Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-11 / 91.szám

a bizalmatlansági szavazat, a rendkívüli emberből startba került rendes filiszter lesz. * T Nagyon sok tragikumnak, igen sok fellegvár bevételének, de legtöbb kenyérkeresetnek mindennapi reménye, munkatársa, barátja és frigyese a — halál. * Korhelyek és betörők, teremtők és zsenik, gonoszok és jók, egyformán szeretik az éjszakát. A nap leleplezi a szenvedőt, de az éjszaka fátyolt borit rája, A nap rabszolgává teszi az embert, de az éjszaka felszabadítja ; visszaadja az embert Önmagának, s eszmék^anyjává, érzések forrásává és vágyak országává alakul. — Talán azért is óhajtják annyira az idealisták, mert az éj az álmok és ábrándok birodalma, a hol minden alattvaló egy-egy fejedelem. * Igazi szerelem, igazi barátság ! A ki megalkudott az egyikkel, az elveszti a másikat. Mythologiai mese, hogy Theseus leszállt a poklokra barátjáért Persephoné fölhozására. A mi évtizedeink elve: Kaparj pajtás, neked is lesz! Vannak emberek, a kiket csodálatosan fölszerelt a természet sok mindenféle tehetséggel s mégis egész életükön keresztül elbotlanak a csigákban és rákokban, a kik nagyon lassan, de nagyon biztosan haladnak czéljuk felé. Bizony ráillik ezekre a szegény komédiásokra ez a nekrológ : Wer unglück hat, stolpert im grase, Faellt rücklings, zerschlaegt sich die nase. Esztergom még a kőkorszaknál tart. Legtöbbet áldoz kövekre. A modern drágakövek korszaka után fog még csak elkövetkezni a fejlődés rendes folyamata szerint a vaskorszak; mikor már valamivel drágábban fogjuk megszerezni vasútunkat, gyárainkban a gépeket s legutoljára a kozákok ellen az aczélgolyókat. Akkor ekéinkből bilincseket kevácsolnak. Talán azért is óhajtunk olyan sokáig a kőkorszak évszázadaiban vesztegelni ? ! GASTON. CSAHOL Hunyady János. ; (Hunyady J. török hadjáratai és a pápák.) (Vázlatos korrajz.) VIII. Az 1450-ki nagy pápai jubileum alkalmával V, Miklós Magyarországba is egy külön bullát küldött, mely szerint, tekintettel a közel jövőben kitörendő { török háborúra, Magyarországban min-| den praelátust, bárót, lovagot s polgárt, kik részt veendnek a hitetlenek elleni; háborubau, felmenté a Rómában való j személyes megjelenéstől. Hogy pedig j ők az általános bucsu jótéteményétől, mely ez alkalommal osztatott, egészen meg ne fosztassanak, apostoli hatalmánál fogva meghagyta, hogy e bucsu megnyerhető, ha ők három napon át a nagyváradi székesegyházat, vagy más e,czélra meghatározandó templomot felkeresnek s felét amaz összegnek, melyet a Rómába s vissza való utazásra, az ott való 15 napi tartózkodásra forditnának, a templomban felállított pénzszekrénybe teszik pengő pénzben. S az nekik ép ugy beszámittatik, mintha 15 napig szt. Péter szt. Pál, a lateráui vagy Maria Maggiore templomot keresték volna fel, — kiemelve azonban bullájában, hogy ez évben a magyarok határaikon kívül ne mozduljanak, ne, ha mindjárt a hitetlenek elleni háború kedveért is. Az országban Hunyady csakugyan a belbéke helyreállításához fogott, Giskrát a következő években többször meggyőzte, az elfoglalt várakat visszaszedte. Braukoviesot is megfenyítette áluokságáért a rendek beleegyezésével — s annak magyarországi birtokait visszafoglalta. Frigyes királylyal pedig a pápa közbenjárásával békét kötött oly formán, hogy a kis László 18 éves koráig, nehogy uagybátyja, a fóudorlelkü Cilley kezeibe jusson, ki kis öescse révén szerette T

olna az uralmat magához ragadni, a német császárnál marad, 5 pedig biztosíttatik az országnak háborítatlanul való kormányzásában. Mindezek által azonban ellenségeinek számát csak növelte mind Brankovics, mind Cilley barátai között. Nem egy arról vádolta, hogy a békét csak önérdekből kötötte, miszerint kormányzói tisztét még sok évig viselhesse. «Hogy ő a kormányzói tisz'et nem örömest bocsátotta volna ki kezeiből, — írja Horváth Mihályunk a szerződés okmánya kétségtelenné teszi ugyan; de ki fogja azért bűnös nagyra vágyásról vádolhatni azon férfiút ki az eláradt önzés, oligarchiái féktelenség és pártfondorlatok ezen idejében tiszta, hazafias lelkének öntudatában találhatta legjobb bizonyítékát annak, hogy a főhatalom senkinél sem lehet oly önzetlen, erélyes és igazságos kezekben, miut az övében? Es ki nem tudja, hogy épen az oligarchiái kevélység és önzés sérti meg türelmetlen uralkodási vágyában legtöbbször az igazságot; ügyekszik sárba rántani, irigység tajtékával bemocskolni a maga fölött tündöklő erényt, érdemet, nagyságot, kivált midőn az alsóbb rangból emelkedett az állam legfőbb polczaira? Hogy a nagy embereit e sorában ő is osztozik, elég alkalma volt tapasztalnia Huuyadynak már előbb is, de még inkább 1451 óta. Valóban Hunyady részesült is mindabbau, a mi fentebb említtetik, de a nagy szellemek módjára felemelt fővel vetette meg azokat, Cilley nem szűnt meg ármánykodui. Fellázította Giskrát s Brankovicsot, — de Hunyady orvosolta e bajokat részint fegyverrel, részint egyezkedésekkel. Majd pedig fellázitá csaknem az összes rendeket László hazahozatala czéljából. A rendek ez ügyet magukévá is tették, nem különben a bécsiek is, kik nagyobbszabásu háboritástól igen féltek. Azért is ez utóbbiak sürgették követeik által a magyarokat s cseheket, hogy az ifjú király kiszabadítására szövetkezzenek. Hunyady kétség kivül maga is örömestebb látta volna, hogy a kis László az országban, jóra való kezek között nevekedjék, de az akkori körülmények | között alig látta czólszerünek ; sőt biz[tosra vehette, hogy László Frigyes kejzeiből kiszabadulván, Cilley nagybátyijának kezei között tönkre fog jutni s icsak mint egy megromlott férfi ülhet majd fel az ország trónjára. De a többség akaratának engednie kellett, ő is lépéseket tett. Lépései azonban nem vezettek eredményhez. Frigyes hogy kitérjen a magyar és osztrák rendek fenyegetőzése előt, magával vitte Lászlót a császári koronázásra Rómába. De ott is felkeresték a magyar országgyűlés követeli, sőt Flórenczben meg is kísérlettek az ifjú megszöktetését is, de sikertelenül. SINKA FERENCZ. HÍREK. — Herczegprimásunk szerdán reggel Dr. Cseinoch János írodaigazgató kíséretében a futárvonattai Bécsbe utazott, honnan már másnap, csütörtökön este, visszatért székvárosába. — Megyebizottsági tag választás. Ma lesz az uj megyebizottsági tag megválasztása. A közönség ugy látszik Magoss Sándor kir. járásbiró egyhangú megválasztása mellett lelkesedik. — Nyílt kérelem. Azon fenkölt gondolkozás és nemeskeblű áldozatkészség, melynek a m. t. közönség magasabb ezé!ok elérésénél már oly számtalan tanújelét adta, teljes bizalommal tölt el arra nézve, hogy mély tisztelettel előterjesztendő alábbi kérelmem is kegyes meghal3gattatással fog találkozni. Zárdánk kertjének nyugati oldalán, a vízivárosi plébánia templom előtt fekvő térenj több évtized óta díszeleg a bűn nélkül fogantatott bold. szűz azon szép szobra^ melyet e város mély vallásosságtól áthatott lakossága 1740-ben, az akkor dühöngött pestis megszűnte után hálából emelt az egek k i rál y n őj ének tisztel o tó re. A szeplő te I en fogantatás hiiczikkolyének ünnepélyes kihirdetése alkalmából, mint a szobron a!vásható felirat is tanúsítja, díszesen helyre Iőn állítva, megfelelő csínnal ékesítve. A lefolyt, több miut három évtized folyama alatt azonban annyira megviselték azt az idő viszontagságai, hogy ismételt javítása, diszúése halaszthat! an szükségességnek mutatkozik. A hálaszobrot körülvevő rácsozatot a mult hetekben befestettem ugyan már, de a szobron magán eszközlendő és nagyobb költségekkel járó javítási munkálatokat csak a m. t. közönség kegyes támogatása mellett lennék képes foganatba vétetni. Azértis mély tisztelettel kérem városunk nemeskeblű lakosságát, kegyeskedjék e czélra nagylelkű adományaival támoaatni és így lehetővé tenni, hogy az ősök vallásosságának ez emléke újból előbbi díszében tündököljék, bizonyságául azon ténynek, hogy az unokák tisztelete a hatalmas szent szűz iránt nem csekélyebb, miut volt az elődöké ! A kegyes szűz bizonyára kedvesen veendi az áldozatot és hatalmas pártfogásának bő kegyelmeivel fogja azt viszonozni. Bármily csekély adományt a leghálásabb köszönettel fogadok és annak idején a befolyt összegekről nyilvánosan fogok számot adni. Alázatos kérelmemet ismételten a m. t. közönség kegyes pártfogásába ajánlva, mély tisztelettel maradok Esztergom, (Víziváros) 1888. november 10-én Sr. Remigia, zárdai főnöknő. — A tagtársakért. Az esztergomi Sz.-Ignácz temetkező egyesület 1888. nov. 15-ón azaz hétfőn reggeli 7 órakor a vízivárosi plébánia templomában az elhunyt egyesületi tagtársak lelki üdveért engesztelő szent gyászmisét fog tartani, mely ájtatos kegyelet lerovására az egyesületi tagokat tisztelettel meghívja az elnökség. — A titokzatos csecsemő. Özv. Vénusz István né piszkei asszonyról mult számunkban közültük azt a hírt, hogy hirtelen eltemetett csecsemőjéről titokzatos beszédek kezdtek szárnyalni. A csecsemőt kiásták sírjából s orvosrendőrileg föl is bonczolták szerdán délután; midőn Dr. Mátray Ferencz konstatálta, hogy a titokzatos csecsemő halvaszületett s igy minden meude-monda alaptalan. — Tóth Béla társulathiányos színigazgató mára hirdeti múltkori Coquelinestélyét, «hangversennyel, Mikádó-tombolával stbvel» kapcsolatban a Fürdővendéglő nagy termében. — Jótékony egyesület. Valóban i ilyen szép nevet érdemelne a derék magyar asztaltársaság, mely az idei karácsonyra tizenuégy szegény sorsú városi iskolás gyermeket fog felruházni. A szerényen működő egyesület nemes cselekedete önönmagát dicséri. — Letört virág. Tizenöt éves korában hunyt el városunk egy leánya, kiről a következő gyászjelentés emlékezik meg: Özvegy Koditek Edéué szül. Gyarmathy Katalin mint nagyszülő és gyermekei Koditek Károly és Gyula mélyen lesújtott szívvel tudatják szeretett unokája illetve húguknak Hodermann Mariskának élete 15-ik évében folyó hó 7-én déli 12 órakor, hosszas betegeskedés után történt gyászos kimultát. Boldogultnak hült teteme folyó hó 9-én délután három órakor fog a vízivárosi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni, Az engesztelő sz. miseáldozat pedig f. hó 9-én délolőtt 9 órakor fog a vízivárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemütattathí, Esztergom, 1888. november hó 8-án, Nyugodjék békében! A megboldogult temetését fcováts Albert első temető vállalata rendezte* — Nyilt kérelem. *Á szerelem őrvényei» czimű két kötetes regény már a könyvkötőnél vau s igy nemsokára közkézre kerüi; épeu azért tisztelettel kéri a gytijtőivek szives beküldését: a regény irója* — Temető őrt! A városi temetőben majd minden esztergomi családnak meg vannak a maga halottai s igy átalános az óhaj, hogy a temecő mennél inkább meg Ígyen őrizve a kegyelet számára. A keritéstelen részeken azonban szabad bejárása van a gazdátlan ebeknek s temetés idején, mikor a nagy ajtók kitárulnak, betolakodnak az utczákon kóborló szárnyas állatok s nekiesnek a sírok pusztításának. Van már ez irányban a hatóságnak egy intézkedése. Az ugyanis, hogy a sírok között csatangoló ebek és baromfiak flóberrel lelövendők. De ki hajtsa végre a helyes intézkedést. Valóban szükséges volna egy állandó temetői rendőr, a ki egyúttal nyilván tartaná a sírokat is, mert nálunk csak a kővel megjelölt sírok halottairól marad meg az emlékezet. — Bajtársi Üdvözlet Budapestről. A fővárosi tűzoltóság egyik legrégibb tagja, Walzer gyáros meleg hangú levélben üdvözölte Dóczy Ferencz esztergomvárosi tűzoltó parancsnokát s a városi tűzoltóságot azon sikerekért, melyeket a legujabbi tüzeseteknél kitűnő fölszerelésükkel és jártasságukkal elértek. — KÖzbiztOSsági kép. Krechnyák Ferencz, fiatal iparos a napokban Budapestről hazajövet egy hetven foriut értékű csomagot hagyott özv. Taubernó vízivárosi szatócs boltjában, azzal a jelentéssel, hogy elküldi majd nemsokára érte inasát. Mily nagy volt azonban megütődóse, midőn arról értesült, hogy a jámbor szatócsnőtől «egy másik inas* már elvitte a csomagot. A rendőrség most erősen keresi azt az agyafúrt másik inast. — Hajójárat megszüntetése. A budapest-győri személyhajó járatok nov. közepén a folyó évadra már megszűnnek, még pedig oly módon, hogy az utolsó hajó Budapestről Győrbe nov. hó 14-én s Győrből Budapestre f. hó 15-én fog menni. — A bélaí kastély néhai urának, báró Baldácsy Antalnak egyetemleges örököse Földvári és beruátfalvai Földváry Árpád cs. és kir. kamarás Csongrád-megyében, Tisza-Apátfalván, hol mint dohánybeváltó hivatalnok volt alkalmazva elhunyt. — Beküldetett. Tek. szerkesztő ur! Tisztelettel felkérem alábbi sorok szives közlésére: A budapesti napilapok f. hó 9-én megjelent számaiban «egy pofon története* vagy hasonértelinfi czim alatt egy hir jelent meg, melyben Horák Adolf egyotemi polgár párbajra való kihívás vétsége miatt bepanaszolta a bpesti törvényszéknél Gross Miksa orvosnövendéket. — Miután nevezett Gross Miksa velem egyhangzásu nenet visel és szeghalmi illetőségű, kérem a n. é. közönséget, nevezett Gross Miksa orvosnövendéket személyemmel fel nem cserélni. Előleges köszönetem kifejezésével maradok Budapest, 1888. nov. 9-én alázatos szolgája Gross Miksa, esztergomi születésű HL éves orvosnövendék. — Az udvarlás hevében. Két fiatal ember udvarolt egy kis csinosuak. — Oh nagysám ! azok a szép hamis szemek ! — «Oh ! azok a gyöngysor hamis fogak!» — A városok értekezletén az utolsó órában Schwicker Ján. Henrik országgyűlési képviselőnek, mint Segesvár város kiküldöttjének következő írásban benyújtott indítványát olvasták fel: «A