Esztergom és Vidéke, 1888

1888-02-19 / 15.szám

főmunkatársa. Több tekintélyes egyházi s világi tudcs férfin ajánlatára elhatá­roztam magamban, hogy Mólt Dr. Majer István v. püspök, főrendiházi tag stb., által pályapijjal kitüntetett munkámat — az ő — a szeretve tisztelt «Istváu Bácsid 50 éves irói jiibileiinia emlékére sajtó utján nyilvánosságra bocsátom. (Dr. Majer István a Tudom. Gyűjtemény­ben ABC-ék tökéletesítéséről czimá ér­tekezéssel 1835-ben kezdvén meg iro­dalmi pályáját, 1885-ik évben ünnepié 50 éves irói jubileumát, melynek em-| lékére tűzte ki a pályakérdést, mely- j lyel a jelen muka foglalkozik.) Gyéren] járt tér az. melyen ez mozog és hasonló munka, mely valamely megye irodalom­történetével tüzetesen foglalkoznék, rit­kán fordul meg a magyar könyvpiaczon. Munkám, mely több évi fáradságos ku­tatás eredménye, elénk tárja azon közel négyszáz iró élete s irodalmi működése ismertetését, kiket Esztergom megye ápolt kebelén s büszkén sajátjának vall. Számos tiszteletreméltó nevet találunk ezek között és a munkát elég átlapoznunk, hogy azon örvendetetes meggyőződésre jussunk, hogy Esztergom — mint a tudomány s irodalom tüzhel3 7 e — minden időben oly jeles s tudós irókat nyújtott, kiknek irodalmi termékeit az irodalom­történet búvára a felj egyezés re-, a tu­dományok müvelője s barátja pedig tanul­mányozásra méltatja. Dankó József, Fraknói Vilmos, Haynald Lajos, Ka­tona István, Pázmány Péter, Révai Miklós, Rumy Károly György, Simor János, Somogyi Károly, stb., ugy hiszem eléggé ismeretes nevek a tudomány és irodalom kedvelői s művelői előtt. Esz­tergomhoz kötötték ne vök dicsőségét továbbá: Bálás Theophil egyh. költő, ki számos ifjúba öntött lelkesedést, a magy. irodalom s költészet iránt, Csep­reghy Ferencz kitűnő sziumüirónk, Fehér Ipoly természettudós, Ferenczy Jákó irodalom-történetíró, Győrffy Iván tan­könyv-Író, kinek Székely szótárát halála után a M. Tud. Akadémia vásárolta meg, Hamar Pál jogtudós, Hollóssy Justinián csillagász, Jordánszky Elek, kinek nevét viseli a Báthori L. biblia fordítását tartalmazó Codex, Kultsár István, történetíró, ki a magyar nem­zetet egy magyar központi színház építé­sére buzdította, Maszlaghy Ferencz, a széles körben előnyösen ismert szép­irodalmi iró, Monoszlóy Endre, ki egyike a magyar nyelv felvirágzásán működő úttörőknek, Nyulassy Antal, a jónevű alkalmi- s gúny versíró, Oláh Miklós nagynevű érsek s történetíró, Pór Antal akad. 1. tag s történetíró, Rényi Rezső ismert szépészeti iró, ki legutóbbi müvét a Magy. Tud. Akadémia pártfogása mellett adta ki, Séda Ernő, ki társadalmi müvei által tette nevét ismertté, Span­gár András, ki az első magyar irod. tört. munkát irta magyar nyelven, Su­jánszky Antal az egyházi költészetnek lelkes müvelője, Szentimrei Márton tör­ténetíró. Telegdi Miklós kinek az első r.kath. magyar katekizmust köszönhetjük, Zádori János jeles egyházi iró, Zámolyi Vargha Mihály jónevü nevcléstudományi­iró és számosan mások, kik épen irodalmi működésök által tekintélyt s tiszteletet szereztek ne vöknek s így valódi gyöngyeit képezik a szóban levő «koszorú »-nak. A fölhívást nem akarom nevekkel be­tölteni, azért ez alkalommal legyen elég általánosságban megjegyeznem, hogy a munkában elősorolt Esztergommegyében született, vagy működött írók közt, kiknek fele most is az élők közt foglal helyet, a tudomány s irodalom minden ága megtalálta lelkes képviselőjét, úgy hogy ezt bárki is haszonnal s örömmel olvashatja. Munkám készítésében több jónevü iró támogatásában részesültem, ezt a bíráló bizottságnak kiváló egyházi s világi tudós férfiakból álló tagjai egyhangúlag legjobbnak s a kitűzött pályadíjra érdemesnek találták, ugy hogy az — reméllern — semmi kívánni valót nem fog hátrahagyni s én már csak több évi áldozattal teljes fáradozásom méltánylásául is bizton számithatok azok anyagi támogatására, kik az irodalom művelői s ezek irod. termékei iránt érdeklődéssel viseltetnek ; annál inkább szabad ezt reménylenem Esztergom fiai­tól, mert hisz' munkám fönnen hirdeti a Magyar Sión tövében elterülő város s megye irodalmi dicsőségét, mely mél­tóan párosul ama dicső fényhez, mely Esztergomot, mint Magyarország egykori fővárosát, — az első királyok s a prí­mások székhelyét ősi időktől fogva övedzi. Nagy terjedelmű művem (circa 18—20 iv), mely iránt számosan már huzamosb idő ófa érdeklődnek, csinos kiállításban f. ó. márczius végével fog megjelenni. Egy példány előfizetésési ára fűzve 2 frt, diszes kötésben 3 frt. Bolti ára magasabb leend. Gyűjtőknek 10 példány után egy tisztelet-példánynyal szolgálok. Az előfizetéseket, illetve megrendeléseket kérem minél előbb nevemre Budapest, VII. Hársfa u. 6. sz. alá küldeni, hogy miatt is már több hó óta búskomor volt. Öngyilkosságának okát is ezen emiitett körülmények hatásában vélik főtalálni. Holttestét a katonai kórház­ban felbonczolták. Bellmond alezredes körülbelül 50 éves volt. — Gyászjelentés. Alulírottak leg­mélyebb fájdalomtól snjtva jelentik maguk és az összes rokonság nevében, a jó édes anya, nagyanya és rokonnak özv. Ivóky Mihály né szül, Balogh Évá­nak rövid, de kin teljes szenvedés után, a halotti szentségek ájtatos felvételével, életének 74-ik évében, folyó hó 15-én reggeli négy órakor történt gyászos kimúl tát. A boldognltnak hült teteme f. hó 16-án d, u. négy órakor fog a szent-tamási sírkertben örök nyugalomra letétetni. Az engesztelő szent mise-áldo­zat pedig f. hó 17-én reggeli 8 órakor fog a vízivárosi plébánia templomban lelki üdveért az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1888. évi február hó 15-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Ivóky Teréz, Lotti József özvegye: mint leánya, Lotti Emil, József, Mariska, unokái. — Jutalomdíj. Arról értesitik szer­kesztőségünket hivatalos helyről, hogy kétszáz forintnyi jutalmat kap az, a ki Glaser Ede hulláját fölleli. Grlaser Ede bécsi lakos minden valószínűség szerint a Dunába ölte magát, honnan a jég miatt mindeddig még nem sike­rült megtalálni. Harmincznégy éves, haja barna, körszakála szőke; hódpré­mes téli kabátot viselt sötét színű nadrágot és czipőt. Fehérneműje E. G. betűkkel van jegyezve. Jeggyürüjébe «Ameline 17 Juli 1883» vau vésve. A jutalomdijat kellő értesítés után Poscher J. dunagőzhajótársasági rév­kapitány adja ki Bécsben, Praterquai, hová a sürgönyök intézendők. — A kettős rablógyilkosság ügyé­ben erélyesen folyik a nyomozás, de eddigelé néhány gyanúsabb alak letar­tóztatásán kivül absolut eredményről még nem lehet Írnunk. — Esztergom jó hírneve kevés műben lesz szebben megörökítve, mint Zelliger Alajos fővárosi hitoktató, pálya­dijas művében, melynek előfizetési fel­hívását a könyv mentül nagyobb el­terjesztése végett egész terjedelmében ide iktatjuk : Fölhívás «Esztergom város és megye egyházi s világi íróinak koszorúja* czimü munka előfizetésére. Pályadíjjal koszorúzott mű. Irta Zelliger Alajos, fővárosi hitoktató, a «Népnevelő» marquis is megjött leányával, az étterembe vonultak az utazók, hol pompás lakoma várta őket. Mindnyájan derekasan hozzáfogtak, mert a hosszú ut mindenkinek kitűnő étvágyat adott. De ha pártatlanok is vagyunk, be kell vallanunk, hogy Lefebre des Ballées Al­fréd leginkább kitett magáért. A lakoma végén angol kabátjáról két gomb pattant le és a szomszédok már kezdték restelni kiállhatatlan csacska be­szédeit. — Becsületemre — mondta a lakoma végével — sohasem ettem pompásabb csibe pecsenyét. Vigyen cl az ördög, ha még va­lami jobbat is ettem, uraim és hölgyeim ! Pompás őszi nap volt. A sálon minden ablaka tárva, hogy a vendégek üdülést nyerjenek. Ilyen nyitott ablakon át, a rózsa-bokrok közt elrejtőzve, hallgatózék JSeptun. A szegény fekete koldus eddig még semmit sem tudott meg azon tervből, a melynek kivitelét jött ide meghiúsítani. Cárral és a marquise messze ültek egy­mástól az asztal mellett, de azok a tekin­tetek, melyeket egymás között váltottak, nem kerülték el a koldus figyelmét. A marquise gyűlölettel tekintett Xa­vér felé. — Oh, csak megmondhatnám neki, hogy az ott, a fia! — gondolta magában — de még nem vagyok biztos benne. Valami ugyan mondja bennem, de ha ő hazugság­galvádolna, ugyan mivel czáfölhatnámmeg? De Neptun mégis hitte, hogy az anya nem fogja megtagadni édes fiát, a kit husz év óta nem látott. A lakomának vége volt, fölkeltek. A marquise jelt adott Carralnak s ez legott közeiedék hozzá. Erre kinyílt a kert ajtaja és a vendégek parkban sétáltak. A vendégek hol mosolyogva, hot ka­czagva, hol hangos társalgással haladtak el a koldus előtt, de ez figyelembe sem vette őket. Ő minden figyelmét a marquise és Cár­ral mozdulatára irányozta. És nem is vette észre, hogy a vendégek között Heléna és Xavér is kisétált. Helénát Xavér karján vezette. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül találta magát vele. Minél messzebb haladt a kedves pár, annál inkább elszéledtek a vendégek. Nemsokára csak tompa kaczagást és Alfréd kiáltozásait lehetett hallani. Des Ballées Alfréd megesküdött arra, hogy roppant hőség van, majd becsület­szavát adta, hogy a napok irtóztatóan fogynak. Alkonyattájt már mély csönd terjedt szét a parkban. Helénát ismeretlen érzések szállották meg. Félig öröm, félig szomorúság honolt a szivében. Mily boldog volt Xavér, Heléna mellett! A leányka akarata ellenére erősebben karjára fűződött, mintha attól félt volna, hogy valaki közéjük fog állani. Heléna nem szólott, de nagy szemei mosolyogva beszéltek Xavér szemeivel. (Folyt, köv.) A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Mi a külőmbség az első és utolsó sze­relem közt ? Mindig azt hiszszük, hogy az első sze­relem az utolsó és hogy az utolsó az első. A tanulást el lehet felejteni, de a felejtést nem lehet megtanulni. * A könnytelen szenvedés sokkal inkább elhervasztja a szép lány arczát, mint a leg­forróbb könnyek özöne. * Mit nem teremt néha egy szép nő egyetlen tekintete s mit nem rombol össze néha egy szép nő egyetlen szava?! * A gondtalan nő kertet óhajt, a szenvedő pedig egy egész erdő után sóvárog. Minden nő szivének van egy iis temetője. Halottak napja benne a megemlékezés. * A női becsület s a szép szemek nem állják ki még a legcsekélyebb érintést sem. * • ­A magány az édes ábrándok leghívebb pajtása. (Gaston jegyzökönyveiből.) a nyomatandó példányok száma iránt magamat tájékoztathassam. Zelliger Ala­jos, Budapest, VII. Hársfa, utcza 6. sz. Nem először ajánljuk az érekesnek ígér­kező müvet olvasóink szives rokon­szenvébe. A könyv Esztergomról szól, Esztergom jó hírnevét öregbiti s igy méltán számithat Esztergom művelt közönsége pártfogására. — Esztergom hódolati albumáról, melyet városunk a primási aranymise alkalmából ajánlott föl mindig ugy nyilatkoztunk, mint kiválóbb emlék­tárgyról. Ebbeli felfogásunkat megerősíti most a Művészi Ipar legújabb füzete, mely a Simor múzeumról ismertetést közöl s figyelemreméltó megjegyzései közt az esztergomvárosi hódolati album­ról igy nyilatkozik: Esztergom városának albuma, sárga chagrin-bőrbe kö;ve, szintén tanúskodott arról, hogy a meg­rendelők nem elégedtek meg a köznapi, minden pillanatban kapható czikkkel, hanem az alkalomhoz mérten kívánták magukat képviseltetni s habár ajándé­kuk nem pompával hat, mégis ízlésről tanúskodik. — A párkányi szegények javára f. hó 25-én a Háber-féle kávéházban zártkörű tánczestélyt rendeznek. A rendezőség tagjai a következők: Putz Ármin, Sehwarz Jónás, Singer Bernát, Sonnenschem Mór, Leimdörfer Nándor. Családjegy 2 forint. Kezdete 8 órakor. — Egyesületi élet. Az esztergomi kath. iparos-ifjúsági eg^yesület február 19-én d. u. 3 órakor saját helyiségé­ben évi rendes közgyűlést tart. Tár­gyei : 1. Elnöki jelentés, mely magába öleli az orvosi, titkári és könyvtárosi jelentéseket. 2. Pénztári jelentés. 3. Költségvetés tárgyalása. 4. Az 50 kros havi illetékek megállapítása azon tagok részére, kik hetisególyülezentúl négy frtot kivannak élvezni. 5. Tisztújítás. 6. írásban benyújtott indítványok tár­gyalása. Az érdeklődő tagok a közgyű­lés megtartásáról ez utón is értesíttet­vén, ezennel meghivatnak az elnökség által. A közgyűlést társas-vacsora követi. — 107 éves leány Karva pusztán egy aggszűz él, aki felett nem kevesebb, mint 107 tavasz hullatta el virágait. Neve Barcsik Anna s a derék leányzó teljes egészségnek örvend, pápaszeni nélkül olvas és hiánytalan fogsorral bir. Nagy idő ez a százhét esztendő nemcsak egy dédanyának, de egy haja­donnak is. — A hirdetési bélyegek ellen mozgalom indult meg a vidéki lapok kiadói részéről. A méltányos mozga­lomról jövőre behatóbbau értesítjük olvasóinkat. — Megint farkas. Ezúttal azonban nem a vadászat rém regényeinek hőse, hanem egy valóságos Farkas Zoltán kerestetik, a kiuek a Buda-utczán csü­törtökön este meglelt keresztlevelét a becsületes megtaláló lapunk szerkesztő­ségében tette le. — A vízállás tegnap este nálunk háromszázuyolezvanöt cm. volt: hivatalos jelentések szerint ugyanekkor Pozsonyban százhatvan, Komáromban négyszáznyolczvankét, Vácznál háromszázhuszonnégy s Budapesten há­romszázöt eninyi a vízállás. * A ruházat egészségügyi szempontból. A dr. Lőrinczi Ferencz ismert fővárosi or­vos szerkesztésében megjelenő «Hosszu Élet» czimü egészségügyi szaklap a követ­kező közérdekű közleményt tartalmazza. «A ruházat egyik legfontosabb részét egészségi szempontból az ingek képezik. Legegészsége­sebb és egyúttal a legszebb is a tiszta fehér gyolcs ingek használata. A legnagyobb kel­lemetlenség az eddigi férfi-ingeknél a mell­gombok által támadt, mert azok kellemet­len nyomást gyakorolnak a puszta mellre és a fémgombok dörzsölése nem egy izben okozott már bőrbetegséget. De nagy hát­ránya a jelenlegi ingeknek az is, hogy az ing a gomblyukak gyors kikopása követ­keztében nem lehet tartós. Ehez járul, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents