdag földesúr leánya. ; De szivemnek nem parancsolhatok; az folyton, folyton csak érted dobog. Midőn először megláttalak, d élezegen | ülve nemesvéríí lovadon, azt gondoltam, hogy

r az égből szállott hozzám megtestesítve eszményem, vagy a délibáb űzi velem játékát. Egy boldogító, rendkívüli érzelem lepett meg első látásodkor, melynek lángja folyton hevíti szivemet és mely, érzem, romlásomat fogja előidézni, Nagy űr választ el minket egymástól, melynek széleit sohanem fogja összeköthetni legnagyobb, legforrób szerelmünk sem. De félre e sötét képekkel, minek is mon} dom eí neked ezeket! Élvezzük a legnagyobb boldogság e pár perczét, ne törődjünk a jövővel! Egy csókkal zárta el alany ka kedvesének beszédes ajkait s szenvedélyesen suttogá: Szeretlek forrón, tisztán, ifjú szivem érzésével, egyetlen, drága Dénesem! A láncz, mely hozzád köt, sokkal erősebb* minssem hogy emberi hatalom azt szétszakíthatná.. A gondviselés müve, hogy szivünket összehozta, bízzuk tehát magunkat reá és ne essünk kétségbe ^szerelmünk fölött, Ne félj, én erős leszek! Drága képed halálomig fog bennem élni, s ha bármiféle hatalom is akarna attól megfosztani, elég erőm lesz, hogy ellenálljak. — Drága kedves angyal; — kiált fel