Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-04 / 89.szám

Végül az 1887. évi gyámpénztári számadás meg az 1889. évi kórházi költségelőirányzat hagyatott jóvá s ezzel az uj vallásügyi miniszter jövetele köveztében a közgyűlés véget ért. Esztergomi levél. (Káprázatos fényűzés a sirok között.) Az aristok rratikus szienit, mauthauseni gránit és büszke márvány emlékek között a halottak ünnepén sokkal kevesebb költészetet találtam, miut az egyszerű fakeresztes sirokon, a hol kevesebb volt a látványosság, de több a sziv, csekélyebb a divat uralma, de nagyon sok az érzés. Bocsássa uak meg, nekem is vannak halottaim, tudom, hogy mi a kegyetet kötelessége, de ez az egyetlenegy rovatom van, a hol a szivem szerint szeretek irni. Megírom tehát, hogy a milyen hidegen hágy engem egy modern temetés, olyan hidegen hagy egy modern kirakatos sir is halottak napján. Nem a kegyelet áldozatkészsége, hanem a divat tékozlásai ellen szállok itt sikra szerény szavammal. Mert a mostani előkelő temetések a fényűzés pazarlásait s a kápráztató látványosságok tartalmatlan czifraságait sokkal inkább előtérbe léptetik, mint az egyházi szertartás magasztos egyszerűségét s a veszteség gyászának megindító fájdalmát. A luxusban vau rangkülömbség és módiitogtatás, de költészet nincsen. A a hol a zsebek ragyognak, ott a sziv elsötétül s a hol egész vagyont söpör be egy kalmárlelkü vállalkozó, ott a temetések mementó mórija a fenyegető számlák lelkiösmeretfurdalása; ott nem érnek rá a gyászolók szivök szerint egész a megenyhülésig ki írni magukat. Budapesten például már ott taitanak a temetéssel, hogy egy dúsgazdag hentest, kinek nevető örökösei szívesen költik el az utolsó ezreket az utolsó ttti költségre, sokkal nagyobb fény nyel és pompával kisérnek ki, mint egy szegény jónevü magyar irót vagy művészt, a ki szive minden csöpp vérét elszolgálta hazájáért, hanem azért csak közköltségen juthatott ki az utolsó lakásba. Az esztergomi városi temető nagyon pompás. Előkelő sírboltok egész vagyont képviselnek benne. És mégis mennyi, vei több igaz érzés, zokogóbb gyász, meghatobb fajdalom lakott azok között a sirok közöt, a hol nem a fényűzés vakított s nem a mód versenye gyújtót drága, de hideg fényt a halottak iomor ünnepén. Milyen egyformaság van odalent, s nilyen sok bántó változata a hiúságnak defent! A korzó nem csődült a szegélyesen világított, de dúsgazdagon megsiratott egyszerű sirok felé, a hol fel.ünés nélkül égett a láng, de meleg izivdobogás is hallatszott s igazi könny s csillogott. Itt kerestem igazi vigaszt én is a izegény iparosok és föl dmivesek homályos értályában, a hol nem tesznek a fareresztos sírra csinált virágot s nem esik a kivilágítás hatását. Hanem meggyújtanak egy-két szál kis viaszgyergyát, ísszekötnek néhány őszirózsát kos'zorutak, azután körültérdelik a sirdombot i ugy elimádkoznak a kedves halott elke üdveért csöndesen, de áhitatatoan, szerényen, de őszintén... Kérészül hatol ez a megemlékezés a földön is a koporsón . . . Megdöbbentő sok volt a koldus odaint. Ha azok a kiálliíásos kivilágítok .sak az eltékozolt költség felét is ne;ik áldozuák . . . talán kevesebb lenne t, kivilágított nyomor s több a meglátó költészet az elmúlás és megemlétezés fönséges ünnepén, mely napjainkián már nem a sziveket, hanem csak i szemeket elégíti ki . . . GASTON. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. Legyőzte már azt a bűn, a ki vele szóba dl s alkudozni kezd. * Nem a végtelen tenger, hanem a haóba kerülő csekély víztömeg okozza a m jó törést. Nem a világot körülfogó gomszság, hanem a mi abból szivedbe sziárog, okozza bukásodat. * Legszebben nyilvánul a bálványimádás zerelmünkben. * Nincs annál felemelőbb érzés, mint miiőn a leány a megszeretett férfiút magoan maga felett látja. A tiszta szerelem valóságos tűzpróbája elkünknek. A mi rossz van benne, azt iégeti. * Tégy mindig szived szerint és nagyon j zépnek fogod találni az életet. * Az élet egyenlítője a szerelem, mérsé;elt öve a barátság és éjszaki pólusa a gyűlölet. nak a régi szép emlékek és — és — no ne féltékenykedjék édes ! — tőle hozatom a sniczlit vacsorára. Csűri Laczi pedig legjobb barátom, hiszen maga is ösmeri őt: az a csinos szőke fiu : a latin nyelv tanára a gymnasiumban. * Ezután négy évig nem voltam komolyan szerelmes. Megperzselődtem ugyan, mint afféle lobbanékony anyag, itt is, ott is egy kissé, de a szikra a mely lángra gyújtott, mindannyiszor hamar kialudt. Szerelmem tragikomédiájának harmadik felvonása a fővárosban, első éves jogászkoromban játszódott le. Ekkor kerültem fel teli erszénynyel, nagy csomó illúzióval, de annál kevesebb élettapasztalattal a mi szép Budapestünkre. A városombeli fiatalság nagy Örömmel és kitörő lelkesedéssel fogadott, valószínűleg, mert egy kitűnő balek-példányt vélt bennem felismerhetni. Természetesen azonnal bevontak körükbe. S aligha csalatkoztak belém helyezett érmes reményeikben. Egy hét alatt valamennyi «per tu» barátom lett s egy hó alatt valamennyi adósom (legtöbb a mai napig is ez) s én boldog voltam, hogy ennyi bizalomra érdemesítenek. De egy hó alatt belőlem is patent jogász gyerek vált. Megszerezte-n a szükséges «The Shilling* czilindert hozzája, az ellenállhatatlan monoklit, a lóherleveles harisnyát és zsebkendőt, jól kivágott quekkert, sőt még a «par excellence» előkelő racscsolásra is ráadtam fejemet. Egyszerre leráztam az iskolai port magamról. Erősen felgyűrt nadrágban, elegánsan sántikálva járkáltam az utczáko rohantam minden kis grisette után ugya: csak bátran és szakavatottan diskurálta a ballerinákról és pikáns kulisszatitkokr< szidtam az élvezhetlen specialitás szivar kiit, fogadtam versenylovakra és jobban i mertem a jockeykat, mint az egyeter tanárokat. Kártya és dákó váltakozott egé napon át kezemben, emellett azonban te mészetesen sietve beiratkoztam az athlet kai clubba és egy elsőrendű vivóteremb Csakhamar megtudtam azt is, hogy e£ perfekt jogásztól okvetlenül megkivántatí miszerint törzskávéháza kasszirnójének élet halálra udvaroljon. Természetesen a jogás sport e nemére is azonnal reáadtam fejemí Rózsika ugyan nem volt valami szí leány, sőt talán csinos sem, de miut; kaszirno, — az egész kávéház rajongc érette. Eleinte persze csak távolról fixiro tam őt s elpirultam, ha véletlenül reá tekintett. Rózsika mosolygott & a mosolyt mi egyebet magyarázhattam volna ki, mi érdeklődését irántam. Minden nap ej asztallal közelebb húzódtam a kaszszáhc Egy éjjel végre tömeges bruderschaft-iv után, tehát meglehetősen emelkedett hai gulatban, oly bátorság szállott meg, hoí egyenesen a kassza tövében álló aszt mellett telepedtem meg. A pínczérnél ke lőleg hangosan rózsa-likört rendeltem me Rózsika elmosolyodott s azt a megjeg, zést koczkáztatta meg, hogy egész kaszi női szereplése alatt ezt még senki se ivott a kávéházban. (Vége köv.) MUNKÁCSY KÁLMÁN. HÍREK. — Az uj cultusminister esztergomi első útjáról mult számunkban terjedelmesebb tudósítást közöltünk, melyet most még kibővítünk a következőkkel. Gróf Csáky Albin a délutáni órákban meglátogatta Majer István püspököt, az érseki helyettest s Dr. Daukó József praelatus kanonokot, kinek gyűjteményei a miniszter legnagyobb érdeklődését kötötték le. De az uj miniszter meglátogatta még Dr. Csernoch János primási irodaigazgatót is, ki a fogadtatás körül oly sok buzgóságot fejtett ki. A miniszter teljes megelégedéssel s jó hangulattal távozott s nemsokára kilátásba helyezte második esztergomi útját is, mely egyszersmind a tanintézetek megszemlélése felé is fog vezetni. — Az esztergom-füzitöi vasút tervei tegnap — mint sürgöny utján értesülünk — a minisztériumnál b adatlak s a közigazgatási lejárást kérték. — Halottak estéjének szokatlanul szép, valóságos tavaszi időjárás kedvezett. A szentgyörgymezei temető már öt óra után meggyújtotta a sirok lámpáit. A városi temető pedig már hat órakor az egész nagy közönséget egyesitette. Olyan sürü tömegek hullámoztak a pazar fónynyel és pompával díszített sirok között, hogy lehetetlenség volt kitérni előle. Aki végig akarta nézni főleg a kripták kivilágítását, annak az árral kellett haladnia. Az esztergomi kir. városi temető már a fővárosi temető pazar fényűzésével kezd versenyezni. A főgymnasinmi ifjúság a kápolna mellett balról álló sírkőnél sereglett egybe, hogy az elhunyt tanárok sírjánál a megemlékezés fáklyáit gyújtsa meg. Az ifjúsági dalos-kör négyes gyászdalt énekelt, volt alkalmi beszéd is, melyet ima és gyászdal követett. Az ifjúság lélekemelő kegyeleti adózásánál nagy közönség volt jelen. Nagy fényárban úszott a temető, a hol annál inkább meg volt világítva a nyomorékok é^ koldusok sötét phalanxa, mely megdöbbentően népessé növekedett s esengve könyörgött alamizsnáért. Szomorú ellentét. A temető útjait a közönség ezrei és ezrei lepték el. Végre a lámpák fénye halványulni kezdett, a pompás sirok is elsötétültek s ismét egyenlő lett a homály, melv az egész temetőt elborította. — Őszi előléptetések. Gyalogezredünket érdeklőleg a következő őszi előléptetések történtek: Steszkál Károly kapitány őrnagygyá lett. Első osztályú kapitányokká lettek: Lett József, Nemauicz Pál és Wagner Miklós. Főhadnagyokká : Spitzer József, Ehemann József éz Chlubni Idinko. Hadnagyokká: Payr Károly és Siposs István. Peredi tartalékos tiszthelyettes tartalékos hadnagygyá neveztetett ki. — Esztergomi Vásár. Nem tehetünk róla, de benne van a kalendáriumban, hogy a párkányi vásár után egy héttel esztergomt vásárnak kell következnie. Nem akaruuk disputálni a bölcs kalendáriumcsiuálókkal s igy elfogadjuk azt az anakronizmust, a mit őszi esztergomi vásárnak neveznek s mely arról nevezetes, hogy se vevője se eladója. — Coquelin-estély. Tóth Béla volt színigazgató arról értesít minket, hogy az arénába hirdetett szombati Coquelinestély «közbejött akadály ok» miatt elmaradt, de nov. 11-én a Fürdő-vendéglő nagytermében lesz megtartva. — Jelenet az Utczán. Egy meglehetősen elittasodott fiatal mesterember tegnap dél u Ián csinos kis feleségét vérig verte az utczán, mert utána mert járni, hogy elhűl a leves. Megsokalta ezt a barbárságot egy arra haladó fiatal hivatalnok s a felek közé tette sótapálczáját. A dühöngő férj abban a pillanatban elragadta a botot s a «lo|vagias» fiatal ember felé sújtott, a ki azonban elég óvatos volt czilinderévei tobább állani. De a bot végre is az asszonyka kezébe került, a ki azután dominálni kezdett a helyzeten s rádiktál, a vele az nrára az ujjougó suszterinasok gaudiuma között, hogy rögtön jöjjön haza. A legyőzött férj megjuhászodott s hűségesen követte a botos asszonyt. — Újítás a katonaságnál. A közös hadsereg felszerelései ben alegközebb reform fog beállani. A katonák derékszíjhoz erősítve fogják a fölszerelést és fegyverzetet viselni s az egész fölszerelés a kapocs segélyével le- vagy fölvehető lesz. A gyalogság melyre a reform vonatkozik, a jelenleginél czélszerübb, kettős borjut fog viselni. Több ezred már meg is kapta a kabáthoz a gombot, vagyis azr a nagy fényes, kétfejű sasos rézgombot, mit elől a szijou hordanak. A gomb a fegyverrel való tisztelgéseknél nyugvópontul szolgál. Hogy a gombhoz mikor jön meg a kabát, már t. i. az uj fölszerelés, azt bajos megmondani. — Kikeresztelkedés. Tauber Nándor zongoratanitó tegnap d. e. családjával egyetemben a városi plébánia templomban fölvette a keresztségét. A keresztszülői tisztet Ellinger Ödön és neje gyakorolta. — Hamis szám. Lutrizott a párkányi gazda erősen. De sohase rakott nagyobb bizalommal, mint a napokban, mikor az álma teljesen összeegyezett a felesége álmával. Fölütik a csíziót s azt találják benne, hogy ilyenkor meg kell rakni a házasfelek korszámát. A gazda hűségesen berakta a maga harminezhatosát, az asszonyka pedig a maga húszasát. Nagy volt azonban tegnap délelőtt a forradalom a trafik előtt. A jól megrakott két szám közül kijött a harminezhatos és a húszon négyes. Csak most jutott az asszonykának az eszébe a hazugság s megesküdött az urának, hogy sohase fog ezentúl az életéből négy kerek esztendőt eltagadni, mert már most mindaketten gazdagok volnának, ha hűségesen bevallotta volna, hogy csakugyan huszonnégy és nem husz esztendős. — Az Önkéntesiskola Győrből Komáromba kerül. Az áthelyezés végleg el van határozva és Esztergom s Győr önkéntesei valamennyien Komáromba mennek. A 19. gyalogezred győri 1. zászlóaljától az egyévi önkéntesek már elutaztak Komáromba, a 11. vadászzászlóalj önkéntesei pedig decz. hó 1-én vonulnak a komáromi önkéntesi iskolába. — Zenés este. Tegnap a FürdŐvendéglő termeiben a katonazene játszott igen díszes közönség részvétele mellett. — Sikkasztás vétségével vádolt ifj. Koller Márton esztergomi lakos fölött október24-én itélt a kir. tvszék. Vádlott ellen ugyanis özv. Mayer Antalnó esztergomi lakos panaszt emelt, hogy a követelése fejében vádlottnál 437 frt erejéig lefoglalt ingóságoknak egy részét elsikkasztotta. Sinka Ferencz, bir. végrehajló, BrunnerFerencz, Heiinlich János áll. végrehajtó tanuk terhelő vallomásai alapján, az enyhitő körülmények tekintetbe vételével, t. i. hogy vádlott kiegyenlítette tartozását, a kir. törvényszék ifj. Koller Mártont a btk. 359. §. ütk. sikkasztás vétsége miatt a 92. §. alk. 20 frt pénzbüntetésre Ítélte. — Hivatalos köszönet. A szentgyörgymezei 'elöljáróság a következő köszönetnyilvánítást küldte be hozzánk: A mult hó 25-én és 31-éu SzentGyörgymezőu pusztító tűzvész tovább terjedésének meggátlásában dicséretes buzgóságot fejtettek ki a városi tűzoltók, kik a helyszínen a megyeiekkel csaknem a vészjellel egyidejűleg meg-