Esztergom és Vidéke, 1888

1888-09-30 / 79.szám

vednek mind pedig Esztergom és vidé­kén egy hatalmas, országra ható bá­nyászat fejlődhetnék. A magyar nőkhöz. Az első magyar közművelődési egye­sület a magyar nőkhöz fordul. Lobogót kér Zrínyi Ilona testvéreitől a leg­hazafiasabb küzdelem buzdítására. Ez a felhívás Esztergom szépeit sem fogja hidegen hagyni épen azért ki is adjuk "egész terjedelmében. A Magyarország leányaihoz intézett hazafias felhívás a következő: A mult évben Budapesten tartott közművelődési kongresszus kimondta, hogy az egyesületek legfőképen a ma­gyar nők áldozakészségét iparkodjanak megnyerni. Egyesületünk hálásan ismerve el az oz oldalról is kezdet óta osztatlanul tapasztalt támogatást — hiszen gyűj­tőink, tagjaink, áldozóink aranykönyvé­ben együtt található minden vidék leg­olőkelőbb hölgyeinek névsora — nem tartotta szükségesnek o pillanatig külön felhívás intézését. Most azonban egy kérésünk van, mely­nek meghallgatásáért, az ügy jelképies volta miatt, Magyarország minden igaz leányához esedezünk. Igazgató-választmányunk, a szivek­ben s a köztudatban önként jelentkező s tehát itt föl nem sorolandó indokok alapján, szükségesnek mondta ki a ma­gyar Erdély megtartása végett alakult Emke számára egy lobogó elkészítte­tését. E nemzeti trikolor, a magyar faj őseredeti jellemvonásának, a nőiség kul­tusának szimbólumát, az istenanya ké­pét fogja magán hordani, jelezvén, hogy Magyarország védasszonya: a nő, ki az erköles s igy a nemzet. Ezt a lobogót Magyarország asszonyai­nak kell összeadniok. Erre kérünk bármi esekély, legkisebb adományt is. Legyen e szent, ügyünk magasztos­ságához méltó, tündöklő lobogóban min­den magyar nőtől egy szalag egy szö­géé ske. Öröklődjék le századokra o ragyogó jelvény s fontartva napjaink küzdelmei­nek emlékezetét, hirdesse s igazolja hitünket, hogy végül is e lobogó alatti békés küzdelmeink fogják befejezni azt a munkát, melyért ősidőktől oly sok­szor lobogtattuk a csatavértől pirosló zászlót hadainkon. A legkisebb adományt is ennek a czélnak és ennek a munkának jelképies megörökítésére örömmel fogadjuk s min­den nemes, igaz magyar nőtől kivétel nélkül kérjük. Az igazgató-választmány nevében gróf Bethlen Gábor, elnök. Sándor József, titkár. Színházi szemle. (59. •Roseiikrauz és Giildenstern.) Klapp mulatságos vígjátékát elmosta az eső csütörtökre s csütörtökön csiiör­tököt mondott a látogatás. Pedig sem az előadás, sem a darab, sem a ren­dezés nem ado!t rá okot. Ez este mu­tatkozott be tehetsége szerint a szín­társulat egyik igen figyelemreméltó ifjú tagja, Nyarai Antal - Ernő gróf­ban. Az intelligensen szavaló fiatal ember még ugyan túlságosan heves, de pompás orgánuma épp oly rokonszen­ves, mint felfogása. Bemérjük, hogy jövő esztendőre nagyobb szabású szere­pekben fogjuk viszontlátni. Güldenstern méltó társa volt Gyarmati, a kit a csekély közönség épp oly figyelemmel kisért, mint Réti Fánit Clnrisseban. Az igyekvő fiatal színésznő sikereiben osztozott még Fóriss (Schmelichben), Breznay (a hcrczegben) és Szőllősy Ilon (Vilmában.) A kerekded előadást Fóriss Pista rendezte. A mi szófölösleg nélkül : sikert jólétit. (60. Utolsó szerelem.) Dóczy Lajos megaranyozott történeti vígjátéka pénteken este Réti Fanny jutalmára nem nagy, de igen hálás közönséget vonzott. A fiatal színésznőt virágokkal és tapsokkal halmozták el, a mit igyekezete, szorgalma s szép szavalata meg is érdemelt. Réti Fáni folyton halad. Csak előkelő mintákat tanulmányozzon, hogy modorosságba ne essék, a min a vidéki színésznők ren­desen meg szoktak főnek leni. Szabó Ilka a büszke Drugeth Máriában elő­kelően és bensőt og szavalt; Szirmayné Erzsébet királynőben vált ki ; Gyar­mati Aporban mutatta be minden ere­jét ; Nyáray Ceccoban újólag szaporí­totta Columbusait s a directorné sze­repét (Anselmáét) Orsy Aranka az utolsó órákban elvállalva, meglepő si­kerrel mutatta be. A kitűnő dictióju s fényes nyelvű legújabb romantikus magyar vígjáték megérdemelte volna a német bohózatok hatalmas közönségét. * Utolsó színházi szemlénk már nem fogja városunkban találni a derék szin­a hőssel vérségi rokonságban állva, meg­hasonlanak vele és a vele való küzdelemből idézik fel a hős bukását. E tekintetben teljesen az antik elméletet követi s ezzel Aristoteles iránti hódolatának ad kétségtelen kifejezést. Rényi nem elé­gedhetett meg hát a történelmi tény nyel, ő az anyát, mig odáig jutott, hogy fia befalazásához az első követ felemelje már korábban beviszi az actioba, hogy lélek­tanilag fejleszsze jellemét, melytől mást várni mint amit a végkifejlésnél tett, ne is lehessen. Ugyanezt végzi hősével, hogy azonban ennek kevély, nagyratörő, boszu­álló hajlamait, melynek csiráját képezik az egész cselevénynek indokolja, Összeütközést teremt az ellene ható sógorában, a költő alkotta személyben Memnonban, kit ismét nejével Claudiával Pausanias testvérével hoz meghasonlásba, mely a végkifejlésnél jótevő hatást gyakorolva a néző felajzott szivére, hűséges hitvesi szeretetbe olvad fel. Ilyen költő alkotta személyek továbbá Ohriton a higgadt, gondolkozó hazafi, az ephorok egyike, ki a római történetíró ephorainak jellemző meggondoltságát kép­viseli, mig a népies jelenetek megfelelő háttért képeznek nemcsak, hanem a darab menetébe indokoltan befolyva az actiót czéljához érni segítik. Előre bocsátók a darab ismertetését, melyből máris kitűnik, hogy Rényi nagy­arányokat ölelt fel, stíljét nézve is nagy szabásra törekedett. Mint oldotta meg? erről előadás után Arany János levelének és az fegykori «Hölgy futár* kritikusa ta­nulmányának közlésével fogunk hiven be­számolni. Addig is felhívjuk a müveit esztergomi közönség figyelmét ez érdekes és intelligens irodalmi alkotásra, melynek szinrehozatala nemcsak Esztergom irodalomtörténetében, de az esztergomi színpad történetében is eseményszámba megy. — Az esztergomi honvéd egye­sület október hó 6-án d. e. 10 óra­kor a vármegye székháza nagytermé­ben közgyűlést tart, melyre ugy tag­jait, mint az érdeklődőket tisztelettel meghívja az Elnökség. — Étkező termek. Schleifer Lajos, a Fürdő-vendéglő buzgó bérlője, ki a modern igények kielégítésével iparkodik az esztergomi közönségnek kedvébeu járni, az étkező teremtől jobbra két igen díszesen berendezett két elkülöní­tett kisebb étkező helyiséget nyitott meg tegnap este- A közönségnek átadott uj étkező helyiségek nem állanak kis­városi színvonalon s igy az áldozatkész fiatal vendéglőst méltán elismerés il­leti meg. — - Pozsony városát az ottani I. takarékpénztár értékos ajándékkal lepte meg. A színház előtt diszes, művészi kivitelű szökőkutat omolt saját költ­ségén. A kút, melynek külső alak­zatait Tilgner hires bécsi szobrász kó­szité, 28,000 frtba került. társulatot.Küzdelmes saisonjuk voltEsz­tergombartjde nem győzelmetlen. Csókáé a jobb jövő, ha megtartja a meghódí­tott várost, a hol a nagy munkával helyreállított talaját rendesen kontár­kezek szokták elrontani. Reméljük, hogy jövő évre viszontlátjuk Csóka színtár­sulatát. í)e azt is, hogy az esztergomi müveit közönség a legutolsó három elő­adást tömeges részvételével fogja emlé­kezet esssé tenni. OLVASO-ASZTAL. (E rovatban ismertetett iiiövek lapunk khulólúvata­liibíiu rendelhetők meg.) — Budapesti H i r f a p. A «B. H»-nak a hazai művelt olvasókö­zönség vette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzé­sével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval; magyarság! Vi­szont az ország legkiválób íiitelligen­cziája is azonosít ott a magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a «B. H.» érte el; legnép­szerűbb, legelterjedettebb lapja az or­szágnak A külső dolgozótársak egész seregén kivül a szerkesz;őségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kí­vül, a kik a nap történetét írják. Min­den fontosabb bel- vagy külföldi ese­mény felől rendes levelezőn kivül saját külön tudósító értesít követ lenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelen­tékeny dolog a nélkül, hogy a «B. H.» arról rögtön ne adjon hű és kimenő tudósítást. A «B- H.» politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosy Jenő, Balogh Pál irják más kiváló hazai publicisták­kal hiven a lap független, magyar pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összekötteté­sek alapján a legmegbízhatóbb forrá­sokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alap­ján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésokkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb község­ben is bir a lap: a «B. H.» távirati tudósításai ma nap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metro­polisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik ugy az ott történő eseményeket, mint az elek­tromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tu­dósítókon kivül minden fontosabb ese­mény felől a szerkesztőség külön ki­küldetésü tagjai adnak gyors és bő ér­tesítést. A «B. H.» e czélokra havon­kint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leg­gyorsabban értesülő orgánuma a sajtó­nak. A «B. H.» Tárczarovata Teleky Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló írók közre­működése mellett, a lapnak egyik erős­sége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő szín vonalán. A napirovatokat kitűnő zsnrnaliszták szer­kesztik s a helyi értesülés ismert leg­ügyesebb tudósítókra van bizva. Rend­őrségi és törvényszéki rovatai külön­külön szerkesztői a fővárosi sötét ese­ményeit is mindig oly hangon tárgyal­ják, hogy a «B. H<» helyet foglalhat minden családnál. A közgazdasági rovat­ban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő, megtalálja mindazt, a ami tájékozására szükséges. A regéuycsarnok­[ baii csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. Az előfizetés föllételei. Egész évre 14 frt félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerüb­ben postautalvány nyal eszközölhetők kö­vetkező czim alatt: A «Budapesti Hir­1 ap» kiadó-hivatalának, IV. kerület, \'d­lap-utcza 16. szám. — A szerelem költészete czimíí beszély, rajz és novella gyűjte­ményre hirdet előfizetést Kolacskovszky János esztergomi születésű tanító, a [ki K. Alfons név alatt lapunk mun­katársa. Felhívása a következő: Midőn ez uj beszély füzérre előfizetést van sze­rencsém kérhetni, nem hozhatok fel támogatására jobb ajánlatot, mint azt, hogy annak minden egyes darabja, ma­gából az életből van merítve. Sokan vannak korunk fiatal óriási között olyanok, a kik czifra frázisaikkal egye­nesen fel az égbe törekszenek s ott ádáz karokkal ostromolják a mennyég előlük elzárt kapuit, majd meg egész a szemétdombig aljasodnak le, hogy ott magyar Zolácskáink módjára, a por­ban s piszokban turkáljanak. En ezektől egész eltérőleg, magát az életet válasz­cottam beszél veim tárgyául. Nem mou­giliusnak menekülni Neptun szentélyébe. Ez aként cselekszik és az oltárra ül. Az ephorok e helyt elrejtőztek olykép, hogy az Argiliussal váltott beszéd hallható legyen. Pausanias megtudván szolgája és kedvencze menekülését, lelkében felhábo­rodva fut a szentélybe s ott találván Ar­giliust az isten oltalmában, okát keresi, miért cselekedné ezt? Mire Argilius meg­vallja, hogy levelét felbontva elolvasá. Pausanias erre még inkább zavarba ejtve, kéri, tartaná titokban a dolgot s ne árulná el jótevőjét, mely esetre nagy ajándékot ígér neki, A hallgatózó ephorok elégnek találván e bizonyítékot jobbnak vélték Pausaniast a városban elfogni. Midőn tehát Spartába indulnának, Pausanias is hívén, hogy Ar­giliust lekenyerezte visszatérőben volna észrevette a neki vetett c>elt s a közel fekvő Minerva templomába futott. Az öt követő ephorok a nép által segítve, nehogy a templomból menekülhessen az .épület ajtait befalazták, tetejét pedig le­szórták, hogy igy a szabad ég alatt gyor­sabban elveszszen. Mondják — igy szól a római iró — hogy Pausanias anyja még élt s hogy az agg korú nő meggyőződvén fia bűne felől, befalazásához az első követ saját kezével vitte a templom ajtajához. Kzt irja a római iró röviden, egyszerűen, minden pragmatikus indokolás nélkül. Rényi ez egyszerű mesét találta és dol­gozta fel, nein csodáljuk, mert a tárgy valóban érős tragikai elemekkel bir s az iró választása e tekintetben Arany Jánosnak hozzá irt levele szerint «helyes költői ítéletre vall», maga a kivitel pedig mint nagy költőnk fejezi ki magát «nagy mér­tékben mutatja a tanult és erőteljes kÖltőt.» De a Rényi választotta tárgy ugy mint azt a történetíró szárazan nyújtja még elégtelen a drámai actio kifejtésére. A történetíró elbeszéli a multat ugy a mint az egymásutánban a múltban meg­történt, a drámairónak azonban kötelessége a multat megjelenítve cselekvényben, a cselekvő egyedek jelleméből lélektanilag kifejteni. A történetíró tehát elbeszéli az eseményt, a drámaíró pedig kifejti hogyan és miként történt, vagy kellett megtörténnie az ese­ménynek. És ebben fekszik a költő szabad­sága, bölcsészete és művészete. Első pilla­natra sem kerülheti el figyelműnket, hogy Rényi tárgya antik, kidolgozása pedig, mely a katastrófban nyújtja a morált, akként szőve cselekményt, hogy az a cselekvő egyedek jelleméből nyerjen megoldást ha­tározottan romantikus. De Rényi megmagyarázza magát Arany Jánoshoz irt ajánló levelében, az ő ezé I ja a franezia iskolával szemben, a romantikát a klassicismussal egyezményesiteni. A mese alkotásban tehát elfogadja Aristoteles poé­tikájának elméletét, a kivitelben pedig eltér a klassikai typikus alakoktól, melyeket a fátum igazgat s teremt szabad akaratból cselekvő jellemeket, kiknek a világrenddel való erkölcsi összeütközéséből fejlik a ka­tastróf. Evégből megtartja a római iró meséjét egészben, de költői helyesen felfogott sza­badságával élve, személyeket is szerepeltet [melyek egészen övéi, és az erkölcsi össze­ütközés élét fokozandó olyakat választ, kik

Next

/
Thumbnails
Contents