Esztergom és Vidéke, 1888

1888-07-29 / 61.szám

de ekkor még veszprém-egyházmegyei áldozár: Szabó Imre által (megindított, de csak egy évig vezetett «Orangyal» cz. vallási almanachot, a magyar kath. hölgyvilágnak szentelve. A jeles vállalat czélja volt hölgyeink kezébe oly könyveket adni, melyeket élvezettel olvasva, azokból csak a vallástisztelotnok, erénynek a haza iránti szeretetnek elveit tanul hassák, — se czélját nem kis mértékben el is érte. — Harmadik nagyobb vállalata volt az, melyet «Fényrajzok Jézus és az apostolok életéből» cz. alatt adott ki 1846—47-ben 12 füzetben 24 aczólmetszettel. Föladata volt saját szavai szerint: Üdvözítőnk és az apostolok életének főpontjait, egyes fény rajzokban feltüntetni s a tárgy szentségéhez mért olyan költeményekbe foglalni, melyek az istenit rajtuk azon egyszerűség-, igénytelenség- és magasztosságban lebegtessék szemeink előtt, a minőben egykor Jézus és az apos oiok szent életén ragyogtak.» — Végre negyedik vállalata volt Schmidt Kristóf jeles ifjuságij iratainak magyar kiadása. Tiz, ugyanannyi aczélmetszet'el díszített kötetet bocsátott ki 1846—52-ig. • A negyvenes évek s az ötvenes évek eleje képezték irodalmi működésének fénykorát. 1854-ben a pest-józsefvárosi plébániára választatott meg plébánossá, ez időtől kezdve a hivatalával járó teendők halmaza miatt irodalmi mííkfdése évről-évre csökkent. Azonban mit t plébános szerkesztette még a «Katholikus Néplnp»-ot 1855- 56 bau. E lapban jelent meg fentebb említett köteten kívül költeményeinek uagyrésze. De irt még ezenkívül igen sok folyóirat-, illetve almauachba egész a jelen évtizedig részint czikkekot, részint költeményeket. Igy: az Anastasia, Athenaeum, Arad, Vészlapok,Családi Lapok, Csarnok, Divatlap, Életképek, Emlény, Hajnal, Honi derű, Jézus sz. Szive Hírnöke, Kath. Néplap, Nemzeti Almanach, ŐrangyalPesti növ. papság Munkálatai, Pesti Jlirnök, Rajzolatok, Regélő, Religio, Szivárvány, Társalgó, Uj. M. Siou cz. folyóiratok, — illetve almanachokba, felemlítvén azokat is, melyekben már előbb is jelentek meg költeményei közül. Legújabb munkája: Simor János herczegprimás könyvtárának katalógusa, 1887- 4-rét. 1590. lap. 0 Felsége érdemei jutalmául 1863bau szt. Brigitta szigetéről nevezett préposttá s 1869-ben az esztergomi főkáptalan tagjává nevezte ki. 1873-ban Bécsbe küldetett a Pazmaneum igazgatására s ily minőségben volt ott 1881-ig, időközben megnyervén előbb a sasvári, utóbb a nógrádi főesperességet, a melyről csak a minap mozditlatott elő a székesegyházi főesperesség diszes állására, - 0 Szentsége pedig 1886-ban házi főpapjává nevező ki. 1881 óta teljesen a mienk, itt tartózkodása városunknak dicsősége szegényeinknek pedig áldása. A 73 éves főpapon az évek hosszú sora nyomot alig hagyott, ismerősei most is oly élénk szelleműnek s testi erejűnek ismerik, mint a milyennek évtizedekkel ^ezelőtt ismerték. Esztergomnak minden társadalmi osztálya tisztelettel adózik Sujánszky Antalnak ötven éves irói jubileuma alkalmával, mert a kik nem ismerik őt költeményei és irodalmi művei után, ismerik mint kitűnő s kedves egyházi szónokot és társadalmunk egyik köztiszteletben álló, kimagasló alakját, vagy ismerik, mint a szegények egyik gyámolitóját. — Adja Jsten, hogy még sok éven át ismerhessük s tisztelhessük őt közöttünk! Állam és város. Budapest, jul. 27. Ha országnak volt valaha érzéke a főváros fénye, méltósága, politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi sulva iránt és ezen érzéket gyakorlatilag is hatékonyan bebizonyította, ugy ez ország Magyarország volt. És ha nemzet érezie valaha a sürgetőséget, anyagi és erkölcsi erőit koncentrálni, minden intelligencia, tudomány-, tehetség-, képesség- s vagyonbeli gazdaság számára gyűjtőpontot ter remteni, ugy a magyar nemzet volt e nemzet. Ez országnak minden nagy fia népünk minden korifeusa, államférfiúi, költői művészei, tudósai, irói, mind, mind, kivétel nélkül, egy félszázad óta lelkesítő szóval és drága áldozatokkal küzdöttek Budapest főváros szépségének s pompájának, fényének s jólétének emeléséért és szaporításáért. Alig lesz helyreállítva az alkotmány, Magyarország alig nyerte vissza önrendelkezési jogát, kormány s törvényhozás vetekedtek egymással a fővárost a kezdeményezések, támogatások, institúciók, alkotások és ajándékozások majdnem kimeríthetetlen bőségével elárasztani. A mit a szabad fellendülés, a buja virágzás első évei fényben s gazdagságban az országba hoztak, fárad hat (an gyöngédséggel legnagyobb részben a fővárosra fordíttatott, és mikor megváltozott az idő s nehéz gazdasági csapások érkeztek az országra, sőt gyakran keserű, szégyenletes pénzügyi nehézségekbe jutott az ország, azt, a fővárossal soha sem éreztették. Az ország legnagyobb pénzügyi szorul tságának napjaiban Budapestnek nem volt szabad megszűnnie palotát palota után építeni, lebontott piszokfészkének zsibvásárán keresztül egyik pompás ntczavonalat a másik után megnyitni, azokat oly diszépületekkel szegélyezni, minőket oly sűrűn egymás mellett s oly nagy számban Paris és Bécs is alig mutatna t, fel. És míg építkezés tekintetében Európa bámulatává fejlődött a város, az ország mindig uj és uj vasutakat vont hozzá mint központhoz, egyre számosabb ereken át a vidék minden életnedvét hozzá vezetve, mely a vidék az ország szivének a város határában folyton uj forgalmi fonalakat húzott a közúti vaspálya s mikor a jól font háló már az egész perifériát körülfogta s Budapesten át a szélrózsa minden irányában ki volt feszítve, a közúti vaspálya-társaság s el határoz: a, hogy, ha közúti hálózatának dus és biztos jövedelmét egy időre bár megrövidíti is, helyi érdekű vasutak által a főváros egész környékét összeköti Budapest határával, hogy ez által először a minden nagyobb város első életfellételét, a rendszeres, kielégiiő s olcsó lálkozást biztosítsa, aztán pedig az általános forgalmat is élénkitse s nagyobbi sa és végül niegkonnyi.se a fővárosnak a kiterjedést s fejlődést azon helyek felé, melyeket természet s földrajzi fekvés ellenmondás nélkül erre utalnak. Igy építette a közúti vaspályatársaság a B uda pes t- E rzsé bet fa 1 v a-So ro k sá r-Haraszti-i, igy a Budapest-Rákosfalva-Cziukotai helyi érdekű vasutat, s adta át a nyilvános forgalomnak. És a merre a vasút halad, nyomában villák s házak keltek és a szép mezei lakók s kertek egész koszorúja fűződik lassanként Budapest körül, az egykori homoksivatagot kedves, lombos és virágos völgygyé varázsolva. A harmadik a legerősebb részt a Budapest körüli vicinális vasúti lánczban az Obuda-Szt.-Endrei vasút képezi, mely a környék (>pp oly szép, mint termékeny vidékeit vezeti a főváros körébe s különösen Budapest táplálkozására vonatkozólag megbecsülhetlen előny nyel bír. Mikor a szóban levő vasutengedélyezési tárgyalása volt, a főváros ahhoz ragaszkodott, hogy az Ó-budán átvivő rész közúti vasútnak jelöltessék, melynek engedélyezési joga őt illeti. Baross miniszter, hogy az építés fenn ne akadjon, engedményt ! lett a városnak, de saját hatáskörében | néhány szükséges módosítást rendelt a I város és a társulat közt kötött engedélyezési szerződésen. A város padig máig sem tett eleget a miniszteri rendeletnek s ezzel feltartóztatja a teljesen kész vasút megnyitását. De szerencsére Baross nem hagy magával tréfálni, hanem kategorico utasította a fővárost, hogy a leggyorsabban tegye kötelességót, inert különben vicinális vasútnak deklarálja a vitás vonalat, s azt saját hatáskörébe vonja. Igy tehát Baross miniszter auspiciuma alatt aug. elején nyilvánosan és ünnepélyesen be lesz illesztve a Jelinek-féle hálózati műbo a diszes záró rész: Budapest-Szt.-Endre. Mariska már most megnyugtatva hallgatta tovább a halál torkából visszatért embert. — És most idehaza vagyok. Nem foglak többet elhagyni soha! Lemondtam a nagyravágyás lázas álmáról, mert azok nem nyújtottak gyönyört, csak izgalmat. Ott hagyom a nyilvános élet zűrzavarát s visszatérek ide a mi boldogságunk fészkébe, a hol óráim üdvözítőbbek lesznek, mint azünnepeltetés napjai összesen. Es most felelj nekem egyetlen Mariskám a szived szerint. Méltónak találsz-e te megint arra. hogy szeress és megbocsáss ? — A ki nem szeret, az nem tud megbocsátani . . . Í — És aki nem szeret, az nem is tud bocsánatot kérni. Felejtsük el azokat a napokat, melyek elszakítottak egymástól .. Megbűnhődtem én azokat úgyis keservesen. Mariska szomorúan nézett maga elé. — Nem akarlak többet igy látni. Még a fájdalom emléke is múljon el tőlünk. Az borítja felhőkbe homlokodat. Hanem a te bánatodnak valami nagy oka is vau. Légy őszinte ez édes órában. A boldog asszony szemeiben a fájdalom könnyei tündököltek. — Majd megtudod az ispántól, a ki odahaza járt. — Édesanyánknál ? — Utolsó menedéket keresni ... — Szegény Mariska ! — És az utolsó menedéket is el kellett vesztenem. — Csak ez bántja a szivedet? — Nem. — Mondd meg édesem, őszintén. — Temetés volt odahaza . . . Kovács László eleresztette Mariska kezeit és elfödte az arczát. Halkan és remegő hangon mondta: — Ennek is én voltam az oka ... A szent fájdalom elnémította mindnyájukat. — Nagyon beteg volt már régóta — kezdte Mariska a vigasztalást. — Miattam . . . — Nem panaszszal, hanem áldással halt meg . ... — Édes anyám maradt még legutolsó pillanatában is . . . Ez volt a félrevert harangok utolsó kondulása. * * * A következő órában halomszámra érkeztek a sürgönyök. Sorra gratuláltak mindazok, a kik az utolsó napokban követ dobtak a képviselő becsületére. Vizkelety sürgönye is megérkezett. A hatalmas prókátor legokosabbnak találta, ha maga is csatlakozik a gratulánsokhoz. Biztosította a képviselőt, hogy az Ő részén van, mert a párbaj sajátszerű okai mar ismeretesekké váltak. Biztosította arról is, hogy kegyelmet fog kapni legfelső helyről, a honnan a rendkívüli párbaj vívásért rendesen kegyelem és helybenhagyás szokott érkezni. De sokkal nagyobb hatást gyakorolt a sürgöny az a része, mely Eszterről szólott. A démon megbízta ugyanis az ügyvédet, hogy nevében koszorút tegyen Nemesváry ravatalára és sírja fölé diszes emléket emeltessen. Sziv vagy hiúság volt-e ez a cselekedet ? . . . Első tekintetre szívnek látszott; a démon pedig mindössze is márványba akarta vésetni, hogy akadt egy férfiú, aki elég őrült volt érette meghalni. A regényes hajlamú asszonyt ez a hiúság minden vigasztalás helyett édesebben érintette. Ez volt az utolsó hír róla. A mi pedig Baranyán ezután következett, az nem volt egyéb, mint folytatása annak az édes és hosszú fejezetnek, a melyet az élet könyvében igazi boldogságnak neveznek s a mely éppen ott kezdődött újra, a hol nem régiben félbeszakadt. A nyilvános élet csakugyan Kovács Lászlónak adott igazat. Pedig a halottnak inkább szokott igaza lenni. De Nemesváryt még a ravatalon is elitélték, hogy olyan meggondolatlanul vetette magát oda egy boszuálló asszony eszközének, a ki nem válogatta meg végzetes fegyvereit. Eszter elbukott és sorsa nem keltett szánalmat. Nemesváry elpusztult és senkise siratta meg. Kovács László visszatért az elhagyott paradicsomba s mindenki megbocsátott neki. És Mariska megint boldog lett, boldogabb mint azelőtt. Boldogságának most már története, szerelmének pedig válságos próbája volt. De ő megmaradt a réginek. Szeretett és boldogított még forróbb odaadással, mert tudta már, hogy mik azok a szerelem örvényei, a melyekből olyan diadalmasan megmenekült. (Vége.) Színházi szemle. (1. Uff király ) Csóka Sándor szintársulata szerelán mutatkozott, be városunkban Bátor és Hegyi eredeti operett éjében. Mindenekelőtt is konstatálnunk kell, hogy a közönség pompásan j.itszta a közönyt. Mintha fölül akarta volna, múlni a komáromiakat. Pedig az előadás sikere nem állott arányban a közönség tartózkodásával. Rácz Gyula, (Lazuíi) a vidék legérdekesebb tenoristai közé tartozik. Erős és iskolázott hanggal rendetkezik, játéka is teljesen kielégítő. Szőllősy Ilon (Laula) a társulat másodé ne kesnője ugyan, de olyan csinos megjelenésű, üde hangú és eleven játéku, hogy akárhány társulatunk volt már, a hol nem üdvözöI hettünk különb prímádonnát. Foriss Pista a bolonelos czimszerepbeu nem mindennapi tehetséget mutatott be. Breznai Béla a csillagvizsgálóban jőizü humorával hódított. Juhász Sándor a nagykövetben erőteljes énekhangjával tűnt föl. Kantay Teréz Aloéban ugyan nem a hervadt bájak komikumát mutatta be, de felfogása daczára is sikert aratott. A karok és rendek tisztességesek. A zenekar teljes s a színpad kiállítása, valamint a rendezés meg a ruhatár is azt bizonyítják, hogy Csóka Sándor az első rangú vidéki szintársalatok közé tartozik. (2. Kókaí ház.) Csütörtökön megint újdonság — közönség híján. Gabányi Árpád vígjátéka, mely Deréki ügyes rendezésében oly ügyesen perdült le, mindenesetre megérdemelte volna, ha azok is élvezik, a kik a katonai zenekar potpourrijainak s az átutazó «büvész-taiiárokiiak>> annyi hazafias lelkesedéssel szoktak tapsolni. H. Szabó Ilkával kezdjük az elismerást, a ki Kokainéban intelligens megjelenésével s előkelő játékávaTtüut ki. Szőllősy Ilona Piroskában, mint a társulat naivája mutatkozott be. Örsy Aranka a másik Kókai leányban nemcsak szép színpadi alakjával, de vonzó játékával is hódított. Legkitűnőbben mutatkozott be azonban Foriss P. a svillák aszfalthősbon. Foriss Pista a társulat legszebb tehetségű tagja. A ki Kenderessy Adorjánját látta, az a legszebb jövőt jósolja számára. Vau benne önállóság, hév és olyan jellemzőtehetség, a milyet ritkán üelvözölhetünk hasonló korú fiatal vidéki színésznél. Breznay Béla Kókai Tamás együgyüségeit mindvégig jellemzetesen, tulzástalanul mutatta be. Gyarmathy a festőben, mint a társulat szerelmese szép alakjával s vonzó orgánumával az első alkalomadtán megnyerte a közönség rokonszenvét. Deréki a derék nyugalmazott tisztben, a ki már huszonöt év óta van átutazóban a jeles Kókai famíliánál, nagy derültséget szerzett. Meg kell még emliteuünk a, társulat kitűnő komikanőjét Szirmayué asszonyt, s két jóizü