Esztergom és Vidéke, 1888

1888-02-26 / 17.szám

ESZTlíRGOM, X. ÉVFOLYAM. 17. SZAiVÍ. VASÁRNAP, 1888. FEBR

ÜABjg

, es MF,ÍMIÍ:LH:MIK HETINK INT KÉTSZRR : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. MLÖl-IZK/riCSI Áli : eg^n;- évre ........*.... 6 fit — kr, fél évre 8 fit ~ kr. negyedévre 1 fit 50 kr. E»y szám ára 7 kr Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEN T-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, hová a lap «V.M|J«nit részét illntíí közlemények külileinlök. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérié szánt közlemények, előli/.elési pénzek és ruelaiuálások inlé/.einlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS J111>I> 10TKSKK :j I s/.ólól 100 szóig — fit 75 kr.i 100-200-ig . I fit 59 kr,i 300-HOO-ig . 2 frt 25 kr.; liélysg'lij íiO kr. IMAOAN-IIIRDKTIÍSIOK megállapodás szerint legjutányosallan közölteinek. NYILTTIÓR sora 20 kr. A győri katasztrófa. Esztergom, febr. 25. (k. 1. dr.) A győri Augiasz-kérdés végre véget ért". A korrupczió, mely nem igen válogat állami, megyei vagy városi szervezőiben, Gjőr városházát teljesen megmételyezte. A kormány radikális kúrát használt. Igazságszolgáltatása megdöbbentő, de azért igazságos. A sikkasztok magukkal ragadtak erkölcsileg ártatlanokat is, de felelősség dolgában méltán biinködöket. Győr város gyámpcnztára körülbelül negyvenezer forintot sikkasztott el. Országszerte fölháborodtak az árvák vagyonának ilyetén szívtelen elfecsérlése miatt s ezt a hangulatot nem bírta megengesz elni néhány szenzácziós öngyilkosság. Megindult a vizsgálat s erre a kormány szigorú végzése következett. A győri polgármester, a tiszti főügyész, a helyettes polgármester, az első tanácsos s az alügyész hivatalvesztésre vannak Ítélve. Ezeket a győri közönség részvéte kiséri, mert a felelősségsúlya alatt semmisültek meg. A sikkasztó gyámpénztárost, a főszám vevőt, az ellenőrt már az elsőfokn Ítélet is megfosztotta, hivatalától. Két városi tisztviselő a gyalázat, elől a halál karjai közé menekült. Néhányat nyugalmaztak. Szóval Győr városának ez órában egészen uj tisztviselői karról kell gondoskodnia. A város adminisztrácziója skartba van téve. Az elsikkasztott negyvenezer frtnyi árva vagyon végzetesen megbőszül!a magát harmadíziglen s tragikus bűnhődéssel sujtotla azokat is, a kik erkölcsileg ártatlanok, de felelősség dolgában nem állották ki a katasztrófát. Több napilap a győri esetből kiindulva, egyetemes állami adminisztráeziót sürget ugy a megyei, mint a városi életben. De vájjon védi-e kellőkép az árvák vagyonát az állami adminisztráczió ? Hát a korrupczió nem ismerne egyéb talajt megyei és városi talajnál? A kormány ítélt, a győri bűnök szennyes és beszennyezett alakjai kiestek a város rámájából. Győr városa közönsége s minden becsületes város polgársága csatlakozik a kormány Ítéletének szigorához. Hanem azért a kormány szigora nem gondol még most állami adniinisztráczicra. Csak becsületes újjászületésre. És erre a városi polgári életben még mindig biztató anyagot talál a kormány. Társadalmunk és a közöshadseregEsztergom, febr. 25. (K.) Minden országban és minden időben a katonapárt legféltékenyebb volt becsületére. Már pedig, a ki becsületére féltékeny, az lovagias ember, a lovagiasság pedig minden irányt felölel, miért is a katonapárt minden országban és időben kifogástalanul tiszteletreméltó pártot képezett. Innen magyarázható meg, hogy a főurak miért fogadják mindenütt szívesen körükbe a katonatisztet és miért tartozott s tartozik a ritkaságok közé akár Franczia-, akár Németországban az olyan főúr, ki ne viselte volna vagy ne viselné a kardbojtot. Ezzel, igen csekély kivétellel, mi is dicsekedhetünk, de annál inkább nem dicsekedhetünk azon viszonynyal, mely nálunk általánosan a társadalom és a közöshadsereg között fennáll. Ez nem válik dicséretünkre, ez lealacsonyító ránk nézve, ez minket gyengéknek tüntet föl az ellenség szemében, ennek örülnek ellenségeink, ez bizalmat kelt bennük a győzelemhez. Jól jegyezte meg egy kormánypárti képviselő, hogy most leginkább helyén volna a közöshadsereget alaptalan kicsiny lésekkel insultálni. Mert csakugyan vannak a túlzópárton olyanok kik, elég tapintatlanul, erre minden alkalmat felhasználnak. Jól mondotta emiitelt képviselő: hogyan áldozza fel vérét, életét a katona, hogyan küzdjön érettünk, ha mi annak bizalmatlanságot szavazunk? «A közöshadsereg nem magyar hadsereg, nekünk nemzeti hadsereg kell>>, mondják a chauvinisták. Most a válság küszöbén decentráli zálni a hadsereget az első vereség volna ránk nézve. Soha sem volt oly nagy szükségünk a jó egyetértésre Ausztriával, mint jelenleg és ez épen ugy áll Ausztriára nézve is. De, hogy a közöshadsereg nem oly | magyar, mint a hogy mi szeretnők, valljuk be — magunk vagyunk az okai. Ugy szeretjük lerázni hadi kötelezettségünket, mint a legnagyobb kellemetlenséget, a milyenbe csak ütközhetünk. Hogy pedig egészeu a katonai pályát választanok, arra ritkán van eset! Pedig manapság a katonai pálya föléje helyezendő egyéb pályáknak, mert biztos jövőt és fényes sikert ígér. Csakhogy mi erről sem hallani, sem tudni nem akarunk, mert már meg vagyunk szokva napjainkat az ősi szokás szerint otthon tétlenségben tölteni, mely, hogy kissé változatosabb leg}

7

en, mulatságokkal svadászatokkal teszszük változatossá. Ha pedig már nincs ősi birtok, nyakára megyünk valami hivatalnak, a mihez könnyen hozzájutunk, mert a papa vagy a bácsi ez — meg az. - Méltán szóba hozhatta Károlyi István gróf a legutóbbi Széchenyi-ünnep alkalmából a nálunk divó connexionális protectiot. így aztán ne csodálkozzunk, ha ezredeink kénytelenek a tiszteket importálni. Innen magyarázható meg, hogy miért van a magyar elem kisebbségben a tisztek között. Ennek azonban uem az ifjúság az oka, hanem azok, a kik ugy tüntetik fel a közöshadsereget, mint ránk erőszakolt nemzetellenes intézményt. A kik ugy nevelik az ifjúságot, hogy az csak a könnyű megélhetés módozataihoz kapkod ós minden fegyelmet, rendet szabadságsértésnek tekint. Ha zsidók tudnak a hadseregben boldogulni s tábornoki rangra jutni, jele, hogy az többé nem az az ósdi rendszer, a minek még itt-ott magyarázzák, és annál inkább léphetnek ott előre a mi fiaink, kik miudenkor kitűnő vitéz katonáknak bizonyultak. Magyarázza meg a tanító az iskolábau, hogy az a feCZOBOR ERZSIKE. (Ballada.) Galamb a galambhoz, fecske a fecskéhez : Levelek szállongnak Czobor Erzsikéhez. Árvavár urától — Jönnek a levelek édes mátkájától. Mindenik igy kezdi: «Istenemtöl kérem, Találjon levelem friss jó egészségben.» Mindenik igy végzi: «Lelkemet utánad sóvárgás emészti. Csapd el édes, csapd ed az Íródeákod, Hadd látom már egyszer saját kézvonásod. Kéri ezer csókkal : Magad ird a választ gömbölyű kacsóddal » Újra jön egy levél: «Gróf Czobor Erzsébet! Tábortüzek mellett gyötörnek kétségek. Nem fogod megvetni, Ki első szerelmét el tudta feledni ? Még ki sem sarjadzott holt hitvesem hantja, Még alig kondult el a lélekharangja S ma-holnap uj nászra, Már a hegedűs a vonóját gyantázza. Csapd el édes, csapd el az Íródeákod, Hadd látom már egyszer saját kézvonásod ; Nyugtass meg egy szóddal. De azt magad ird le gömbölyű kacsóddal.» «Fogsz-e ugy szeretni, mint ahogy én téged! Tartogatsz-e nekem igazi hűséget. Ha a haza gondja Kis fészkünk nyugalmát váratlan megbontja? Fogod-e szeretni két kicsi árvámat, Ha gügyögő ajkkal szólitnak anyának ? Hirt kezedtől várok — Csapd el édes, csapd el, az Íródeákod !» * Egyszer csak elmarad levele, postája, Egyszer csak betoppan szerelmes mátkája, Deli szép lovagja S mint a pelyhet, könnyen az ölébe kapja. Fűződik nyakába Czobor Erzsi, mint a Tölgyfa sudarára kúszó szederinda. Csókolja, öleli, Töredelmes szóval imigyen kérleli: «Irtam volna neked, drága jó uramnak, Jaj, de mikor írni soh'se tanítottak ! Imi — betűt vetni: Nem tudok én, rózsám — egyedül szeretni!» * Ringatja Thurzó György térdin feleségét, Ketten fogják meg a makranczos toll végét. Kedvét csókkal szítja —> Edes első betű, a mire tanítja ! KISS JÓZSEF. - REGÉNY. Az „Eszt. Vicl." számára franc/iából fordította : MARISKA. (Tizenkilenezedik közlés.) XIII. A HOLDFÉNYNÉL,. Xavért egy szolga azon szobába vezette, melyet a marquise tartott fon számára. Xavér vidáman feküdt le és édes gondolatok között szunnyadt el. A marquis szeretete ma különösen kitüntette és nem pillanthatott-e be elég mélyen Heléna szivébe ? Éjfél utáni egy órakor már mély álomba merült volt. Ekkor három halk kopogás hallatszék az ablakán. Miután nem hallotta a kopogást, erősebb lőn és egy ruhába burkolt kéz beszorította az ablakot. Az ablak nem éppen nagy zajjal bezúzódott és az üvegdarabokat a nagy függöny fogta föl. Xavér hallott valamit, de csak álmában és néhánjr összefüggéstelen szavat mormolva, ujolag mélyen elaludt. Ekkor egy kéz nyúlt be a törött ablakon és megnyomta ennek rugóit. Az ablak kitárult. Egy férfi lépett be. A zápor elmúlt. A hold minden felhőtől tisztán, nyájasan fénylett az égen. Sugarai éppen az alvó Xavérra estek. A betörő néhány pillanatig az alvó fiatal ember ágya mellett állott meg s összekulcsolá kezeit mintha imádkoznék. Azután egy csókot nyomott Xavér homlokára. A mint fölemelte arczát, a hold megvilágitá a fekete koldus hatalmas alakját. Kezdetben föl akarta kelteni Xavért, de aztán még sem ébreszté föl, hanem az ablakhoz lépett, azt halkan betette és a függönyöket bevonta, miáltal ismét homály terült el a szobában. Midőn e művét végrehajtotta, Xavér ágya mögé a szőnyegre feküdt le. Alig volt leshelyén fél óráig, a hosszú, folyosón halk szóváltásokat hallott. Majd ugyan abban a pillanatban egy kulcs nyomult az ajtóba és az fölpattant. Cárral a küszöbön állott. Mintha fegyvertelenül jött volna. A mulatt számított arra is, hogy ébren találhatná Xavért. A mulatt egy meggyújtott kis gyertyával mosolyogva lépett a szobába. De amint meggyőződött Xavér alvásáról, legott megváltozott arcza. SzemÖldei összevonultak, arcza elfakult, öklei összeszorultak. Szemeiben vad tűz égett. Ekkor ruhája alá nyúlt és egy hosszú, meztelen tört vett elő. Azután az asztalra teve a gyertyát, állást vett, hogy hogyan találja el legbiztosabban és elfújta a világot. Fölemelte a karját ... de ekkor egy erős kéz ragadta meg. A következő pillanatban torkát szoritá össze ez a kéz.