Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-11 / 21.szám

KSZTlíRGÓM, X. ÉVFOLYAM. 21. RZAM. VASÁRNAP, 1888. MAROZIÜS 11 MROJICLEMIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. fél évre . negyedévié KLOKIZICTKSI A Egy száui ára 7 kr. 6 fit — kr. 3 frt — kr. 1 fit r,0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEIIIT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, IntVíi ti lap MZÚIIUIMÍ réw/.út illutü liii/,I(>iiiétiytíli kiildeiidíilc. KIADÓHIVATAL : SZÉCIiKMYI-TÉR 331. SZÁM, . liov.-í. a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilliérbe szánt közleiiiények, előlizelési pénzek és reklamálások iulézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllfDKTKSKK : I szót ól 100 szóig — frt 7") kr. 100-200 ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 20 kr. HéljHgtlij 30 kr. M A G A N -! 111 í I) UT lí S b] |< megállapodás szerint legjntá 11 y o sabban k ö •/.<">11 e f. 11 e k. miLTVm sora 20 kr. Vidéki központok. Budapest, márez. 10. Társadalmi életünk egyik szégyene az, hogy falusi köznépünk, különösen a szláv és oláh ajku vidékeken, a műveltség primitív vázát sem sajátította el. Pozsony, Kassa, Márniaros Sziget, Brassó, a szláv s oláh ajku vidékeken, nagy hibát követtek el eddig is, hogy nem igyekeztek teljes erővel hatni közvetlen környezetük szellemi műveltségének emelésére s hazaárulók bűnös tizeiméinek engedtek ott tért. Orosz- s Spanyolország kivételével nincs már jelenleg müveit állam, hol a városi s falusi lakosság között ily szégyenteljes s veszélyes külömbség volna található, mint hazánk nagyobb részében. Spanyolország s az egykori Lengyelország szomorú ""példája, mutatja nemzeti létünk jövő nagy rázkódtatásait, ha e bajon gyökeresen segiteni nem akarunk s ezek a példák még rózsás szintiek a mienkhez képest, hol a vakondok munka az oly annyira eltérő nyelvben, vallásban uj és uj tápot talál Borzalmas a jövő, de szerencsére a jelen a mienk és a nép anyagilag és műveltségben oly nagyot haladt az utóbbi két évtized alatt, hogy a jövőt megváltoztatni önnön kezünkben áll. Két évtized alatt Budapest fővárossal együtt mintegy száz város lett magyarrá, hol azelőtt a magyarság kisebbségben volt; a nemzetiségek főszékhelyein Nagy-Szebeuben, Balázsfalván, Újvidéken és Turócz-Szt.Mártonban is van már egy-egy kis kör, mely küzdeni tud és akar. Itt az ideje, hogy a hullámok tovább hassanak, s a vidéki központok egy-egy oly müveit lakossággal bíró város, mint Kassa, Nagy-Várad, Mármaros-Sziget, stb., az eddig elhanyagolt falusi lakosságot is bevonja a műveltség körébe, mely műveltség tette magyarokká e városok lakóinak nagyrészét s mely műveltség a mágnáscsaládok őseivel együtt a nagy Hunyadyaktól a magyar nemzet legnagyobb dalnokáig Petőfiig annyi sokat szerzett nekünk, kikre büszkén és örömmel goudolunk. Kész eszközt már itt ott fel is használnak : az iskolát ós a népkönyvtárakat. Az állam népiskolákat, a társadalom kisdedóvókat alkot mindenfelé, egyesek s társulatok jutalmat tűznek ki a magyar nyelvet legsikeresebben oktató néptanítók között avagy — miként a szatmári Széchenyi-társulat teszi — vándorkönyvtárakat bíznak a tanítók vagy papok rendelkezésére s vizsgálatok alkalmával képes könyveket osztanak szét az olvasási kedv előmozditására. De nem is említve 'azt, hogy ez a kis eszköz is igen csekély mértékben használtatik fel, nagyon sok más tényezőt kell megtagadnia a müveit vidéki városok lakóinak a végből, hogy a faluk szellemileg elmaradt lakossága a magasabb társadalmi törekvéseknek mielőbb mógnyeressék. Szükséges, ott a hol lehet, gondoskodni arról, hogy az iskolákban tanítónők alkalmaztassanak. Az eddigi tapasztalatok szerint a művelt nő legalkalmasabb arra, hogy meg kedveltesse a köznéppel a magyar nyelvet, s magyar műveltséget s mindenek felett a művelt nő mindennap tapnsztalt gyengéd modora képes leginkább hatni az erkölcsök szeliditósére. Szükséges gondoskodni arról, hogy az érettebb ifjúság körében valamely lelkes intelligens egyén vezetése alatt dalkörök alakuljanak, mert a magyar dal bűbájos hangja hat legtartósabban s ez a daltársulat lesz a legerősebb eszköz, hogy az ifjak a népiskolákban megtanult magyar szót el ne feledjék. Szükséges, hogy a müveit vidék: városok ifjúsága időről-időre nyári kirándulások alkalmával egyes falvak közeiében nyilvános majálist tartson, a hol kardalaikkal, lapdajátékaikkal s szabad tornagyakorlataikkal vágyat költsenek fel a falusiak keblében is s sejtessék velők, hogy a művelt elem utánzása nemcsak kártyázásbau és boritalban áll. A legfontosab s legszükségesebb teendő pedig az, hogy a lágymelegséget dobjuk el magunktól. Nagyot vétkeztek a magyar nép vezérférfiai, midőu szokott "•túlzott óvatosságból s részben a németországi Schulvéreinek rágalmaitól megijedve határozottan tiltakoztak a chauvinistikus gondolkozás árnyéka ellen is. A mely nép élni akar, annak megizmosodásra kell törekedni. Gyáva az a magyar, ki fél bevallani, hogy ő akarja s melegen óhajtja, hogy Kárpátoktól Adriáig magyar szó hangozzék mindenütt. A német, a ki minket szid, üldözi a Posen s Elsass lakóit s nekünk ne volna jogunk Magyarország vegyes népeivel megismertetni a magyar nyelvet, magyar műveltséget, mely hasoűlíthatíánul felülhaladja az e földön lakó nemzetiségek műveltségét s irodalmát ? Nem azt akarjuk mi, hogy anyanyelvüket elfelejtsék, hiszen a mi gyermekeinket is tanitjuk idegen nyelvekre, de határozottan akarjuk, hogy Magyarország minden számbavehető lakosa tudja az állam nyelvét s hogy mielőbb és foko^ zatosan a magyar nyelv használata legyen uralkodó mindenütt, a hol a hivatalos kölcsönös érintkezés szükséges. Gyáva az a magyar, ki azt elő nem mozdítja, ki nem hagyja ott azt a magyarországi üzletet, a hol őt nem magyarul köszöntik s más nyelven beszél bazánkbau olyannal, ki magyarul is tud. Érezniük kell, hogy Magyarországon a magyar műveltség az egyedül számba* vehető (hiszen a belföldi német is aligprodukál valami számbavehetőt) s nekünk nemcsak jogunk, de műveletlenebb honfitársainkkal szemben erkölcsi kötelességünk is, hogy minden erővel igyekezzünk nekik is lehetővé tenni a magyar műveltség megszerzését, éreznünk kell pedig mindenek felett, hogy Magyarország léte s meggyőződése főkép attól függ, minél többen lelkesednek velünk együtt azok közül, kiket eddig a műveletlenség közönyösökké, sőt időről-időre ellenségeinkké tett. Hiszen ezt a szép hazát is annál inkább fogja szeretni az a szegény falusi nép, minéljobban felderül értelmi világuk s minél közelebbről megismerik azt, a mit a magyai- nép geniusa válságos idők daczára alkotott. Messze távol állunk még attól, midőn — mint azt különösen az angol szászfaj szerencsésebb lakói teszik--— ailzjsztorpíswelárczája. A METEORKŐ. Hol ritkaságok vannak összehordva, A múzeumban, hátul egy sarokba' Egy meteórkőt hosszú évek óta Tűnődve er, tűnődve hágy az óra. * * Akárhova ?

tekintek körül itten: Nem ismert, idegen számomra minden. Habár anyag nincs bennem ismeretlen, Ugy érzem itt magam, mint idegenben ; S bár kő vagyok csak, szemre minta többi, Van bennem, érzem, a mi még se földi. Olykor vágy száll meg ismeretlen érzet, Körülragyognak másvilági képek. Máskor feljajdulok: Ha kő vagyok csak, Mit mutogatnak bámuló csoportnak ? Mit láttok rajtam kandi emberek, Hogy ritkaságnak ide tettetek ? A kis szerényke kőben mit csodáltok ? ... * * * Egy ismeretlen másvilágot! REVICZKY GYULA. 10 Al IS T El. Eredeti beszély: RÁCZ ISTVÁN-tól. I. rész. A NŐK SZERELME. I. fejedet. AZ ÁRULÓ KÜNYCSEPPEK. „A látszat gyakran csal . . . „A ki a valószínűséget veszi következtetései alapjául, legvalószínűbb eredményül képtelenségeket halmoz toronymagas ságnyira. Egy piramist épit, melynek csúcsa lefelé van fordítva. Ez pedig nem állhat meg,' vagy legalább is nem valószínű, hogy akadjon ánglius, a ki ezt a Csimborasszót megmászni vállalkoznék, félvén a felbillenéstől ... „És mégis, vagy talán ép azért annyi a visszás helyzet a világon . . . „Ha egy nő élvezetet talál olyan férfi társaságában, a kihez a társadalmi. szókások törvényei szerint nincs joga, a világ kővel dobálja meg, a gyanúsítás, a rágalom köveivel, melyeknek ütése a lelket találja ... „Ne bántsd a másét ! . . . „Azoknak nem szabad egymást szeretni. „...Hát a ki szeret, bűnt követ el?... „Bűn az, ha szeretem, a ki vonzódik hozzám, a kinek vágyai, hajlamai azonosak az enyéimmel a kinek gondolatai vágyaimmal egy irányban járnak, érzelmeimmel találkoznak, rokonulnak, testvéresülnek ? ! — Vagy talán elég a szívre rá parancsolni, hogy ez a férfi a te férjed, a te urad; ezt szeretned kell, ez kötelességed. — Lehet, hogy vannak nagy jellemek, kiváló erkölcsös erők a női világban is, a kik valószínűnek tartják ez esetet férjhez menetelkor s azon őszinte meggyőződéssel távoznak az oltártól, hogy esküjüket hiven meg fogják tartani . . . „. . . Fordított piramis ! . . . Eddig ért vad bölcselete fejtegetésében a «CsilIag» tárczairója, a ki az utolsó farsangon tartandó nő-egyleti jelmezes humoros

n estéíyre felolvasást ígért a női hűségről. O maga özvegy, két kis gyermekével, a kik mellett anyósa anyáskodik, egy jó öreg nő, ki vejét ép ugy szereti, mint unokáit. Kiemelkedő fénypont az anyósok történetében. Őszintén ragaszkodott nejéhez, a ki már mint özvegy kerüli;' a kis városkába. Akkor is a «Csillag» lap szerkesztőjének egyenes felszólítására, kinél aztán lakásbán is maradt. Hiszen régi barátok s tanulótársak voltak s már akkor is'ő dolgozta ki rendesen pajtása feladványait. Mert tudnunk kell, hogy Bérey ur (valaha az 50 krajezáros korszak előtt Beér) nem is annyira szerkesztő, mint laptulajdonos. Élelmes ember, pénze is van, szellem meg kerül; Igy került hozzá Taraczki Zoltán, a tárczairó. Ő volt értelmi szerzője Bérey ur irodalmi kihágásainak. Taraczki többször érezte nyomasztó helyzete elviselhetlenségét barátja és főnökével szemben, a ki ugy szólván kiszipolyozta szellemét és képességeit. Alig győz a követelményeknek megfelelni. Az alárendelt helyzet, vagy tán szegénysége, vagy épen más valami végleg kimenté s a fent idézett bölcselkedés mintegy végvonaglása volt lankadó erejének. Nem csoda, hogy az utolsó mondatnál elkeseredetten ugrott fel s tollát ugy dobta a sa-rokba, hogy ez a padlóban állva maradt, néma fenyegetéssel ingadozva ide-oda : — Ma váratlan vendéged lesz ! — No, ezt- is épen jókor hozza az . '. . Nem fejezhette be káromlását, mart az ajtó függönyei csendesen kétfelé nyíltak, A szobában enyhe rezedaillat kezdett ter-^ jedni s egy kellemesen csengő hang szól halkan a mérgelŐdöhöz : — Köszönöm a szíves fogadtatást. Ezek számára csak van egy istenhozottja, haragvó Ariel ? . . . Áriel arcza kiderült e hang hallatára. A szeszélyes czikázatú bánatvonások, a kese-" rüség fanyar ránczai oly szelídekké simultak a barna férfi mélyen fekvő szemei körül, mint anyja magjelenésére a síró gyermekéi. Hirtelen megfordulva, mozdulatot tett, mintha e váratlan jelenség lábai elé • szeretne borulni. Mélyen lehajolt s a feléje nyújtott rózsás kezecskére s egy Őszinte csókban lehelte rá bocsánatkérését és istenhozottját. Aztán két karjára véve két aranyos gyermekét, egy nőtlen apa meleg ragaszkodásával ölelte magához anyátlan kicsinyeit. Laczika három éves, Czilike meg másfél. — Pap.-', vigyázz, ne szoríts nagyon, mert megszúr a kardom. Ella néni hozta.