Esztergom és Vidéke, 1888

1888-04-19 / 32.szám

Vasutunk előnyei. Esztergom, apr. 18. IV. Ezen költségeket mind összevéve, egy métermázsa szén szállítása vízen a tátin raktárból Budapestre ugyananynyiba kerül, mint Dorogbról szállító kocsikon az országúton, t. i. 30—32 krba. A piszkei s tardosi márvány pedig Bécsbe vizon főleg amiatt nem szállítható, mert a gőzhajók kirakodó állomása a kőfaragó ipartelepektől anynyira távol van, hogy az átszállítás költségei a hajó vitelbért csaknem felülmúlják. E mellett a tömeges szállítmány feladójának napokig kell várakoznia, mig a megrendelt teherhajó a lerakodó állomásra megérkezik, továbbá hetekig, mig az teljes rakománynyal megtelik és útnak indul, mely idő alatt a szükséglet, a piaczi árak váltózhatnak, a megrendelt áru megérkeztében helyrehozhatlau késedelem állhat be, s ezekből kárpótlási igények, perek származhatnak, melyek a kereskedésre s iparvállalkozásra nagymértékben bénitólaghatnak. Ehez járul végül a hajóközlekedésnek a vízállás időjárás és főleg a jégzajlás által okozott szabálytalansága, amit nekünk dunamellékiekuek elég alkalmunk vau tapasztalni. A Duna az év egynegyedrészében rendszerint nem közlekedési utat, hanoin közlekedési akadályt képez, mely a forgalom előmozdítása helyett annak inkább útját állja. Kereskedőink és iparosaink valamint termelőink sajnosán tapasztalják ilyenkor, bogy az üzletforgalom pang, semmiféle termény el nem adható, az élelmi czikkek ellenben rendkívül megdrágultak, mórt a városból és a környékbeli községekből kimozdulni alig lehet és a vidék a fővárostól, valamint az ország más vidékeitől majdnem teljesen el vau zárva. Ezekben ugy vélem, hú képét adtam a dunai közlekedés hátrányainak, melyeket a vasúti közlekedés előnyeivel összehasonlítanom szükségtelen, mert azokat mindenki közvetlen tapasztalásból ismeri s azokból levonhatja azon okszerű következtetést, hogy Esztergom és vidékének az országos vasúti hálózatba való bele vonása nemcsak hogy nem fölösleges, hanem mulhatlanul szükséges. A tervezett vasúttól magam sem várom azt az eredményt hogy az az átmenő áruforgalom irányát vidékünk felé fogja terelni; de ha ez bekövetkeznék, is, ebből nem sok haszna lenne a népességnek, ha az ezen áruforgalom közvetítésében tevékenyen részt nem vehetne, — valamint Kövesd községnek semmi haszna nincs abból, hogy határán, az Osztrák-magyar államvasút vonalán milliókat érő áruk száHittatnak át. De ha a tervezett vasutFűzitőuél is csatlakozást nj^er a Magyar kir. államvasutakkal, akkor nem lehetetlen, hogy a városi és vidéki kereskedők az átmenő áruforgalom közvei itésóben is részesülhetnek, ha erre elég életrevalósággal bírnak, mert ez esetben Esztergom-Budapestnek ugy szó'ván külvárosává, fiók telepévé válhatik és osztozhatik annak minden előnyeiben, anélkül, hogy a fővárosiakhoz hasonló nagy terheket kellene viselnie. Egy eredmény azonban kétségtelen és ez abból áll, hogy Esztergom nagykiterjedésű borvidékének kereskedési emporiuraává, továbbá kedvező fekvésénél fogva, a felvidék áruforgalmának közvetítőjévé válhatik, kivált akkor, ha a tervezett vasút, a Dunán át a Graramés Iparvölgyi vasutakhoz csatlakozást nyerend, aminek előbb-utóbb be kell következnie. A fenntobb előadottakban előpéldával mutattam ki azt, hogy a könnyű és olcsó közlekedés mily nagy befolyást gyakorol általában a forgalom emelésére s a keresetforrások szaporítására, BüRÁNY JÁNOS. Iparügyünk. v. Sajnosán kell jeleznem, hogy a 659 frt 60 krra rugó tag és felvételi dij hátralék, csekélyebb részben, az elszegényedett ipartestületi tagok fizetésképtelenségében, némelyeknek elhunyta avagy eltávozásában, de nagyrészt azon körülményben találja magyarázatát, miszerint voltak egyesek, kik daczára vagyonos állapotuknak nemcsak hogy a tagdijak fizetését megtagadták, hanem másokat hasonló tettre ösztönöztek. Nem gondolván meg azt, hogy az alapszabály 9. §-a értelmében jogában áll az ipartestületnek a hátralékos dijakat közigazgatási uton közadók módjára behajtani, s ezzel az illetőknek csekély összegű hátralékos tagdijak miatt kellemetlenséget szerezni. Az elöljáróság az 1888. évi költségelőirányzattal kapcsolatosan az elszegényedett, elhalt avagy eltávozott ipartestületi tagok tagdijainak leíratása iránt javaslatát megtette és bizonyára a tisztelt közgyűlés minden egyes tagja szívesen kozzájárul ahhoz, miszerint a vagyontalan ipartestületi tagok tagdíj hátralékai leírassanak s ekként az ipartestület vagyon mérlege reális alapra foktettessék. Azonban midőn ezt készséggel teljesiti, kötelességében áll egyszersmind az ipartestületi pénztár érdekében azokkal szemben, kik minden igazolt ok nélkül a tagdijak fizetését nem teljesitik, a törvény által megengedett eszközöket igénybe vétetni, mert az ipartestület az elébe tűzött feladatokat csak ugy lesz képes megoldani, ha minden tag teljesiti kötelességét. Nem jó uton járuak azok, kik a visszavonás, az egyenetlenség magvát hintik az ipartestület tagjai közé. Megbéníthatják ezzel az ipartestület jóratörekvŐ működését s elfojtják azok lelkesedését, kik minden személyi érdektől távol álló működésükkel, már eddig is elismerésre méltó szolgálatokat tettek az ipartestületnek. Egyesült erővel lehet csak manapság a sikert biztosítani. Ha ezt szem elől tévesztve, a kicsinyes iutriguák vesszőparipáján fogunk lovagolni, csak az iparosok érdeke fog nagy mértékben veszélyeztetni, mert elveszítjük úgy a hatóság, mint a közönség bizalmát, melyet rövid fennállásunk óta szerencsónk volt előre törekvő működésünkkel megiíjjEsitirjoifeTiJíkí'táriizája. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. • Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" száraára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ. (Megyedik folytatás.) V. . ELVESZTETT PARADICSOM. Ki csinálja a mi életrajzunkat? Szabadakaratunk-e vagy végzetünk? Vájjon csakugyan a szerint történik-e minden, a hogy azt akaratunk erejével óhajtjuk vagy a szerint, a mint, az már előre meg van határozva ? A kik nem riadnak vissza meddő küzdelmektől, megsemmisítő kudarczoktól, hiábavaló fáradalmaktól, emésztő sikertelenségektől, azok még hisznek a szabadakarat bűbájos hatalmában. A kik azonban ki akarnak térni a kétségbeesés utjának s nyugodt megadással óhajtják végigviselni átkos szenvedéseiket, azok megbékülnek önmagukban a fátum titokzatos intézkedéseivel s megváltozbatatlan törvényeivel. Ott az élet hajtóvadászatában utolsó lehelletéig küzd és ellenáll az üldözött ember; itt mozdulatlanul várja a megmérgezett nyilakat, mert ha meg van irva a végzet könyvében, akkor úgyis találniok kell. A. - \\ Kök>,^$r$? titáni küzdelmeinél, vagy a fátum hősi megadásainál van egy sokkal nagyobb hatalom s végzetesebb ellenfél, melylyel ha összeütközünk, akkor tragédiába, ha valamikép kibékülünk drámába s ha könnyűvérű czimboraságra szövetkezünk, akkor komédiába kerülünk. És ez a társadalmi felfogások törvénykönyve. Sokszor igen is igazságtalan paragraphusokkal, de mindig megítélő vagy elitélő erővel dolgozik. Bonyodalmas problémákat old meg, kiáltó ellentéteket hoz össze, osztályozza az érdemeket kegy szerint, osztja az igazságot rokonszenve szerint, sujt és megsemmisít gyűlölete szerint. Nincsen benne mindig igazság, de van örökre hatalom és ezzel tovább is, meg erélyesebben is lehet uralkodni. -Ez a társadalmi törvénykönyv megtiltja a szabadakarat emberének, hogy paragraphusait túllépje. Megköveteli a szegény napszámos veritékes napimunkáját, nem vonja meg tőle az emberi bánásmód jogait; de visszanyomja, ha magasabbra mer tekinteni a rögöknél s szigorúan ellenőrzi, hogy bele ne tolakodjék azon osztályokba, melyeknek több kiváltságot biztosit, de kevesebb munkát és terhet ró fel. A kézimunka embereitől elvárja társadalmi adó fejében a rendes napszámot; de tiltakozik, hogy az értelmi osztályra befolyást gyakoroljon. Az értelmi osztály embereit hatalommal ruházza fel az alantabb állókkal szemben s bizonyos egyenjogúsággal a legfelsőbb körökkel járó érintkezésben, hanem azért nem tűri a kiváltságos osztályokkal való összeolvadást. Ez a felfogás gúnyos mosolylyal nézné azt a grófot vagy bárót, a ki szörnyű szerencsétlenségei elöl egy kézműves telepen vagy gyárban napimunkát vállalna és viszont kíméletlen megvetéssel kisérné azt, mikor az alacsony értelmiségű és származású vagyonos parvenü aristokralikus szabású életmódot kezd, ha nevetséges szerencséje teljesen is igazolná előkelő pazarlásait. Ugyanez a felfogás mosolyogva beszél a százezrekkel rendelkező parasztokról, de az aristokratikus külsőségeket és czimert teljesen mellőző, mágnásról is. Megköveteli' az intelligencziától az imponáló képzettséget, de ennek csak ugy biztosit népszerűséget, ha jóléttel érvényesül. A jólét tényezőivel szemben pedig bámulatosan igazságtalan, sőt erkölcstelen. Az «ugy Illik» elvének keresztülviteléhez szerzett váltságdijak forrásait nem vizsgálja s mig ma vidáman pezsgőz egy egész társaság egy megfoghatatlan módon ragyogó család körében, addig senki sem gondol a holnapi közpénztárak vizsgálatára; de lia bekövetkezik a katasztrópha, akkor mindenki siet megvetni az elbukott síkkasztót. A bűntársakból birok lesznek s az elitélt bízvást belemenekülhet a halálba. Nincs kegyelem, nincs enyhítő körülmény. A zsarnoki hatalommal uralkodó társadalmi felfogás, mint a világ legfelső Ítélőtáblája, nevetségesnek találta volna a baranyai parvenut is, ha beleavatkozik a nép dolgaiba, ha megválasztatja magát s azután ha kitér a következmények elől. A ki elkezdte, az folytassa azt, a mit a társadalmi felfogás megkövetel. Hiábavaló volt itt minden okoskodás és tépelődés. Kovács László jövőjét már nem a szabadakarat, sem a végzet, hanem a társadalmi felfogás vezette. Kilépett, kihívta maga ellenében a világ Ítélkezését s a világ arra ítélte, hogy ha nem komédiás és igazán a szivén viseli a nép érdekeit* akkor menjen tovább és bizonyítsa be. Hagyja itt a boldogság zavartalan élveit s menjen bele a legbizonytalanabb életbe, különben népszerűsége teljes 'elvesztésére ítélik s jövőben senki se hajt a szavára. Még neki kellett kiszépitenie az uj otthon élveit, melyekért cserébe adják a mostani paradicsomot, hogy meggyőzze a sejtelmes asszonyt, a ki aggodalommal nézett a jövőbe. Épen együtt reggeliztek a kastély terrasseán, midőn az átköltözködés kérdését eldöntötték. Az előkelő fiatal asszony a következő tréfás javaslattal lépett föl, hogy el ne árulja aggodalmait: — Tekintettel arra, hogy képviselő ur országos elfoglaltsága miatt gyakrabban Budapestre fog utazni; tekintettel arra, hogy idehaza hagyja a feleséget és családját, hozza meg azt a törvényt, hogy minden héten legalább is három napot ide haza fog tölteni. — Tudomásul vétetik — folytatá hivatalos képviselői nyelven a mosolygó fiatal honatya — de némi stiláris változtatással. — Tatán sokallod a három napot ? — Keveslem, angyalom. — Akkor azután rossz képviselő lesz belőled. — Azt se akarom. Szeretnék én mindig melletted maradni s mégis mindig résen lenni a hivatalos szolgálatban is.