Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-24 / 51.szám

két kotlós, no, meg a csibék, de hát sok jóember elfér kis helyen, gyüjjenck csak az urak, ha még annyian lesznek is! Szoba ugyan nincs több, de zsupp akad, hely is lesz elég, szorulunk a barátságért. — Áldja meg az Isten, komám ! Majd meggondoljuk ! — Menjünk-e még tovább, Mihály ? — Muszáj ! küldöttség vagyunk, — gyerek ! — Legalább a kutyásokat kerüljük hát. — Mind az. Türelem, hékás! Te előre rugdalj, én majd hátrafelé. Egykét hógolyó se árt. Gyere, uo ! Botorkáztunk a házakból kiszüremlő világosság után. Jól oda is vágtam az orrom a közügy érdekében. —- Nini! Itt az első szoba sötét, a hátulsóban^ vannak. Hátha ? A kapu be volt reteszelve. Van mii ellopni; lehet lakás is. Mégis jó az ész, meg a diplomaczia, legalább néha. Lelt. No, már mint lakás. Az első ház, két ágygyal, divárnia!. Éljen Meszina János! két forint az ára egy éjjelre, nem is sok. Hál ha az ötöket mind elkérték volna! Nettó húszat!... De azt még se adtuk volna! Hát a bocsora ?! A vendéglő ivója, extrája tel isi ele ittszorultak kai. Egy jónevü budapesti fényképész feleségestől; lánykáját akarta meglálogatui az apáczáknál ; András bátyáin, a fódoktor és vadász;ársai; a túloldali falu egyik plébánosa, humoráról s efféle vitézi tetteiről hires férfin; apróbb diák az Oibői, halból quantura satis; egy telezsebü íneluármajszter, érdemes jótevőnk és dii minorum gontium jórakás. Már a toasztok körül járt a társaság. A karácsony csak karácsony még Párkányban is. KRISTÓF JÁNOS. (Folyt, köv.) OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők meg.) — Budapesti Hirlap. A „Budapesti Hirlap"-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság Viszont az ország legkiválóbb intelligenciája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt páratlanul a magyar újságírás történetében. A külső dolgozótársak seregén kivül, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel eü'y magyar lap sem dolgozik ; minden rovatot külön vezető gondoz. A fontosabb bel- vagy külföldi esebüntetiöt s a ki még a válásnál is szörnyűbb csapásra akarja kárhoztatni. Sokáig tusakodott a lesújtott ember önmagával, mig végre szóhoz tudott jutni. Ugy beszélt, mintha megzavarodott volna. A paragraphusokkal dolgozó hóhér megdöbbenve tekintett reája. — És te kívánod ;izt tőlem, hogy kitépjem a szivemet, elveszítsem életem világát, tiszta boldogságunk verőfényét, életünk életét, gyermekemet? Hát azt akarod, hogy ez is megtagadjon engem s megátkozza azt a vért, mely a szivében forr ? Ez nem lehet a te kivánségod . . . ez nem lehet a te akaratod ... ez az ördög sugalma . . . Azután lehajtotta a fejét karjára, hogy iie gyönyörködhessék az előtte ülő ragadozómadár az ő vérző szivében és forró könynyeiben. (Folyt, köv.) — Irodalomtörténet. A bájos kisasszony udvarlója unalmaskodni kezd s azt kérdi a pompásan ruházkodó hölgytől, hogy ismeri-e Zalánt ? — A bájos kisasszony, a ki mióta kikerült a zárdából, olfelejtette nemcsak a magyar irodalomtörténetet, de a többi haszontalanságot is, nem akarta válasz nélkül hagyni a tudományos merényletet s megvetően ezt válaszolta: — Csak nem teszi fel rólam, hogy ne olvastam volna Vörösmarty Károly Futását ? meny felöl saját külön tudósító értesít közvetlenül ; a távirati szolgálat oly tökéletes,hogy elmondhatjuk: nem történik a vil gon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hirlap" arról rögtön ne adjon hü és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hirlap" politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál irják más kiváló hazai public/istákkaí híven a lap független szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. A B. II. távirati tudósításai mauap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hír-szolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, kik a híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemény f«-J"»J a szerkesztőség külön kiküldetésit tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „11. H." Tárczarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló irók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napirovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik. Rendőrségi és törvényszéki rovatai különkülön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „B. H." helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A rejténycsarnokban csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, fólévte 7 frt, negyedévre 3 frt őn kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczelszerübben postautalvány nyal eszközölhetők következő ezim alatt: A „Budapesti Hirlap" kiadó-hivatalának, IV. ker., kalap-uteza 16. sz. — Pesti H i r 1 a p. A művelt magyar középosztály hipjn, mely — minden párttól és pártérdektől függetlenül — a magyar nemzeti politika, igaz szabadelvüség és demokracia tanait hirdeti, a magyar hírlapirodalom-történetében eddig páratlanul álló kedveltségnek örvend, ugy hogy a magyar nyelven megjelenő lapok közül ma egy sem vetélkedhetik vele elterjedettség dolgában. (Amint erről mindenki meggyőződést szerezhet illetékes helyen, a közlekedési mi* niszteriumban vagy a főpostaigazgatóságnál). De nem is csoda, hogy a «P. H.» ma legkedveltebb lapjaink egyike, mert annyi megválogatott közleményt hoz és saját olvasóközönségével a szerkesztői üzenetek révén benső, szinte családias érintkezésben áll. A «P. H.» szerkesztőségének van ma legtöbb belső munkatársa, mig a külső dolgozótársak és levelezők száma légió. A «P. H.» nagy súlyt fektet arra, hogy nemcsak külföldi, politikai, de minden nevezetesebb belföldi eseményről is távirati uton szerezzen értesülést, ezért a hírrovat jó része is csupa távirati értesülésekből áll. Frisebb hírrovatot tehát már képzelni sem lehet. Összeköttetése van a legjobb külföldi lapokkal s egyezmény utján megkapja összes magántávirataikat is; igy válik lehetővé, hogy nem történhetik a világon nevezetesebb esemény, melyről a «P. H.» már aznap távirati értesítést nem hozna. Ez persze oly költséggel jár, hogy ma a «P. H,» havonként többet fizet ki táviratokért, mint csak tiz évvel ezelőtt is az összes akkori napilapok. Méltán lehet tehát a legjobban értesült lap. Czikkeit, tárczáit, karczolatait a legjobb nevű publiczisták, irók és journalisták szolgáltatják, kik közül legyen elég csak a következőket említenünk: Eötvös K.-, Mikszáth K., Törs K., Borostyáni N., Kenedi G., Tolnai L., Ágai A., Sebők Zs., Beviczky Gy., Kürthy E., Sziklay J., Szécsi F.

t stb. Regényt a most következő negyedév alatt hármat fog közölni ; még pedig Csiky Gergelytől az «EIvált asszony* s ezt követni fogja egy franczia és angol regény. Mindezekhez járul hetekint egy zenemolléklet s nem utolsó előnye a naponkint 16 oldal terjedelmű lapnak, hogy már fölvágva kapja kezéhez az olvasó. Előfizetési ára egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt. 20 kr. Az előíizetések postautalványnyal a «P. H.» kiadóhivatalának (Nádor-utcza 7. sz.) küldendők, honnan egy hétig ingyen mutatványszámok is kérhetők. HÍREK. — A herczegprimá8 pénteken tért vissza a fővárosból s tegnap Bajcsra utazott, a hová Báró Hornig Károly veszprémi püspök is elkísérte. A herczegprimás Bajcson üli meg hetvenötödik uépnapját. A fővárosból Steiner apát utazott Bajcsra, hogy szintén ő Emili oncziája társaságában ülhesse meg a mai örömünnepet. — A prímás névünnepe van ma. 0 Eminencziája hetvenötödik névnapját érte meg teljes erőben és ép egészségben. A primási palotában kitett üdvözlőiven tognap tömegesen iratkoztak alá, hogy a város honorácziórai kifejezést adhassanak örömleíjes üdvözletüknek. — A vakáczió küszöbe. A Szt.Istvánról nevezett ősi papnevelő-intézet hitíanhallgatói már szétoszlottak. Néhány nap múlva a főgymnasium növendékei is elhagyják az intézetet s nagyrészbon városunkat. A többi iskolák és intézetek eleven lakói is eltávoznak s ezzel azután bekövetkezik a nyolcz hetes nagy vakáczió, a mikor a dolce farnientének szabadalma van. — Pulay Géza törvényszéki elnök liszteletére dr. Feichtinger Ernő albiró pilismaróthi nyaralójában pénteken estélyt rendezett, melyre a bíróság tagjain kivül az ügyvédi kar számos képviselője is megjelent. — Iskolai jutalmak. A kereskedelmi és iparbank a szenttamási szegény tanulók jutalmazására tiz frtot adományozott, mely összeg a f. hó 16-án tartott záróvizsgálatokon a kerületi esperes ur és több szülő jelenlétében tiz szegény tanulónak kiosztatott. A nemesszivü adományért a jutalmazottak nevében őszinte köszönetét nyilvánitja Oberth Ágoston, olomi tanító. — A kereskedö-ifjak egyesülete Brutsy János elnök és néhány választmányi tag által lesz képvisolve a július 7., 8. és 9-óu Kassán megtartandó negyedik kongresszuson. A fiatal egyesület tevékeny elnöke ezúttal «a kereskedő-ifjak önképzésének módjairól és eszközeiről* értekezést fog tartani. Ugy az egyesület tagjai, mint egyéb vendégek az egyosület elnökénél jelentkezzenek, ha a jutányos és tanul-, ságos kirándulásban részt óhajtanak venni. — Zenevizsgálatok. A dal- és zenekedvelők egyesülete hegedű-, énekes zongora-iskolájának vizsgálata kedden (26-án), d. u. 4 órakor fog megtartatni az egyesületi helyiségben, a mire az érdekeltséget ez uton is meghívja az igazgatóság. • - Árlejtés. Az üresodésbe jövő dohány nagytőzsdo és különlegességi árucsarnok jul. 19-én a pénzügyigazgatóság helyiségében árlejtéssel ki fog adatni. Évi forgalma mult évben kétszáztizenkétezer 715 frt, különlegességi árukban pedig tizenháromezer 676 frt. Dohány beszerzés végett kétszázhuszonhat kistőzsér van hozzá utalva. A versenyzők tizenegyezer frt bánatpénzt s ezerhétszáz frtot tartoznak letenni. — Köszönetnyilvánítás. Az esztergomi ipariskola növendékeinek jutalmazására Főmagasságu Simor János bibornok-érsek, herczeg-primás ur 20 drb. diszes imakönyvet volt kegyes küldeni; ugyanazon ezélból a méltóságos Főkáptalan 15 forintot utalványozott az igazgató kezeihez. Fogadják a nemeskeblü adakozók magas és kitüntető érdeklődésekért, valamint kegyes adományaikért iskolánk legmélyobben érzett háláját és köszönetét. Esztergom, 1888. év, juuius 28-án. Major János, igazgató. — A nánai zöldágak ügyét t. laptársunk szellőztette s igy olvasóközönségünk előtt néhány szóval meg kell emlékeznünk róla, annál is inkább, mert a hivatalos czáfolat közlése elől nem akarunk kitérni. Az ebediek vallásos czélokra zöldgallyakat kértek a nánai berekből, a mit a kasznár előzékenyen meg is adott volna, ha odakint nem fordítanak egyet az óhajtáson s gallyak helyett fákat nem követelnek. Ezt már a kasznár az erdei törvények értelmében is kénytelen volt megtagadni s a telhetetlen és kérelmükkel rútul visszaélő ebediek gallyak nélkül tértek vissza. Ez a kérdés historicuma. T. laptársunk indifferens kézből adott ugyan valami magyarázatfélét, de a hivatalos helyről érkezett czáfolatot visszautasította. Mi nem szoktunk elzárkózni a t. olvasóközönség jogos felszól alkozásai elől, még azon esetben sem, ha valamely kérdés esetleg nem nálunk merült fel. Szívesen közöljük tehát az igazság érdekében a nánai zöldágak ügyében a következő hivatalos czáfolatot: Tok. Szerk. ur! Az E. K. e hó 3-án megjelent 23-ik számában, a hírek rovatában fel van róva, hogy az ebedi hivek a nánai berokből az urnapi sátrak feldíszítéséhez szükséges zöldgallyat nem kaptak volna. Ez nem áll, mert valamint a párkányi hívek kaptak a nánai berekből gallyat és abból igen diszes sátrakat készítettek az urnapi körmenetre, ugy az ebedi hivek is kaptak a nánai berekből gallyat, de Ők a kijelölt ággal meg nem elégedtek és igy az ő önző kívánságuk teljesítését tiltotta az erdei törvény. Erro az ebediek inkább üresen hajtottak haza és azt hazudtak, hogy nem kaptak gallyat a vallásos czélra ; pedig igon is kaptak, de nem vitték el azt, mi nekik ki volt jelölve. Kérem ezt az igazság érdekében becses lapjában közzétenni. Nána, 1888. jun. 21-én. Legény Sándor, kasznár. — Esztergomi emlék. Egy jámbor würtombergi tourista korült a napokban városunkba, a ki véletlenül a SzentAnna utczába tévedt. A mint jegyzőkönyvében a világhírű kövezetről néhány keserű aphorismát örökített meg, elbotlott s ficzamodott lábbal biczegott tovább. A jámbor würtembergi tourista,. a ki Európa összes szikláit megtnászta, de sehol baja nem esett, külöu tanulmányt fog irni a hires esztergomi szent-annai kövezotről, a milyot nem talált többet Európában. A röpiratra annak idején még vissza fogunk térni; — Két ternót csinált Miedter Rezső lottó-gyűjtőjében két szegény esztergomi iparos ember, a kikre csakugyan ráfér néhány csöpp Isteuáldás. — A gyékényről. Az «uszoda» szikrái közé tartozik a következő história. Egymás mellé kerül egy kopasz és egy szürke fejű mamlaszkodó. Az őszülő ember igy szól szomszédjához: — No, barátom, most már megmondhatom, hogy mi a különbség a kopaszság és a szürkeség között. A hamis emberek rendesen megkopaszodnak, a becsületesek pedig megőszülnek. — Mindenki kíváncsi volt a kopasz hazafi nyilatkozatára, a mi átalános derültség után be is ütött. — Köszönöm a magyarázatot, — válaszolta a kopasz s előkészületeket tett egy hatalmas fejes ugráshoz — do még megkopaszodott szamárról magad som hallottál! — Aprópénz. Az «>gyik esztergommegyei faluban történt. A tiszteletes összeszidja a péket rossz süteményei miatt s igy végzi dorgatóriuma!: — Mindig Esztergomba kell mennem, ha jó süteményt akarok. - Nekem is, tiszteletes uram, — fizette ki rögtön a választ aprópénzzel — ha jó szentbeszédet akarok. o Bécs közeli gyógyhelye, «Salzerbad-Kleinzell», Haiti fold mellett AlsóAusztriában (Kis Carlsbad), mely a Hainfeldi vasútállomástól (St-PöltenLeobersdorfi vonal) egy órányi távolságban van és gyönyörű fenyvesek közt fekszik, oly ásványvízforrásokkal bir, melyeknek hatása olyan mint a karlsbadi, marienbadi, franzesbadi, kissingoni, mérgentheimi, humburgi stb. Uszó-, melegvíz- és kádfürdőkkel van ellátva és olcsósága miatt is mindenkinek ajánlható. Bővebb felvilágosítással és prospektusokkal szívesen szolgál a fürdőkezelőség rWáhring, Bécs mellett, Zim* mermannsgasse. 10. * Mi szükséges? «Ha kellő szorgalmas vagy a burgonyaszedésben — mondta egy szegény paraszt felnőtt leányához — jutalmul egy pár uj czipőt veszek.» A reményteljes leány erre igy felelt: «Czipőkre csak télre lesz oziikségem, de egy szép melltü már régóta igen kellene kendőm össze-