Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-18 / 23.szám

ki lőhet Magyarországon udvaribb az udvarnál, pápább a pápánál ? Világos, hogy magyar ember nem lehet. Tehát ki ? Még esak egy nemzetiség néhány példányával rendelkezhetünk itt: s ez az osztrák. Újházi arcza e gondolatra kiderült, mint a teli hold. Mert a helyőrség tábornoki kara számára is tartanak fenn mindennap négy támlás­széket, a generálisok között pedig van elég osztrák. Rohant a térparancsnok­sághoz. S valóban mind a négy jegy­ről lemondott tábornok-tulajdonosuk, s Újházi furfangja fényes diadalt ült. Mellesleg meg kell említenem, hogy Üjházi «Abbé»-ja egyike a legragyogóbb alakításoknak, aminőket a nemzeti szín­ház színpadán a legutóbbi időben lát­tunk Tökéletesebbet nem lehet kép­zelni. Ugyanazon este a Népszínházban kettős premiere volt: a «Pünkösdi királyság»-ot adták először, s először lépet fel benne Lukács Juliska, ki még most a képző-iskola növendéke. A darab jóformán megbukott. Nagyon is taposolt utón járt s nem mondta elég elmésen azt, amit már jobban elmondani is hal­lottunk: nagyralátó paraszt családról, mely kapaszkodása miatt tönkre jut s végre otthonn, a régi egyszerűségbe találja meg vigaszát az elvesztett vagyo­nát. De Lukács Juliska diadalt aratott benne, egyetlen igaz, szívből jövő hang­gal, kis szerepe volt, eleje naiv, neve­tős, — s ezt csak kevéssé játszotta jól, mert nem is vág a szerepei körébe, meg kedélyéhez, temperamentumához sem illett. Szerepe legvége azonban a válás, lemondás fájdalmát kellett hogy lii fejezze, — s ezt pompásul tudta érvényre juttatni. Én nem tudom, hogy akkor mi történt a kisasszony szivében; de valószínűleg felmerült előtte az, hogy ha ezt a szerepet teljesen elejti, akkor talán eldöntötte egész élete sor­sát, egész pályáját, még pedig rosszul, s ezért a végső jelenetében annak a kétségbeesésnek a forró érzése nyilai­hatott fel, mert hangjában annyi volt az igaz fájdalom, a mély, megható érzés, hogy a közönség nyílt jelenetben, vi­haros tapssal jutalmazta meg érte. S ezzel, azt hiszem eidöutötte élete sorsát, még pedig jól. ADORJÁN SÁNDOR. HÍREK. — Márczius 15-ike. A szabadság nagy ünnepének negyvenedik évforduló­ját országszerte hazafias ünnepséggel ülték meg s igy E sztergom sem ma­radhatot ki az ünneptartók sorából. Csütörtökön délután a különféle egye­sületek kisebb-nagyobb rajokban vo­nultak ki a várostól távol fekvő teme­tőbe. Odakint nagy tömeg várakozott már az ünnep vezetőire. A szentgyörgy­mezeiek Reviczky Károlyt kérték föl ünnepi szónoknak, de helyette Pe­rcnyi Kálmán mondott lelkes ünnepi beszédet, melyet imával végzett. Áz ünnepséget az iparos-ifjak egyesüle­tének dalosköre a szózattal kezdte s a hymnusszal végezte. A koszorúkat egy \éu houvéd helyezte el az alvó oroszlánra s ugyanekkor az emlékről egy pisztoly­lövéssel akarta a perez jelentőségét még jobban kiemelni. A közönség emel­kedett hangulattal csoportosult Bátori Bódog sírja körül is, melyet a hazafias kegyelet szintén nem hagyhatott koszo­rutlanul. Este ngy aszentgyörgymezoiek, mint a magyar asztal-társaság tagjai ünnepi társasvacsorával végezték a nagy nap ünneplését. — Becsületsértési pör. A farsang egyik rendes vigalma elmaradt. Mult évben alapították meg a polgári bált és pedig olyan szándékkal, hogy annak ezentúl minden esztendőben folytatása lesz. Ennek a bálnak az érdekében jött össze néhány ur a Szerecsen vendéglő kis termében. Az ivet Dóczy Ferencz adta ki s az iv feje egy kis lelkesítő felhívás volt a különféle politikai ele­mekhez, hogy azok mindannyian egy rendezendő polgári bálban egyesüljenek s béküljenek ki. Az intenczió egy kissé korai volt de jóindulatát nem lehetett elvitatni. Alig került szóba a bál ügye, Szenttamási Béla ügyvéd rögtön ki­fejezést adott abbeli óhajtásának, hogy a meghívandók tisztájáról Maiina Lajos •ügyvéd okvetetlenül kihagy assék. A rendezőség több tagja felszólalt az in­dítvány ellen, melyet a jelenvolt mér­sékelt ellenzékiek is osztottak. Szent­tamási Béla erre elhagyta az, értekez­letet, mely mindjárt első megalakulása alkalmából már teljesen elkedvetlene­dett a báltól. Igy oszlott el az első nagy báli értekezlet, hogy többé ne gyűlésezzen. Az értekezlet feloszlása után Szenttamási Béla visszatért s a visszamaradt urak előtt Maiina Lajos­ról minden kímélet nélkül elmondotta gyűlölséges megjegyzéseit, melyeket Ma­iina Lajos, mint becsületsértő kifejezé­seket összegezett s a becsületsértő pört Szenttamási Béla ellen megindította. A kelletlen ügyet csütörtökön tárgyalta Szabó Gyula kir. aljárásbiró a nála már megszokott tapintattal és alapos­sággal. Szenttamási Béla beismerte a sérelmeseknek vett kifejezéseket, de nem vonta azokat vissza. Mali na Lajos tanúkihallgatást kért az ügyre vonat­kozólag s igy hallgatták ki sorban dr. Kőrösy László, Frey Ferencz, Bártfay Géza és Brutsy János tanukat délelőtt s délután folytatólagosan Brutsy Gyulát és Lieb Bélát. Négy órára már kihirdette a bíróság az ítéletet, mely­nek alapján Szenttamási Béla becsület­sértés vétsége miatt elmarasztal tátik s százötven forintnyi pénzbirságra Ítél­tetik. Szenttamási Béla élt fölebbozési jogával. — Kirándulás Rómába és Ná­polyba. A budapesti városi menetjegy­iroda részéről húsvétra tervezett kirán­dulás Rómába és Nápolyba sokoldalú kívánságra április 8-á r a halasztatott el. A résztvevés csak oly formán tör­ténhetik, hogy a résztvevők ellátása is a menetjegy-iroda áltál eszközöltetik. Azon körülménynél fogva, hogy az utasok idegen városban rendesen ki­zsákmányoltalak, kívánatossá teheti nekik és megnyugtatásukra szolgálhat, hogy előre tudják már az utazás és ellátás költségeit. A menet-térti utazás, valamint a Rómában való 5 napi teljes ellátás töltségei 145 frtban (I. helyen) és 115 frtban (II. helyen), a Rómától Nápolyba való kirándulás költségei, a Nápolyban való 3 napi teljes ellátással együtt, 45 frtban (I. helyen) és 38 frtban (II. helyen) állapíttattak meg. — A menet-térti jegyek érvényessége 45 napra terjed ki, melyen belül a vissza­utazás bármely személy, tohát gyors­vonattal is történhetik. A visszautazás alkalmával az utazás az olasz vasutakon háromszor és a déli vaspálya vonalon kétszer szakitható félbe. A vidéki résztvevők számára a különvonathoz | való csatlakozás végett Budapestig és vissza 50%-kai mérsékelt menet-térti jegyek fognak kiadatni. Előjegyzések a budapesti, valamint a vidéki vasúti menetjegy-irodákban fogadtatuak el, hol a részletes programmok is kaphatók. — Menydörgós márcziusi mennykő. Az öregek különféle jóslatokkal fo­gadták a márczius 15-iki menydörgést, mely szerdáról csütörtökre éjjel tizenkét órakor vakitó villámcsapást kisért, Egyetlen egyszer villámlott és dörgött, azután kitört egy kis vihar, melyet néhány perez múlva csöndes eső köve­tett. Az érdekes márcziusi villámlást i inkább moteoflmllásnak s a menydör­> ( gést az explosió robajának tartjuk, íj habár még nem érkeztek is jelentések a közeli vidékről, hogy hol történt meg a lehullás. Kár, hogy az egész megye területén sehol lógtam tüneményeket nem tesznek megfigyelés tárgyává s így a legtanulságosabb természeti ese­mények is minden szakavatott följegy­zés nélkül zajlanak le. — Czigány-lakodalom. Nagy zsivaj volt csütörtökön a megyeház udvarán, a hová egy egész kis czigány birodalmat telepi tettek be. A nagy-idai veszedelem oka pedig szorul szóra egy Nagy Ida volt, a kit tizenhárom esztendős korában vett feleségül egy tizenöt éves foglalkozás­nélküli magánzó. Az esküvő Kesztölcz regényes határain ment végbe. Tanuk volíak a tavaszi nap első sugarai s az első hóvirágok. A többi negyven-ötven czigány, kezdve abagózó purdétól egész föl a fogatlauul pipázó banyáig, mind­annyia lakodalmas nép volt. A legvé­nebbik moré adta az esketőt. Magára borította a bolygó birodalom legfehé­rebbik lepedőjét s czigány varázsmou­dásokat mormolva, lépett a vakító fehér fogsorral s tündöklő fekete szemekkel mosolygó menyasszony s a legpompá­sabb ében bodrokkal diszeskedő legény elé. Mindketten czigány tánezokat lej­tettek a kocsik körül s az öregek nagy jövőt jósoltak a pompásan ugrándozó fiatal párnak. Tánczközben többszörösen megölelték és megcsókolták egymást, a mit egy tollas fürtű titkos Othelló egész szive és pipája repedéséig fájlalt, mert alattomban már évek óta megéde­sítette a hűtelen menyasszony álmait. Sötét boszu fogamzott meg a titkos Othello fekete lelkében s mikor egy hirtelen kimúlt kesztölezi illetőségű zsenge sertés oldalait sütögette a lako­dalmi tűzhelynél, nemcsak a füst csalt szemeibe barna köunyeket. Azon nyer­sen, a mint a czigánypecsenye volt, készült el a titkos Othello sötét szán­déka is az uj pár örök boldogsága ellen. Esküvő után a boldog pár szin­tén a lakodalmi tüz köré heveredett, a hol vidám zsivajban fogtak hozzá a czi­gánypecsenyék élvezetéhez. Egy élel­mes és leleményes öreg czigányt egy Kesztölczről guruló hordó ragadta ma­gával, mely ellenállhatatlanul gördült épen a lakodalmi tüz elé s ott csoda­gyorsau megállapodott. Volt tehát la­kodalmi bor is, pecsenye is s ennél többre már nem is terjedtek a bolygó birodalom legvérmesebb álmai. A hordó fenekét beütve, egy nem régi czigány ingatlant képező kalappal kezdték merni a nászitalt, melyet lázas mohósággal fogyasztottak a purdék is, meg a pipás asszonyok is. Egyszerre csak a meny­asszonyt el kezdte döngetni a vőlegény, mert észrevette, hogy mig a kalapot kiitta, azonközben az uj feleség csapo­dársága első bizonyítékait szolgáltatta. Forró csókokban búcsúzkodott néhai titkos imádójától. Lett erre aztán áta­lánös forradalom. Az asszonyok persze a menyasszony pártját fogták, a férfiak a vőlegényét és a fekete Oihellóét egy­szerre. A gyerekek gyakorlati szempon­tokból, a hajbakapott birodalom csata­felei közé gurultak s nyilvánosan nyug­tázták egethasogató sikoltásokkal a bor­dáikat ropogtató ütlegeket. Sohase bo­nyolódtak össze eresebben emberi mar­kok és gubanezos hollófürtök, mint ez alkalommal. A harcz heve akkor érte el netovábbját, mikor az életre-halálra viaskodó felek husángokkal és fejszék­kel támadtak egymásra. De mielőtt czi­gány vér áztatta volna Kesztölcz virá­nyait, megjelent az isteni gondviselés, két parádés csendőr képében s a szu­ronyok láttára véget ért a nagy-idai bonyodalom. A lakodalmas kóbor czi­gány birodalmat betelepítették a megye­ház udvarára, a hol azután a közös veszedelem közös jóbarátokat csinált megint a közös halálos ellenségekből. Itt már csak ugy maguk között szidták «azst a veres urat», a ki nekik a tél után legnagyobb ellenségük. Végre visszanyerték elveszte't szabadságukat, anélkül, hogy már többször letartozta­tott hollófürteiktől újra meg kellett volna válniok. A mozgó czigíiny biro­dalom újra szabadságot nyert s kísé­retül néhány csendőrt, a ki az európai egyensúly érdekében ezt a szabadságot biztosította számukra. A fiatal pár azon­ban a körülményekhez képest elég bol­dognak érezte magát s csak most es­küdött meg arra, hogy többet nem ve­rekszik, ha megint esküvőt ünnepel. — Vízállás. A Duna rohamosan árap. Lapunk zártakor a víz magassága 445 volt. A vész-bizottságok meg­alakulnak. * Utolsó felvonás. Ne csodálkozzunk, ha az élet magas korunkban becsesebb, mint ifjúságunkban volt — egy színdarab utolsó felvonása, a legjobban érdekel minket. «9 év előtt — írja Wolf Sándor tanító ur Kö­nigsbergből, Éger mellett, Csehország — mutatkoztak nálam a vesebaj első jelei. Akkor 70 éves voltam. A hívott orvosnak, égeri kerületi orvos, köszönöm, hogy 15 hét múlva az ágyat elhagytam és a tanítást ismét megkezdhettem. Mindamellett mu­tatkozott még egy fenékbaj. 1887. április­ban ezen betegség uj jelei mutatkoztak. A helybeli orvostól ajánlott porok eredmény­telenül maradtak. 7 üveg Warner Safe Cure és egy üvegcse Safe porokat használtam és ezen gyógymódot látom teljes megelé­gedésemre sikerültnek. Legszívélyesebb kö­szönetemet szavazom és ajánlom Warner Safe Cure-t mindenkinek a legmelegebben.» Eladás és szétküldés csak gyógyszertárak által. Ára 2 frt 80 kr. Raktár: MAYER M. Esztergomban. Főraktár: EINHORN gyógyszertár Prága. mJOlAS SZKIfKliSZTŐ: Dr. KÖRÖS V LÁSZLÓ. HIRDETÉS. 1017 /l888* tkv. SZ. Árverési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhirré teszi, hogy Lakó Zsuzsanna és társainak önkéntes árverési ügyében az esztergomi kir. jbiróság területén lévő, Kéuiéud köz­ségben fekvő, a kéméndi 109. számú tjkvben I. 1—2. rdsz. alatt felvett (182 -183.) és 2197. hrsz. y 8 telekre 991 frt, az uj orsz. tjkvben f 2. rdsz. a. felvett 778. hrszámu szoládoki irt­ványrétre 226 frt, továbbá az 1. rdsz. 1036. hrsz. a. felvett csegredülői sző­lőre 50 frt, a f 2—3. rdsz. a. fel­vett 1284. és 1298. hrszámu mocsár­dűlői szőlőkre 182 frt és a f 6. rdsz. a. felvett 1639. hrsz. ördöngös dűlői pinczére 15 frtban ezennel megállapí­tott kikiáltási árban a végrehajtási ár­verés joghatályával biró önkéntes ár­verést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1888. évi május hó 12-Ík napján délelőtt 9 órakor Ké­méud községházánál megtartandó nyil­vános árverésen a megállapított kikiál­tási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át készpénz­ben, vagy az 1881. LX. t. cz. 42. §-ábau jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8, §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez le­tenni, avagy áz 1881. LX. t. cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíró­ságnál előleges elhelyezéséről kiálli­tott szabályszerű elismervényt átszol­gáltatni. Kelt Esztergomban, a kir. jbiróság, mint tkvi hatóságnál, 1888. évi febr. hó 19-ik napján. Dr, FEICHTINGER ERNŐ, kir. alj biró.

Next

/
Thumbnails
Contents