Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-24 / 42.szám

ESZTlíltGOM, X. ÉVFOLYAM. 42 SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1888. -MÁJUS 24. MI?:Q.JR:LEJ111K 1i\ivi'isni<iN:r Kifc • rszF:R VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. KI.Ol T/K'I'KSI Áll : egén/ évin lét évre . negyedévre 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt í»0 kr. E(jy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE:HT-AIIIIA-UTCZA wh SZÁM, hová « ifp H/.i'llumi rÓK/.ét illett" közlemények kiil<li*ntl(ik. KIADÓHIVATAL: szkcni

;

;iiYi-Tn:R a&t; SZÁM, hová. a lap hivatalos H a. magán hirdetései, a nyilMérho szánt, kö/,. lemények, eliilizulési pénzek OK reklamálások iulé/.einlíSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS lllíímOTKNKK : 1 szólói 100 szóig — fit ?n kr.: 100-200 íg . ifit no kr.: 200-ÍÍOO-ig . 2 frt 8S kr.l Relygdij 80 kr. HIA(;AN-IIII?I)KTKSKK megállajtodás szerint legjuláiiyosiihhaii közüliéinek. NVJI/rTIOlf sora 20 kr. Vasutunk előnyei. Esztergom, május 23. XII. A nagy magyar alföld, továbbá a dunántúli ós a felsőmagyarországi siklóid nagykiterjedésű vidékein sehol mészkő nem létezik, az építkezésekhez tehát a meszet ezen vidékekre máshonnan kell szállítani. Az aldunameuti városok most is Esztergom vidékéről szerzik ezen anyagot, honnan az nyers állapotban a lefelé üresen térő gabnaszállitó lmjukon vitetik le s ott helyben, drága lüzelővel égettetik ki. Ezen kőben az évi forgalom most is mintegy 360,000 métennázsát leszen, mely forgalom Lábatlan, Piszke és Nyergesujfalu községeknek jelentékeny jövedelmiforrását képezi. Továbbá Budapestre, Komárom-, Nyitra- s Pozsonymegyékbe is évenként sok égetett mész szállíttatik Esztergomvidékéről. Ezen- forgalom azonban elenyésző csekélység a főváros vaiamint az emljtett vidékek mészszükségletéhez képest. 4 fővárosba magába ugyanis, bár az nyugati oldalán csupa mészhegyektől van környezve, az építési évszakok alatt, tavasztól télig, naponként 8—10 vaggon égetett mész szállíttatik a déli vasút vonalán a Karszt vidékéről, 500 kilométer távolságról, továbbá Stájerországból és Ajka vidékéről Vcszpréniniegyében. •— Az 1700 • mértföld kiterjedésű magyar alföld pedig Bihartnegyéből, Élesd környékéről láttatik el égetett mészszel, hol nagyszámú mészégető iparvállalatok vannak, melyek egyenként 3 — 5 ezer vaggon égeteit meszet szállítanak el minden irányban az alföld legtávolabbi vidékeire, sőt még a fővárosba is. Ezen forgalom a népesség szaporodásával, a városok ós községek kiterjedésével, továbbá az alföldi határok tagosításának olőhaladásáyal és a tanyai gazdaságok számának emelkedésével, még hatványozott mértékben fog gyarapodni. Nem akarom sem magamat, sem másokat ámítani azzal a kilátással, hogy az alföldön még keletkezendő tanyai gazdaságokban az épületek mind téglából vagy kőből, mészszel fognak épülni. Biz azok legnagyobb részben vályogvagy fecskefészek falazatból a födelek pedig nádból vagy zsuppszalmábói fognak állani; de a társadalmi fejlődós természetes rendje s a belterjes gazdálkodás igényei magukkal fogják hozni azt, hogy a jólét emelkedésével mindinkább szilárdabb, az-egészség követelményeinek megfelelőbb és csinosabb épületek emeltessenek és igy valószínűleg

1 megérjük azt, hogy az alföldi községekben és tanyákon, ha nem is pároszi márványból épült paloták, de legalább téglából, vagy kőből épült és tardosi márvány küszöbökkel, lépcsőkkel, oszlopokkal, párkányokkal, kapu- és ajtóragasztókkal díszített templomokat, iskola- s középületeket, valamint egészséges, csinos és kényelmes polgári lakházakat fogunk nagyszámmal találni. BUBÁNY JÁNOS. Tűzoltóságunk. II. Két pénzintézelünk, nevezetesen : az esztergomi takarékpénztár . 75 frtot, a koresk. és iparbank . .50 „ Havasi Imre ur mint alap. tag 50 „ Megyeri Krausz Izidor kenyérmezei birtokos ur . . .10 „ Reiter Jakab ur 7 „ adományozotté gy e s ü 1 e I ü n k n e k. Fogadják mindannyian ezúton is kifejezett hálás köszönetünket. Az egyesület, nevezetesen az igazgató választmányi ülést tartatott s azokban 15 határozat hozatott. Az igazgató választmánynak legfőbb törekvése oda irányult, hogy a város tulajdonává vált s az egyesület rendelkezésére bocsájtoít gőzszivattyu, hátralékos árának törlesztésére minél nagyobb összeget fordíthasson. Mi végből mindazon eszközök beszerzését elodázta, a melyek a védelem biztosítására nem okvetlenül szükségesek, és igy történt, hogy a meglévő eszközökön csakis javítási munkálatok eszközöltettek, a melyek a múlt évi pénzmaradvány nyal együtt 164 frt 15 krt emésztettek fel. A igazgató-választmánynak eme törekvését a tiszte't közgyűlés bizonyára csak megelégedéssel veszi tudomásul, mert az igazság és méltányossággal ellenkeznék, ha a főparancsnok úrral szemben — ki áldozatot hozott az egyesületnek — tartozásunk kifizetését minél távolabbi időre olodáznók. És ezen törekvését az igazgató választmánynak siker is koronázta, mert mint a számadás igazolja a múlt év 796frt és 37 kr maradvány nyal záródott le. Ugyanis az 1887. évben befolyt: 1. Mult é. maradv. czimén 83 frt 8 kr 2. Adományokból . . . 172 „ — „ 3. Tagsági dijakból . . 351 „ — „ 4. Két tűzőr bérére a városi házi pénztárból . 528 „ — „ 5 Két tűzőr ruházatára ugyanonnan . . . 60 „ — „ 6. Boltőrzési díjból . . 292 „ 50 „ 7. Tűzi eszközök beszerzése [és fentartására a városi házi pénztárból. 600 „ — „ Összesen: 2106 frt 58 kr Kiadatott pedig: 1. Személyi kiadás . 200 frt — kr és pedig: 1. titkár tiszteletdija. 50 „ — „ 2. pénztáros ... 50 .. — „ 3. szertáros . . . 100 „ — „ 2. Két tűzőr bérére . 576 „ — „ 3. Két tűzőr, két kocsis ruházatára. . 158 „ 60 „ 4. Két kocsis bérpót% 40 „ - „ 5. egy bol.őr bérére . 72 „ — „ 6. orsz. tüzoltószövetségi tagilletményre. 12 „ 11 „ 7. Tűzi eszközökre . 164 „ 15 „ 8. Ve gyesekre . . . 86 „ 35 „ Összesen: 1310 frt 21 kr A mult 1888. évi 83 frt 8 kr pénztári maradvány kifizetésével a gőzszivattyu árában 1799 frt 64 kr maradt hátralékban, az 1887. évi pénztári maradványnak 796 frt 37 krnak a 21

/

86 mnltja van, mint az illatos vén gavallérnak. — Elfogadom a jeleket. Nagyon mulatságos lesz, ha ön ilyen távirattal fog meglepni engem: Vadászatom fényes sikerű. Ejtettem egy sast. A sas fészkében pedig egy galambot. — Ne menjünk ilyen messzire az ördögidézésben, asszonyom. Akár igazam van, akár nincsen, közös érdekünk parancsolja hogy komolyan nézzünk az események szemébe. Én tehát útra készülök s ha ma estéig sürgönyt nem kap, akkor méltó leszek arra, hogy • kikaczagjon kndarczomért; — Es ha sürgönyt kapok? —• Akkor asszonyom nekem se lesz derült órám. — Mit fog ön akkor tenni? — Most még nem tudom. De értesítem róla. Isten önnel asszonyom. Mariska kezét nyújtotta a fölháborodott szerelmesnek. — Még valamit, de ezt becsülete szavára. — Becsületszavamra. —-Ön lovagias ember s igy meg fogja igérni és meg is fogja tartani, hogy sohase hivatkozik mostani társalgásunkra. Jól van uram. Most őszintén megvallom önnek: nincs ellenemre szándéka. De én nem bízom vállalkozása sikerében. Történjék bármi, az én nevemet ne vonja utiprogTanimjába. Férjemnek nem szabad sohase megtudnia, hogy én csak egy perezre is kételkedtem benne; még kevésbé azonban Adlernének, hogy csak egy perezre is aggodalmat okozott nekem. Megígéri? — Becsületemre. — ön tehát útra kel a maga kedvéből ilz

M

Es2ti!rpiÍ5fiíli5lirczája. FELRE VIÍRT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ(Tizenharmadik folytatás.) XI. EGY MEGCSALT ASSZONY. Egymásután multak el a legemésztőbb fájdalom napjai, kinos bizonytalanságban, szívtelen várakoztatásban s kétségbeejtő mellöztetésben. Egyetlenegy árva sorra való értesítés sem érkezett s Kovácsnénak naponkint többször föladták ezt a>,kérdést: — Nos, asszonyom, mi liir az ön fér— Uton van már hazafelé — volt a rendes válasz. Mikor a feleség a házasélet becsületéért az ura javára hazudni kezd, akkor már meg van csalva, de a világ még nem tud róla. Mariska nem tartozott azok közé a nők közé, a kik ideges átkozódásba, áruló könynyekbe vagy mindenkit fölvilágosító panaszba foglalják csalódásuk fájdalmát. Neki sorsa volt a szenvedés, kikerülhetetlen a keserű pohár; nyugodtan fogadta — legalább a világ előtt' — hogy el ne árulja azt, a ki öt már elárulta. > Elmúlt a harmadik nap is, a negyedik js, az ötödik is. Az első vészmadár maga Nemesváry volt, a ki egy-két napi távollét után ismét megjelent s egész fölháborodva mondta : — Voltam Salzburgban, minden hotelt áttanulmányoztam, az összes vendéglisztákat átkutattam, de hirehamva sincs ott Adlernének. Asszonyom, mit érez az ön sejtelme ? — Semmit, — felelte Kovácsné erős nyugalommal — Adlerné uti progranmija sohasem okozott nekem gondot. — En a legrosszabbra vagyok elkészülve . . — Es mit ért azalatt? — Azt asszonyom, hogy kegyed meg van csalva. Kovácsné nem akarta megdöbbenését elárulni. — Ön föl van izgatva, Nemesváry ur s igy nagyon természetesen nagy hajlandósága van a rémes látományokhoz. — De hol van a kormánybiztos öt nap óta ? — Majd megtudjuk holnap, hogy hol volt. — Asszonyom, ne várjuk holnapig. — Hát mit akar tenni? — Hatalmazzon fel kérem. — Mire? — Egy kis felfödöző körntra. Kovácsné egy kissé elgondolkodott. — Tessék; Nem szükséges hozzá külön fölhatalmazás, hogy ön visszaszerezze nyugalmát. — Akkor asszonyom én még ma délelőtt útra kelek. . — Merre ? — Az alsó Dunavidékre. Biztos nyomon vagyok. Egy kis entreíilet jelent meg tegnap a félhivatalos lapban, a mely elárulja, hogy merre lehet a kormánybiztos. — De ön csak nem a férjemet akarja megtalálni? Nemesváry monoklija lecsúszott s ez mindig a felháborodás jele volt nála. — Nem, aszzonyom. — Akkor fogalmazza a szándékot olyan formán, hogy ön salzburgi aggodalmait szeretné ujabb utazása által tárgytalanná tenni. Csak most vette észre a vén szerelmes, hogy mennyire belebonyolitotta a maga külön szívügyébe Kovácsné becsületét s milyen messzire ment, mikor féltékenységét egy szép asszony féltékenységével akarta megvigasztalni. — Bocsásson meg nekem asszonyom, de én salzburgi utam óta nagyon föl vagyok háborodva. Egy szép nő hazugsága nevet a szemem közé s éz a gúnyos mosoly megfoszt minden nyugalmamtól. Mikor az aszszony hazudni kezd, akkor valakit meg kezd csalni. — Ön igen követelő Adlernével szemben. — Mint mindenki, a ki szeret. — Tehát térjünk vissza az ön tervéhez. — Én a következő órákban már elutazom s biztosítom nagyságodat, hogy még ma este részletes távirati tudósítást kap tőlem. Állapodjunk meg a jelekben. A kormánybiztos legyen a sas, Adlerné a galamb s az én utazásom a vadászat. — Kovácsné meg nem állhatta a vidám nevetést. Csak most vette észre először, hogy milyen nevetséges valaki, mikor nem képes uralkodni érzelmein a világ előtt, különösen ha férfiú s különösen ha olyan