Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-06 / 98.szám

párunkat még sokáig azon trónon, hol népeik üdvének szentelték kiváló lelki tulajdonaik gazdag tárházát. Hazánk nagysága és felvirágzása van kérve az egek Urához rebegő azon fohászokban, melyekben vallásos kegyelettel esdekelnek a népek milliói, hogy uralkodónk ép erőben s egészségben maradhasson a trónon s minél tovább áradhasson áldasdus munkájának varázsa népeire. Maradjon rendületlen igazságszeretete s ernyedetlen szorgalma! Övezze fejét minél tovább a nagy történelmi alakokat környező dicsfény! Rajongja körül daliás alakját minél tovább a magyar nemzet bálványozó hódolata! Takarékosság. (Egy fejezet a Kisbirtokosok Kátéjából) IV. Volt a múltban is ipar, hol magas fokra fejlődött, hol sülyedett, a mint a béke vagy háborús idők befolyásolták. Es a fejlődött iparnak szülőanyja akkor is az izlés volt. Nem tudom, kicsoda oly szerencsés, a ki élő szemével láthatta egy jó régen múltnak Ízlését? En láttam. Láttam uri házakat, melyek udvarából tizenkét jármosfökör járt ki, tehát ur volt, nagy birtok ura a tulajdonos. Jól emlékszem a ház berendezésére, szemem előtt állnak azok a faragott karosszékek, a szoba közepén levő faragott tölgyfa-asztal és szekrény, a minőket most, a virágzásnak indult ipar mintákul használ. A tölgyfa-ágyakon fehér gyolcs (most sifon) takarók voltak, melyek szép ránczba szedve, szintén olyan fodorral voltak körülvéve, tiszták, fehérek voltak, mint a hó és oly vidámmá, barátságossá tették a szobát, pedig otthon készültek, olcsóbbak voltak, mint a most divatban lévők, melyek már az egy szobás házból sem hiányoznak. A bútorzattal összhangzásban volt minden egész az asztalteritékig, az evőeszközökig, de minden csak a tartósságra és ezéIszerűségre mutatott, szemkápráztató tarka színeknek, czifraságoknak, pókháló szöveteknek szine sem volt; tömve nem voltak a szobák, de a mi volt, annak mindennek meg volt az értéke és "pedig maradandó. Ilyen volt a régien Ízlése. Es milyen volt ezeknek a régieknek az erkölcse és jelleme? Nagyon fiatal voltam, de nagy érdekkel hallgattam azoknak a régi öreg uraknak a társalgását, oly kedélyesen beszélgettek pipa mellett miudenről, de egy sikamlós vagy kétértelmű szó, még véletlenül sem szaladt ki egyiknek is a száján. Beszédközben egykor szóba jött az ottani vidék legközelebb következő vá sarja, mire egyike a jelenlévőknek azt monda: — Nekem is el kellene mennem, ha pénzem volna. — Mit akarsz venni? — kérdé Pista bácsi. — Lovat. — Es mennyi pénz kell? — Száz forint. — No, ha csak az a bajod, akkor elmehetsz, mert itt a száz forint. — Erre kivette a bugyelárist (akkor igy nevezték) és kiolvasta a száz forintot. — Nagyon köszönöm, Pista, de nem tudom mikor kívánod, hogy visszafizessem ? —r- Akkor, a mikor pénzed lesz. — Ugy kérlek, édes Ferkéin — fordult a háziúr felé — adjál tollat és papirost, hadd írjam meg a kötelezvényt. — En csak a szakálladra adom, de nem kötelezvényre, becsületes emberek között miuek a kötelezvény. Ilyen volt azoknak a régieknek a jelleme. Ilyen ma nem történik. A nagy igények és szenvedé'yek más szellemet teremtettek, a gyakori szédelgések folytán megszűnt a bizodalom. Takarékosság által sokat jóvá lehet tenni, a mire a kisbirtokosoknak legnagyobb szüksége van. De a takarékosság nem azt jelenti, hogy minden szellemi élvezetről le kell mondani, vagy az ember egészen megtagadja magát. Az ember, mint szerves lény, a természet törvényeinek alá van vetve és a természet megköveteli a maga jogait. Nincsen az a bölcsészet, mely azt tanítaná, hogy élet szükségeit tartoznék elvouni magától az ember, de még az ártatlan mulatságot is megengedik, magok az erkölcsbírák is, csak a tulságot kárhoztatják és kárhozlatja a józan ész is. Legyen a birtokos takarékos kiadásaiban, takarékoskodjék gépeinek, szerszámjainak számban tartása és gondozása által, takarékoskodjék a takarmánynyal, a gazdaságnál felhasználandó anyagokkal, a munkaerő- és idővel, a mi egyenértékű a pénzzel. Mondjon le a túlságos fényűzésről, az indokolatlan költekezésekről, kiadásait arányosítsa bevételeihez, akkor szabad és kell is a test és lélek üdülésére is gondolni. A folytonos munka nemcsak a testet, de a lelket is elzsibbasztja, mind a kettőnek szüksége van egy kis szórakozásra, mi által a kedélyhangulat is felelevenedik s abból a test ós lélek uj erőt merít a további munkához. Esztergomi levél. (A vágott dohányról.) En már a trafik-korszak gyermeke vagyok s egész világé letemben mindössze csak kétszer láttam dohányvágást. Egyszer gyerekkoromban odahaza s másodszor most a vakáczióban azon a sajátszerű földrajzi regény-földön, mely Magyarország Szerbia és Románia neutrális területén a Duna közepén Ausztriában fekszik s Ada-kálé néven néhány száz becsületes muzulmán csempészéről nevezetes és szabadalmas. Ezek a jámbor törökök csak azért maradnak a romlásnak indult denevértanyán és bagolyvárbán, mert az osztrák finánezok még mindig meghagyták nekik egyik kiváltságukat, a dohány vágást. Adakáléban nincs trafik, nincs adó s nines végrehajtó, azért olyan nevezetes földrajzi speczialitása az Írásban és szóban megjelenő Osztrák-magyar monarchiának. Vágott dohányt a néhai becsületes kéziipar ezt a tisztességes munkáját, azonkívül nagyon keveset láttam. A többi már minden masina-dohány. Pedig a régi jó magyar világban a vágott dohány nemcsak a pipatóriumok szabadságának aranykorát jelentette, ha'nem a hozzávaló magyar észt is, melyet most, a trafik aranykorában, a finánezok már magyar királyi észnek csúfolnak, mert csakis maguknak tulajdonítják. Busán énekli a magyar kuruez nóta, hogy »nagy pipáju kevés vágott dohányu» a magyar nemzet. Már minthogy nincs neki elegendő esze a labanezok elnadrágolására. Arany Jánosnak is van egy tudósa, a kinek «nagy volt, mondok, a tudósnak az ő tudománya, de mi haszna, ha kevés volt a — vágott dohánya.» Könyvet irt a bölcseségről s egyetlen élettársa, a kendermagos czicza éhen mult ki nála. • A «vágott dohány» tehát már nemcsak a finánezok orrába ütköző czikk mai napság, hanem a magyar életrevalóság, elmésség, ész, furfang, megélőképesség satöbbi jeles életreczipé együtt véve. Nincs vágott dohánya például az esztergomi szőlőtermelőnek, a ki a nagymarosi svábok világpiaczára liferálja a világhírű esztergomi nagymarosi szőlőt. Nincs vágott dohánya például az esztergomi kertészkedő népnek, mert az esztergomi zöldségért (ne értsen félre kedves olvasóm, csak a kulináris fogalmot értem) Komáromnak fizet s almáért Trencsén fűzfáit és a Lajtha melléki horvát Évákat látja el dúsan esztergomi pénzzel. Nincs vágott dohánya legtöbb kereskedőnknek, a ki a magyar ipar czikkeit egyenesen Bécsből szerzi meg karácsonyi és újévi meglepetésül. Nincs vágott dohánya az esztergomi iparosnak, hogy tovább nem néz az esztergomi kispiacznál s azt hiszi, hogy Esztergomban nemesek élnie és halnia, de koplalnia is kell. Nincs vágott dohánya az összes városrészeknek, hogy testtel, vérrel bele nem olvadnak a «nagyváros» kultúrájába. Nincs vágott dohánya annak, a ki az esztergomi vasutat még mindig korainak találja s gyalogszerrel szeretné tovább is kisérni fejlődésünk csigaságát. Legkevesebb vágott dohányom van azonban nekem, mert a helyett, hogy irgalmas olvasóimnak Esztergomi Leveleimben hetenként kétszer édes czukrocskákkal kedveskedném, megrázogatom elvesztett paradicsomunk legkeserűbb mandolafáit s azokról szolgálom fel a giardinettót. Bizony sokkal okosabb és hálásabb volna itt is enyelegni és nyájaskodni, ha már megengedné nekünk ezt a kedves luxust városunk szellemi és anyagi fejlődésének gondtalansága. Gr ASTON. CiABlfllL Hunyady János. (Hunyady J török hadjáratai és a pápák.) (Vázlatos korrajz.) X Néhány év múlva a rigómezői katasztrófa csak szaporította a szultán győzelmi babárjait, de semmivé tette a byzancziak csekély reményét is. Midőn pedig a kossowoi ütközet utáu a török Peloponezus meghódítására ment, délre majd nyugatra Albániába, Európa érdeklődése természetesen leginkább ezen tájak felé fordult s Byzancziumról már kevés szó volt. Innen van az, hogy a várnai s rigómezői eredmények után a byzanczi udvar szégyenletes tétlenségbe merült, a mi nyugat közönyét csak növelte. Mindinkább többen ós többen vélték Európában azt, hogy nem a görög birodalmat, hanem Magyarországot kell a «török ellen védpaizsul» használni. E véleményen volt maga a pápa is. Konstantinápoly a nagy haderő ellqn nem állhatott, elfoglaltatott; kincseit, műremekeit részint eihurczolták, részint lerombolták vagy megcsonkították ; a lakosok azon része, mely el nem menekülhetett, felkonczoltatott vagy fogságba hurczoltatott. Byzanczium bukása, bár előrelátható volt, mégis leirhatlau hatást tett az; egész nyugati világban. A népvándorlások barbár áradataitól rettegtek a ker. nemzetek s a fejedelmek egyik tervet legyezőjét, melyet egy műkedvelő telerajzolt s egy poéta tele verselt. Az egyik igy szólt: Vajha minden szellő hozzám szállna, Mit legyeződ hajt e bus világba. Az öreg ur gyorsan átfutotta a verset és mosolygott— Nemde föltűnt férjem verse ? — Szép, szép, — monda megnyugtatásul. — A férjek verse mindég szép, — tevé hozzá. — Bocsánat uram, hogy olyan lármát csaptam az imént, — kezdé egészen más thémát a még mindég magában dühöngő férj: — Kérem, jógában ád. — Ez a vasúti nép, kiállhatatlan goromba, nem nézi kivel van dolga. — Hisz

1 azt legtöbb esetben nem tudja. — Kérem, engem már ismerhetne, tudhatná, hogy Kenderkényi [Aladár vagyok. Tudja azt az egész vidék, hogy a Kenderkényi család a legrégibb családok egyike. Apám alispán volt, bátyám képviselő, a húgom x-megyei ügyésznek a felesége. Mondom ez a paraszt konduktor tudhatná, mert az apja az apámnál volt inas ; a felesége pedig szakácsné a feleségem anyjánál, annál a hires szépségű Bálnaynénál, kinek apja Baltay, egyenesen II. András királyunk kincstárnokától származik s valósz nűleg a honfoglaláskor [Árpád vezérei között szerepelt, mit kinyomozni éppen most megyek a heraldikai intézethez. Mondom, ezt mind tudhatná ez a Csehországból szalasztott urasági inas, kit ugy hittak hogy KePi'anek vagy Kipranek, vagy Kopranek. ő láthatta apám házánál az összes vidéki mágnásokat, tudhatná, hogy egy j szavamba kerül, elkergetik a vasúttól. Moderálhatná magát nagyon, mert hat gyermek atyja. — ön nagyon igaztalan ember, — szólt nyugodt méltósággal az ur. — Uram. — Legyen szives meghallgatni. Meglehet róla győződve, hogy minden szavamért felelni fogok. Kezdjük elölről, ön mindenek előtt felhozza magas rokonságát. Mondja meg, mi érdeme van örtnek abban, hogy a Kenderkényiek ágyában született ? Semmi ! Absolute semmi! Es viszont mit tehet Kipranek vagy Kopranek arról, hogy az apja nem volt magyar mágnás, hanem esetleg csak egy becsületes cseh trombitás, ki télen hangszerével, nyáron kézi munkájával kereste talán számos tagból álló családjának a kenyeret ? Es vájjon vétett-e annak egyik tagja nemzetünk s hazánk ellen, ha ide jött az országba s becsületesen munkálkodott, megtanult magyarul s lett belőle jóra való magyai polgár, ki legfőbb büszkeségének tartotta, hogy a haza iránti tisztéletből és szeretetből még a nevét is megmagyarositsa ? Hogy az ön atyja alispán volt, azzal még nem mondott semmit. Ez még nem [emeli az iránta való tiszteletet, de igenis, ha azt tudhatnám, hogy milyen alispán volt, akkor adhatnék tiszteletemnek vagy nem tiszteletemnek kifejezést. A történelem tudtommal nem mond róla semmit, valamint az ön nejének őseiről sem tudok nagy dolgokat. Tehát ön egészen jogosnak, helyesnek és igazságosnak fogja azt találni, hogy én az az ön, (

valamint igen tisztelt neje őseit közönséges halandóknak {tartom, kik abban a szerencsében részesültek a sors által, hogy bíborban, bársouyban születtek, kik mint nemesek emberfölötti jogokat élveztek, de hihetőleg annyit sem tettek hazájukért, mint a mennyit manapság a hazának minden egyes polgára tenni kénytelen, — mert különben meg sem élhet, ön sem keresse tekintélyét a heraldikai intézet utján, hanem a becsületes munkálkodás terén. Ne legyen nagyzó, legyen egyszerű, szerény, takarékos. Utazzék inkább a harmadik kocsiosztályban s törleszsze adósságait, miért éppen nálam perelte be egyik hitelezője. Én Koros budapesti ügyvéd vagyok. Ne legyen dölyfös, igaztalanul goromba olyan emberek iránt, akik önt nem bántják. Ez a szegény kalauz, ki már 24 óra óta van szolgálatban, ki van merülve, el van fáradva, de nem is hivatása, hogy ön körül tánczoljon, mint valamikor az apja házánál a szobacziezus tette. Ne ön fenyegesse ezt a szegény embert kenyérvesztéssel, hanem vigyázzon, hogy a saját szerény állását el ne veszítse, mert a könynyelmű, a pazarló, a fényűző, az adósságba sülyedt ember nemhogy nem jó hivatalnok, hanem veszedelmes individium, mely könnyen kihágásokra ragadtatja magát. Ha valaki tisztességes családból származik, az kedvező ajánlólevél lehet az illetőre nézve, ha azonban agt meg nem becsüli, kétszeresen elitélendő. Beszédje alatt az öreg ur már annyira tűzbe jött, hogy odaállva Kenderkényi elé erősen szeme közé nézve folytatta beszédét, mi alatt bal kezét hátravetve, a jobb keze mutatóujját mint valami jó oktató folytonos fenyegetésre használta. A vézna Kenderkényi beleesett az ülésvánkosba, a fejét lelógatta, mint a bűnös fiu, kit apja dorgál. A kis menyecske kinézett az ablakon, melyen még jobban kiugrani szeretett volna. Amint a legközelebbi állomásra érkeztek, zörgetett a kalauznak s amint ez kinyitotta az ajtót, kidobta szijba csatolt pakkját s maga is utána ugrott. A férj szó nélkül követte. Ezentúl bárhova utaztak, nem emlegették többé a famíliát.

1 A kereskedővel pedig, ki Koros ügyvédnél beperelte, sietett egyességre lépni s ezentúl Őrizkedett az adóságtól, mert félt minden fiskálistól. ÁSPIS. — Lapunk regénye, a Szerelem Örvényei két részben, negyven ívnyi tartalommal mindössze két frtért már megrendelhető ugy a szerkesztőségben, mint a kiadóhivatalban. A pergamenboríték u esztergomi regény, mint karácsonyi és esztergomi irodalmi ajándék igen ajánlható. — A magyar asztaltársaság szombaton este hat órakor a Három Szerecsen vendéglőben jótékony aktussal egybekötött köz vacsorát rendez, mely alkalommal nyol.cz szegény iskolás fiút teljes téli öltözettel és csizmával fog felruházni. Az ünnepségre érdeklőket szívesen lát a derék magyar asztaltársaság.