Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-03 / 36.szám

25-ik évét a Füredsavanyu víz katli. egyháznak ajándékozott haranggal szon­teíé. Veszprém 1859. 8-rct, 14. 1. A tihanyi hivek szép egyházi éne­kei. Relig. 1858. Szent-Benedek. Relig. 1859. és 1861. évf. és Kalh. Néplap 1859. és 1861. évf. (Folyt, köv.) Gazdasági levél. (Védekezés a ííllokszéra ellen.) Gyürky Antal ismert borásztól egy uj közérdekű könyv jelent meg a szőlő­ről mint kinesbányáról, melyben el­mondja, miként lehet a szőlőt a tudomány elveinek megfelelő müvelés és mellék­terményeinek teljes kihasználása által valóságos kincsbányává tenni és bor­termelésük jövőjét a fillokszérával szem­ben kifejteni. A praktikus könyv egyik fejezete egy aktuális kérdésünket érintvén, azt mint egyúttal mutatót is, bemutatjuk olva­sóinknak. A nagy csapás, — hja Glyürky — mely bennünket a fillokszéra pusztításai által sújtott, más országok is érzik, a hol szőlőt mivelnek, ezek között első sorban Francziaország. Sok nagy ész és gondolkodó fő fog­lalkozott tehát már hosszú idő óta azzal: miként lehetne ezen parányi rovart kiirtani. A kormányok sem riad­tak vissza az áldozatoktól, megtétettok minden kísérletet valami irtószer fel­találására, vagy legalább a rovar sza­porodásának s terjedésének megakadá­lyozására. De eddig minden törekvés sikeret­len maradt. Sem a tudománynak, sem a gyakorlati kutatásoknak nem sike­rült biztos irtószert feltalálni, noha erre nagy jutalom volt kitűzve. Es ugylátszik aligha is fog sikerülni ilyet feltalálni. Hacsak valamely természeti okok hatása által el nem pusztul, ta­lán egy esetlegesen keletkező járvány betegség által, mely ezen veszedelmes apró ellenségeink között is egykor ki­üthet, vagy épen az állatvilágban a rovarok között támadhat oly ellensége, (valamint ő támadt fel Európában), mely ha.nem is hamar, de kipusztít­hatja. Nem lőhet tehát csodálni borter­mesztőink levertségét és aggodalmait, mert valóban megdöbbentő maga a gondolat is, mely jövő vár borterme­lésünkre, hova lesznek azon százezerek, a kiknek élotfentartásuk forrásául egye­mat. Azután föllélekzett, kibontakozott s az mondta, hogy most egész uj jövő vár reá. És megkért, hogy teremtsek neki tár­saságot. — Mágnásokat akar? — kérdeztem. — Nem. — Művészeket és irókat? — Nem. — Talán bankárokat? — Nem. — Hát minő társaságot akar? — Képviselőket. Ezekkel óhajtok társa­ságba lépni. Ezek nekem nagyon tetszenek, mert már eddig is nekik köszönhetek min­dent, önnek és ügyvédemnek, a ki szintén képviselő. Gazdag vagyok, sokat örököltem ; de boldogtalan, mert mindent koczkára tettem. Most már a magamé vagyok. Nem tartozom többé engedelmeskedni olyan em­bernek, a kit gyűlölök s van jogom ahoz a társasághoz, a melyet óhajtok. Mutassa be nekem édes Nemesváry legbizalmasabb barátait. Már ebből is láthatjátok, hogy nem kö­zönséges asszonynyal van dolgunk. Ez az asszony megfoghatatlanul rajong a kép­viselőkért, mert lehet, hogy közöttük hiszi azt az igazit, a kinek szívesen engedelmes­kednék egy egész életen keresztül. — Danikám, ez a véletlen asszony neked termett! — mondta egész lelkesedéssel a királyföldi honatya. — Mennyire becsülöd ? — Egész gyerekasszony. Aligha lesz több tizennyolcznál. — Taksa szerint értem! — Lehet vagy százezer forintja okos értékpapírokban. A mióta elvált az urától, azóta a városligetben lakik egy igen elegáns dűl a bortermesztés szolgál és meny­nyire fog apadni a nemzet közvagyona, ha már a legszűkebb korlátok közé ju­tott gabonakivitelünk mellett elveszít­jük a borban egyik legfontosabb czik­künket ? De azért nincsen okunk kétségbe esni, mert küzdelemmel bár, de vau mód lilokszéra mellett is megélni és folytatni hazánkban a bortermesztést. Rosszul cselekesznek tehát azok, a kik általában minden elpusztult szőlőt más tnivelési ág alá tanácsolják venni. Vannak ugyan a helyi viszonyok szerint kivételes esetek, a hol gyü­mölcs, komló, vagy zöldség termesztést lehet ajánlani, de általában elvül kell kilüzui a bortermesztés folytatását. En­nek kell a közhangulatnak lenni, erre kell törekedni. A csüggedés lemondást jelent, lemondani pedig nem szabad, mert van mód megélni filoxera mellett is folytatni tovább a bortermosztést. Eddig a hosszas kísérleteknek és az e végett tett tanulmányoknak négy módot sikerült felfedezni, mely által a bortermesztés fentartása lehetségesnek mutatkozik. Ezek: a szénkénezés, a vizzel való elárasztás, az ellenálló ame­rikai szőlővesszők és a homoktalaj. Lás­suk egyenkint ezeket, inüy méltatásra számíthatnak ? OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivata­lában rendelhetők meg.) — Uj zenemüvek. Rózsavöl­gyi és társa zenemű kereskedése épen most adta ki Katzon »AneMoten« czi­mü sziunyomatos czimlappal bíró polka francaiseját, melynek ára 80 kr. -— Vas Gr o r e b e n összes mun­káiból, Méhner Vilmos kiadásában meg­jelentek a 47—52. füzetek, melyek a jóízű magyar elbeszélő Garasos aris­tok ratiáját Gyulai László sikerült il­lustrátióját befejezik. Egy-egy füzet ára 25 kr. — Serén ade. Egy kézre szerzé gróf Zichy Géza. Kiadja a Harmónia társulat. A két részre szóló kiadás ára épen annyi, mint a balkézre irt ki­adásé : 90 kr. — A trónörökös könyvé­ből megjelent az 58-ik füzet, mely Felső-Ausztriát s az 59-ik, mely hazán­kat ismerteti. Ara 30 kr. — Az Olvasókör rendes év­folyamának 5-ik füzete Tölgyesi átdol­gozásában az Ördög és Angyal czimü kis villában egyesegyedül. Fölkért azonban, hogy keressek neki megfelelő lakást s még tegnap találtam. Igaz, ezt ma be is kell jelentenem. Tudjátok mit, tartsatok velem. A feleséges honatyák mosolyogtak. — Nem megyünk mi már bele az ilyen kalandba, — mondta az egyik lemondó humorral — a kinek már eladó leáuyai vannak, az lépjen be az erkölcsnemesitő egyesületbe s ne bomoljon érdekes zsidó asszonyok után. — Pedig meglássátok, hogy annak a szép asszonynak valami nagy szándéka lehet valamelyik képviselővel. — Válaszsz alkalmas embereket a honfiak közül; mi honatyák már régesrég kivénültünk az eféle kalandból. Azután mit is akar ez a gyerekasszony ilyen vén rókákkal, a milyenek már mi vagyunk. — Majd toborzok a fiatalabb gárdából — vigasztalódott a szeretetreméltó Dani s végigjártatta hóditó monokliját a fiatalabb tarokk nemzedéken. — Vannak itt hárman, a kik vállalkozóbb szellemek lesznek. Egyéb­ként nem értelek épen téged, édes barátom, hogy miért csatlakozol bámulatos hallgatag­ságoddal az életunt öreg urakhoz ? Kovács László mosolyogva felelte. Nem keverődtem én még sohase ilyen kalandba; de ha már baráti áldozatot kívánsz, akkor vezesd be azt a nőt salonunkba, a hol minden szombaton este társaság, van. Dani gondolkodva nézett maga elé. — És járnak hozzátok fiatal képviselők is? — Majd gondoskodom róla. — És nem fog az téged egy kicsit furcsán érinteni, ha majd be kell mutatnod a fele­ségednek s a társaságnak ezt az elvált fiatal történeti regényt közli s a rendk. fo­lyam huszadik füzete Briilil Londoni koldusát folytatja. A regény vállalat félévi ára három frt. — S t a n 1 e i közép afrikai utazásából a Révai Testvéreknél most jelen meg a második illusztrált magyar kiadás, melyből a 3—8. füzet érkezett olvasó-asztalunkra. Egy-egy füzet ára 30 kr. A NOKROL S A NŐKNEK. Sajátszerű, hogy azon nők, kik a leg­zsémbesebbek, s legkellemetlenebbek férjeik irányában, a leggyöngédebbek szoktak lenni imádóik iránt. Bizonyos érzések kifejezésére könyeinknél nincs egyebünk. * Mily gyakran álmodik az ember a jövő boldogságáról és elaluszsza a jelenlevőt. Az ember sohasem oly szép, mintha bo­csánatot kér vagy ad. * A legtöbb nő nem azért lesz szerencsétlen, mivel hibázott, hanem mivel nem tudta megválasztani, hogyan hibázzék. * A szerelem a nőnek oly bátorságot ad, hogy gyakran mitől a férfi megborzad, ő azt mosolyogva viseli el. * Szépségért házasodni egyesegyedül épen olyan, mint rózsákért venni birtokot. Sőt az utóbbi még tán okosabb tett, mert a rózsa ideje legalább minden évben egyszer visszatér. A megcsalt férj fölött gyakran szánako­zik a világ, de a rászedett házibarát szar­vain jmin^n^^a^g 1 ______ HÍREK. — Ö Eminencziája, a herczegprimás tegnap reggel néhány napra Bajcsra utazott. Kíséretében voltak Steiner Fü­löp praelatus, Rainer Lajos kanonok és Machovits Gyula udvari pap. — A szatmári püspök felszen­telése. Meszlényi Gyula az uj szatmári püspök, felszentelése és beiktatása nagy ünnepség között ma ment végbe a szat­mári székesegyházban apr. 29-én. A beiktató ünnepre Császka György szepesi és Bende Imre beszterczebányai püspö­kök érkeztek, kiket maga Meszlényi Gyula várt a pályaházban, — a városi hatóság részéről pedig a polgármester üdvözölte a főpapi vendégeket, a kik harangzugás közt vonultak be a püspöki palotába. Pásztélyi János munkácsi püs­pök is megérkezett. A föl szentel és és asszonyt, a kinek tisztességes hírnevén kivül nincs más jogczime, mint az, hogy rajong a képviselőkért. — Majd megmagyarázom mindenkinek ezt a tiszteletreméltó rajongást. Hiszen a ki sálont tart, az el lehet készülve a leg­különösebb alakok elfogadására is. A társaság két vénebb tagja hirtelen belepárolgott valami újdonatúj tarokkom­pániába s megfeledkezett az érdekes elvált asszony históriájáról. De Kovács László már nem birt meg­szabadulni a kopott don Jouan hálójából. — Négy szem között vagyunk, édes barátom — kezdte most Dani s uj cigaret­tere gyújtott. — Látod most már nyíltabb merek lenni s azt kérdem tőled, hogy honnan ismered te a szép elvált asszonyt ? Kovács László meglepetve mosolygott. — Nem ismerem. — Hát akkor miért ajánltad fel neki olyan hevenyében társaságodat ? — Mert te ajánlottad s mert szereti a képviselők társaságát. — Tudod-e, kedves barátom, hogy ez az asszony téged keres ? — Nem értlek. — Ismer. — Lehetetlen. — Megbízott vele, hogy titokban érté­sedre adjam. Kovács László komolyan nézett az édes emberre. — Honnan ismerhetne? Talán össze­téveszt. Azután mi közöm volna nekem az ilyen ismeretséghez ? — örök hálával tartozik neked és ra­jongva szeret. beiktatás ünnepsége impozáns volt. A tágas székesegyház egészen megtelt a legdíszesebb közönséggel. A rendet a tűzoltóság, a rendőrség és a legény­egyesület tartották fenn. A szertartást, mely négy óra hosszat tartott, Császka szepesi püspök végezte Bende és Pász­télyi püspökök segédlete mellett. A karban a növendókpapok énekkara, a Czeczil-egyesület és a megerősített egy­házi kar működtek. Mialatt Császka püspök misét mondott, fölkenték Mesz­lényit, a ki átvette a püspöki jelvénye­ket : a pásztorbotot, a gyürüt, a süveget, palástot és körmenetben áldást osztott a gyülekezetre. Andrisits János apát­lelkész olvasta föl a királyi kinevezést megerősítő pápai bullát magyar szö­vegben és a kinevező királyi kéziratot. Erre Nóvák nagyprépost latinul üdvö­zölte az uj püspököt, a ki szintén latin nyelven válaszolt, kifejtve egyházi kor­mányzati elveit. Miután az egész papság kézcsökját, az engedelmesség és hódolat jelét, fogadva a szószékre lépett Mesz­lényi püspök s üdvözölte az egyházmegye híveit ós Szatmár közönségét. Az ünnep­ség 12 óra után ért véget. Egy órakor 150 terítékű díszebéd volt, melyen az első felköszöntőt Császka püspök mondta Leo pápára, a királyra ós Meszlényire. Az uj püspök felköszöntötte a királynét és a trónörököspárt, továbbá a herczeg­primást, Samassát, Schlauehot, a kor­mányt, különösen Trefort minisztert.es óriási éljenzés között Császka püspököt. Este a katholikus hitközség faklyászené­vel tisztelgett, a közönség érzelmeit Unger Gusztáv ügyvéd tolmácsolta. A daleg;yesület szerenádot énekelt. A már is népszerű uj püspök a főkapitányság által 200 frtot osztatott ki a szegények közt, 100 frtot pedig a nőegyesületnek adott, hogy a háziszegényeknek oszsza ki vasárnapi ebédjükre. A tűzoltó-egye­sületnek 100 frtot küldött, ezenkívül megbízta a főkapitányt, hogy a közös hadseregbeli és honvéd legénység részére bort vásároljon és fejen kint egy-egy féllitert oszszon ki. Az uj püspök ugyanez alkalomból a komáromi szegé­nyeknek kétszáz forintot küldött s meg­kereste a polgármestert, hogy az össze­get valláskülönbség nélkül oszsza szét. — Pór Antal pozsonyi kanonokról, néhai országgyűlési képviselőnkről igen érdekes újdonságot közölhetünk, a meny­nyibeu az akadémiában egy magyar egyháztörténeti pályakérdésre hatszáz forintot tűzött ki. — Tévedés lesz a dologban. # — Leány korából ismered. Csak emlé­kezzél egy kissé vissza. Csak egy-két hó­napra ! Kovács László mindinkább elkomorodott. — Honnan ismerhetnék én egy ilyen titokzatos nőt ? — Baranyáról. — Csak nem a szép Eszter ? — kér­dezte aggodalmasan. — De bizony az minden porczikájában. Kovács László elhallgatott s a kedélyes don Jouan nevetve mondta: — Elárulod, hogy az a szép elvált asz­szony mért szeret olyan őrülten téged. Most pedig már nem kívánhatsz magyará­zatot arról, hogy miért eped épen képvi­selői társaságért. Itt a kezem egyébként, hogy ez a titok csak hármunké marad. Hanem adj te 4s kezet, hogy meg fogod nyugtatni azt a sze,génj r boldogtalan asz­szonyt egy kis érdeklődéssel, egy kis ba­rátsággal. Te még meg is mentheted va­laki számára, a ki boldog lehetne vele. Ugy-e nem taszítod el magadtól? Lásd, ez a boldogtalan asszony lázas nyugtalanság­gal várja azt az órát, a mikor szemtül szembe lehet veled s a mikor kisírhatja előtted fájdalmát. Tapasztalt éles-látásom­mal vettem észre, hogy ez a szerencsétlen teremtés egyetlen egyszer szeretett világ­életében, de az, a kit szeretett, semmiesetre sem volt a férje. Hát el tudnál te taszí­tani egy ilyen szenvedő asszonyt ? önkénytelenül nyújtotta kezét a fiatal képviselő s ezzel olyan szövetséget kötött, melyet fölbontania többé nem lehetett. (Folyt köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents