Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-26 / 8.szám

Senki a mesteremberek közül a sebest ne csalja magához, se mást a kinek Borbélyra lenne szüksége, hanem akihez maga a sebes akar menni, azt keresse meg és aki ez ellen jár, büntetése legyen 2. forint és a sebes elvetessék tőle. NÉMETH VICTOR. FARSANGI LEVELEK. i. (A kath. iparos-ifjak vigalma jan. íl-én.) Aligha lesz az idei farsangnak népesebb vigalma, mint az iparos-ifjaké volt, pedig az sem sikerült ugy, mint tavaly. A Fürdő termeiben sok volt ugyan a takaros iparosmenyecske s a csinos polgári leány, hanem a kedélyes papák s a jókedvű komák és nászok hiányoztak az étteremből. Á vigalomnak egyik legkedvesebb emléke marad, hogy a szatmári püspök, Meszléuyi Gyula ő méltósága személyes látogatásával szerencséltette s magát a derék fiatal iparosok között mindvégig jól érezte. Dóczy Ferencz elnök, Róth Ferencz alelnök, Vanilsek Rezső pénztáros s a rendezőség mindent elkövettek a vigalom régi jó hírneve érdekében. Fáradozásuk legszebb jutalma volt a vigalom sikere. Nagy derültséget idézett elő az éjféltájt keletkezett világposta, mely majd mindenkinek juttatott néhány kellemes levelezőlapot. A jelenlevő nők nagy táborából csak a következő tánczosnőket jegyezhettük föl, á kik a négyeseket ötven párban járták: Kőbel Amália, Barabás Ferenczné, Szoleczky Anna, Ibermasszer Jánosné, Dudás Anna, Kiczinger Józsefné, Vass Anna, Kiesindi Miklósné, Komáromi Mariska, Süveges Edéné. Boróczky Anna, Nelhübl Gusztávné, Haubenthaler Mari, Fritz Györgyné, Daday Ilka, Gregor Jánosné, Nagy Róza, Tarr Gézáné, Sztrati Mariska, Vörös Ferenczné, Soltész Mariska, Fidler Iguáczué, Borz testvérek, Gregor Mariska, Molnár Ilka, Kecskeméthy Mari, Starkbauer Lujza és Zsaleschal Etel stb. egész ötvenig. Minden táuczvigalom tűzpróbája ez a kérdés : —- Meddig- mulattak? Reggel hétig. A rendezőség egyértelmű nyilatkozata szerint. Ilyen kitarlássál kevés vigalombanl fogunk találkozni. Legjobban biztosítja azonban a jótékonyczélú bál hírnevét az, hogy több mint száz forint tiszta haszonnal gyarapodott a virágzó egyesület kasszája. Ilyen numerussal sem igen fogunk taj Iá! kőzni az idei vigalmak pénztári száma !ás:iin át. II. (Az Olvasókör vigalma jan. 22-én.) A Polgári Olvasókör minden farsangban megcselekszi a maga mulatságát, mely ha jól beüt, akkor meg is duplázza. Az idén is nagy társas-vacsorás és tombolás farsangi estét rendezett, mely a Kör hagyományos, eredeti jó kedvével jó sikernek örvendett. A tombola-tárgyak nagy mennyiségben halmozódlak össze az egyesület jó akaróitól s a kisorsolás szépen jövedelmezett a könyvtár javára. A ki nem sorsolt tárgyakat az élelmes rendezőség nyilvános árverés alá bocsátotta. De nemcsak a tombola-tárgyakat értékesítette a Kör, hanem a farsang óráit is. Lakatos Lajos bandája egész reggelig gyantázta a mohó vonókat s az örökké szomjas czigánygégéket, Az egyesület saját háza nagy helyiségében folyt le a táncz, mely népies jellegénél s eredeti magyar zamatosságánál fogva nemcsak a résztvevőknek nyújtott kellemes szórakozást, hanem azon vendégeknek is, a kik rendesen meg szokták látogatni az Olvasó-kört, mikor a vidámság ártatlan könyvéből is ki lehet valamit, olvasni. CBARKOK. Kiáltó SZÓ.> (Farsangi rege.) .(Dilettáns irók elrettentésére meséli: PARITTYA.) ,\ X . Csúnya csípős szél fúj a Duna felől. Ilyen időben nappal sem kedves dolog az utczán andalogni, esti 9 óra után pedig csak az cselekeszi, a kinek muszáj. Az őrszem, kit a kötelesség parancsolt ki, néma rezignácziöval számlálgatja a perczeket, melyeknek utolsója a legkedvesebb. Akkor jön a.felváltás. Addig ott ne mászkáljon senki, niert ő neki meghagyta a káplár ur, hogy a ki közelit, rá szóljon. — Halt! Wenía? — Gut Fround! — Passirt! Egy karcsú uri,ember volt. Ugy elmélyed gondolataiban, hogy észre sem veszi, a mint zsebéből valami fehér tárgy a földre hull ; csak halad, és sugár alakja elmosódik a távol ködében. Az őrszem lábával rúgja félre'az útjába esett fehér tárgyat. ... Egy óra ilyen czudar időben fél örökké valóság. Unhatja magát az «őrszem» ur, mert a harmadik fordulónál mégis csak felveszi azt az izét. Ugy zörög, mint a papiros; hátha bizony bankó. Majd átadja a káplár urnák, legyen ő a becsületes megtaláló», neki is majd csak juttat érte egy virgóniát. — Nini! ez piznek sok vóna. A pénztár kivilágított ablaka alatt «loppal» megszemléli. — — Hm! ... — s azzal rendes ütemben tovább lépeget. — Milyen boldog ember lehet az az ujságcsináló! Hát még a ki könyveket is ir, szíp verseket, történeteket. Aztán elviszi kinyomtatni, jó pénzéi* eladja. Aztán a kaszinóba, meg a fonóba a jó melegbe, pipaszó mellett olvasgatják. Az ídes szülém úgy el sír ri rajta, mintha igaz vóna. A Julcsi is rá mondja avval az eszemadta cseresznye szájával, hogy «de szíp vót» ugyi Andris bátyám?! . "í — Halt. Wer da? — Gut Freund! — - Passirt! Már megint az a karcsú alak. Tekintetével a járda kövét söpörgeti, merően nézegetve jobbra, balra. Az őrszem tudta mit keres. Némán iiynjtja át a talált iratot. — Köszönöm, barátom, — szól kezét hálásan böködve az őrszem felé (mintha nem tudná, hogy annak nem szabad sem beszélni, sem barátságos kézszorításokat elfogadni) — nem is tudja barátom, milyen jó szolgálatot tett most nekem. Ez a papir annyi mint kétszáz torint. — De meg is vau szolgálva; mert én költő vagyok. Mindenről szoktam irni az újságba. Magáról is irok, csak előbb jól megnézem azt a becsületes arczát, aztán majd holnap küldök előfizetési ivet. Aztán majd. szólok a tiszturaknak, mert azokkal is van összeköttetésem, meg sok más urakkal, szerkesztőkkel, járásbírósággal, végrehajtóval. Lássa, én nem vagyok mindennapi ember. Különben hivatalnok is vagyok. Majd holnap barátom. Csak

1 nyolczvan krajczár lesz az ára. Jó éjszakát ! barrrátom ! . . . Az őrszem csak egy néma fohászt küldött az ég felé. — Eu édes szülém, mért szültél engem varga-legénynek ; mért nem neveltél ilyen poétának?! . . . II. Egy óv multán ugyanazon helyen, ugyanazon őrszem léptei alatt csikorog a hó. — Veszett zimankós idő. A lámpa világa körül irigy ködburkolat rontja a szemet; ha a hó nem világitana, bizony meg nem ismerné, ember közeleg-e vagy a pékek szolgálója. — Nem is jön a ma el. Bizton elment a frájter úrral a bumsztiba, a bálba, avig muzcika kihal lik az utczára, neki nleg itt kell őrizni a más jószágát. Bizony, keserves dolog a, hanem hát «muszáj», ugy parancsolja a katona regula. — Halt! Wer da ? — Gut Freund ! — Passirt! Egy sugár alak, zsebében a hagyományos fehér csomaggal. De most nem halad oly elmerülve, mint tavaly, sőt nagy barátságosan megáll az őrszem előtt: — Nini ! maga az Andrris barrrátom ? Hát már megint itt' strázsál. Fogja ezt a szivart. Lássa én hálás ember vagyok. Meg hát, tudja, telik is. Műveimért csak ugy fizetnek, mint a köles, pedig még ki sem adtam őket. Csak hadd várjanak. Hátha még a «Csipkei almanach»-ot kiadom! Abból magának «grrrátisz» adok egyet, mert én csak kedvtelésből irok. Megélek én hivatalnoki fizetésemből is, de az írói dijat sem vetem meg. — Egy hivatalnok és iró ! nagy szó ez, barátom. Az ilyen ember kiválik a többi TÍÖZÜI, mert nekem privát eszem is vau, de a többinek-csak hivatalos esze. - Le is rántom őket, ha valamelyik mégha ragit. Mert, megsúgom magának, én vagyok az a «Falstaíf» . . . Ékkor valami hallatlan dolog történt. Az őrszem kezét nyujtá a sugár költőnek, s a kapu mögé szólította... — No, hát én is súgok magának valamit «Falsstoff» ur. Én is olvastam az újságot. Tudja, most én a fejemmel játszom, mer' ha megtudják, hogy egy czibilhé leereszkedtem, hát az ájncelbe kerülök . . . hanem azt sem bánom, mert ki kell mondanom az igazságot . . Hallja, én tavaly A bankár a roulette-et mozgásba hozta, De ebben a pillanatban Montét nr, a ki az ajtó felé fordult, tompa, elfojtott hangon fölkiáltott. Néhányan fölemelték fejüket és szintén megriadva kiáltottak föl. A játékosokon elektrikus megrezzenés czikázott végig. Csupán Xavér kisérte figyelemmel a roulette forgását. Ő nem hallott, nem látott. Mondtuk már, hogy csak valami nagyon különös eset ébreszthette föl a játékosokat feszült figyelmükből. Vagy a tetőnek kellett volna leszakadnia, vagy a rendörségnek megjelennie. Ez utóbbi meg is történt. A fekete ruhás és fehér öves ur az ajtóban állott. Móutet ur á rendőrfőnök megpillantásakor eltorzított arczczal, rémesen tekintett maga körül. — Tönkre vagyok téve! — monda Ö fájdalmas hangon. A játékosok ki akartak csúszni, de a biztos utjokat állotta. Ebben a borzasztó pillanatban a roulette megállott. A golyó egy fokban pihent meg. — Nyertein ! Nyertem ! — kiáltá Xavérmagán kívül. Midőn föltekintett, hogy a nyugodt bankárt figyelmeztesse, hozzá tevé: — Nos, hát miért várat tovább ? Nyertem ! Fizessen ! De a játékosok a bankárral együtt megsemmisülve horgásztatták le a fejüket, mert a rendőrök már előttük állottak. VITI. TÁVOZÁS A JÁTÉKBARLANGBÓL. —- Uraim ! — monda a rendőrfőnök — tanácslom, hogy legyenek elővigyázatosak. Az első emeletben megtettem kötelességemet. A legkisebb ellenállás még Joliban megnehezítené a dolgukat. Az ajtók mögött is rendörök vannak fölállitva. Xavér meglepetve nézett hátra. De az egész jelenetből semmit sem értett. — Miért nem fizetik ki a nyereményemet ? — kérdé másodszor is. — Minden a fiskusé. Ne nyúljon hozzá uram ! — parancsolá a rendőrfőnök. — De hisz az enyém! — kiáltá fel Xavér. .— Csönd! — monda néhány baug. — Uraim ! — szóla újra a főnök — legyenek szívesek neveiket és lakásaikat velem közleni, hogy a királyi prokurator annak idején igénybe vehesse ezt a tudósítást. — A király prokuratöra ? — kiáltá Xavér hát mit jelentsen ez ? — Csönd ! — kiáltá a társaság, mely minden áron alázatosnak akart mutatkozni a rendőrséggel szemben. Moutet ur, mint az etablissement ura, először irta be nevét a bűnösök rovatába, nem bírván egy nagy sóhajt elnyomni* Azután következtek a játékosok. A kopott rouék és gyakorlott játékosok persze valamennyien álnevet és hamis lakás ezimet irtak föl, azután elosontak. Csak most gondolt Xavér Carralra, miután nem látta jelen a veszély pillanatában. — Alkalmasint megmenekült — gon-j dohi magában — no, ugy annál jobb. — Tehát ön is uram! — szóla a rendőrfőnök, Xavérhoz fordulva. A többiek példájára Xavér is oda irta a nevét. A rendőrfőnök ezt a nevet legott kétségbe vonta — Xavér — mormogá a fon Ölt — csak Xavér, nincs más neve, mint csakis Xavér? E szavakkal az etablissement urára sekintett, kinek szemei vagy gonoszságból, vagy szokásból ördögi tűzzel fölvillantak. — Nem tudom, uram — szóla Xavér — hogy mi közöm van mind ezekhez. Követelésének megfeleltem, mert itt látom a tisztiövet, mely hivatalát jelzi, de azért még sincsen annyi hatalma, hogy engem sértegessen ! En megtettem azt, a mit kívánt, most pedig bocsásson el, kérem. — Igy beszélni a rendőrfőnök úrral! — csodálkozok színlelt rémülettel Moutet ur. — Ön nagyon büszkén beszél fiatal ember — monda a főnök és nincsen igaza. Mert én önt itt, egy gyanús házban, egy titkos játékbarlangban találom. — Hogy lehordja az etablessement-om — gondola magában Moutet ur. — Magányosan találom a roulette-nél „— folytatá a biztos — az egyetlen tételt ott az asztalon, mint maga is bevallotta, ön helyezte oda. A?- állapot nagyon rossz és minden rossz tagadásra talál., Hogy a gyalázattól megmenekülhessen, mondjon ön valamiféle nevet . . . — A magamét urán, már bejelentettem. — Meglehet, hogy az Öné, de az is lehetséges, hogy nem. Ennél fogva kérem, legyen szíves a királyi prokuratorsági hivatalba jönni velem. — Ugy van! — monda Moutet ufi, kezeit dörzsölve. — A mi pedig önt illeti — fordult a barlang tulajdonosához a rendőrfőnök — ön jelenjen meg holnap! — A kötelesség és Moutet már régi ismerősök — válaszolta Moutet ravasz komoly sággal. A királyi prokurator nevének megemlítésekor, Xavér elhalványult. A szegény fiatal ember rettegett a következményektől. Kijózanodásában mégis belátta, hogy Őt nem tekinthetik gonosztevőnek, ha ilyen helyen találják. 0 . De mégis érezte azt a megsemmisítő vágást, mely reá van mérve. Rumbrye asszony mindezt előre látta. Olvasóink belátták már, hogy ez a szép ördög mindig csak azon volt, hogy mostoha leányát elüsse kedvesétől az ilyen vágás áltál és hozzá Alfrédot közelittesse, Az asszony meg akarta őt rontani, el akarta veszteni. Elvenni a becsületét, nyíltan meggyalázni. És mindez sikerült. A rendőrfőnök lekísérte Xavért a csigalépcsőkön. Moutet ur szerencsétlenségében is szerencsés volt, mert a harmadik emeletet nem kutatták ki.