Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-27 / 43.szám

ESZTERGOM, X. ÉVFOLYAM. 43. SZAM. VASÁRNAP, 1888. MÁJUS 27 r Vasutunk előnyei. Esztergom, május 26. XIÍI. Az építés azonban nem az egyedüli foglalkozás, melyhez a mész szükséges, Még nagyobb szüksége van erre a földművelésnek, mely az építéshez a pénzt szolgáltatja. Hazánk földtalaja ugyanis változatos földnemekből, főleg löszből, homokból, tályagból, márga ból, anyagból és nyirokból áll, melyek egymástól különböző tulajdonságokkal bírnak és a melyeken a mezei gazdálkodás különböző müvelését a talaj javítási módszerek alkalmazását teszi- szükségessé, ha a gazda boldogulni akar. A legkiterjedtebb talajnem hazánkban, főleg a Duna és Tisza folyamok és a nagyobb mellék folyók tágas völgyeiben és egykori nagy kiterjedésű ártereit; a nálunk is jól ismert lősz, vagyis homag. Ez apró kavahomok széniek, agyag és fehér csillámpikkelyek keverékéből áll és csak az Alpok valamint a Kárpátok csillámos kőzeteinek elmállásából származik, főleg a téli fagyok következtében, . melyek a vizzel megivakodott közetek felületét szétfeszítik. Durvább szemcséjű faja feltalálható a Csallóköz csillámos homokjában, legfinomabb, tályaguemü váladéké pedig az alsó Duna s Tisza lassú folyású mellékágainak és ártereinek iszapjában. Ezen legifjabb lerakodása rétegvastagsága tetemes, a Duna és a Vágvöl gyek ben 30 -40 méterig terjed, Chinában pedig 300—400 méter vastagságban vaii kifejlődve. Ezen hatalmas lerakodás hazánkban az özön vízi (déluviál) édes tengernek tulajdoníttatik, mely a vaskapui dunaszoros átvájása előtt, hazánk nagy részét borította s melynek létezése a geologok által föltételezett jogkorszakok utolsójával való szinül eg egy időre esett. Ezen talajnem mészben kálisákban és phosphorsavban meglehetősen gazdag. A esi Hám maga mésztartalmú kálicsillám (Muscouit), az agyag pedig főleg káliföldpát (Orthoclas) málladéka, ezeken kívül ásványi- és szerves eredetű mószphoshát törmelékek is vannak benne. Laza összeállásánál fogva a vizet könnyen veszi magába, de nem könynyen bocsátja el. Mely tulajdonságai miatt a legjobb talajnemek közé tartozik a földmüvelésre nézve; éltetője az altöld rengő kalásztengerének valamint China mesés termékenységü rizsföldjeinek ós megszámlálhatlau nyüzsgő népességének. A homok, mely agyagrészektől ritkán tiszta s a homokos agyag (tályag) tulajdonságaikra nézve közel állanak a lősz talaj hoz, csakhogy annál tápsókban, melyek a növényzet fejIcdéséro szükségesek, rendszerint szegényesebbek és azok bennük kedvezőtlenebb arányban vaunak keveredve. A márga meszes tályag, de annál rendszerint kötöttebb, a vizet nehezen bocsátja át, tapsokban többnyire elég gazdag, főleg szőllő- és takarmány talajnak alkalmas. . Tannak azonban az alföldnek nagykiterjedésű oly vidékei, hol a föld felületét töbé kevésbbé tiszta agyag vagy. nyirok borítja. Az agyag régibb, többnyire harmadkori képződmény, mely a sikföldön ugyan ritkán bukkan a felszínre eredeti fékhelyén, de eliszapodás folytán, mint másodlagos fekhelyen, gyakran fordul elő s az úgynevezett székes földet szolgáltatja, melyből száraz, harmatos éjeken a sziksó oly bőségben virágzik ki, hogy azt söpörni lehet. A nyirok pedig a fiatalabb, szintén többnyire harmadkori vulkáni eredetű kőzetek málladéka, mely káli- és nátrasókban, sőt humussavban is, gyakran igen gazdag. Ezek a talajuemek, kivált ha szerves mészkövületeket nem tartalmaznak rendszerint, kevés mész alkatrészszel bírnak, kivált a nyirok, moly savval leöntve, a pezsgésuek legkisebb észrevehető nyomát sem mutatja. Az ilyen talaj aztán bár sok helyen fekete sziuü és szurok módjára tapad, kivált száraz években, nem ugarolva, elijesztő meddőséggel lepi meg a gazdát, a ki nem tud számot adui magának a felől, hogy micsoda átok súlya nehezedik az ő földjére, mely tőle kétszereseu súlyos munkájáért megtagadja a kenyeret. Ilyen vidéken a talajvíz is kevesebb meszet tartalmaz, mint a mennyi az emberek és az állatok teljes táplálkozására megkívántatik ; a 'minek következményei az avatatlanokat bámulatba ejtő azon tünemények, hogy a szárnyas háziállatok, miként a hüllők, mészkéregnélküli, puha bőrös felülotű tojásokat raknak, továbbá hogy ily vidéken áz angolkór (rhachytis) és egyéb csontban talmak esetei igen gyakoriak és hogy a csontszervezet még az izmosabb vonóállatoknál is annyira gyarló, hogy néha egy ökörnek csípejét, vagy lábszárcsontját egy vaskosabb ostornyél ütéssel is el lehet tömi. Ezen vidékeken a talajnak gyakran egyedüli orvosszere a mész, mert a többi tápsók az ilyen talajban többnyire bőségben vannak jelen és ha mész adatik hozzájuk, kivált égetett, vagy savvab felbontott állapotban, akkor kitárják kincseiket és kedvező időjárású években, vagy kerti mivolós alatt, bámulatos termékenységet fejtenek ki. BURA NY JÁNOS. Egyesületi élet. (A tanítóegyesület közgyűlése.) Esztergom, május 24. Az esztergom-járási kath. tanító-egyesület taraszi közgyűlése május 24-én volt, a vidéki tagok csekély érdeklődése mellett, pedig a tanító egyik főhivatása a szellemi ismeretkörnek ily gyűlésekben való szélesbitéso is. A közgyűlést d. e. V

2

10 órakor Majer István püspök-elnök nyitotta meg. Mindenekelőtt két dologra hivta föl a jelenvoltak fi^elmót. Az egyik a kultusz-miniszter legutóbbi s a lapokban, is ösniertetett körlovelére vonatkozott, melyben a leányiskolák írásbeli gyakorlatait bírálva, megütközését' fejezi ki az azok átvizsgálásában tanúsított tanítói eljárás fölött. Megjegyzi egyúttal elnök ur, miként a kath. népiskolák vezetőit nem érinti ugyan az emiitett irat, de azért kellő gonddal ápolt igyekezetet vár és remél iz„EsztcrjonísMe"túcíája. Az esztergomi szent kép. Romban bevert as ősi város, Feldúlva minden temploma ! Hol ima szállt az é.r Urához, Ott prüszkölt a pogány lova. Letörték a dicső keresztet A féktelen török hadak; Oltárt, ereklyét fölkerestek S mindent elpusztitottanak. Szent István büszke városában Kelet basája volt az úr És a magyar nép mind igában, Csak megvetett, gyötört „gyaur!" Az ifjakat raulánuzra fűzték, Nem tisztelék a véneket; A tűzhely békéjét elűzték Gyilkoltak nőt és gyermeket. De Isten végre megeléglé A szenvedés hosszú karát . . . Az irdalom mindig az égé, Őrük kínt csak a pokol ad! KinyiU a győzelem virága S gyümölcsöt term«tt. gazdagon ; A diadal nemes cser-ága Lengett sok hősi homlokon ! Bár kirabolva, összedúlva, Esztergom is megszabadult, Es visszatért hű népe újra, — Otthont feledni nem tanult! Az erdők mélyéből kijöttek A bujdosók, az üldözöttek, — S hogy otthonuk vau im' megint Hálásan estek térdre mind. A düledékek közt serényen Fol.\ t a dolog, szólt az ima ; Es megjelent mennyei fényben Sokaknak, a • szűz Mária ! A várban is pezsgett a munka S ha jött az est, lágy dallam esd : „Oh Mária, ne hagyj magunkra! Vezess czélunkhoz egyenes!" S hogy vv-get ért egy égi szendéiS a nép megint munkába fog, Egy ősz szakállú, jámbor ember Állt a romon s szólt: ássatok ! Csak ássatok tovább, hiven! Nagy kincset leltek e helyen !" S nap napra telt, - s az ősi templom Romját fölásta mind a nép ; Le kincseket nem réjte a rom, Nem volt egy kődarabja ép. A fáradság itt hasztalan ! Mi di ága gyöngy, ezüst, arany, Az ellenség elvitte mind ! Le szólt a jámbor agg megint: „Csak ássatok tovább, hiven ! Is

T

agy kincset leltek e helyen!" Es Szócsi Lenes templomát A nép csak ásta mind' tovább. Nem csüggedett, nem lankadott el, Lologtól nyüzsgött a halom . . . Nagy kiucs leend az, a mit ott lel, — S ez mindenért bő jutalom ! A jámbor agg ott buzdította Őket naponkint, untalan: „Csak rajta fiaim, dologra! . A munkának szent czélja van !" S a hatodik nap reggelén Meg nem jelent a jó öreg; Le már a nép buzgó, serény, — S tovább csattogtak a kövek! S a hatodik napnak delén Czélját a munkás nép elérte: A drága kincset megtalálta ! A drága kincs egy kis fatábla Es rajta szűz szelíd Mária S' karján Megváltó Szent Fia! . . . Jtöve a nép s a várparancsnok Es megzendültek a harangok Es szólt a zengő hála ének: Licsősóg Mária nevének ! . . . Utunkra a fényt szived hintse. Hit és remény legszebb dija! Te vagy a föld legdrágább kincse," Szeretet anyja, Mária ! RUONYÁNSZKY GYULA. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és ViOÉKE" számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ. (Tizennegyedik folytatás.) A hűtelen cseléd semmitse tagadott. Egymásután bevallotta, hogy mit árult el Ádlerné kertészének. Eladta neki azt a kis jegyzőkönyvet, melyet a képviselő utitervéről készített s ugy látszik a felesége számára hagyott Íróasztalán. Eladta neki azt a levelet, melyet a képviselő mindjárt megérkezése órájában irt haza. Eladta neki mindazt, a mi után tudakozódott. Azután hozzátette: — Már most nagyságos asszonyom, ereszszen útnak, mert én vissza akarok menni oda, a honnan idekerültem. Az öreg János keservesen rázta a fejét s ugy nézett a hűtelen társra, mint a kit akasztani visznek. „ — Nem fogom elcsukatni — válaszolta az úrnő — ha megvallja, hogy hová akarta küldeni azt az összeragasztott levelet, melyet a ládájában találtam. — Azt is bevallom. Ádlerné ő nagysága kertésze vett rá, hogy mindent a kezére játszszak. Hát ezt is el akartam ma adni neki. De egyebet nem loptam s ezekért a papírdarabokért nem is lehet engem elcsukatni. Bocsásson el ^nagyságos asszonyom, mert ném akarom, hogy a tőrvényszék előtt is megtudják, hogy micsoda leveleket szereztem el hazulról . . . — Alávalóságot követett el, nem lopott ugyan ezüstkanalakat, — mondta az öreg János szomorúan — hanem azért megérdemelné a tömlöczöt . . . Kovácsné nem volt kíváncsi az áruló cseléd válaszára hanem besietett az ügyvédhez s intett Jánosnak, hogy ne bocsássa el addig, mig vissza nem tér a gálád embert. Vizkeleti a képviselő salonjában épen a lapokat olvasta, midőn a felizgatott asszony belépett hozzá. Rögtön leolvasta az arczárói, hogy szokatlan ügy van kilátásban, de renkiviili nyugalmával nem árult el legcsekélyebb meglepetést sem. Hozzá volt ő már szokva mindennemű váratlansághoz. Itt is elkészült valami ösmeretlen családi botrány lebonyolításához. Kovácsné egész bizalmasan elbeszélte a hűtelen cseléd esetét s az ügyvéd nagyot nézett, mikor az urnő minden megfenyitésröl lemondott. — Ehez már nem adhatom hozzájárulásomat — mondta azután nyugodtan. — Lássa, nagysád, magából a szomorú esetből kettős hasznot lehet és kell merítenünk. Először is meg kell tudnunk az elutazott asszony tartózkodása helyét s ügyes fogással haza kell szólítanunk; másodszor egyszer s mindenkorra tönkre kell tennünk Ádlerné telephon-állomását a kegyed lakásán. Tervem tehát a következő : Rudolf ideczitálja Adlerné kertészét s megmondja neki azt, a mit én mondok. A kertész mindenesetre értesíteni fogja a hallottakról úrnőjét s Adlernének vissza kell térnie mielőbb. Ismerem a szép ördögöt, majd meg fogom rémíteni. Azután a haszontalan cselédet kellő rendőri felügyelettel haza fogjuk kísértetni illetősége helyére s kitiltatjuk a főváros területéről. Ilyen büntetést csak meg fog