Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-08 / 99.szám

éven át működött. Meghalt szélütés kö­vetkeztében 1865. márcz. 8-áii. Három jeles munkát irt, de ezeket csak kéziratban bírjuk, mely a pannon­hegyi sz. Ben. r. levéltárában őriztetik. | Müvei : 1. Közönséges házassági egyházi tör­vény. Alkalmaztatva a magyar ker. kath. anyaszentegyházra. 1832 — 36. 3. kötet. 4-rét. 180 és 352 és 153 1. 2. A sz. Márton püspökről czimzett Pannonhegyi sz. Benedeki főapátság eredete Magyarországban. 1860. 4-rét. 3. Scythák, hunnok, avarok, magya­rok történelme. 1862. 4-rét. Hunyady János. (Hunyady J. török hadjáratai ós a pápák.) (Vázlatos korrajz.) XI. Konstantinápoly bukás a. Az európai államok igen szét voltak darabolva s nem tették magukévá az igen fontos kérdés megoldását, t. i. egyesülni s igy törekedni a török vész elhárítására. A nagy politikai egység megbomlott s nem is volt már tulaj­donkép feltalálható az egységes keresz­ténység. Pedig a kiknek volt belátásuk,' azok nem találták mellőzendőnek a pápának a szent ügyre való egyesítési törekvéseit. Aeneas Sylvius egy levél­ben keserű szavakkal fakad ki az iránt, hogy a kereszténységben hiányzik az aj fő, kire mindenkinek mindenkor hall- • gatnia kellene. «Nem adják meg — j úgymond — sem a pápának, a mi a pápáé, sem a császárnak, a mi a csá­| száré. Sehol semmi tisztelet, sehol! semmi törekvés. Pápa és császár már mint üres czimek, ragyogó képek vé-; tétnek. Minden tartománynak van márj saját fejedelme, minden fejedelemnekI saját érdekei. Melyik szózat bírná az' ily sok meg nem egyező s ellenséges, hatalmakat egy zászló alá egyesíteni?: S ha fegyverbe álluak is, ki merné a vezérséget elvállalni? Mily hadirendet kövessenek s mily hadi fegyelmet állít­sanak fel ? Miként lehetne kezeskedni az engedelmességért ? Ki lesz ezen csapatok képzett vezér-pásztora? Ki érti meg a sok különböző beszédet s ki képes az ily egymástól annyira el­ütő vélemények és jellemek fölött ural­kodni, azokat vezetiii? Melyik ha­landó volna képes az angolokat a francziákkal, a genuaiakat az ara­goniaiakkal. a németeket a magyarokkal s csehekkel kibékíteni? Ha kevés em­berből álló sereg megy a török ellen, el kell vesznie a hitetlenek kezei alatt; ha pedig nagy csapatok vonulnak el­lene, saját dühöknek s zavargásuknak lesznek áldozatai. Mindenfélekép ha­szontalan a törekvés, csak szemügyre kell venni a kereszténység közötti ál­lapotokat^ A dolog emez állása magyarázza meg aztán azt: miért voltak a magyarok csaknem teljesen magukra hagyatva. Konstantinápoly elesésének hire Ma­gyarországra is rendkívül megrenditőleg hatott. Szebeni és bártfai kereskedők hozták hirül, hogy II. Mohammed Byzanczium elfoglalása után azt mondta volna, hogy: « Valamint csak egy Isten van az égben, ugy a földön is egy urnák koll lenni» — s hogy e mon­dását meg is valósítsa, nagy előkészü­leteket tesz Magyarországot a következő évben megtámadni. A nemzetet félelemmel tölte be a hir. Az 1451. év elejére országgyűlést hirdetett Budára, hol az egybegyűlt rendek, mint már előzőleg maga a király is tevé, kinevezték ily válságos körül­mények .között Hunyadyt az ország fő­kapitányává* Ez országgyűlés még te­temes pénzt és haderőt is bocsátott Hunyady rendelkezésére. De nagy szükség is volt mindezekre, mert Mohamed a görög főváros elfog­lalását követő évnek tavaszán csakugyan betört Szerbiába; Brankovics ismét a magyarok segélyéhez kényszerült for­dulni. A nagy vezér megfeledkezve a szerb fejedelem kélszinűségéről s a re szór ő I sze i) ve de tt m ó I tat la nságról, azon­nal meginditá hadait. Bolgárországot ügyes hadmozdulatával fenyegeté s ez­által felszabadította az ostrom alá vett Szendrő várát, s megtörtént az, hogy Konstantinápoly megvivója nem mert szembcszállani a nagyhírű vezérrel, a ki magát Krisztus katonájának monda, s ki az oláhoktól fehérlónak, a törökök­től ördögnek neveztetett s ki Mohamed atyjára Murádra, annyiszor oly súlyos csapásokat mért, Drinápolyig vonult vissza, hátrahagyva Firuz béget, kinek seregót Hunyady Krussovácznál tökéle­tesen megverte és nagy zsákmánynyal, sok előkelő fogolylyal tért vissza a szerencsés hadjáratból. SINKA FERENCZ. Magyar könyvészet. (1876-1885.) (Jegyzéke az 1876—1885. evekben megjelent magyar könyveknek és folyóiratoknak. A „Magyar könyv­kereskedők egyesületének" megbizásitból összeállította Kiszlingsteiii Sándor esztergomi könyvárus.) Az irodalom serény fejlődése — írja a Corvina legújabb száma — korunk követelményei közé sorolta egy oly bibliographiai mű megjelenését, mely az irodalom iránt érdeklődő közönséget a szellemi tevékenység sokoldalú ter­mékeivel megi sm er tesse. «A mi a kereskedőnél a főkönyv, az a nemzetnél az irodalom és ez hév­mérője művelődésének, nagyságának és életrevalóságának.» Ezen követelményeknek eleget teendő s ezen általánosan érzett hiányon le­hetőleg segítendő, elhatározta a «Ma­gyar könyvkereskedők egyesülete», hogy a közel mult 10 évről teljes áttekintést fog nyújtani a magyar közönségnek irodalmunk össszes termékeiről; be fogja mutatni egy kimerítő bibliogra­phiában azon egész szellemi vagyont, melylyel nemzetünk egy évtized alatt gazdagodott. A* munka hivatva lesz egyrészt az irodalombarátoknak, könyvtáraknak és a könyvárusoknak kimerítő, megbízható s könnyen kezelhető kalauz gyanánt szolgálni; másrészt pedig — ha talán csekély mértékben is — a hazánkban eddigelé elég mostohán művelt, hogy ne mondjuk parlagon heverő könyvé­szeti irodalom fejlesztéséhez hozzájá­rulni. Több évi ernyedetlen és előszeretettel párosult szorgalommal gyűjtött munká­latot, — mely nemcsak az eddig meg­levő jegyzékek, lapok és kiadói jegy­zékek után készült, hanem az össze­állító által a lapokban közzé tett fel­hívások folytán hozzá beküldött s eddig még sehol nem közölt adatokkal ki­egészített és lehetőleg teljessé tett könyvészetet — nyújtunk az érdeklődők használatára. Hazai íróink irodalmi munkálkodá­sának teljes képét nyújtandó, a szer­kesztők és fordítók nevei a reudes sor­rendben vétettek fel, utalva azon mun­kákra, a melyeket fordítottak vagy szer­kesztettek, életrajzok vagy napjainkról szóló munkák az illető neve alatt (vo­natkozássá^ ogyesiti.ett.ek, hogy az egy­irányú és hasontartalmu munkák együtt legyenek találhatók. Miután ezen mű a kiadásunkban megjelent s Petrik Géza által össze­állított « Magyar könyvészet 1860— 1875» (Ara 8 frt.) folytatása., és né­mileg mert több oly czim is vétetett fel, a mely abból kimaradt — kiegé* szitő részét is képezendi* ahoz teljesen hasonló alakban és kiállításban fog megjelenni és rövid időközben egymást követő füzetekben fog legközelebb ki­adatni. HIItEK. — Lapunk mai száma a kettős ünnepre való tekintetnél fogva a szokott­nál egy nappal előbb jelent meg. — Udvari hir. A bécsi nunciatura titkára tegnap ő Einiuencziájáboz a herczegprimáshoz érkezett küldetéssel. — Megyei tisztújítás. A jövő esz­tendő egyik legnevezetesebb ajándéka lesz a megyei tisztújítás. Eddigelé még csak váltakozó kombinácziók tűnnek és enyésznek el a napirendről. A hangu­lat azonban már kezd tisztázódni s néhány állásra nézve már van bizonyos megállapodás. A legérdekesebb válto­zások lennének a következők : Meszóua Ferencz, a megye érdemes tiszti ügyésze, tekintettel kiéidemült szolgálatára, az árvaszéknél keresne nyugodalmasabb foglalkozást, mig a muzslai járás te­vékeny főszolgabiráját, Mattyasovszky Vilmost szeretnék megválasztani tiszti ügyésznek. A muzslai főszolgabírói hi­vatalra eddig nincs is más kandidálva, mint az uj megye házi nemzedék egyik legderekabb tagja B. Szabó Mihály. A központi főszolgabírói hivatal betöltése iránt elágazók a vélemények. A bizott­sági tagok nagyrésze igen szívesen gratulálna Revitzky Oyőző főszolgabíró­nak, ha csakugyan sikerülne neki a fővárosbau a rendőrségnél megfelelő alkalmazást találnia, egyébként pedig Dr. Perényi Kálmán, a kitűnő kvaliíi­káczióval rendelkező fiatal jelölt; s Re­viczky Győző között lenne a választás. Minden más hivatal megtartaná mos­tani tisztviselőjét s igy a választások­ban döntő párt gyanánt a Mattyasovszky család hatalmas összeköttetései lenné­nek hivatva szerepelni. Mindezen kom­binácziók azonban még korántsem hiva­talosak. Mi csak, mint a közvélemény visszhangjának jegyzői, kötelességünk­nek tartottuk, hogy olvasóinknak a napi­rend hullámzó választási előeseményei­ről képet adjunk. A restauráczió nap­jáig egyébként még váratlan meglepe­tések is történhetnek. — Watzek esetéhez kaptuk a kö­vetkező jellemző históriát. A főhadnagy egy szép napon beállít M. Gy. keres­kedésébe, bemutatkozik s kijelenti, hogy már kétszer kereste, de mindeddig nem találta, pedig valami igen fontos köz­lenivalója lenne. M. Gy. először látta az érkezettet, de azért udvariasan az irodába vezette, a hol a főhadnagy az­után őszintén nyilatkozott. Csak három­száz forintos kölcsönt akart kötni mind­össze és pedig nem annyira maga, mint inkább anyja miatt, a ki beteg és ulon van. M. Gy. udvarias kitérésekkel elég világosan értésére adta az először látott főhadnagynak, hogy nem köt vele semmi­féle kölcsönt, mire Watzek meglehetős neheztelve eltávozott. Nemsokára el­veszett egy summa kiucstári pénz, a becsületes megtalálót városszerte dob­szóval keresték s Watzek fogságba került. A többit már tudják olvasóink. — Ujabb nyomok. A B. Szabó Mi­hály főszolgabiró vízivárosi lakásán vi­lágos nappal elkövetett betörés ügyé­ben az annak idején Esztergomban letartóztatott s hamis alibit állitó Szá­raz Sándor ellenében ujabb adatok merültek fel. Igen valószínű, hogy nagy része van a lopásban s a tár­gyaknak fővárosi zálogházakba sinko­fálásában. — Újpesti banda. A fővárosi rend­őrség tegnap a tizennuégy tagból álló «betörő szövetkezete még összes szaba­don levő tagjait elcsípte. Kőztük van­nak mindazok, a kik nemcsak az ország­ban, de az egész monarchiában működtek az idei esztendőben. Száraz Sándor, a ki most a szegedi csillag börtönben ül, egy szegedi betörés miatt, az újpesti banda egyik főnöke volt. Neki tulaj­donitható már most az estet'gomi vízi­városi betörés is, melyet olyan ritka vakmerőséggel végzett nálunk, ugy hogy «erélyes főnyomozóink* legalább is fél­tuczat csizmadiát fogtak, még a valódi tetteseket Szegeden csípték el. A jó­madarak Újpestről az egész országot el­látták betörésekkel és ártatlanul letartóz­tatott vizsgálati foglyokkal. Végre a fővárosi rendőrség delek ti v-oszlályának sikerült a veszedelmes bandát mind egy szálig lefülelni s igy már most nincs mit tartania Újpesttől Esztergomnak — egy ideig. — A bajnai hÖSÖk száma igen végzetes. Tizenhármán vannak mind­össze a fővárosban letartóztatott főve­zérrel, Petrovicscsal. Ezek közül a vizsgálat Farkas Antalt, a véres lako­dalom egyik násznagyát, Majer Bélát és Tatay Ignáczot szabadlábra helyezte. A többi tiz vádlott vizsgálati fogság alatt marad s holnap már valamennyi a komáromi törvényszéknek fog átadatni. — JÓ firma. Pap Dávid, notórius betörőt, a ki három álnévvel is ren­delkezik holnap veszi át a komáromi törvényszék a járásbiróság fonyitő osz­tályától. — Az elemi iskolaépület előtt, köz­vetlenül az iskolak;ipuk előtt ásott mély gödrökbe tegnap ismét két kis fiu poty­tyant bele. Ezer szerencse, hogy mind a két fiúnak a tökéletes bepiszkolódáson kívül nem törött ki sem a nyaka sem egyéb törékeny tagja s hogy mind a két gyerek apja nem — városi kép­viselő. Mert akkor a hónapok óta nyitva álló gödrök veszedelme már most nemcsak szóbeszéd, de munka tárgyát is képeznék. — Ossian hazájában se volt ködö­sebb és borúsabb világ, mint nálunk a hét elején, midőn a Széchenyi-térről három napon keresztül nem lehetett látni a. bazilikát. Annál inkább szembe­ötlőt! ek azonban azok a buezkák, me­lyek ugy látszik a tér feltöltésére, de különben a forgalom akadályára hal­moznak föl lassú csigaigyekezettel. —- Mikulás napja. Sok polgári családnál meg van még az a régi rossz szokás, hogy Mikulás napján a vásottabb gyeiekeket egy lánczcsörgős, nagyseprős, elburkolt alak ijeszti halálra. Az ilyen mulatságnak keserves fordulata támadt egy polgári családnál, hol a megijesztett vásott gyerek csak mosolygott, a be­kormozott, lánczotcsörgelő s nagy sep­rővel fenyegetőző Mikulásra, de az ár­tatlan kisebbik gyerek annyira megré­mült, hogy sírógörcsöket kapott s azóta folytonosan orvosi gondozás alait áll. — A tarkaság az idén hatalmas Szilveszter ünnepi ovácziót rendez, mely­nek részletei fölött most folynak a legkedélyesebb tárgyalások a népszerű poigári társaságban. — Angyalfia. Ez volna a Kriszt­kindli magyar kifejezése s ez alatt a czim alatt közöljük, hogy a Magyar asztaltársaság ma este tarja meg tár­sasvacsorával egybekapcsolva összetaka­rított filléreiből nyolez szegény városi iskolás gyerek teljes felruházását. Az ünnepségre az érdeklődőket szívesen — Elzüllött. Bizonyos Likler Antal, 20 éves szobi fiu, daczára annak, hogy tisztességes mesterember apja van, neki adta magát a csavargásnak és vele persze a lopásnak is, már többször be volt zárva, de hasztalan minden. Az elzüllött fiu a mult napokban a szobi

Next

/
Thumbnails
Contents