Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-19 / 6.szám

KSZTlíRGOM, X. KVFOLYAM. 6. SZAM CSÜTÖRTÖK, 1888. JANUÁR 19. MRfi.IRLENtR 11ETEMK I NT KF.TSZRn VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. fél évre . n^ííyedévre ICI.OHZKTKSI A ÍJ Egy szám ára 7 kr. (5 fit - kr. 8 frt - kr. 1 fit nO kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: RZF:i IT-AMNA-UTCZA 317. SZÁM, IIOVM :i K/,M|I»MIIÍ részét illwtít kö/,lomények kiilduiidnk. KIADÓHÍVATAL: SZÉCMUNYI-TÉR 331- SZÁM, IIOVÍV ;t \»[> liivatalos s a magán hirdetései, a iiyilllórbe szánt közlemények, elölizel.éxi |>énzek és reolamálások iittézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIMMÍTÉSKK :\\\ MAGÁN-IN KIHíTKNKK ! 1 szótól 100 szóig — fit 75 kr. 100-200-ig . 1 frt r

>0 kr. g00 —íiOO-ig . 2 frt 23 kr. Itélyégdíj ;10 kr. megállapodna szerint logju« lányosabban közöltetnek. NYILTTÚIÍ sora 20 kr. Méregcsöppek. Esztergom, jan. 18. (k. 1. dr.) A kisvárosi .társadalom napioseményei olyan szerény kiterjedésű gyűrűket és hullámokat vetnek ; a világ s a nagyvárosok irányadó esem'nyei olyan Jávol vannak tőlünk s azokra olyan csekély befolyást gyakorolunk, hogy múlhatatlanul anyagot kell keresnünk a. mindennapi fogyasztásra s théniát vennünk a magunk éleiéből, a mugunk köréből, a magunk embereiből. Igy kerül azután napirendre az esemény helyett a személy, az eszme helyett* a pletyka, s a társalgás magasabb tarlalma helyeit az üres órák kitöltése bármi áron, bármilyen áldozatokkal. Mert a társaságok emberszólása mindennap uj áldoza ot kivan, hogy megélhessen. Az áldozat ugyan életbon marad, de csak odakint ; bent a társaságokban az erkölcsi megölés vá'asztékos eszközével végzik ki meghallgatás, védekezés meg kegyelem nélkül. Sók családi boldogságot s érdemes életet tönkretett már egy csöpp is abból a méregből, mely a társadalom laboratóriumába készül. Sokszor egy csöpp, rágalom is elég, hogy a boldogság egy egész tengerét megmérgezze s ez a csöpp méreg rendesen ravasz kigyőfejben képződik éles nyelv s alattomosan maró méregfogak között. Bámulatos, hogy milyen kevés összefüggés van ok és okozat dolgában a mindennapi kivégzéseknél. Az ok maga rendesen alaptalan semmi, a rossz akarat ékesszólása : koholmány ; az irigység nyelve: becsmérlés; harag vagy elfogultság beszéde: igazságtalanság. Es az okozat : föltétlen megvetés; minden becsület és jellembeli erő tagadása; minden képesség ócsártása; szigorú hajlálos ítélet, melynél ugy a vádlott, mint a védő és a tanúság távol van ugyan, hanem azért a kivégzés egész szabályosan végbe megyén. Az emberszólás, a leplező!t rágalmazás, képtelen koholmányok kovácsolása tehát azok a méregcsöppek, melyek a társadalom legvészesebb rétegeiből kerülnek ki. A rágalom megmérgezett nyilai nem vesztik el erejüket s nem pattannak vissza, hanem; egész körutat tesznek a társadalomban. A ki a társadalmi méregcsöppek keletkezését tanulmányozza, az arra a szomorú tapasztalatre fog jutni, hogy a legtöbb becsmérlő pletyka férfi-társaságokból kerül ki. Férfi-társaságokból, de férfiatlanul, mert settenkedve, suttogva, gyáván születik. Az «on dit», az «ugy hallo!tam», a «hanem azért kérem ne lessék rám hivatkozni»-féle villámhárítók még a becsületgázoló koholmányok kimondásai előtt óvatosan elhelyeztetnek saját személybiztosságunk háza! elején. Es a társaság megfeszült érdeklődéssel rögtön hitelt ád a koholmánynak megszületése perezében ; de minthogy nem drága gyöngyről, hanem néhány csöpp méregről van szó, a méregkeverő elég térfiatlanul már előre kibúj a koholmány felelőssége alól, mert «telszik tudni kérem, ón sohase szoktam a más tűzhelyét megrontani». Valóságos összeesküvés keletkezik azután a társaságban a forrás titokban tartására. A mit az első órábén három ember nagy sutíyomban tudomásul vett s a minek rögtön- hiielt is adott, az a következő órákban már társadalmi méreggé válik. Vannak pedig mérgek, melyek «élvezetéhez» hozzá lehet szokni, sőt épen a megszokás következtében el se lehet szokni tőle. A társadalom ezen titokban keletkező, de szörnyű vészes méregcsöppjei ellen csak egy orvosság van: a leleplezés férfias nyíltsága. Gr a va 11érl ársaságokba n, mágiiásk örökben szívesen csinálnak egymásról tréfás, csípős történetieket a sze'lemos emberek. De ezek az apró, olykor malicziózus pletykácskák nem élnek sokáig, mert ártatlan czihelődés szülte mindössze. Hanem ha azután valaki egy másikról becsületbe és jellembe" vágó dolgot mond, annak megmarad az a bátorsága, hogy azt az illetővel szemben is föntartsa s átalában nem mond olyasmit, a mit csak hát mögött tartana. A becsmérelt ember első jelenlevő barátja első kötelességének ismeri, hogy megszólt barátját a szóbeszédről értesítse. Rögtön megindul a vizsgálat, kiderül a forrás s a méregcsöppek elvesztik hatásukat. Tegyünk mi is hasonlóan. Ha jó embereinkről, barátainkról rosszat hallunk, terjeszszük rögtön tovább: neki. Leplezzük le a forrást, a honnan a piszok fakadt, vegyük el a méregcsöppek erejét.s akkor nem sokára meg! szűnik a koholmányok mestersége, vagy inkább művészete, különösen azoknál, a kik a maguk becsületére ép olyau kényesek,' mint a milyen érzéketlenek a mások tisztességével szemben. Közgazdasági zárószámadás. Buditpest, jan. 18: Midőn az 1887. év közgazdasági eredményei felett szemlét tartva'-a részietekbe bocsátkozunk, több örvendetes momentummal találkozunk, mint az általános eredmény első űiegpiHántására hinnők. Igy a magyar bankügy zárómérlegének összeállításánál álig menekülhetünk a mély lehangoltság érzetétől, minthogy azonnal hullával állunk szemben. Az 1887. évvel egy nagy magyar bank is a sirba •szYillt, egy nagv eszközökkel felszerelt, hagy dolgok kivitélére- tervezett pénzintézet, melytől keletkezésénél fogva Magyarország nagyiparának és nagy forgalmának fejlődésére erős ösztönzést vártak az országban, melynek azonban üzletei és üzletvezetői megválasztásában kevés szerencséje volt és csak éppen arra maradt elég ereje, hogy öngyilkos legyen. De szerencsére ez az egyetlen szomorú eset, melyet a magyar bankügy mult évi történelmének feljegyeznie kell; a többi intézetek mind épen kerültek ki a tespedésből, sőt némelyek jelentékenyen megszilárdultak, élénken fellendültek. Igy például bankintézeteink közt mindjárt a legelső és legnagyobb, a magyar "általános hitelbank nevezetesen megizmosodott, a mennyi-, bén leszámítolási forgalma ÍOO millió frtról 120 millióra, pénztári forgatnia Az, .Esztergám ás Vidéke" tárczáj a. - REGÉNY. Az „Eszt. Vid." számára fiancziából fordította : MARISKA. (Nyo)czadik közlés.) VII. A MEGKIS ÉF^T É S. Még Rumbrye marquise bálján vagyunk. Azon pillanatban, midőn az úrnő és Cárral elváltak, Xavér Helénát helyére vezette vissza. Már harmadszor tánczolt vele, do ezúttal utolszor. E pillanattól az ünnepély többi része már nem volt neki olyan érdekes, mert boldogsága részét már megnyerte. A terem legsötétebb részébe vonulva, , hol azelőtt Heléna tartózkodott, megtekinté azt a csillogó pompát, mely előtte ragyogott. Hangulata és szive szomorú volt, mert a mióta nem hangzik előtte az a kedves hang, azóta árva a lelke. összehasonlította magát másokkal és midőn magára tért vissza, szomorú volt és szerencsétlen. Másoknak családja volt, a családban tisztelték az anyát és az atyát. 0 egészen magányosan állott. Egy nő részt vesz fájdalmában. Ezt szerette és tudta, hogy viszont szereti Heléna, de nem volt reménye. Minél tovább gondolkodók, képzelnie csak ebben folyt össze : Helénát talán más fogja birni. Nem lehet az övé._ Heléna elfeledé, hogy Ő árva, nem akarta tudni, hogy ki volt atyja és ki anyja. Heléna ! Heléna ! Nem volt éz a leány egyedüli kincse, egy

r

edüli boldogsága ? Nem pótolta-e szerelme atyját anyját ós családját ? Tekintete folytonosan követte a bájos, tánezoló leányt. Megirigyelte a tánezost és féltékeny volt lelkében arra, ki vele tánczolt. De a kit különösen megirigyelt és a kire különösen féltékeny vaia, az Lefebre des Ballées Alfréd volt, a ki különben azt nem is érdemiette meg. Xavér tapasztalatlansága és a kreolnö gazdag világfia azonban fölkelthették benne az ^alapos gyanút. 0 is fényesen léphetne fel, őt is megirigyelhetnék, de még csak huszonkét éves. MidÖn magában mondotta «vajha gazdag lennék», akkor belátta, milyen nagy távolság van kettőjük között. Ha gazdag lett volna, akkor igy szólna: «bárcsak előkelő volnék.» Ha gazdag és előkelő lenne, ugy nem kívánna többet, mert a teremben ma összegyűlt fiatal emberek közül Rumbrye úr bizonyára öt választotta volna ki vejének. Midőn. igy. gondolkozók, Lefebre des Ballées Alfréd ment el előtte. • Egy fiatal angollal karon fogva sétált, kinek a nyakkendője épen hat hüvelyk bokros volt. — Voll-e szerencséje ma, mydear? — kérdezte az angol uracs. — Higyje el, Sautenac — válaszolá Ballées Alfréd — az utolsó betétel alkalmával csak 500 lúisdort nyertem összesen. Becsületemre mondom. — Tízezer francot! — ismétlé magában egészen elkábulva Xavér. — Csekélység — monda az angol — itis very ... • — Becsületemre, sohasem hallottam ezt a két szavat Angliában! — monda Alfréd. — Meglehet — monda az angol, ki csak ugy véletlenül mondotta ki — ez a két szó irlandi. — Jól van, Sautenac. De hogy a játékra

: térjünk vissza, az a kis púpos Imbert de Presme... Tán csak ismeri Imbert de Presme-t ? Becsületemre, érdekes alak. — Nagyon jól ismerem. Mi baja van vele ? — Gondolja csak Sautenac, ő lord Gidrey-töl tízezer font sterlinget nyert. — Pompás vágás ! Ezzel a két dandy tovább ment. — Tízezer font! — ismételte Xavér. — Kétszázezer frank ! — Azt gondolod barátom, hogy milliomos vagy ? — kérdé rögtön az ott termett Cárral. Xavér elpirult. — Mily ostobaság, —, monda — aztán hozzátéve : Hát a te szerenc séd tegnap este?-Nem tartod érdemesnek, hogy elbeszéld nekem ? Cárral homloka ránezba borult. — Drága barátom, nagy szívességet teszesz nekem, ha soha nem is emlékeztetsz reá. Jer inkább, sétáljunk egy kissé. Xavér fölkelt és a mulatt karját vette. Hallgatagon mentek végig több termeu. Carralriak valami a szivén feküdt, de nem merte kimondani. Végre Xavér akaratlanul kiejté e szavakat : — Kétszázezer frank ! — Mit mondasz ? — kérdé csodálkozva Cárral. — Sohasem játszottam — monda Xavér —• mondd igaz-e az, hogy egy estén enynyit lehet nyerni ? A mulatt arczán az öröm sugara fénylett végig. — Tiz perez alatt, kedves barátom, negyedmillió frankot? Kétszer, háromszor, tízszer és többet! — monda Cárral a fokozatokat hangsúlyozva. Csodálatos, tehát a szegény ember jcsak leül a játékhoz és fölkel mint . . . — Mint milliomos, ha beüt — égésűié ki Cárral. Ilyen példákat naponkint láthatunk. — Csodálatos --'monda Xavér, ki újra ábrándjaiba merült. — Cárral ragadozó madárként tekintett Xavérra. —'• A szegény fiatal embernek baja van — gondolta. — Ép ugy szeretném megbőszülni azt az őrült asszonyt, a mily bizonyosan tudom, hogy megrontom Xavért. Félig utamba is lép. Xavér magával vonszolta Carralt. — Játsszunk ! . — . suttogta gyermekies kíváncsisággal. — Játszani?-- kérdé Cárral,a komoly mentor arczával — hova tetted az eszedet ? — Es miért ? Talán nem áll szabadságomban, hogy játszszam ? — Minden embernek szabad, de . . . — Micsoda de ? — kérdé Xavér türelmetlenül. — A te helyedben sohasem játszanám