Esztergom és Vidéke, 1888
1888-06-28 / 52.szám
IÍSZTERGOM, X. ÉVFOLYAM. 52 SZAM. CSÜTÖRTÖK. 1888. JÜNIÜS 28. Nyelvismereteink. Esztergom, jön. 27. Mindig' időszerű dolog lesz Magyarországon nyelvismereteink kérdésével foglalkozni, mert sajátszerű államképződésünk, különféle nyelvű testvéreink* és politikai viszonyaink ezt a kérdést igenis aktuálissá teszik. Nekünk azonban ugy kell tárgyalnunk a dolgot, hogy abból valami hasznunk is legyen szűkebb értelemben vett hazánkban, szülőföldünkön, az uralkodó nézetek irányítására. Esztergom, szent István városa, az els(í Árpádok székvárosa, Vitéz János városa, mindig kitűnő hazafi szellemű város volt, a mit az is bizonyít, hogy ötven esztendő alatt a sváb bürgereket. teljesen vneg tudta magyarosítani. Magyar szó, magyar szellem uralkodik társaságainkban, a mi lélekemelő és örvendetes. Az idegen elemekből álló tisztikar már nem képez külön társadalmat nálunk, hanem szépen egybeolvadt a polgári osztályokkal, a hóvá különben utalva is van, hogy a szükséges jó viszony polgárság és katonaság között kölcsöuös társadalmi kellemekkel fizessen. Társadalmunk erősen magyarosító szelleme megtanította azokat, a kik nem akarták eleinte a nemzeti nyelv elsőségét, elismerni, hogy magyar rokonszenvvel és magyar szóval még az idegen is idehaza van nálunk s szívesen látott vendég családi köreinkben. Az első és utolsó idegen nyelv nálunk ez idő szerint a német. Ez a hatalmas kullúrnyelv. mely az egész világon elterjedt. Ennek a nyelvnek köszönhetjük azonban magosabb műveltségünk egyoldalúságát is, mert folytonosan belőle táplálkozunk, mikor a világmüveltsóg tan tóté I ei ve l fogla 1 ko/un k. A német nyelvre szükségünk van. Jókai Habsburgi Árpádja idejében, a jövő században, talán ki fognak nevetni « o sz t rák- m agy a r» loy a 1 i t á s n n ké r t, melyet ez idő szerint az okos politika diktál reánk, de már most is szeretjük magunkat lehetőleg- elkülöníteni az «osztrák» atributuinoktól és csakis magyarok akarunk lenni halálig. A német nyelvnek még mindig bizonyospolitikai jelentősége vau nálunk, habár egészen már is, mint Mária Terézia édes, második József erőszakos és első Ferencz tradiczionális germanhálása idejében. A magyar ember mindig több nyelvet beszélt anyai nyelvén kívül. Régente diákul és tótul vagy németül, most nemeiül s valamelyik hazai szláv nyelven. Csak ujabb időben fordítunk több figyelmet arra a nyelvre, melyre oly nagy szükségünk van, hogy merev egyoldalúságunkból kizökkenjünk. Ez pedig a franczia, mely szellem, felfogás és természet dolgában sokkal közelebb áll a magyar természethez; mint a német. Bámulatos irodalmi és művészeti kincseket kínál nekünk a franczia szellem nyelve révén. Erre a szellemre nagy szükségünk van, hogy elczopfosodott tudományunk, a német szellem hatása alatt rideggé váló költészetünk, sőt ellaposodó Journal istikánk is ujabb irányt, ujabb vért kapjon. A magyar intelligenczia európai nyelve most a német; de közoktatásunk s a társadalmi buzgóság munkája után néhány évtized múlva bizonyára az a nyelv lesz, mely a világ legszellemesebb nemzeteit érzésben és szóban egyesíti és ez a gyönyörű szép franczia nyelv. A pénzvilágból. Bujapest, jim. 27. Ha még mindig a boldogító békének örvendünk, határaink ellenséget, rónáink pusztulást nem láttak, hadköteles fiaink csak edző gyakorlatokban verejtéket ontanak s nem vérüket gyilkos háborúban : ugy ezt lankadatlan figyelmünknek s az általunk kifejteit impozáns hatalomnak köszönjük. Nem lepnek meg bennünket, mert figyelmesek, nem támadnak meg, mert erősek vagyunk. Egyetlen stratégiai, egyetlen taktikai mozzanat sem lett figyelmen kívül hagyva, mely positiónk erősítésére, védképességünk s harczkészségünk tökéletesítésére szolgál: mig gróf Káluoky a külpolitikát egész Európa által bámulva olismert ügyességgel vezeti, barátságunkat emeli és szaporítja, az ellenségeket megfélemlíti s megbénítja, a hadügyi kormányzat sem mulaszt el semmit, hogy a hadsereg a modern tettképesség magaslatán álljon, tökéletes fölszerelés, exakt kiszámított elhelyezés által minden pillanatban képes legyen, a kellő ponton hatásba léptetni hatalmas tehetségének egész súlyát. Az állami kormány pedig, a magyar minisztérium a közös kormány okos és erélyes törekvésének nem kicsinylendő értékű segítséget ad, mi mellett viszont a kormány részesül a magyar országgyűlés hazafias előzékenységében. A 4y 2 %-kal aranyban kamatozó magyar beruházási kölcsön parlamenti tárgyalásai, mely kölcsönnek aláírási prospektusát most teszi közzé az Unioitbauk csoportja, Magyarország kortörténetének annál isaiben fényes lapokat töltenek meg. A kormány nem csinált titkot belőle, hogy a kölcsön által beszerzendő összegek első sorban stratégiai, honvédelmi czélokuak fognak szolgálni és csak másodsorban a békés közgazdasági czélok emelésére. A törvényhozás ennek daczára nem alkudozott, a kívánt összegek miatt, hanem inkább emelkedett hazafias hangulatban az utolsó fillérig megszavazva a pénzt s a beruházási kölcsönnek minden kigondolható securitást, garantiát s kedvezményt megadott az útra, melyek részére a legszívesebb fogadtatást biztosítják az európai pénzpiaezon. Az 18.88. évi 47 2 %-° s magyar beruházási arany kölcsön - főleg a német piaezra számítva, — 30.620,000 német birod. értékű márka névértékben bocsáttatik ki és 1.483,669-32 német bir. ért. márkát tevő annuitások által törlesztetik. A magyar állam ezen, a Kassa-oderbergi, a magyar északkeleti és magyargácsországi vasutaknak ado;t beruházási kölcsönért a részes vasutaknak együttesen, külön biztosítást engedélyezett s ezen felül a kamatok s a törlesztési részletek pontos fizetéseért jótállást vállalt; a részlet kötvények, ezek szelFELREVE RT H A RANGOK. — REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ(Huszonharmadik folytatás.) Vizkelety nagylelkű akart lenni s időt engedett a megfontolásra. Látta a nagy küzdelmet áldozata lelkében s nem akarta zavarni a legnagyobb fájdalom tusáját. Ugy tett, mint a ki csakugyan biztosra yeszi az eredményt. Mintna csak idő kérdése lett volna a végzetes lemondás. A híres prókátor, a ki már olyan sokcsaládi boldogságot rendezett össze a szentszékek számára, odament az olvasó-asztalhoz s kezébe. vette az esti lapokat. Gyorsan átfutotta a rovatokat, azután egyszerre csak megállapodott. Mozdulatlan figyelemmel, visszafojtott lélekzcttel, elámult ábrázattal olvasta el ugyanazt néhányszor. Azután elővette a többit s valamennyiben ugyanazt kereste. Mindegyikben megtalálta más szavakkal, de ugyanazzal a tartalommal, a mire ez órában épen szüksége volt. Kovács László azalatt már föl ocsúdott küzdelmeiből s fásultan tekintett maga elé. Mintha csak mindegy lett volna neki az, a miről az imént annyi szenvedéssel tépelődött. Vizkelety végre magára vonta figyelmét. A megbotránykozás hangján kiáltotta fel: — Ez már mégis csak határtalan vakmerőség ! Kovács László a felizgatott prókátorra tekintett, a ki emelkedettebb hangon folytatta : — Kinek mi köze a családi szentély titkaihoz ? Hát micsoda nevet lehetne adni ennek az eljárásnak? Ezek az emberek csakugyan megtorlás nélkül garázdálkodnak . . . A képviselő már most figyelmessé lett. Talán hogy leesett a lelkéről az az elviselhetetlen gondolat s néhány pillanatra megszabadult a legkínosabb küzdelemtől, oda fordult az ügyvédhez s ezt kérdezte: . — Mi történt ma ? — Nincs is egyéb esemény egy botrányosan megirt családi ügynél, melyet ez órában az egész főváros mohó figyelemmel fog élvezni. — Kiről van szó ? — kérdezte azután aggodalmasan. — Egészen önről. — Olvassa kérem ! — mondta fásultan. — Meg akarom kímélni. — Kérem, olvassa ! Vizkelety a leghatározottabb botrányvadászással. megirt s feltűnő betűkkel szedett esti újdonságot kezdte olvasni. A czim e: « Válj un k el!» . Tartalma. pedig a következő: — «A főváros előkelő köreiben egy rendkívül érdekes válópörröl beszélnek, melyének hősei eddig kiváló szerepet játszottak. Kovács László baranyai országgyűlési képviselő s az alsó dunaági katasztrófához kiküldött kormánybiztos, a kit még néhány nap előtt valóságosan ünnepelt az ország fényes sikereiért, hét napra eltűnt a kormány, a család s az egész világ szemei elöl s azon idő alatt egy szép asszony piczi lábai előtt hevert az ország egy félreeső zugában. Maga a szép asszony nemcsak rendkívüli bájaival és nemrégiben reászállott óriási vagyonával szerzett számos tisztelőt, sőt imádót az előbbkelő körökben, hanem csak nemrégiben páratlan válópöre által vonta magára a világ figyelmét. Az ország leggazdagabb lókereskedője, ki a külföldi kormányok magyarországi szállítója, belészeretett a szép vidéki zsidóleányba, a kit egy antiszemita zavargás után a família Budapestre hozott egy dúsgazdag rokon kívánságára. A dúsgazdag rokon minden vagyonát reáhagyta s igy a szép leány nem is igen állhatott szóba a szivével, hanem engedve környezete kívánságának, feleségül ment ahoz, a kit alig látott s a kit épen nem szeretett. A fiatal asszony nem sokáig panaszkodhatott nagybátyjának és atyjának elviselhetetlen boldogtalanságáról, mert mind a kettőt rövid idő múlva elragcidta valami járványos betegség. De Adlerné ekkor fölszabadult bilincseiből s megindította a válópört az ellen, a kit soha meg sem csókolt . . . Elváltak. A szép Eszter megint szabad lett s szive szerint kereste azt a férfiút, a ki őt odahaza a halálból megmentette. Ez pedig nem volt más, mint Kovács László baranyai képviselő, \a ki a politikai ellenfele által fölizgatott nép dühéből csakugyan megmentette Eszter családját á megsemmisítéstől. A hálából szerelem s a szerelemből egy egész regény keletkezett. Kovács Lászlóiié mindent megtudott s midőn férje tegnap hazatért, rögtön elhagyta a házat s gyermekével Baranyára utazott. A válópört Vizkelety országos hírnevű ügyvéd indította meg. A megcsalt asszonynem akar kiengesztelődni s a szép Eszter nem remegett vele találkozni tegnap este Berky minisztertanácsosné szalonjaiban. A válópör kimenetele elé feszült érdeklődéssel tekint az egész főváros s nem fog rajtunk múlni, hogy r a rendkívül érdekes válási eset minden stádiumáról behatóan ne tájékoztassuk olvasóinkat.» Vizkelety megbotránykozott ábrázattal nézett Kovácsra, a ki elfödte az arczát. — Hallatlan szemtelenség! Es valamennyi estilapban ugyanez az informáezíó! . — Szörnyűén igaz! — sóhajtotta a képviselő. — De azért még se való a világ elé ! — A világ szeret gyönyörködni megsemmisülésünkön . . — Pedig semmi köze sincsen az aífairhez. Nekem, felem érdekében, tiltakoznom kell. — Még inkább elmérgesedik az egész... — De csak nem fogja tűrni ön sem, hogy pelengérre állítsák a nejét, a ki még mindig az ön nevét viseli. — Hát tegyen belátása szerint. En ez órában ismét gazdagabb lettem egy tapasztalattal. — Csak nem sejti a botrány forrását ? — De igen. Rájuk tudok mutatni, hogy kik árasztották el a sajtót ezzel a megsemmisítő hirrel. — Belejátszik asszony is ? — Helyesen vélekedik. — Eszter és Nemesváry . . . Ketten Íi M E5iíiirjoiÍ5Tiiíkfi íí tárfizája.|
