Esztergom és Vidéke, 1888

1888-04-26 / 34.szám

MP'.r.JELEM.IK HETEN KINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egfls'.' OVID fél évre . negyedévre KliOI'T/líTICSI Ali Euy szám áru 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 fit HÓ kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-AN-NA-UTCZA .'í!7. SZÁM, liov.i n hip RZHIIHIMÍ részét ÍUwtö kö/.l<>iiiéiiyi»k küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCH! ; ;i!YI-TÉR íiííf. SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a iiyilfférlje s/,áut kii/,, leméinek, elíili/.tdési pénzek és reklamálások iuté/eiidők. HIRDETÉSEK. IIIVATAÍ.OS lllltÍ>KTKNKK :}*Lj MA(L-\N-IIIIM>KTKSKK I szótól 100 H'MWÍS — frt 75 krij í megállapodás s/eriut legjn­100—200 ig . | fii, HÜ kr.-H (áiiyoHiildiitn közöltetnek. 800-800-ig . % frt 85 Icr.lií . Jiély«gdij 30 kr. I 1 NYILTTKI! sara. üO kr. Tisza Kálmánná. Budapest, apr. 24. Szerény és jóságos, gyengéd az érzés­ben s erélyes a cselekvésben, igazi magyar asszony: cz Tisza Kálmán élet­társa, Magyarország miniszterelnökének neje. Csendben és zajtalanul viszi a bázi gazdaságot, mint példányszorű nő s odaadásteljes anya, nyájas de szilárd tekintete alatt puritán tisztaság ural­kodik minden helyiségben, mely házi jogara alatt van, minden szívben, mely fölött mint anya s úrnő parancsol. Ott­hona az ő világa s minden szivjósága és uyájassága mellett a nagy társaság, a kifelé való élénk közlekedés iránt nem viseltetik vonzalommal s legbol­dogabbnak érzi magát otthon azok közt, kiknek sajátja az ő szive s kiknek élete s boldogulása az ő lelkével összekötve van. Bir a derék nő egészséges egoiz­musával, azonban mindenekelőtt s min­denekfölött állnak férje, gyermekei és a saját otthona. De azért nem közönyös, nem hideg mások sorsa, mások bánata iránt. Tisza Kálmánnénak jó magyar szive van, telve meleg érzéssel embertársai java s jajjá iránt és a szegények és segélyre szorultak ismerik s áldják az ő kegyes adakozó kezét, a keresztény szeretetnek tiszta rejtettségbeu általa gyakorolt műveit, csakhogy nem szeret mintegy szándékosan az előtérben állani s a részt nem vovők szemeit azon cse­lekményekre irányozva látni, melyekről csak Istenével és szivével akar számolni. 0 nem keresi a tömeg tetszését, sőt visszariad tőle; gyengéd, benső érzel­mének megszentségtelenitéseként érzi, ha arról bőszéinek s ítélnek, — történ­jék ez bár még oly dicsérőleg, — a mi előtte nem egyéb, mint magában értendő teljesítése azon kötelességeknek, melyeket vallás és nevelés, társadalmi állás és jólét a sors kegyeltjeire rónak. Ez azonban nem gátolja a nemes nőt, hogy teljes mérvben megtegye a nyilvánosság iránt azt, mit férjének, mint a politikai életben a király után első magyar embernek állása igényel. Teljesen eleget tesz a reá váró repre­zentáció kötelességeinek s a'hol jól kell tenni, a nagy közönséget a jótékonyság cselekedetének kell megígérni, ott szi­vesörömest áll az ügy élére s. működteti szeretetreméltó szenélyiségónek, szivet nyerő kedvességének teljes varázsát, kifejti egy nemes lélek által vezetett asszonyi fő egész lelelményességét, hogy minél szélesebb körök fonássáuak bele a jótékonysági működés selyem hálójába, hogy a kitűzött czélra minél nagyobb összegek legyenek juttatva. Ezen nemes asszony állt azon válasz­tékos kör élére, mely a magyar társaság legjobb és legelőkelőbb rétegeiből ala­kult a végből, hogy szembeszál Íjának a nagy szerencsétlenséggel, melyet az árviz ez idén különösen az alföldön okozott. A szeretet e nemes müve fé­nyesen sikerült. Tisza Kálmán nénak szerencsésebb keze van resszortjában, mint a férjének a magáéban: ha ennek legjobban kigondolt kombináczióit vá­ratlan események vagy ellenséges rossz­akarat nagyon is gyakran megzavarják, nem ritkán közvetlen a végsőczól előtt meghiúsítják, úgy amannak még mindig sikerült, hajó cselekedetre vállalkozott, és ez majdnem naponta történik, könnye­ket felszárítani és égető szükséget eny­híteni. A nemes nők és férfiak, kik a nagy jótékonysági hadjáratra a kipróbált ge­nerál isiié vezérlete alá álltak, mindjárt a hadjárat kezdetén oly tűzbuzgóságot és áldozatkészséget tanúsítottak, hogy a győzelem nem maradhatott el. A mit egy nemes nő türelemben és kitartásban véghez vinni képes, az a hihetetlennel határos. A generálisné bizonynyal tudni fogja diszgárdáját szilárd csatarendben együtt tartani, még a csata után is, a dicsőséges győzelem után is, hogy a ro­mokból a magyar alföldön uj, virágzó élet teremtessék. Vasutunk előnyei. VI. Esztergom, apr. 21. A tenger közelségére mutat az, hogy az édesvízi rétegek közé, félig sósvizi kagylókat és csigákat tartalmazó réte­gek is vannak beágyazva, melyek ke­letkezése a nagy tengerárak beömlésé­nek s a torkolatnál helyenként fel­halmozott torlaszok áttöltésének, vagy a talaj időszaki süllyedésének tulajdonit­ható. Miuthogy ezeu rétegek három hatal­mas vastagságú tengeri agyag lerako­dás által vannak egymástól elválasztva és befödve, ennélfogva ebből követ­keztetni kell, hogy vidékünk azon kor­bau háromszor volt felváltva száraz­föld ós mély tengerfeneke, mely tüne­mény a föld felületének napjainkban is észlelt lassú ingadozásából fejthető meg. Az alsó harmadkori eocén képződ­ményben két szóntelep fordul elö. Ezek közül az alsó telep közvetlenül a vi­dék alaphegységét képező rhéti és lias mészkőre vau lerakva, vagy attól he­lyenkint néhány méter vastag édes vízi: agyag réteg állal elválasztva. Ez a legnagyobb vastagságú s a legtisztább minőségű rétegeket tartalmazza. Ide tartoznak a doroghi s a tokodi telepek és az annavölgy miklósberki alsó telep. A fő rétegek vastagsága Doroghon és Anna-völgy Miklósberkeu 8 méter Tokodon 12*18 méter. Ezen rétegek közt, 0*5—5*0 méter vastag már­ga* mészpadok vaunak lerakodva, me­lyek a földművelésre nagy jelentőség­gel birnak, mert azok a kőszénképző növényzetnek összes kali- és phoszpor­mész tartalmát magukban foglaljak. A bányászok ezt eddig a kivájt üregek betöltésére használták fel, pedig az a kőszénnél is nagyobb értékkel bir a földmivelőkre nézve. A rétegek minősége nem egyenlő, Doroglton és az Anna völgyben négy­métert meghaladó vastagságú tiszta szénteleprészek vannak nagy kiterje­désben, ennek a szénnek hamu tar­talma 42% ez tehát a legjobb minő­ségű szenek közé s annak ily vastag­sága a* ritka jelenségek közé tartozik uemcsak az országban, hanem még Ausztriában is. Más telépi'észek ellen­ben finom osztatu. agyagrészekkel van­Az^EsztorgomósVidske^tározája. FELRE VERT HARANGOK. REGÉNY. — Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ­(Hatodik folytatás.) VII, A SZÉP ESZTER. Eszternek hívták azt a szép zsidólányt, a kit a felbujtatott nép marczangoló vér­szomja elől Kovács László megmentett. Vele mentette meg törődött atyját, az öreg Náthánt s a tehetetlen fiút is, a kik pedig már halálra voltak ítélve. Ez volt a Kovács László mandátumának a kikezdése. Innen kezdve azután tovább ragadták a politika hullámai egész a képviselőházig. Az öreg Náthán negyvenesztendő óta lakott az alföldi nép között, de azért az emlékét soha senkise szidta. Az után a szörnyű istenitélet után az öreg Náthán levelet Íratott a szép Eszter által egy budapesti rokonának és elpana­szolta sebei történetét. A budapesti rokon rögtön leutazott a megmentett családhoz. Tiz esztendő óta nem járt náluk s igy alig ismerte meg a szép Esztert, a ki azóta olyan gyönyörűen fölnevekedett. *Steinernek hivták a gazdag családtalan rokont, a ki megrémülve győződött meg a le­zajlott vihar szörnyű dulásairól. A ház ablakai ugyan már ujonan be voltak metszve, de az ablakfákon meg­látszott még a kövek járása. A padló ugyan helyre volt valamikép tákolva, de azért minden szál deszkán megmutatkozott a bontogatás munkája. A bútorok ugyan szo­kott helyükön állottak ismét, a szekrények azonban elárulták a fejszék csapásait. A ház udvarán álló szederfák ki voltak tör­delve, a kis kert virágai összetaposva. De legtöbbet beszéltek az egy-két nap előtt lezajlott viharról az öreg Náthán sebei, a szép Eszter szenvedései s a kis Samu rette­gései. Náthán homlokán mély sebet ütött egy halálos szándékú kŐ, vállán még mé­lyebb seb tátongott egy durva ásó tompa élétől. Eszter aggodalmas szeretettel istápolta a szegény öreget, a ki seblázai miatt két napig félrebeszélt. A szép Eszter egészen meg is feledkezett arról, hogy neki is lennének bekötözni való sebei a karján. Nem fájtak azok ugy neki, mint apja sebei. A kis Samu alig mert kitekinteni az ablakon s mindig megrémült, mikor valamelyik jó asszony gyümölcsöt, vagy tejet hozott nekik s megvigasztalta őket. Hátha megint értük jönnek. Steiner rögtön készen volt tervével. — Nektek nem szabad tovább itt marad­notok. Holnap magammal viszlek titeket Budapestre. A boltot, meg a házat majd eladjuk onnan. Nekem ugy sincs senkim kívületek, jertek hozzám. Adott az Isten annyit, hogy gondtalanul megélhetünk, s nem kell félteni az életünket a föllazított nép dorongjaitól. Már hívtalak egyszer tiz esztendő előtt, mikor temetésen jártam itt. De akkor nem akartatok velem tartani. Az öreg Náthán hálás szívvel hallgatta rokonát s forró kezét nyújtotta feléje. "• — Menjünk is csak mielőbb, mert a parasztok egyszer úgyis agyonütnek minket, ha föl nem gyújtják a házunkat, — mondta a kis Samu —: pedig mi sohase bántjuk őket és ha engem valamelyik gyerek ki­csúfol, nem csúfolom vissza, ha megdobál, nem dobálom vissza. És mégis a Patai Pista meg a Mázos Jancsi vertek legjobban, a kiknek mindig legtöbb mézet adtunk. Vigyen el minket innen bácsi, mert itt agyonütnek minket. A szép észter most nem a maga jövőjére, hanem apja fölgyógyitására gondolt. Azt iizonban alig merte hinni, hogy holnap már útra készülhetnek. Az öreg Náthán sebei nagyon fájdalmasak voltak, pedig a jó doktor csodálatosan enyhítő balzsamot küldött a városból. Hanem az akarat ereje csodákat müvei. Másnap Náthán már föl bírt kelni, mert útra akart készülni s maga rakosgatta Össze az értékesebb holmijait egy ládába. Eszter most már a maga ér­zelmeinek is szentelhetett néhány órát. Látta, hogy el kell hagynia szülőhelyét, kedves és keserű emlékeit. Azokat épen ugy, a kik gúnyolták, mint azokat, a kik szerették. Játszótársaitól azonban mégköny­nyebb volt elszakadnia, mini édes anyja sírjától, mely a falu temetőjének egy el­rekesztett zugolyában rejtőzködött.. A szép Eszter kiment oda s egy virág­cserepet vitt magával. A sir mellett egy kis virágágyacska diszlett, kiásta onnan a legszebbiket, földet tett a cserépbe a sír­domb földjéből s azután könnytelenül, de kimondhatatlan s el nem sirható fájdalom­mal vált el a drága helytől. Mikor kis kertjébe tért vissza s össze-' taposott virágaitól búcsúzkodott, eszébe ju­tottak gyerekévei összes emlékei. Mennyi méltatlanságot kellett eltűrnie, mennyi csúfságot elfelednie, azért mert zsidó. Ha játszani ment a kis falusi lányok­kal, sokszor sirva tért haza a nevető paj­tások közül, mivel azok kigúnyolták és meg­vetették azért, mert zsidó. Később már kevesebb keserűsége volt. A libaőrző kis leányokból is eladó leányok lettek, a kik már most nem csúfolták többet a «szép Esztert», a hogy maguk között hivták. De nem is akadt egyhamar szebb hajadon az egész vidéken. Mondták is neki gyakran a falu jóbbmádú asszonyai: — Jaj, Esztike lelkem, ha maga nem volna zsidólány, bizony Isten rajta lennék, hogy a fiam feleségül vegye magát szüret után, mert maga olyan százszor szép, mint a mesebeli tündérleány és olyan jó, mint a falat kenyér. Hát még akkor is a szemére vetették születése átkát, mikor szemtől szembe ma­gasztalták azért, mert zsidó. A szép Eszter ilyenkor bűbájosán mo­solygott, de nagy fekete szemeibe belelo­pózott néhány csodálatosan ragyogó könny­csepp. Milyen szépek pedig a nagy, tüzes, fekete szemek, a mikor nevetnek is meg sirnak is'egyszerre! Pedig nem vétett soha senkinek; jót tett, a kivel jól tehetett s csak nemrégiben adott uj ruháravaló szövetett egy szegény hajadon leánynak, a ki a minap, mikor kihurczolták őket a templom alá, egy tüskés

Next

/
Thumbnails
Contents