Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-20 / 102.szám

Hazafias felhívás. (Újévi üdvözletektől megváltásra.) Az újévi üdvözlet szokása ugyan a tisztelet és kegyeletek kifolyása lévén, közbecsülésre méltó ősi maradványnak tekintendő; mégis a fővárosi és egyéb kegyes egyesületek példájára a helybeli •Jótékonyegyesület alapszabályai közé fogadui jónak látta, bogy az újévi üdvözletek megváltás egyik jövedelmi forrása legyen. E szerint alól irt a közgyűlés megbízta folytán hazafiúi bizalommal fölkéri a t. közönséget, hogy a Jótékonyegyesület részére s igy szegény polgártársaink vigasztalására szentelendő áldozataikkal magokat az újévi üdvözletektől megváltani szíveskedjenek. Bármily adomány elégséges és köszönettel fogadtatik. Minden, folyó hó 28-ig magát bejegyző honfi és honleánynak neve egy saját megváltási lajstromba ki fog nyomatni, mely névsor újévre az aláírók közt ki fog osztatni. Aláírási iveket elfogadni szíveskedtek: t. cz. Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos alispán ur, Helcz Antal polgármester nr, Dr. Földváry István v. főügyész ur, Dr. Kőrösy László tanár és lapszerkesztő ur, a vízivárosi Iigalmasnénék főnöknője, Palkovich Alajos és Hoffmann Ferencz jegyző urak, Perger Lajos sz. Györgym. plébános ur, a Buzárovits ur könyvkereskedése, s az aluhrt egyesületi elnök. Esztergomban, 1888. decz. 16. MAJER ISTVÁN, v. püspök, mint a Jótékonyegyesület elnöke. Értékpapírjaink. Budapost, decz. 18. Az értékpapírok tulajdonosainak sok mindenre kell ügyel niök, s ezt az illetők saját érdekükben meg is cselekszik. — Mégis tapasztaljuk, hogy gyakran a legtájékozottabb értékpapír tulajdonos is figyelmen kivül hagy egy igen fontos körülményt, t. i. az értékpapírok tőkeesedékének szoros ellenőrzését. — Pedig ez annál kívánatosabb, — mivel annak elnézése érzékeny kamat és tőke veszteséget von maga után. Ismeretes, hogy a kamatozó értékpapi roknál kétféle esedéket különböztetünk meg, és pedig: szelvéuyesedéket és tőkeesedéket. A főkeesedék rendszerint csak a sorsolás alá eső értékpapíroknál jelentkezik és mintegy helyettesítője a más alakban nyilvánuló tőke felmondásnak. — A tőkeesedék azon időpont, melynek eltelte után a kisorolt értékpapír többé nem kamatozik. A kisorolt értékpapírok beváltását illetőleg nemcsak hazánkban, hanem külföldön is azon eljárás honosíttatott meg, hogy a kisorsolt értékpapírral bemutatandók mindazon szelvények is, melyek később válnak esedékessé, mint a kisorsolás folytán — maga az értékpapír tőkéje; — mivel ellenkező esetben a hiányzó szelvények, hivatkozással a kamatozás megszűntére, magából a beváltási tőkéből vonatnak le. Önként értetődik, hogy ily eljárás mellett súlyos veszteséget szenvednek azon értékpapír tulajdonosok — kik értékpapírjuknak törlesztésre történt kisorsolásáról tudomást nem vettek, — vagy arról maguknak meggyőződést nem szereztek és a kezeik közt levő értékpapírjuknak folytatólagos szelvényeit jóhiszemüleg beváltották. Ez esetben tehát az értékpapír tulajdonosnak nem csak a tőkéje lesz megcsorbitva, de kamatvesztesége is érzékeny. Hogy ezen veszteség nagyságáról tiszta képet nyerjünk a következő példát hozzuk fel: Egy 160 frt névértékű 5%-kal kamatozó értékpapír, mely 10 évre szóló szelvényivvel, tehát 20 drb. félévenként esedékes szelvénynyel van ellátva, a 4-ik szelvényesedék idejében tőke törlesztésre kisorsoltatik, az értékpapír tehát az 5-ik szelvényesedéiből megszűnt kamatozni. Az értékpapirtulajdonos elnézvén értékpapírjának törlesztésre történt kisorsolását jóhiszemüleg beváltja — a folytatólagos 5-ik szelvényt és igy tovább egészen a 20-ik szelvényt is. Mivel a szelvényeknek el fogytával illetékes helyen uj szelvény ivek kiadatását fogja szorgalmazni, csak akkor nyer tudomást arról, hogy értékpapírjához nemcsak hogy uj szelvényivet nem kap, de hogy ellenkezőleg ő tartozik megtéríteni azon összeget, melyet az 5-ik és ezt követő egész 20-ik szelvény beváltása folytán élvezett. Az illető értékpapirtulajdonos ez esetben a beváltásról a következő számlát nyeri: 100 frt név. értékpapír beváltási öszszege teljes névértékben . 100 frt le az illetéktelenül beváltott 16 darab (5-iktől 20-ik szelvényig) szelvónyértéke á 2 frt * 50 kr . . . . 40 frt kijár az értékpapír-tulajdonosnak 60 frt. Hogy ezen veszteségek óriási összeIgekre rúgnak — nem szükséges külön indokolnunk. Elég ha felemlítjük, hogy a járadékok és részvények kivételével a kamatozó értékpapírok nagyobbára sorsolás alá esők, és hogy az időközönként megjelenő sorsolási közlönyökben és hirdetményekben nagy mérvben növekszik azon értékpapírok száma, melyek kisorsoltattak, de a tulajdonosok által beváltásra mindeddig bemulatva nem lettek. A napisajtó is ujabban behatóan tárgyalta a kisorsolt értékpapíroknál felmerülő veszteségek kérdését anélkül, hogy az azok kikerülésére czélzó leghelyesebb eljárás iránt megállapodás jöhetett volna létre, legtöbb esetben utalás történt az e czólra külön közhírré tett hivatalos hirdeimenyekre és a magán vállalatokban megjelenő sorsolási hírlapokra és értesítésekre, melyek szoros figyelemmel kisérését ajánlották az illető ériékpapiros tulajdonosainak. Igaz, hogy hazánkban e czélra szaklapok jelennek meg, mindamellett a külföldön jelesen Németországban a sorsolás alá eső értékpapíroknál felmerülő veszteségek csökkentésére egyes, intézetek követésre méltó intézkedéseket iíJssterjoisíslikBlárciája PARIS ALMÁJA. (Kisvárosi életkép 4 jelenetben) Személyek: Csisztákné Tini, leánya, mint Miner?a Tyisztákné Mili, leánya, mint Juno Stépbanie.mint Vónus Eleméi, rendező Aladár, mint Paris (Történik egy kisvárosban. Idő: jelenkor. Színhely egy műkedvelői színpad, hátul felhúzható függönynyel. Jobbra és balra háttal álló kulisszák s e mellett ajtók. A függöny mögött türelmetlen közönség moraja hangzik.) ELSŐ JELENET. Elemér. Elemér. (Rohanva jön kívülről.) Hát a színpad rendben van-e ? (A kulisszákat nézi.) A kulisszák eszményi tájképet akarnak ábrázolni. No, messziről elég jól festenek ; közelről ugyan kissé naturalisztikus irányban vannak tartva. Elég szép ez tőlem, a ki sohasem tanultam fösteni. — Hanem ezekkel a hölgyekkel mennyi baj van ! Még jó szerencse, hogy csak élőképeket iidunk elő, nem színdarabot. Szent ég, mennyi bajom volna a betanulással ! mikor már most sem tudom, hogy hol áll a fejem. Mig Minervát rá tudtam venni, hogy ne dekolltirozza ugy magát, Junot, hogy ne csináljon Grátchen-frizurát és Venust, hogy ne vegyen magára vállfűzőt, valóban emberfeletti mgeerőltetésembe került. Lerajzoltam nekik felveendő toillettejeiket s még igy is nagy rábeszélésemre nem vett magára Juno rococo costumeot és Minerva á la éjjeli pillangót. Jha, a mamák azt mondják, hogy ezek a ruhák megmaradtak egy álarczos bálról, miért ne lehetne azokat most értékesíteni ? De végre a ruhákkal most már rendben volnánk, csak most még a fölállítás ! Minden bajszálam égnek mered, ha rágondolok, milyen küzdelem lesz az első helyért ! (Orrhangon) «Igy nem lehet látni a Tinikém ruháját*, mondja Csiszták mama ; (éles hangon) «de kérem, Milikém profilja sokkal szebb» szól Tyisztákné ; (orrhangon) «Milike legszebb, ha a kulisszák mögé áll», replikáz Csiszták mama, stb. in infitum ! Megőrülök ! Aztán hozzá az a bárgyú Aladáj, a specerájosnak a fia, a jó parthie, a ki után törik magukat a lányos mamák és boldogok a lányok, ha rájuk pillant. (Selypítve.) «De kedves Eleméj, csak nem bojotváltatom le a bajuszom a Pájis kedvééjt*. Es a kisasszonyok! Haha ! No, azok már szellemesek ! (Kezét dörzsölve, mintha hozzájuk beszélne.) «Kisasszony, ma szép idő van —» «Hihi!» «Kisasszony, szereti a zenét ?» «Hehe !» «Kisasszony, ugy-e csak^ halhatatlan az öreg Moliére ?» «Haha.» — És mindig csak hihi, hehe, haha ; az örökös nevetés. Oh mily ostobák mind, egytől egyig ! (Ábrándosan.) De nem, hisz itt van Stéphanie is ; oh a kedves Stéphanie, az okos, a szellemes Stéphanie ! Hisz az ő kedvéért vállaltam el az egész rendezőséget; I hogy folyton közelében lehessek, a kezét megfoghassam, midőn az állásra tanítom, ruháját érinthessem, midőn a redőket igazitom, hogy kedves, csengő kaczaját hallhassam ! (Megütődve.) De én bolond, hisz ő nem szeret; ő is szivesebben hallgatja az ostoba Aladáj üres bókjait. Persze hízeleg neki, bogy az egész város elkénj'eztetett kegyencze őt tünteti ki legjobban a lányok közül. Pedig neki is csak azért udvarol, mint a többinek, hogy érdekessé tegye magát. Valamennyit hitegesse, valamennyit kinevesse, s valamennyit felültesse ! — De épp itt jő ! MÁSODIK JELENET. Elemér, Aladár, Stéphanie. Aladár (Parisnak öltözve.) Te jössz Eleméj ! Hol kóbojolsz ? A hölgyek süjgősen kéjétnek. Elemér. Ugy? Megyek. (Balra el. — Jobbról Stéphanie jő Venusnak öltözve.) Aladár. Ah! Stéphanie kisasszony! Kegyed elbájoló ! Stéphanie. Maga túloz. En inkább félek, hogy annyira el fogok törpülni Tini és Mili mellett, hogy önnek igazán nehéz lesz a szépség almáját nekem nyújtania. Aladár, (pathosszal). Nagysád, legyen meggyőződve, hogy ha valamennyi istennő; — ha valamennyi nő e vájosból — hogyan is ? (hirtelen) Stefiké, maga nagyon szép ! Stéphanie. Haha, a bókja ugyan nem sikerült egész jól, de azért fogadja köszönetem. (Tréfásan kezet nyújt.) Aladár (forrón megragadja). Stefiké, ha tudná, hogy mennyije szejetem ! Tudna kegyed is szejetni engem ? Stéphanie. Talán . . . Aladár (megakarja ölelni, de Elemér belép.) Elemér (gúnyosan). Ah, megzavartam a téte-á-téte-t ? Visszavonulok ! Stéphanie. Oh nem, legkevésbé sem. Elemér. Akkor bátor leszek itt maradni, mivel erre rendezői tisztem is kötelez. Aladár. En megnézem, hogy mennyije van máj az öltözéssel Juuo és Minejva 4 nagysága. (El.) HARMADIK JELENET. Elemér. Stéphanie. (Szünet.) Elemér (hevesen). Mit beszélt Aladárral ? Stéphanie. Mily hangon kérdi ezt, mi baja ! Elemér. Eh, végre is meg kell mondanom önnek, hogy a féltékenység kinoz. Minden nyájas szó,^ mit e bárgyú Aladáiral vált, egy-egy tőrdöfés szivembe. Hisz tudja, hogy szeretem, miért gyötör-? Stéphanie. ön egyátalában nincs följogosítva, hogy ily hangon beszéljen velem. Kötelezve vagy ok-e én az ön iránti hűségre, tettem-e én valaha önnek Ígéretet csak egy szóval is ? Mit kér akkor számon tőlem ? El e mér (tompán). Igaz, hisz ön nem szeret! De hát kit szeret, Aladárt, e léha, üres fejű bábot ? Stéphanie. De finom, és előkelő modorú. Elemér. Tudatlan divatbáb, előkelősége a csinos boltoslegényéké.