Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-28 / 87.szám

Városok küzdelme. Esztergom, okt. 27. Nemcsak a kiváltságos helyzetre mindig igényt tartó fővárosban, hanem az ország legtöbb szabad királyi városában •sőt a rendezett tanácsú városok valamint a nagy községek körében is nagy mozgalom indult meg a regálé-váltság ügyében. Minden város érzi, hogy a regáléval tság nem fog kedvező válsággal végződni. És igy országszerte nagy a hullámzás, nagy a készülődés a törvényjavaslat ellen. A képviselőház regálé-bizottságának többsége épen azon a napon mondotta ki, hogy a városokat nem veszi ki a megváltás alól,midőn huszonhárom szab. kir. város küldöttjei értekeztek a budapesti megyeház nagy termében a regáléjavaslatoknak a városokra vonatkozó intézkedései fölött. Felső-Magyarország fővárosa, Kassa adta ki a jelszót. Kassa kezdeményezésére gyülekeztek össze a szab. kir. városok. Majd minden város küldöttje felszólalt a javaslat ellen s megtette észrevételeit városa érdekei mellett. A városok többsége kürülbelül arra az álláspontra helyezkedett a regáléváltságügyében, melyre a főváros, hogy: ne terjesztessék ki a megváltás a városokra; ha pedig ez nem menne keresztül, akkor legalább is módosítva lépjen a tvjavaslat életbe. Voltak egyes küldöttek, a kik a mai regálé-állapotok föntartása mellett érveltek. A városok értekezlete végre is abban állapodott meg, hogy kérvényt intéz a kormányhoz, melyben a szab. kir, városok kivétele mellett küzd a regálé-javaslat intézkedései ellen. A kérvény szerkesztésére külön bizottságot küldtek ki. A javaslat ellen sikra szállottak olyan nagy községek és rendezett tanácsú városok is, melyek az italmésrés jogát csak nem régiben váltották meg az uradalomtól. Ezek mindannyian elvesztenék, eddig főleg kulturális czélokra fordított jövedelmüket, sőt a vételárra fölvett kölcsönök kamatjait se lennének képesek a kárpótlás összegéből fizetni s a felmerülő hiányt községi pótadóval lennének kénytelenek pótolni. Szóval nagy az elégedetlenség országszerte a regálé-váltsággal. Minden város félti anyagi érdekeit, mert mindannyi érzi, hogy egyik legtekintélyesebb jövedelmei forrása fölött már ki van mondva az itólet. A városok küzelme mindenesetre a városi érdekek helyes felfogásának igen tiszteletreméltó nyilatkozata, melyet a törvényhozás nem fog minden figyelembevétel nélkül nézni. a gaz kiirtásával alkalmat adnak a napsugaraknak arra, hogy a fürtökhöz valamint a talaj felső rétegéhez jobban oda férjenek, minek következtében a szőlőfej rövid idő alatt elpusztul s mit sütésnek neveznek. Ezen nézet egészen téves. Azon állítás, hogy a kapálás alkalmával megsértik a szőlő bogyóit, minek következtében az pusztulásnak indul, igenis megengedhető s ha ezen megsértést nem is a legnagyobb melegben teszszük is a szőlőfürt elpusztulásának okvetlenül be kell következni s akkor sem mondhatjuk azt, hogy elsül, hanem, hogy elrothad s a szőlő csakis az esetben fog elsülni, ha az előbbi nézeteket tartjuk szem előtt, t. i. ha bármilyen gazos is vagy pedig kemény a talaj, azért azt nem kapáljuk, mert félünk a nagy melegtől. Az már régen bebizonyult tény, hogy a talaj alsó rétegei annál jobban kiszáradnak, minél sürübb a talajt borító növényzet. Sok gazda előtt ez majdnem hihetetlennek tűnik fel mert naponként azt tapasztalja, hogy szőlőtalajának gazzal borított felsőrétegei láthatólag nedvesek mig ellenben azon talaja a melyen a szőlőn kivül más növény nem foglal helyet t. i. gaz, a felsőréteg teljesen kiszáradt. Hogy sok gazda ezen hitben él, abban leli magyarázatát, mert a talaj nedvességi állapotának megbirálásánál rendesen talajának csak felső rétegét vizsgálja, az alsó talajréteget ellenben .tekinteten kívül hagyja. He vizsgáljuk la dolgot közelebbről: Tudjuk mindnyájan, hogy a növényele leveleiken át naponként nagy mennyiségű vizet párologtatnak el, gyakran, súlyuk kétszeresét is és pedig: minél magasabb a hőfok, s minél kevesebb vízpára van a levegőben, az elpárolgás annál nagyobb mérvű lesz. Honnét veszik a növények ezt a nagymennyiségű vizet? A talajból. — Máshonnét nem vehetik. A leveleken át elpárologtatott vizet ugyanis a talajban élő gyökerek által csakhamar helyre kell pótoltatni, különben a levelek megfonyadnak és ha esetleg a gyökerek a leveleken át elpárologtatott kissé huzamosabb ideig a talajból a levelekhez nem juttathatják, akkor a szőlőnek nomcsak levelei sárgulnak meg, hanem a rajta levő gyümölcs is, t. i. a fürtnek bogyói összeránezosodnak, mig végre egészen Össze aszik s ekkor mondhatjuk azt, hogy elsült. E tényekkel szemben minden kétséget kizárva elmondhatjuk,, hogy oly szőlősterüietünk, melyben a szőlőn kivül más növény is foglal helyet alsórétegeiben sokkal inkább kiszárad annál, melyben a szőlőn kivül más növény nem tenyészik, talán ez utóbbinak felső rétege szárazabb is az előbbinél. Az eddig elmondottak után most már igen könnyű leend fel vett kérdésünkre, hogy: kapáljuk-e szőlőinket a legmelegebb időjáráskor vagy nem? igennel felelhetni, mert mint látjuk a tenyésző növények kiszárítják a talaj alsó rétegeit, és pedig annál nagyobb mórtékben, minél sűrűbben áll a rajta lévő növény, Az

M

£sztGrgomésvid6ke 'tárnája. ! BÚCSÚ. f Isten veled, dalos erdő, I Annyi édes álmot keltő ! S te virágon, lombos ágon ^ Átfuvalló lenge szellő ! Kicsi ház, az ég megáldjon! 1 S kicsi házban szent magányom, A mely annyiszor ringatál Csendes üdvben, boldog vágyom! Tőletek is, szép virágok, Elbúcsúzom — áldás rátok ! Ti szivemben az ő képét Koszorúba foglaltátok! S jó barátom, Isten véled ! Legyen áldott minden lépted, Békességgel, boldogsággal Jutalmazzon ez az élet ! PALÁSTHY ERZSI. Osit@ Ját %% Ido ... — őszre jár az idő: evvel bár ugy kezdtem, mint valami süldőpoéta, de kérem asszonyom, ne essék kétségbe. A maga közelsége, igaz, mindig olyan szárnyakat ád, minőkkel Mercurius sisakját ábrázolják, hanem azért cseppet sem hasonlítok Apollóhoz. Nem én, nem szeretek a levegőben j Tubiczkolni, csak a szilárdabb talaj az én világom. Kemelejn, evvel a kis henyitoval sikerült őszi ^hangulatba hoznom, ami szükséges ehhez a kis meséhez. — Ah ! — Kérem, ne szakítson félbe avval a gúnyos sóhajával és ne villogtassa azokat a kis egérfogait. Figyeljen és emlékezzék meg, hogy «majd e Ijön még az az idő,» no nem hogy engem szeretne, hanem hogy magánál is őszre jár . . . — Ah! — Bocsánat, ez az incselkedő «ah» kihoz a sodromból és akkor aztán mára teljesen élvezhetlen leszek. — De hát kezdje már, különben a sóhajom ásitássá növi ki magát. — Nos : személyeim foglalkozásukra nézve férj és feleség; a színhely veranda ; az ido olyan időszak, mikor a naptól megpirul a levél, hogy nemsokára egészen elsárgulva peregjen alá . . . — Jaj ! Mementó mori . . . •— Most meg már valami Mórra való emlékezéssel igyekszik — engem elkeseríteni ! Jó, annál elegicusabb leszek ! — Az istenért! — Hát magával nem lehet ma boldogulni ! De ünnepélyesen kijelentem, hogy semmiféle közbeszólásával nem hagyom magamat a textusból kiverni. Kaczag ? No várjon csak, azonnal elszomorítóm. Férj és feleség egymás mellett ültek a verandán. — Ez igen elszomorító . . . — A férjnek még mindig szép kék szeme egészen odaveszett a neje fekete karbunkulusaiban. Tizenkét éve, hogy egyI másnak elmondták a «holtomiglan holtoI diglant» : ez alig fordult elő. A férj járt a maga utján és az asszony —- «tartozik férjét követni,» — mondja Francillon. Bízvást követhette : nem járt sem operai álarezos bálokra, sem a Maison d'orba. Mindamellett — — Mindamellett ? No mondja hamar ! — Cseppet sem érdekes. A férjnek nem volt saját, külön Júliája s a nőnek sem extra Rómeója. A férj mindössze is férj volt, hideg, kötelességtudó ; a feleség több : élete párját forrón szerető, szenvedő hitves. Hanem azért sohasem csinált családi jeleneteket. Igaz, nem is volt módja megmutatni, milyen kardos menyecske ; a férj gyengédsége, hidegsége mellett is, résen volt mindig. — Tehát afféle aludttejvérű asszony, meg egy kicsit ostoba is ? — Anticzipált. Tehát: A férj neje tekintetébe mélyedt, aztán szeme aiczán, fején siklott végig. A no fürkészve nézte élettársa szokatlan viselkedését és elgondolta : «Nagy bün nyomhatja a lelkét; küzd, vívódik magával: vájjon megvallja-e ? Jaj! ha ez nekem most valami szörnyű vallomást akarna tenni; ha rettenetes bűnét bánva, gyónni szándékoznék ; ha lelkéről-lefejtené a rémes titok leplét, mely örökké olyan fagyossá teszi; ha azt vallaná, hogy mást szeret...!?» Az asszony összerázkódott e gondolatnál és arczát olyan pirosság futotta el, minővel az alákonyuló nap festette az ég szegélyét; szemében megvillant az izgatottság lángja, mint mikor utolsót lobban a ki alvó tűz. Férje e pillanatban feléje hajolt, két keze közé fogta fejét és hajára csókot nyomott. — Oh boldogok. A függöny legördülhet. A komédiának vége. — Az ám ; még csak most kezdődik! A csók nagyon boldogtalanná tette az asszonyt, s ugy felajzotfca lelke minden fájdalmát, mint midőn az igaz szerelem csalódásának első kézzelfogható bizonyítékához jut. Felugrott férje mellől. Nem, nem ; ö nem akarta saját fülével és saját férjétől hallani, hogy gyűlölnie kell azt az embert, kihez egy egész életre, s még ezen túlra is forró szerelemmel kötötte ' magát. Nem, nem ; ö nem akarta megtudni, mi volt álmai kinzó ördöge s az a kimondhatlan keserűség, mely egyedüllétekor mindenkor, meglepte. Nem, nem; ő nem akarta férjében ismerni boldogsága gyilkosát és nem akarta a Júdásnak áldozatává tenni a mult amaz egyetlen Örömét is, mivel férjének hitt hűsége megaranyozta szokatlan szenvedéseit. Mint a rejtekéből felvert fájdalom futott és befutott szobájába. Aztán — — Aztán persze siet, mint a záporeső, a férje meg akár valami szenvedélyes va-' dász utána rohant a vallomás töltött puskájával, hogy ledurrantsa a felesége boldogságát egészen ? — Az istenre kérem, ki ne verjen a hangulatból örökös gúnyolódásával ós ne szegesse meg annyiszor ünnepélyes nyilatkozatomat ! Nem; a magát boldogtalannak érző asszony nem folyamodott a zsebkendőhöz s a férj sem rohant utána a boldogtalanság gyilkos golyójával. A férjnek e jelenet különben is annyira lehűtötte a vérét, hogy nem talált más tennivalót, mint nézni, hogyan festi pirosra a bucaizó Szőlészeti levél. Esztergom, okt. 2-7. (R. Gy.) A gyakorlati szőlősgazdák között sokan vaunak, kik a nyár folyamában a legmagasabb hőfokú napokban vonakodnak szóleik kapálásától, azon téves nézetből indulva ki, hogy a kapálás által a beárnyékoló szőlőlevelek és gazok által érintik a szőlőfürt bogyóin lévő hamvat, minek következtében az ledörzsölődik; vagy pedig hogy