Esztergom és Vidéke, 1888

1888-08-09 / 64.szám

MFr, II5I,I11[ K II F'I'E11K 11J'I' K f"i"S7.FFi VASÁIINAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f«l évre . uegyeiiév»« KhOI r/KI'KSI Ali Eyy szám ára 7 kr. 6 fit — kr. 1 Í! frt — Ur. i 1 fit no kr. ! Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZF'-UT-AIHIA-UTCZA 317. SZÁM, Imrá » lítp R/MÜHtui rmtút ílluto köziemények kiiMftiiiiftk. KIAOÓHÍVATAL: SZfcCI Iliit IYI-TÉR 331- SZÁM, hová ii lap hivatalos s a magán liiidetésöi, a iiyilltérüe szánt köz. leménvek, clöli/.üf(isi [léuzck és redaiiiálásek iiiíézoinlö'lc. HIRDETÉSEK. IIIVATAI,08 liWMTKWK :\\\ M A G Á N 111 líI >KTll'NK'K 1 szótól 100 azóig — frt 7ő kr.i': megáHapo*l;'iH szerint N'gju 100 — 200 ig . J frt ő0 kr.i ji l^úvoftalikm közölt«Oiek. 80ö-800-lg . 2 frt %» kr. — liélyjg.lij JI0 kr. ! i NYM.'1'TKlí sora 30 kr. Szöleink érdekében. Esztergom, aug. 8. Hétszázötvenezer katasz Irális hold szőlője van Magyarországnak, mely a jóslat szerint a végső enyészeté. A phylloxéra mindenhová elhatolt s mindenütt pusztítani kezdett. Esztergomot sem kímélte. Vidám szüreteink évről-évre szomoruabbak lesznek, a szőlőtulajdonosok esztendőrői-esztendőro nagyobb veszteséggel műveltelik pusztuló tőkéiket. Alig fiz esztendeje, hogy a phylloxéra rombolásait észrevettük s a védekezés iránt intézkediüiik. Azóta hivatalos kimutatás szerint ötvenezer hold tökéletesen kipusztult, százezer hold pedig most vau veszendőben. Vidékrőlvidékre, las an, de biztosan terjeszkedik a szőlők veszedelme, melynek gátat vetni ez idő szerint még nem tudunk. Szőlőink hivalalos védelmezői nem azon gondolkodnak, hogy miként lehetne a nagy pusztuló vagyont megmenteni, hanem megbarátkoztatunk minket azzal a szomorú gondolattal, hogy a pusztulás kikerülhetetlen, a régi szőlőket megmenteni nem lehet s mig a halálra szánt óriási vagyont pusztulni engedik, uj beruházással, uj telepítéssel, amerikai szőlővesszők meghonosítása által iparkodnak a katasztrófát enyhíteni. Vannak kitűnő borászaink, a kik a védekezés ezt az irányát hibásnak, sőt kárhozatosuak találják és azt állítják, hogy nem hatalmas készletet kell feláldoznunk az amerikai szőlőfajokért, hanem a meglevő s még el nem pusztult óriási vagyon megmentésén kell gondolkodnunk. A tokai, neszmélyi, ruszti, szogszárdi, badacsonyi híres bortermelő vidékek régi jóhirnevét nem az amerikai szŐlőfajok fogják megmenteni. A furmint, a kadarka s a kéknyelő fajtákat amerikai tőkéről aligha lesznek képesek elővarázsolni. A phylloxéra más országokban is pusztít. Ott van Olaszország, és Fraucziaország, Európa kitűnő bortermeléseivel. Ezekben az országokban már évtized óta nem ellenálló fajokkal akarják a phylloxéra által sújtott szőlőtermelést megmenteni, hanem a veszélynek kitett, sőt már megtámadó! t szőlő vidéknek szénkénegezéssel való megmentése által. Ez a védekezés raczionális módja. Ha a farkasdi or-zágos phylloxéra kísérleti állomást meglátogatja valaki, az ott a szénkénegezésnek nyolcz év óta alkalmazását nemcsak eredményesnek, de bámulatosnak fogja találni. A védekezés helyes és egészséges iránya tehát a meglevő, de pusztulással fenyegetett szőlővidékek megmentésében áll, nem pedig abban, hogy a pusztulást nyugodtan nézzük s amerikai szőlőteleppel próbáljunk szerencsét. Néhány nap múlva Pécs városába (aug. 15-én) az ország első bortermelő vidékeiről képviselőket fognak küldeni az országos kérdés megbeszélésére. Reméljük, hogy Esztergom városa sem fog hiányzani a képviseletből. Sok hasznos ideát fognak ott megbeszélni a legkülönbözőbb vidékekről összesereglett szőlőtermelők. Esztergomnak is van oka az ilyen mozgalomból tanulnia s a tapasztalatokat idehaza mielőbb érvényesíteni. A magyar Carlsbad. Mehádia, aug. 6. I. A Cserna patak kanyarulatánál, — hol e pisztrángokkal telt tengerzöld szinű patak elhagyva keleti irányát hirtelen délnek fordul, hogy pár órai futása után a Dunába temetkezzék — igénytelen oláh falu áll, melynek neve világszerte ismeretes, épp ugy, mint Carlsbadé. E falu: Mehádia. Kelet már a bizanczi császárok idejében ismerte, nem ugyan a falut, hanem a közvetlen közelében, a Cserna torkolatánál levő gyógyfürdőket, melyeket «Ad aquas» név alatt ismertek s nem egyszer kerestek fel Bizancz és Róma császárai. A nyugot csak az utóbbi időkben fordította figyelmét e kies fekvésű gyógyfürdőkre, főleg mióta az uralkodó pár, József főherczog több izben keresték fel, s mióta az ott már két évadon át időző Bismark Herbert gróf «magyar Carlsbadnak» nevezte ol. Hogy azonban a fürdő, a közelében fekvő Mehádia falutól meg legyen különböztetve, a volt határőrvidék s jelenleg Krassó-Szörénymegye, melynek határában fekszik, a fürdőt hivatalosan nem Mehádiának, hanem Herkules-fürdőnek nevezi, részint a fürdő vizének erős gyógyhatását akarva jelezni, e névvel. A temesvár-orsovai vonalon érkezve a Cserna kanyarulatánál bizanczi stylű csinos indulóháznál állunk meg, melynek homlokzatán arany betűkkel ragyog: «Herkules fürdő.» Podgyászainkat a bérkocsikon, vagy omnibuszokon elhelyezve, a Cserna partján, jó karban tartott országúton haladunk a Cserna völgyében felfelé nyugatnak. Jobbról kopár mészhegyek határolják a kilátást mig a baloldali dombokon okszerű müvelés alatt álló szőllők vonulnak el szemoink előtt; mig lábainknál suttogva hömpölyögnek a Cserna zöldes habjai s a távolból a csatit primadonnájának édes bús dallamát veri felénk a gyöngéden lengedező szellő. Félórát haladtunk, midőn az eddig elég széles völgy, mintha valami óriás gúzsba szorította volna a hegyek lábait, annyira megszűkül, hogy két koesi alig tud egymás mellett elhaladni. Áthajtva a Cserna vashldján, melynek szerkezete a lánczhidra emlékeztet, feltárul előttünk a fürdő «majorja,» hol az üdülők a major kertjében tej, vaj, sajt, savó fogyasztása közbon gyönyörködnek a hegyek között felbukkanó nap első sugaraiban, vagy a tűnő nap vérpiros sugárkül leiben. A majortól egy jó puskalövésnyire a szűk völgy ismét kitárul, s előttünk áll egész pompájában a világ egyik legszebb fürdője. A természet pazarul szórta kellemeit s a művészet fáradhatatlan szorgalomizJsitirjomísTiiíkilirczija. A BAKTER. — Életkép. — A kik Veszprémben a várat ismerik, azok közül senki sem fogja tagadni annak régészeti szempontból érdekes, de esztétikai, szempontból puszta, kietlen voltát. Az egyetlen várutat, illetve teret, vagy középkori, vagy mult század heli épületek veszik körül, melyek közül némelyik ódonságáért s becsességeért megérdemli-e hegyes-völgyes bakonyi [városba zarándokló mürégészek fáradságát és tanulmányozását. Ott van pl. az elég nagy, két-tornyu székesegyház ; — kitűnő példánya a középkori építészetnek (nem inerem mondani: remekeinek.) Ott a Gizella - kápolna, melyet épittetője : szt. István neje neve után neveznek igy ; — hat-nyolez négyszögméternyi területű kis helyiség érdekes falfestményekkel. A vár nagy része alatt sziizados katakombák ágai járják keresztül-kasul a hegy belsejét, melyek állítólag a szomszédos kopár sziklák hói álló Benedekhegy bensejébe nyúlnak. A vár kietlen, kísérteties volta kevésbé szép időben is érezhető, mert akkor egy árva lelket sem látunk az egész területen ; de különösen éjjel kelthet az ottani járkálás az arra vetődében hely- és kórülményszülte félelmeket és rémképeket. Nem csoda tehát, ha Tamás bácsit, a vár éjjeli urát, az öreg bakte'rt is többször előveszi a szurkolás, daczára minden nappali tamáskodáj sának és negyedszázados bakterkodásának, mely hivatalának viselése alatt ünnepelte meg már jó régen kenyérfogyasztásának ötvenéves jubileumát. Eredeti bakter-tipus : középtermettel, bozontos bajusz- és szakállal, hatalmas csizmákkal, ócska gubával és sapkával továhbá a nélkülözhetetlen bakteri védő-támadó eszközzel s jel vény nyel : az alabárddal, végre a bátorságöntő rozzant kézi-lámpával (ne tessék kérem félni, hogy elijeszti a tolvajt, mert az oda nagy ritkán vetődik.) Nappal csak bátor legény ő kelme a korcsmában, hol ugyancsak tűzzel beszéli, hogy majd elbánnék ő a tolvajjal, rablóval, csak fogna egyet a várban hivatalo kodásának közepette ; azért is nem kerül ott tolvaj, rabló, mert félnek tőle. Pedig ha félelemre kerülne a sor, nem tudom: nem félne-e jobban, amint azt már hasonló körülmények közt nem egyszer be is bizonyította. Ottani tartózkodásom első hónapjaiban történt. Egy késő őszi éjjelen," a mikor a sötétséget csakúgy harapni lehetett volna, mint ő szokta mondani. Tamás bácsi ugy tizenegy óra tájban megkezdi rendes órai sétáját és időjelzést kiáltásait a várba felfelé. A vár közepén jár már, midőn egy éjjeli szellő kioltja ócska lámpáját. Iparkodik ezt ismét meggyújtani, de a masina világát csakhamar kioltja a szél. Felhagy tehát a haszontalan törekvéssel, tovább baktat. De halt! — mi ez ? — Nem messziről sajátságos dobogást hall s nagy fekete tömeget lát, melynek homályos körvonalait a koromsötétsóghen daczára minden erőlködésének sem képes kivenni. Megállván, a jelenés is megáll. Mi a patvar [lehet ez? Rákiált : «Halt! — ki vagy ?» — Tompa sóhaj és zihálás felel kérdéseire. Előre szegzett alabárddal tovább megy, a tömeg is tovább megy a különös dobogással és sóhajtozással ; — ismét megáll, az is megáll. De ennek fele sem tréfa, s Tamás bácsi lódul ugyancsak lefelé, egyenesen a városházára s ott lélekszakadva beszéli: — Pajtások, egy nagy fekete kisértet van a várban, olyan nagy, mint ez a kapu, dobogva mén tovább, aztán ugy nyög, akárcsak egy kovácsfujtató. Jertek, segítsetek megfogni; de jó lesz puskát is hozni! Elállt a lélekzetük eleinte e beszéden a harcsabajuszú kartárs - drabantoknak, de mint a rendnek hivséges őrei ilyes rendháhoritást csak nem tűrhetnek ?! — Majd lerántják ők a lepedőt a kisértet bőrébe bujt lelketlen íj esztge tőről! Felkészül tehát kettő közülök: a puskát helyéről leveszik, megnézik jól a töltést, a gyiklesŐt rátűzik, köpenyegüket felöltik, keztyüt húznak, sapkájuk szélét fülökre hajtják s gombolják. Hiába: jó biztosítva lenni minden ellen ; oszt ha jól beburkoljuk magunkat, akkor talán a bátorság is csak nagyobb ! Ekkép lassan felkészülve, végre hatalmas, egyöntetű lépésekben megindulnak, akárcsak a katonafogdosásra indult éjjeli patroll. Azonban meggondolva a dolgot, beszólnak még útközben a tűzoltó-tanyára is-és onnan is magukkal visznek még egy fizetéses tüzőrt, a ki meg fegyverül egy emeh>dorongot huz ki a vízipuska egyik karjából. Igy felfegyverkezve hatolnak felfelé a várba. «Ripp van Winkle»-ben a világ egy színpadján sem adják elő Rip keresését és az azalatt kiállott páni félelmet oly hűséggel, mint embereink azt eredetiben előadták. Szetettem volna látni őket: mint halad elől T amás bácsi a bárdra tűzött rozoga lámpával, tőle jobbra-balra a két szuronyos remegő darabant s végül a dorongot reszketve vivő buzgó fizetéses, A kérdéses hely közelébe érve megállapodnak s hallgatóznak: a szuszogás és sajátságos dobogás csakugyan hallható, a tömeg nagyjából kivehető. Hadi tanácsot tartván, egysorjába állanak. Tamás bácsi előre tartja lámpával ellátott dárdáját, Mi-, hasznáák szuronyt szegeznek, a tűzör tárna-, dásra készen tartja dorongját s megkezdik a kerito támadást. Lassan haladnak előre ; — egy nyomba kettőt is lépnek. A jelenés ugy tett velők is, mint Tamás bácsival. Ha mentek, az is haladt do-. bogva odább ; ha megálltak, ez is megállt. Az egyik darabant neki bátorodva rákiált : — Halt, mert lövök ! Egy kis ideig néma csend, egyszerre •> — Pfrrrrr! — egy hatalmas s a puszta falak által is visszhangoztatott óriási prüszr szenes volt rá a sötét és halálcsend éjben a felelet, a mit a remegő támadók hasravágódása, lámpa összetörése, puska elsülése és segítség utáni kiabálás, ordítás követett, a mit még fokozott a jelenés megvadult ugrálása . , , Rohan ki a cselédség a há-zakból, meg-