Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-21 / 85.szám

alaptalan sajtó vádakra mit sora intézkedni t. Kisebbítése a vidéki iparos-tömörüléseknek s heverő initsem tevés az ország két nagy évi költségvetéssel rendelkező ipari czélu testületében, a főkamarában és az országos iparegyesületben. Ezentnl üres dikcziók és dinom-dánom mulatságokra, szenvedőleges elleutállásra izgató gyűléseket rendezni az országban. S midőn a becsületesen, őszintén és Ixomolyan dolgozni akaró iparos-polgárok erre nézve szervezkedtek, előállni s azt mondani: «ez nem jól van, majd én jobban fogom ezt tenni!* Mit szól erre az alkotmányos magyar kormány s mit fog gondolni a bécsi cs. kir közös hadügyminisztérium ? Erre ne kérjen feleletet tőlem sem a fővárosi kamara, sem az országos iparegyesület, a, mely ezen ügyet jóvá teheti. De az országos iparos-szövetség tagjait, a józan iparosokat s az iparügyek őszinte barátait föl kell kérnem, hogy most már ne engedjék ezen közügyet a sárba ejteni. A bécsi cs. és kir. közös hadügyminisztériummal, a magyar királyi honvédelmi és kereskedelmi minisztériumokkal szóbeli és írásos érintkezésbe lépett az országos iparos szövetség végrehajtóbizottsága; kezében vaunak sok olyan ügyek, a melyeket a kontradikezióba bocsátkozni akaró emberek újból megbolygatni akarnak. Ha ez nekik meg lesz engedve, az ügyet elrontani talán sikerülhet nekik, de jobbat .cselekedni soha. Ezért itt a legfőbb ideje, hogy döntő körökben ezen ügyben neín fogják engedni a néhány ember hatalmaskodását, s a jobb tettekre, s az iparos-közerők egységes tömörítésére hivatott orsz. ipar-egyesület jelesebb hazafiakból álló többi vezetői elejét veszik az országos botránynak. Mi szívesen fogunk velük kezet a közjó érdekében. Addig pedig az országos iparos szöveíség harczosai folytassák buzgó működésüket, velünk a jók közvéleménye, a mit megőrizni legyen szent kötelességünk. Néhány nap múlva ki kell tűzni az alakuló közgyűlés megtartását, ekkorra a már fölmondott s a jövő évben lejáró szerződések helyett kötendő uj szerződésekre nézve ki lesznek irva a niin- den esetre nehéz, de nem telj esi thetlen szállítási föltételek, ezeket csak egy - egységes, erős szervezettel bíró, le- és - fölfelé bizalmat keltő, szegényt és gaz- dagot kielégítő szövetségi szervezet - elégítheti ki. Ilyen a mi szervezetünk. - Bátran előre! ! A pénzvilágból. Budapest, okt. 20. Az értéktőzsdén a, vasárnapi magánforgalomban jelentékeny hausse kelet5 kezett, mit a küszöbön lévő nagyobb : pénzügyi műveletek és a pénzpiacz ; helyzete idézett elő. A pénzügyminister t már benyújtotta a képviselőháznak a a regalemegváltásról szóló törvényja* vaslatot és e művelet pénzügyi oldaí Iának végrehajtásával a Rothschild > csoport van megbízva, mely e tárgyban i már meg is^ kezdte tanácskozásait, me, lyeken egyúttal a magyar elsőbbségek konversioját is megvitatták. Ez a két óriási operáczió Európa összes piaczait : foglalkoztatni fogja és már most veti árnyékát a tőzsdére. De még más pénzügyi műveletek is vannak kilátásban, melyeknél milliárdok fognak mozgosittatui és a melyek teljesen meg fogják változtatni az órtékpiaczot. Ha még ehhez hozzászámítjuk azt, hogy a politikai helyzet nyugodt, a pénzpiacz jelentékenyen javult, ugy tűnik fel a tőzsde mostani helyzete, mintha a hausse csak szárnyait próbálgatná. Egyszer - máskor realizálásokra és nyugtalanító hírekre lanyhaság fogja felváltani a javulást, de azért mégis egy uj aera felé közeledünk. Járadékok és befektetési értékek igen szilárdak most is, különösen a járadékok az utolsó nap hausse iránya alkalmával visszanyerték azt, a mit a hetek óta tartó bizonytalanság alatt vesztettek. Bankrészvények közül első sorban a Rothschild csoporthoz tartozó két hitelintézet részvényeiben volt élénk mozgalom legutóbb emelkedő árak mellett. Közlekedési vállalatok értékeiben kevés volt a forgalom. Sorsjegypiaca szilárd. Az uj szerb sorsjegyek iránt általánosan jó a hangulat és jelentékeny áremelkedésük biztosan várható. Valuták és érczváltók élénken szilárdak voltak, de utóbb olcsóbbodtak. Q8AMOK. Hunyady János. (Vázlatos korrajz.) \ í IV. A ker. hadjárat, melyet, mint fentebb említők, a pápa még az év elején kihirdetett, bár Julián azt minden módon igyekezett előmozdítani, nem fogadtatott a nyugati népek által oly le'kcsedóssel, mint a minővel Európa két századdal előbb tolongott a szentföld, felé. Julián alig hozhatott pár ezernél több keresztest a király zászlói alá, kik lengyel, oláh gyalog- s lovas-csapatokból állottak, egy félévre kiállítva s a szükséges zsolddal ellátva. Valóságos lelkesedést mindenütt csak az alsóbb nép mutatott, mely csapatonként sietett hazánkba a kereszt alá. A pápa a vá 11 al ato t p én zk üI de m é n yny e 1 gy á m ol i tá. 1443. július havában indult el a kereszteshad Budáról Ulászló király és Hunyady vezérre!, Caesarini bibornokkal s Brankovicscsal a «hosszu»-nak nevezett hadjáratra. Kezdetben sikeresen haladt előre a sereg s akadálytalanul vonult át Szerbián, Nis mellett egy törökhadat szétszórt, ujabb győzelmek után eljutott Szófiáig, mely várost. Hunyady prédára bocsátá katonáinak ; azután egyesülvén az ezalatt megérkezett kir. sereggel s Újlaki által hozott segédcsapatokkal, tovább folytatták utjokat. Már küszöbön volt a tél, midőn a Balkán hegyláncz egyik legzordonabb vidékére, a Trajáu-kapunak nevezett hegyszoros közelébe jutottak, a hol Murát szultán táborzott Ázsiából visszaveretelt csapataival s elfoglalva tartotta azt, torlaszokkal erősítvén meg a torkolatot. A magyar sereg hasztalan próbálta áttörni a török elővédet; a hideg időjárás (november vége felé) s az élelmi szerekben való szükség már-már visszakérésre iuditá a királyt is ; Hunyadyt izonban nem hagyta el a kitartás, — i sikos hó- s jéglavinákkal borított hegyoldalt megmásztak. Hasonlított kicsiben a rendkiviili ?

áradságos művelet Hannibál egykori ilpesi útjához. Habár hiába ostromolták már egy zbeu a torkolat erődítését, Hunyady sürgette az ujabbi kísérleteket; ezek sem sikerülvén, a ker. sereg visszavonulást színlelt s ezzel sikerült az ellent •ejtekéből kicsalni és tökéletesen megmerni. De a sereg kimerültsége s a legyőzhetlen termésszeti akadályok Hu-? nyadyval megél ógeltettők a babérokat, megszakitá a hadjáratot, melyben öt hó alatt ugyanannyi várost foglalt el a ker. sereg s nem kevesebb nagy csatát nyert meg Hunyady. - - «Kora jeles történetírójának, Telekinek szavai szerint oly szakaszszalbővité hazánk történeteit, melyet senki nem lesz képes a jövendő emlékéből kitörülni. Bámulatos ügyességgel vezette vissza a sereget s Róma diadalmeneteinek pompájával fogadta a magyar főváros. Amint az egykorú krónikás elbeszéli, a budai sz. Szűz egyházában függesztettek fel örök emlékül a győzelmi jelek, az ellenségtől elvett zászlók s «a vezéreknek — különösen Hunyadynak — a hadviselet alatt véghezvitt bátor tettei később lefestetvén, e dicső és mindeneket, buzdító képek is ide tétettek, valamint a vitézebb bajnokok czimerei, neveik említésével.» Betöltölte a nagyszerű hadjárat fényes eredményeinek hire egész Európát s a külföldi fejedelmek siettek tisztelgő küldöttséget meneszteni Budára: szerencsét kívánni az ifjú királynak győzelmeihoz, őt a hadjárat folytatására ösztönözni, e végre neki segedelmüket is Ígérvén. A görög császár, Paleolog János, egész erejével támogatni ajánlkozott őt, ha hadjáratait megnyitja; a pápa maga részéről pénzsegélyt, Velencze, Genna s a burgundi fejedelem részükről jelentékeny hajóhaddal való támogatást ígérnek. Ezekhez járul később ama körülmény is, hogy IV. Jenő pápa a magyar papság tized-jövedelmének huszadrészét, Lengyelországban pedig a curia számára szedetni szokott Péterfilléreket, a keresztesek zsoldjára forfordittatui rendelte; ezen kivül pedig hírül jött, hogy a flórenczi bibornok vezérlete alatt hetven gálya gyülekezik, a Helleszpontuszra vitorlázandó, maga Hunyady sem ellenezhette továbbdaczára a csekély magyar haderőuek s azon kilátásnak, hogy a török egyhamar hazánkat háborgatni nem fogja, hogy Julián bibornok nagyszerű terve a töröknek Európából való kiűzetése tüzettessék ki a hadjárat czéljává. Az erdélyi vajda s jeles vezér szokott erélyével gyújtó a fegyveres erőt, melyre most másodízben adott saját erszényéből 64 ezer arany forintot. A hadak Szegednél gyülekezni kezdtek. De a közben a törököket ért vereségek, melyeket nyomban az albánok felkelése követett, Kastriota György játsza. A Peredi konteszokat művésznőknek tartották, de oly édesen és szívhez szóllóan azok sem tudtak játszani, mint ő, Láttam a tánczban végiglejteni a termen, könnyen, mint a lepke, felségesen mint egy királynő, kecsesen mint egy tündér. Hogy nézte és bámulta öt mindenki. «Remek asszony*, «a legszebb özvegy», «büszke szépség», suttogták körülöttem az emberek. De nem volt igazuk. Mert nénikém szép volt, a legszebb a világon, de büszke nem. Csupa .sziv ós jóság. És sokkal vidámabb kedélyű, semhogy büszke lehetett volna '. Hányszor visszhangzott ezüstcsengésű kaCzagása az egész Németi kastélyban ! De legkedvesebb volt a hangja, ha lágyan, szelíden suttogott, mint olyankor szokott, ha a «czukros bácsi» volt nálunk. Ah, akkor volt csak igazán szép nénikém, ha a Jani bácsival beszélt. Nem tudom miért, de ilyenkor egészen elváltozott az arcza, ugy ragyogott, mint a szenteké az oltárképeken és szemei valósággal égtek, valahányszor Jani bácsira vetette azokat. De Jani bácsi is szép ember volt. Magas, nyúlánk termetű, göndör szőke hajjal és nagy, szelid kék szemekkel. Olyan kellemesen és lágyan csengett a hangja s a mosolya olyan vonzó volt! . . . Elóra néni is nagyon szerette Őt. Ha ő jött, mindégjókedvű volt. S engemet is mindig megörvendeztetett, ha azt mondotta «ma eljön á czukros bácsi !» Mert Jani bác<i sohasem jött üres kézzel. Egy szép képeskönyv, pompás geneTáli.scsákó, vagy legalább is édesbélű bonbon (ezt'i't hirtam czukros bácsinak) soha sem hiányzott zsebéből. Nagyszerűen tudtam vele játszani. Senkisem exercirozott oly türelmesen parancsszavamra mint ő. Szinte sajnáltam, ha bevonultak a zöld szalonba, mert oda nekem nem volt szabad bejárnom a sok csecse-becse miatt. Ha néha bekukucskáltam az ajtón, láttam, hogy ők is éppen ugy játszanak egymással, mint velem. Bizonyosan engem utánoznak, gondoltam magamban. Olyan helyesen tudtak ingerkedni egymással, anélkül, hogy valaha összeharagudtak volna. Mert ilyenkor Jani bácsi rendesen valamit súgott a néninek, mire ez elpirult és durczás arczot vágott. Csak annyit tudtam meghallani: «félév múlva.» Rendesen a zöld peluche kereveten ültek egymás mellett. Előttük kis ébenfa asztalka állott, azon vacsorázgattak kettecskén. Jani bácsi sokszor megirigyelte a Flóra néni falatját vagy a borát s szegénykének oda kellett adnia neki. De sokkal jobb SZÍVŰ volt, semhogy ezért haragudott volna. Bizony megérdemelte Jani bácsi kézcsókjait. Szép, vidám napok voltak ezek. De hát nem tartottak sokáig. Egyszerre csak a bácsi ritkábban kezdett hozzánk járni. A néni sem volt már oly víg s oly jókedvű. Sokszor könyezni láttam. Hanem az utolsó estét, a melyet Jani bácsi nálunk töltött, sohasem fogom elfeledni. Téli este volt, hideg heves téli este. A zöld szalonban a kandal óban erős tűz lobogott. A néni egy széken mellette ült, szótlanul nézett a lángok közé. Tele volt hóval a. Jani bácsi bundája, mikor belépett. Én a szomszédos tbeaszobában hevertem a földön s épen valami nagyszerű palotát emeltem az épito-koczkákból. Fel sem keltem bejövetelekor, mert haragudtam reá, hogy oly ritkán jön, mert azt gondoltam, hogy ezért bus a nénikém, Jani bácsi nagyon pödörte a bajuszát, olyankor szokta ezt tenni, ha valami nem tetszik neki; bizonyosan az, hogy Elóra néni nagyon komoly arczczaí fogadta. Nem is ültek a kis kerevetre, hanem távol egymástól egy-egy zsöllyére. Nagyon halkan beszélgettek. Bármennyire megerőltettem füleimet, alig egy-két szavukat tudtam meghallani. Csak az ellesett mozdulatokból gyanítottam, hogy a bácsi valamire kéri a nénit, de ez nem akarja azt teljesíteni. Elejétől végig komor maradt, sőt sohasem láttam ily betétnek arczát. Oly furcsán nézte folytonosan a tarka virágokat a szőnyegen, hogy szinte megijedtem tőle. Vacsorára sem tartotta itt a bácsit, aminek én felette örültem, mert a csúnya ember megfeledkezett a czukorkákról. Egy félóra múlva felállt, hogy távozzék. Az ajtóból még visszafordult. — Ne neheztelj reám, édes Flórám! — szóllott — nem tehettem máskép. A merev családi hagyományokkal lehetetlen volt szakítanom. Ne váljunk el haragban ! Maradjunk legalább jó barátok ! s kezét feléje nyújtotta. Á néni nem vette e mozdulatát észre. Jani bácsi eltávozott s mikor az ajtó máirégen bezárult utána, a néni még mindig mozdulatlanul állott helyén. Majd egyszerre hangos, görcsös kaczagásba tört ki. «Jó barátok !» suttogta és kaczagott erősen, hangosan tovább. Ledőlt egy karszékre 3 homlokára nyomta kezét. Még mindig kaczagott. Én nem mertem megmozdulni, de el nem tudtam gondolni, mitől lett a néninek egyszerre olyan jó kedve. Majd egy szere elhallgatott. Karjai aláhanyatlottak s teljesen elnémult, összeszedtem koczkáimat s lábujjhegyen szöktem ki a szobából ... Hej, de hosszú ideig nem hallottam azután kaczagását. Mert e naptól fogva megszűnt a Németi vidám élet. Néhány nap múlva útra keltünk s hónapokig folytonosan utaztunk. Bizony nem tudom, hol, merre jártunk, de sehol sem maradtunk egy napnál tovább. Mire visszatértünk, nénikém egészen megváltozott. Nem járt sehova sem, ő hozzája is csak kevesen. Nem hallatszott többé zongora, pohárcsengés, kaczagás a termekben. Flóra néni mindég szomorú volt és hallgatag. Sokat törtem a fejemet annak eltalálásán, ugyan mi bánthatja öt. Végre is abban állapodtam meg, hogy bizenyosan a czukros bácsi elmaradása búsítja. Egyszer, mikor kissé jobb kedvében volt, meg is kérdeztem tőle, mikor látjuk megint Jani bácsit ? A néni oly setéten nézett reám, hogy minden bátorságom egyszerre az inamba szállott. — Ne említsd többé nevét! Sohasem fog eljönni. Meghalt. S valami három napig nem szóllott hozzám. Nem is mertem többé a bácsi felől kérdezősködni, de titokban mégis megkönyeztem, a sok jó bonbonra visszaemlékezve. S most már értettem, miért jár azóta mindég fekete ruhában a. nénikém, (Vége köv ) MUNKÁCSI KÁLMÁN.