Esztergom és Vidéke, 1888

1888-02-23 / 16.szám

ESZTERGOM, X. ÉVFOLYAM. 16. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1888. FEBRUÁR 23. MIÍI; IF.I ,ir.iiii< HE'I'RIii<iirr KF.TSZF.R VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. fél CM Ili nejt Vc'i'vv

1 *> Euy szám ára 7 kr. íj fit — kr. II íí frt -- kr. II I fit HÓ kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEHT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, iioVíV n lap szellemi részét illeti" knzléiiiéiiy«|í kiiMeiiiUik. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, liiivá a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilílérbe szánt közlöméinek, előfizetési [telizek és reklamálások intézetniük. HIRDETÉS EK. HIVATALOK- HIRDETÉSEK !"| M A(i A N-llIRDETÉNEK I szólói 100 szóig — frt 7ő kr. : megállapodás szerint, (egju100-200ig . 1 fit 50 kr.h; lány.jsablian kö/ölteliíek. 200-íS00dg . 2 frt 25 kr.il; , üély«5g<lij íít) kr. ; f NYILTTER sora ül) kr. A vidéki sajtó érdekében. Esztergom, febr. 22. Mozgalom indult meg a vidéki sajtó érdekében a '..hirdetmények túlterhelt megadóztatása ellen, melyhez mi is szívesen csatlakozunk, mert elfogadjuk a túlságos megterheltetés ellen felhozott megokol ásókat. A magas kormány elé terjesztendő memorandum velősebb pontjait a következőkben mutatjuk be : Ujabb időben a tetszés szerint nyujtható és a hirdetmények bélyegkötelezettségéről szóló törvényt oly drakouikusan alkalmazzák, hogy kényszerítve érezzük magunkat, ezen törvénynek ép oly önkényü, valamint létérdekünket mélyen sértő értelmezése ellen óvást gyakorolni. A terhelő törvényezikknek (1881: XXVI. t. cz. 29. §) a bélyegköteles magán- és hirlap-hirdetményekről szóló 208. §. első bekezdése a következő: «Bélyegilleték alá tartoznak: 1. Azon magánügybeli hirdetmények, melyek több példányban nem kézirat utján állíttattak ki s ben az államterületen vannak használatra szánva, akár nyilvános helyeken függesztetnek ki, akár más módon terjesztetnek és tétetnek közzé.» Mintán más részről 209. §-a szerint csakis közhatóságoktól, hivataloktól, községektől, köziutézetektől és alapok igazgatóságaitól, egyházi és vallásfelekezetektől kibocsátott hirdetmények (melyek nem magánfelek érdekében adattak ki), továbbá emberbaráti és jótékonysági ezélokat előmozdító hirdetmények bélyegmentesek, a legujabbi időben ezen általános és a végteleuségig nyújtható törvényczikkel oly messze terjedő alkalmazás történik, hogy ezáltal nemcsak a hazai sajtó-ipar, |hanem valamennyi oly üzlet, vállalat stb., melyek legtöbbike a mai hirdetési reklámok idejében a legelterjedettebb nyilvánosságon alapulnak, egyenest megbénittatnak és tönkre tétetnek. A tetszés szerint értelmezendő fogalom, miszerint «miuden magánügybeli hirdetméuy» bélyegköteles, manapság már nem azon módon fejtetik meg, mint a legközelebbi múltban, hogy ezek alatt a falragasz vagy magán hirdetmény alakban kiadott nyomtatványok, melyek kifüggesztetnek vagy nyilván szétosztatnak bélyegkötelesek, hanem néhány hónap óta a pénzügyi közegek kifogás alá vettek báli meghívókat, árjegyzékeket, körözvényeket, gyászlapokat, czimlapokat, egyszóval mindent, a mi üzleti vagy magán közleményt ^hirdetmény») tartalmaz. Ezen törvényezikknek önkényes inegsnlyositásából eszerint vagy oly nyomasztó bélyegiiíeték, vagy pedig oly halmaz czimzési munka keletkezik, hogy senki sem szánja el magát nyomtatványoknak nagyban kiadására, és ez által nemcsak a hazai nyomda-iparnak, — mely számtalan posta- és hivatalos nyomtatványnak állami egyedárusága által ugy is koplalóra van utalva, — adatik meg a haláldöfés, hanem ez alatt számialau ipar-, üzlet- ós kereskedelmi vállalat is szeuved, mely e bélyegtörvény nyomása által kényszerítve van, magát tökéletes hallgatagságra ítélni; mig osztrák és külföldi versenytársaik (melyek ily bélyeg-illetékeket nem teljesítenek) az országot bélyegtelen árjegyzékekkel, hirdetményekkel, körözvónyekkel stb. elárasztják, mi, által nemcsak a figyelmet vonják magukra, hanem mindennemű fogásokkal a vételkedvet is fokozzák. Megjegyezhető volna e helyütt, hogy a belföldi a czimezéseknek (melyeket teljesíteni a külföldi postai szállításoknál ép ugy kényszerítve van) alávethetné magát, miáltal a bólyegilletéket kikerülhetné; — ezen megjegyzés azonban egészen hanyatló, ha meggondoljuk, hogy a külföldi egyszerűen több száz és ezer bélyegtelen példányt csomagolva küld az ő ügynökének és a nyomtatványok szétosztását erre bizza. Minden vevő, minden cseléd kap az üzletben egy példányt, miáltal a bélyegtelen külföldi hirdetmények, árjegyzékek s legegyszerűbb módon, minden különös kiadás nélkül,' a leghathatósabban" terjesztetnek — mig a belföldi ily nyomtatványokat feltótlenül csakis bélyegezve adhat ki; ezen felül még a magyar könyvnyomdásznak — az őt erre kötelező törvényczikk értelmében — tiltva jván, ily nyomtatványokat bélyegtel énül nyomtatnia. Az osztrák vagy külföldi, ki a mi hatóságaink által el nem érhető, ily esetekben büutetleuül búvik ki és szabadon károsíthatja a belföldi kereskedelmet és ipart. Vegyük azon esetet, hogy valaki szánt-széndékosau akarja a bélyegtörvényt áthágni azon feltétellel: hogy ezen eljárásában rajta ne éressek (a mi igen könnyen lehetséges) és bélyegköteles nyomtatványokat bélyegtel énül akar a nyilvánosság elé bocsátani, az illető igen keveset fog a belföldi, minden nyomtatványért felelős nyomdász szabadkozásával törődni: t. i. az illető falragaszt stb. bélyegtelenül nyomtatni, — mert egyszerűen egy osztrák nyomdászhoz fordul, ki kívánságát könnyen teljesítheti, mert ott nem létezik oly bélyeg-illeték és a hazai nyomdász ismét hátrányban marad. Ily körülmények közt a magyar könyvnyomdásznak leheteleuné tétetik, hogy osztrák vagy külföldi versenytársaival vetélkedhessek és a legnagyobb és legjövedelmezőbb megrendelések a határon túl vándorolnak, mig a hazai könyvuyomda-iparnak mind e mellett az államnyomda által még midig több munka vonatik el. Ha már a hirdetményi bélyeg, mint máshol, teljesen nem is szüntettetik meg — a mi ugy a nyomdász-ipar valamint a hazai kereskedelmi és iparforgalomra nézve, tekintve a külföldről ránk dúló bélyegtelen reklámot, a legelőnyösebb volna és a hazai üzlet emelése czóljából sürgősen ajánltatnék — hogy az illető törvényczikk legalább oda módositassék, miszerint a bélyegilletékért kizárólag csakis a nyomtatvány kiadója, nem pedig egyszersmind a könyvnyomdász is tétessék felelőssé, mely záradék •— igazságtalanságokat von maga után és a pártnélküli igazság szempontjából már csak azért is elvetendő, mert a már úgyis keservesen iz„l5ztirgoBÍsW'tárczája. A PSKSüfS - REGÉNY. Az „Észt, Vid." számára fiancziából fordította : MARISKA. (Tizennyolczadik közlés.) Minden ramény teljesülni ígérkezett. — Milyen boldogok leszünk mi, Heléna! — mondotta lágyan. Ez a néhány édes szó, melyet a kastélyban kaczajjal fogadtak volna a vendégek előtt, válasz volt Heléna néma" gondolataira. Heléna nem várhatott egyéb beszédet. Hazudnak, a kik azt mondják, hogy az ártatlanság félénk. A kaczérság ugyan megrezzenti azt, de az ártatlanság elővigyázatos. Heléna nem válaszolt, de szive mélyében e szavakat ismételte : — Milyen boldogok leszünk mi ! — Kegyed nem is tudja — folytatá Xavér — hogy én már nem állok magányosan a világon. Most már tisztelhetem atyám emlékét, most már nevem is van ... — Előkelő neve ? — kérdé a leányka élénken. E kérdésre tövis hatolt Xavér szivébe. — Nem. Heléna fölsóhajtott. — Nem miattam — rebegé Ő — én szeretem a maga mostani nevét is, legyen az bármilyen egyszerű. — Hála az égnek. Oh, mily sokat lehet csak egy pillanatban is szenvedni ! Már azt hittem .... de mégis tévedtem. Oh, ezer hála ! Ekkor megragadta Heléna kezét. A lány vonakodás nélkül engedé. Most mindent elmondott. Heléna néhány pillanatig gondolkozott. — Nem tudom —• rebegé ő — hogy milyen jövővel áld meg az Isten, de én szeretem Önt Xavér és mindig is fogom szeretni ... Xavér a leányka lábai elé borult, Heléna mosolyogva nyújtotta neki a kezét, melyet Xavér csókokkal halmozott el. •— Keljen fel ! El vagyok jegyezve — monda Heléna. Nem lebetek ugyan az ön neje ; de másé sem leszek . . . Xavér mindkét kezét szivére szorította. Nem talált szavakat örömének kifejezésére. Heléna újra karjába fonódott és most hallgatagon mentek vissza a kastélyba. Neptun mindig lesben állott. Végre megtörtént az, a mit várt. Rumbrye asszonyság Garral kaján lejött a lépcsőkön. Azon pillanatban, midőn előtte haladtak el a néger a földre guggolt és mint a kigyó kúszott utánuk. Neptun minden gyümölcsfa mögött elrejtözék. A marquise nem haladt azon az uton a merre a vendégek, hanem egészen más irányban, egy lapos térre érkezett. — Innét messzire vagyunk — monda ő <— akárki is jön észrevehetjük. Most beszélje ki magát Cárral. — Semmit sem óhajtok annyira — válaszolta ez.' Már azelőtt is megtettem volna, ha fia velünk nem jő a chaise-ban. He micsoda zaj ez itt? . Neptun volt, a ki egy bokorban rejtőzött el. — Semmi sem — válaszolta a marquise. Garral a bokrokhoz lépett és csak fekete homályt látott azokban. Midőn Garral a marquise-hez tért, a fekete árnyék megmozdult. Neptun erősen rájuk tekintett. — Semmi sincsen ott — monda Cárral a marquise-hez. lépve. De mielőtt a dologra térnék, engedje meg, hogy egy kérdést intézzek kegyedhez. . - .-• Még mindig a végsőre van elhatározva? — Még most is kérdez ! — sziszegé hevesen a marquise — Nem vette-e , észre, hogy Rumbrye ur azt a csavargót a maga hintajában hozta ide ? — Észrevettem — válaszolá röviden és hidegen Cárral. — Az Ö hintajában — ismétlé a marquise — Heléna mellé helyezte Xavért. Arra a helyre, a hová a fiam való ! Nem vette-e észre, hogy az egész lakoma alatt a marqui^ egyedül csak rája figyelt ? •— Mindenesetre ugy volt. — És, nincsen-e ebben a pillanatban Xavér és Heléna együtt? — TJgj van. —• Es ön még azt meri kérdezni, vájjon a végsőhöz akarok-e nyúlni ? Itt az idő Cárral! Ha te őt el nem távolitod, ugy fiam vagyona megsemmisül. — Még az éjjel meg fogom gyilkolni őt — monda Garral csodálatos hidegvérüséggel. Neptun reszketést érzett egész testében. Félelmében még csak sejteni sem tudott volna ilyesmit. A marquise nem tudott mindjárt válaszolni. Teje keblére hanyatlott. Határozatlan volt, vagy legalább ilyennek akart látszani. Nemsokára szakított ezzel a színlelt meghatottsággal és férfias bátorsággal kérdé: — Es mint fogod kivinni a tervedet ? — Át fogom szúrni a tőrömmel. Neptun a szivéhez kapott és erősen megszorította. Nem akarta, hogy meghallják a dobogását. Adjon neki a balszárny végén éji szállást — folytatá Cárral — majd ott.. . . Ekkor az emiitett szárny felé mutatott. — Meg fogom tenni — válaszolta a marquise. •• — Nincsen-e más elfoglalt szoba abban a szárnyban ? — Egyetlen egy sincsen. — Jól van. Betöröm az ablakját, elviszem a pénzét és az óráját. • • Holnap azt fogják mondani, hogy rablógyilkosok dúltak a kastélyban.) — Nyomorult! — gondola magában a felbőszült Neptun. — Jó-szolga vagy Cárral — monda a marquise és kezét nyujtá neki. • • Cselekedjél ugy, a mint beszélsz és gazdagon megjutalmazlak. — Számitok reája — monda a mulatt olyan hideg hangon, melyet az egész társalgáson át megtartott. A levegő sürü s az időjárás szeles volt; az eget fekete felhők borították be, melyek pirosra voltak festve. Néhány nagy csöpp már le is hullott.