Esztergom és Vidéke, 1888

1888-07-08 / 55.szám

Emlékül . .. PERÉNYI IRMÁNAK. Emlékül, a mit annyi sziv adott, Csak halvány betűk, sárguló lapok, Melyek fölött, előbb, mint gondolod, A feledésnek tüze fellobog . * . Mit adjak hát én, én, kinek nevét Legjobb barátim is rég feledék?... Fogadd, mit adtál, nézdd, e kis virág Emléke fogja sziveinket át. S a mig belőle lesz egy kis levél, E kis levélről rám emlékezel. És ha utamban rózsát lát szemem: E kis virágról rád emlékezem. LÉVÁT SÁNDOR. Egy uj költőre. Senkise gondolná, hogy e szép verset Pali irta. Már pedig ö irta: Berzsenyi verseiből. EXOELSIOR. Falusi kánikula. (Júliusi kép.) — Borzasztó, milyen meleg van! Ne hozzon szakácsné már semmit, — szól a plébános ur a gazdasszonyának és csak sebtiben rágyújtva a csibukjára végig nyújtózkodik a divánou. A csibuk elalszik, a plébános is olalszik, és azon az újságon, a mit a kezébe vett, hogy elaludjék sorain; egy kiállhatatlan légy promeniroz, mintha ő még valamit ki­betűzni akarna. Nem tudom, hogy Légy ur ő nagysága milyen párti, hanem annyit mondhatok: ha jobb, ha bal, nem talál most benne semmit. A jó német császár meghalt, Mackonzio haza ment, Bismarck él és uralkodik, a muszka pihen, mert meleg van, a delcgatiók is megszavazták a milliókat, afelől is nyugodtan alhatunk. A képviselőház ajtaját is betette a portás s azzal ő is elfeküdt a hűsre. Szóval mindenfelé csend és békesség uralkodik. A véresszájú agitátorok is hallgatnak a^ hüsön s nagyokat alszanak, hogy minél hamarább elérkezzék az az idő, amikor ők megint telepolitizálhatják az emberek fejét háborúról, németszö­vetségről, hadügy mi niszt erről, antiosz­tracismusról, adónemfizetésről, népbol­dogitásról, vagy helyesen mondva nép­bolonditásról. Oh, mi'yen jó is, ha ezek a véres­szájúak elhallgatnak, már csak ezért is jó ez a nagy meleg! Ez volt a plébános ur utolsó gon­dolata, azért aludt el oly gyorsan és nyugodtan. A tanító ur is befeküdt a méhesbe, mert mig télen a nebulókat őrzé, most a méhrajokra vigyáz. Hanem elmehet ám miatta az egész raj; alszik, nagyo­kat hortyogván, mintha az álomról tar­tana előadást és azt mondaná : milyen jó nekem ebben a nagy melogben, mert van békesség. A jegyző ur végig feküdt a községi tanácsterem hosszú asztalán; ott jó hűs van, mert télen se fűtik. Az adókönyve­ket ván kosul a feje alá vette. — Szegény jegyző, rossz álmaid lehetnek ! A czigány is elterült a faluvégén egy vén terebélyes fűzfa árnyába hosszan kinyújtva fekete lábait, mig arczát el­takarva kalapjával, hogy ne bántsák a legyek. Mellété ül barna oldalbordája egy félrőfös tűvel nagyokat öltögetve a piros kendőn, melyet épen beszegélyez. Milyen idylli kép! A fűzfától két lé­pésnyire folyik a patak és abban egy olajszínű purdé vígan lubiczkol. (Tessék poéta urak, ez jó losz önöknek ebben a nagy melegben). Most a czigányasszony felhagy a var­rással, elkezd az ujjain számolgatni. Végre megcsóválja a fejét s azt mondja magában: hej de soká lesz az az idő, a mikor az urak kissé bolodulnak a képviselőválasztástól. Bizony még raj­tunk is megesik, hogy el kell mennünk kaszálni, kapálni. «ebben a nagy me­legben !» De milyen változás a kánikulai né­maságban ! Tülökhang reposzti meg a léget. — Szakácsné, — pattan fel diván­járól a plébános, — kergesse el innen ezt a kanászt, mert jaj neki ha én ki­megyek. — Nem a kanász az főtisztelendő ur. — Hanem? — A mérnöknek az embere. Éppen a falut mérik. — Jaj, de ambiciózus emberei vannak ennek a kormánynak, — panaszkodik a plébános ur, mert fölzavarták. -— Hát nem tudna az is egy kissé pihenni «ebben a nagy melegben!» ÁSPIS. HÍREK. — Legfelsőbb kitüntetés. Brühl Antal jelenleg udvardi plébános azelőtt a mária-nosztrai állami fogház plébánosa volttizesz'endeig s e minőségében olyan kiváló érdemeket szerzett, hogy azokat ő Felsége a király a koronás arany Minden órában indulhat. Vizkeletyt sürgönye után rögtön megbizta, hogy azonnal tudósítsa, ha férje vonatra ül. Nem akart találkozni többet azzal a meg­tántorodott emberrel, a ki összezúzta a szivét. Megenyhült. Van a meghasonlásban is gyönyör, a minthogy sok méreg is kéjt nyújt, mikor vérünkbe keveredik. Van a meghasonlásban is enyhülés, a mint hogy van a temetőben is vigasz. Es van a meghasonlásban is valami em­lék abból a régi érzésből, melyet a szivböl kiszorított. Édesen fájó gyönyört nyújt ez a feltámadó emlék ; a sziv sebe kéj s a legmélyebb fájdalom" megenyhül tőle. ' A meghasonlott asszony is megenyhült, midőn minden dolgát elintézte. Még csak egy kötelesség várta. Tartózkodott tőle, de el nem kerülhette. Érezte, hogy nem szakadhat el tőle mégsem minden búcsúzó nélkül. Hiszen olyan forróan, olyan igazán szerette s olyan kimondhatatlanul boldog volt vele. Ezt meg kell hálálnia néhány utolsó szóval. Nehéz szívvel irta ezt a másik levelet is ahoz az egyszerű parasztasszonyhoz, a ki­től menedéket kért. De akkor még nem tudott sirni. Most azonban ugy érezte, mintha a bú­csúzás utolsó szavaival könnyek gyűlnének a szemébe. Könnyek . . . Ezek a szenvedés drága gyöngyei, ezek a fájdalom balzsamosöppjei. Csak most érezt« a fzerencsétlen fiatal asszony, hogy milyen édes enyhülés van a könnyben s milyen szüksége van rá a boldogtalanságnak. A mint az első szót leírta, végig pergett bánatos arczán a gyötrelmek legenyhitőbb balzsama. És a szegény asszony addig irt, a meddig a könnyei tartottak . . . Nagyon sokat irt, mert nagyon nehéz volt az elválás örökre . . . (Folyt, köv.) — Katonazene fog játszani csütör­tökön este a Három Szerecsen csinosan helyreállított nyári kortjében. -- Gazdasági szeszgyáraknak az uj szeszadó törvény követelményeinek megfelelő átalakítása, úgyszintén az uj gyárak építésére való engedély megszer­zése sok gondot adhat a gazdának, és bizonyosau nagy örömmel fogják gazda­társaink fogadni azon hirt, hogy oly ki­tűnő szakférfiú, mint Lázár L. Pál ur (gépész-mérnök és kir. műegyetemi m. ta­nai*) a Köztelken Gazdasági Műszaki irodát nyitott, és a szeszgyártásra vonat­kozó mindennemű szakkérdésekre kész­séggel ád díjmentesen felvilágosításokat, és a lehető logjutányosabban vállalja el a régi szeszgyárak rekonstruktióját és uj gazdasági szeszgyárak építését és berendezését. Részünkről szerencsét kívánunk Lázár urnák e közérdekű vál­lalathoz és a legmelegebben ajánljuk a Gazdasági Műszaki irodát az esztergomi s a vidéki gazdák bizalmába. ' érdemk ereszttel jutalmazta, melyet a ki-Hon (megyében született v<igy élt író* tüntetett egyházi férfin tegnap vett át a herezegprimás kezéből. — Tömeges papszentelés. A sze­minárium kápolnájában ő Eminencziája segédpüspöke, Palásthy Pál, közel hu­szonnégy végzett theolo gustszontel ma presbytterré. — Ritka vendég. A mossuli érsek Syriából könvöradományok gyűjtése vé­gett a herczegprimási palotában is meg­fordult. . — Az egyetem uj rektora Dr. KI inger István tegnap tisztelgett ő Eminencziája előtt. — Növendékpapok felvétele. Ö Eminencziája, a herczegprimás elnöklete alatt lefolyt felvételi vizsgálatokra tö­megesen jelentkeztek a magyar szélrózsa minden irányából. Nyolczvankét hivatott közül csak harminezogy lett a választott. — Dr. Romanus álnév alatt nem régiben egy nagy feltűnést keltő röp­irat jelent meg, melynek czime: A mi dekatholizált egyetemünk. A röpirat az egyetem összes fakultásain uralkodó ka­tholikusellenes szellemet támadja meg. Maga az író esztergomi születésű. Neve Dr. Winckler József, a ki tiz év előtt római klerikus volt s az egyházi pálya elhagyása után most a Magyar Állam szerkesztőségi titkára. A katholikus pub­liczistika egyik valóban legszebb jövőjű képviselője, a ki már most is nevezetes álláspontot foglal el. A röpirat ára egy frt s megrendelhető a Magyar Állam szerkesztőségeben. — A magyar kereskedöifjak tudva­levőleg Kassán most tartanak kon­gresszust, melyre Esztergomból is töb­ben elutaztak. A nagygyűlés alkalmá­val a budapesti kereskedöifjak igen változatos programmal biró kirándulást rendeznek, melyhez vidékiek is csatla­kozhatnak, a csorbái tóhoz, Tátra-Fü­redre ós Poprádra. — Gebrüder Szabó. Ilyen ominózus firmával lépett az esztergomi közönség elé két vándoreziterás fiatal magyar ember Csongorád vármegyei illetőséggel, Az érczhúrral fölszerelt Arion-hegedün Szabó Béla játszott, az úgynevezett Arion-cziterán öcscse kisérte. Voltak egyes tételek Viouxtempstól, Paganini­től és Wieniawskitól, több átirat pedig Szabó Bélától. A fiatal magyar con­eertezők még a hét elején is föl akar­nak lépni közönségünk előtt, mely őket meglehetős elismeréssel fogadta. — Kolera úrhölgy ő uagysága, ki­nek egyik nővére (uostras) magyar honos, ugy látszik igen szereti az olaszokat, mert utóbbi időben ázsiai birtokairól minden évben ellátogat hoz­zájuk nyaralni s hódítani. Az idén Itália nagyrészét iukognitó beutazván, egyszerre Nápolyban jelent meg, hol leplezetlenül grasszálva, rövid pár nap alatt, állítólag, 28 egyént kerített vész­teljes hálójába. — Nyári szórakozás. A Szabó­testvérek a Fürdő-vendéglő nyári kort­jében Árion-hegedü-hangversenyt ren­deznek kedden este. — Hontvármegye irói. Dr. Gyürky Ödön a Hontmegyében született vagy élt irók életét és működését irta meg s könyvét a következő felhívással hir­deti : Irodalomtörténetünk adatainak lehető teljes összegyűjtése; az egyes vármegyéknek a nemzet szellemi moz­galmaiban, irodalmi törekvéseiben való részvétének kimutatása; a jövő nem­zedéknek a mult nemes alakjai által való lelkesitése: e hármas czél hozta már létre több vármegyében az ott született irók élete és működéséről szóló inonographiákat. Ily czélból fog­lalkoztam én is hosszabb idő óta a hontmegyei írókra vonatkozó adatok fel­kutatásával, s bocsátom most kutatá­saim eredményét sajtó alá. Mintegy 200 életét és irodalmi működését fogom itt ismertetni, köztük több oly fényes nevet, kiknek dicsősége, szülő megyéjük dicső­ségét is képezi. Bízom, úgy az iroda­lomtörténet barátaiban, mint különö­sen Hont vármegye mivelt és hazafias közönségébon, hogy megrendeléseik által munkám megjelenését lehetővé fogják tenni. Az előfizetési árt 1 frtra szab­tam, mit nevemre czimezve Budapestre (Lipót-utcza 50. sz. II. em.) kérek küldeni. — Halálozás. Pritz Péter nyűg. kir. járásbirósági írnok élete ötven­hetedik évében elhunyt. — A gazdátlan ebek ismét meg­lehetősen elszaporodtak; de nagy a száma azoknak is, melyek szájkosár nélkül barangolnak s évi kutyaadójuk pontos fizetése mellett pontosan harap­nak. Kívánatos lenne a szájkosár átalá­nos behozatala. — Holnapra, valamint f. hó 23-ára a viharpróféta: Falb Rudolf nagy zi­vatart jövendölt. Nézünk elébe! — Ezredünk a jul. 17-én Komá­romból megérkező negyedik zászlóaljjal kiegészülve, jul. 18-án a brucki táborba indul a nagy nyári gyakorlatokra, me­lyek július 20-tól 30-ig fognak tartani. — Csóka Sándor színigazgató, a ki az idei saisonban Blaháné föl léptetője a nagyobb IntelIigentiával rendelkező vidéki városokban, Pénteken városunkba érkezett s személyosen nyújtotta be a városi tanácshoz kérvényét színi engedély­adás ügyében. A társulat ötven tagból áll, külön zenekarral. Csókáék Komá­romból jul. 16-án fognak városunkba érkezni. Műsoruk egészen uj darabokból áll. Játszani az arénában fognak, melyet az izr. hitközség már nem használ ideiglenes imaháznak, mert a szép uj imaház fölavatása a jövő hó elején meg­történik. Csóka Sándorral majdnem egyidejűleg jelentkezett Völgyi György is, kinek emlékezete az Ubrik Borbálák színrehozatala óta még mindig elég szomorú. A városi tanács aligha fogja összemérni a két színtársulat kérelmét. — Cztgányság. Alig néhány hét előtt közöltünk egy párkányi levelet, melyben részletesen meg voltak írva egy czigányasszony furfangos csalásai. Szerelmes leányokat kúrált bele a csalfa asszony a bajba, azután eloszlott, mint a köd nyomtalanul. Do vele tünt el mindenféle ruhanemű satöbbi, a mit bűvölő mesterségéhez a szegény szerel­mes leányoktól kicsalogatott. Most mál­háson ló esztergomi esetüuk is van. Egy takaros cselédlány sirva panaszolta el a rendőrkapitányság előtt, hogy valami Néma Fáni férjezett Lakatod* Vinczéné nevű czigányasszony elcsavarta a fejét és rútul megkárosította. A vén szipirtyó azzal áltatta a takaros Marit, hogy megszerzi neki férjül azt az urat, a kit .magának kiválaszt, ha ád neki né­hány hajszálat, a mit majd eléget a bűvös ital számára s néhány nagy ken­dőt, a mit majd belecsenipész a leendő vőlegény ágyába s néhány szoknyát, a mitől majd elbolonditja azt, a kit akar. Persze pénzt is kért, hogy kifizethesse azokat, a kik hozzásegítenek. Igy úszott el a szegény Mari tizenkilencz forintja, három nagy kendője, két szoknyája, egy kabátja, több ruhaneműje sőt né­hány váukusa is. A vén szapirtyó eltűnt, de a rendőrség már körözteti. —Szaktanfolyam. A magyar szesz­termelők egyesülete a következő fel­hívást küldte be hozzánk szeszgyártu­lajdonosok és gyárvezetők részéré. A magyar szesztermelők országos egyesü­lete az uj szeszadótörvény következté­ben a hazai Összes gazdasági szeszgyárak­ban s kisebb ipari szeszgyárakban tel­jesen megváltoztatandó gyártási eljárásra való "átmenetet megkönnyítendő, jul. CSARNOK.

Next

/
Thumbnails
Contents