Esztergom és Vidéke, 1888

1888-04-05 / 28.szám

magyar emberek állal óvenkint elköltött összegnek csak egy tizedrésze idehaza maradna? S váljon nem hazafias dolgot cselekednék-e, aki a közönség és fürdők közötti differencziákat kiegyenlítve, a mag var közönséget visszahódítaná a külföldtől a hazai fürdőknek? Legtávolábról sem érzem magamat hivatottnak ez, egyesek erejét túlszárnyaló feladat véghezvitelére, de helyén valónak és üdvösnek vélem személyes tapasztalataim alapján e kérdéssel most a fürdő-évad elején kissé foglalkozni s a tényleges viszonyok megvilágítása által a helyzetet tisztázni. És nem átallom már most kijelenteni, hogy indokolt meggyőződésein szerint a közönség panasza a magyar fürdők ellen csupán a külföldet kedvelő hazafiatlau tettök loplezgetéséro szolgál, mig a fürdőtulajdonosok panasza jogos alapon nyugszik, mert ha nincs közönség, mely a fürdőt látogatja, tehát ha nincs jövedelem, hogy lehessen annak emelkedését, virágzását várni ? De beszéljenek a tények. Tavaly orvosi ajánlatra Koritniczát, a liptómegyei Kárptoknak e vadregényes fekvésű gyógyhelyét kerestem fel, hogy makacs gyomorbajom ellen gyógyulást találjak. Augusztus közepe után, verőfényes napon indultam ol a fővárosból s a fürdőben nagy meglepetésemre hűvös, zimankós idő fogadott. Volt is riadalom a vendégek közt. Legnagyobb része azonnal csomagolt s a kapufélfától búcsúzva, ott hagyta a fürdőt. Már magam is követni akartam póldájokat, de egy-két ismerősöm visszatartott, és szerencsémre, mert pár nap múlva kiderült s a kevesek a kik az időjárásnak egy véletlen szeszélyétől nem riadtunk meg, egész szeptember hónapon át a legderültebb verőfényes napokat élveztük s a kitűnő hatású gyógyvíz és a fenyvesek balzsamos levegője testi és lelki gyógyulásunkat eredményezték. A fent leirt osetre vonatkozólag ott időzésem folyamán kérdést intéztem a fürdő derék orvosához Ormai József dr.-hoz, a ki azzal a felvilágosítással lepett meg, hogy e véletlen és ritka időjárás csak megelőzte pár nappal azt, a mi szeptember elején úgyis bekövetkezett volna, t. i. hogy a közöuség tömegestől ott hagyta a fürdőt. Az évad a hazai fürdők legtöbbjénél május közepétől szeptember végéig tart. A koritniczai fürdőkönyvben lapozva, azt tapasztaltam, hogy május és június hónapokban csak nagyon gyéren érkezik vendég, július elején élénkül a látogatottság, de csak a hó közepe felé éri el a «haut saison» magaslatát mely bezárólag a hó végéig tart. Azuták megint egy havi vegetálás köveikeziu és szeptember elején elmegy az utolsó vendég is : vége a saisonnak. Mármost tessék jó lélekkel meuitélni, hogy két-három vagy legfeljebb négy hétig tartó saisonnal hogy lehessen hazai fürdőinknek prosperálni ? Hiszen másod-, sőt harmadrangú külföldi fürdőkben az elő- vagy utó-saison vendégeinek száma jóval meghaladja legelső fürdőink egész évadbeli látogatottságát. E szerint a magyar fürdőknek nincs is elő- és utó-saisonja s csupán ama júliusi pár hétre vannak utalva, midőn a nagy városok lakossága a kánikula forrósága elől oda menekül. Hogy lehessen ily rövid idő alatt a fürdőtiilajdonosoknak az évad tetemes költségeit behozni s befektetett tőkéjük legcsekélyebb kamatozását biztosítani? Valóban el kell ismernünk, hogy ily viszonyok közt ez lehetetlen s e tekintetben indokolt a panasz a magyar közönség indolenciója iránt. Pedig hát senki som mondhatja, hogy nincsenek kitűnő gyógyhatású fürdőink, mert beismert dolog, hogy a világnak egy országa sem oly gazdag gyógyforrásokban, mint épen Magyarország. A Kárpálok egész lánczolata tele van kies fekvésű, régi idők óta kiváló gyógyerejüeknek ismert fürdőkkel. Koritniczát például már a 16. században ismerlek és látogatták közelről-távolról, a mikor ott a czivihzácziónak még nyoma sem volt. A tudományos vizsgálatot megelőzőleg a tapasztalat több mint 100 éven át igazolta ki ünő gyógyhalását különösen a gyomor-, bél- és aranyeres bántalmak ellen, mely tekintetben ;vele egyetlon hazai fürdő sem mérközhetik; az utolsó évek alatt pedig gyógytani és egészségügyi felszerelése és berendezése is oly magas fokra emelkedett, hogy orvosi tekintélyek állítása szerint a legelső rangú külföldi fürdőkkel kiállja a versenyt. \ Azt is állítják, hogy a hazai fürdők nagyon drágák. Megengedem, mert a fentebb elmondottaknál fogva indokoltnak tartom, ha a tulajdonosok a rövid fősaisonban «felemelt árakkal» igyekeznek a veszteséget elkerülni. Azonban jó lélekkel mondhatom, hogy én Koritmarkirozva van. — Ilyen pimaszszal, mint princz nr, többé nem játszom — mondám s arczába dobtam az egész kártya-csomót. (S hogy az előadás élethivebb legyen, Vallovics ur, az ó-turai biró ur arczába vágta a kezében tartott kártya-csomót.) — ó ! ezt nem hiszem! — mondja Vallovics ur, az ó-turai biró ur — mi közben a fájdalmasan érintett arczához mindkét kezével kapott. — S ön azt gondolja, — vágott vissza & kapitány, — hogy én az ön itten elmondott szamárságait bárgyuan elhiszem? Menázsit a katonáimnak, abrakot a lovaimnak, az adót pedig 24 óra alatt, különben vasra veretem, Vallovics ur, ó-turai biró ur! Morál: Még az sem ment fól senkit az adófizetés alol, ha még jobban ismeri is a császár urat, mint Vallovics ur, az ó-turai uiró ur. HOLLADY JENŐ. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. Szerelmi viszonyokban mindig megcsallak valakit. Vagy a szarelmesek egymást, vagy ketten egy harmadikat. A legtöbb nő csak a fele szivével szeret, i másik felét tartalékban hagyja egy uj szerelem számára. Abban a nőben, a kit szeretünk, meg- ' ;aláljuk mindet, a kiket szeretni tudnánk. | * A szerelem vagy zsarnok, vagy rabszolga. gyünk. A szomszéd zsidó puffra semmit sem ád, most is szívesen hittam volna meg ebédre, de az már meg volt és semmi sem maradt fönn. Ne vegye hát rossz néven; mert ha meg akarnám is tisztelni, nem tehetem, mert csak két szolgálónk van: az egyik elment a patakra ruhát öblögetni, a a másik meg elment agyagot, (sárgaföldet) ásni, mert tapasztani fogunk, hanem ha máskor lesz szerencsém, hát máskép' tisztelem meg! — Hát ez semmi ? — végzé be diadalmas arczkifejezéssel, Vallovics úr, az ó-turai brró úr. — Mindenesetre valami! — jegyzé meg röviden a kapitány — de most engedje meg, Vallovics ur, ó-turai biró ur, hogy én is elmondjam, mikép ismerem én a császárt! — Halljuk ! — volt a rövid válasz. — Mint fiatal hadnagy, a Burgban strázsáltam s este kilencz órakor a császár ur, a ki akkorában még csak «princz» volt, az ablakon át intett, hogy menjek föl vele tartlizni. Én visszaintettem neki, hogy ö is katona s tudja a regulát, hogy a katonának a strázsát tilos elhagynia. Ha tehát tetszik, jöjjön le az őrszobába s ott azután kártyázhatnak, a meddig csak te's:ik. Lejött a princz ur s játszottunk. Pedig én jó játékos vagyok s mégis egyik parthiét a másik után vesztettem. Kezdek gyanakodni. A «princz» ur kártyájával játszottunk. Én kezembe veszem a kártyát, (s akkor a kapitány, ki valószínűleg szenvedélyes kártyás volt, s kártyát mindig magánál hordott, elővett egy csomagot) vizsgálom s azt veszem észre, hogy mindannyi niczáu ezt som tapasztaltam. Naponkint 2 frt 50 krért tiszta, jó, kényelmes lakást, kiszolgálást és teljes ellátást kaptam és mondhatom, hogy a bár csekély választékú, de Ízletes és friss ételek kényes igényű beteg gyomromat teljesen kielégítették. Hát lehet-e ennél olcsóbbat kívánni? Hiszen idehaza napi ellátásom jóval többe kerül. Igaz ugyan, hogy a fősaisonban a szobaárak 20—25 százalékkal drágábbak, de váljon miért kellene közönségünknek, különösen a gyógyulást keresőknek ebben az időben menni fürdőbe, a mikor a dolog természeténél fogva sem oly nyugalomban som oly figyelemben nem részesülhetnek, mint azt egészsógök helyreállítása mog kívánná ? Kárpáti fürdőinkben az előés utó-saison rendesen állandó derült idővel bir s különösen az oly szerencsés fekvésű, széljárástól védett völgyekben mint a minő Koritnicza, az ősz sokkal szebb, kellemesebb és állandóbb mint a nyárközép. Bizonyára ennek köszöuhettem, hogy a tavalyi utósaisont Koritniczán Bittó István volt miniszter társaságában tölthettem, a ki a felső birói kar egyik derék érdemes tagjával Gelléri Szabó Jánossal egyült legbuzgóbb látogatója e fürdőnek. Klimatikus és pénzügyi viszonyok tehát egyaránt ajánlják, hogy különösen közép polgári osztályunk és hivatalnokaink az eddig teljesen mellőzött előés utó-saisont jövőre czélszerűbben felhasználják, a mennyibon igy csekélyebb költséggel egészsógök helyreállítása körül nagyobb eredményeket érhetnek el. Meg vagyok győződve, hogy adataim hazánk számos fürdőjóre ráillenek, de Koritniczára nézve, melyet ismerek, jó lélekismenettel ajánlhatom, hogy a ki a felsorolt bajokban gyógyulást nyerni, testileg, lelkileg üdülni, felfrissülni akar, az keresse fel augusztus és szeptember vagy június hóban a liptói havasok közt rejtező ezen kies fürdőhelyet s kitűnő vasas vize, balzsamos levegője, zavartalan nyugalma és természeti szépségeinek varázsa oly csodát fognak mivelni vele, minőt képzelni is alig mert volna. • Ha majd a magyar fürdőknek is ily módon szépen látogatott elő- és utósaisonjai lesznek, akkor bizonyára ama hiányok legutolsói is megszűnnek, melyek még panaszra okot szolgáltatnak s akkor fürdőink abetegeknek oly asylumai, a nyári elite-társaságnak oly góczpontjai lösznek, mint akár Ischl, Marienbad, Karlsbad, Ems, Radegund stb. S hogy ezt elérhessük, csak közönségünktől függ. Ránk nézve százszorosan megnyugtató öntudat volna, ha e csekély sorok által eme mindkét részről kívánatos kedvezőbb viszonyok mielőbbi bekövetkezését előmozdítani sikerült volna. Iparügyünk. II. Legyen szabad még e helyütt megemlékeznem és köszönetemet kifejeznem azon szívélyes fogadtatásért, melyben ezen ipartestület megbízottait az országos értekezlet vezérférfiai részéről részesittettek s engedjék meg Uraim, hogy kifejezést adjak abbeli meggyőződésemül nek, miseerint az országos értekezlet vezetőinek, kik az iparosok érdekét a haza érdekévél azonosítják, az ő fáradhatlau buzgalmukért hálás köszönettel tartozunk. Mert hiszem és remélem, hogy azon odaadó munkásság, melyet eme férfiak kifejtenek, Hazánk iparának felvirágzását fogják eredményezni. Mindannyian tudjuk, hogy a múltév elején Hazánk kék egére háborús felhők tornyosultak, a melyek azt orodményezték, hogy a nagyméltóságú magy. kir. honvédelmi minisztérium sürgős szükségét látván miszerint a honvédség és népfelkelési felszerelés mielőbb elkészíttessék a budapesti kereskedelmi és iparkamrához fordult aziránt, vájjon a szükséges felszerelések ogyrészének elkészítése nem volna-e oly kép biztositható, hogy arra az ipartestülotek közvetítésével magok iparosok vállalkoznának. Ismerve az elöljáróság, az ipartestület kebelébe tartozó s bőrauyaggal foglalkozó iparosoknak a saját iparukban jártasságukat, egy pillana:ig sem késett megragadni az alkalma", hogy as ipartestületi tagok anyagi érdekeit lehetőleg előmozdítsa. A legmesszebbmenő felhatalmazással látta el elnökét arra nézve, hogy az egyes ipartestületek és társulatok részére fentartott bakancsokból az esztergomi ipartestület tagjai részére minél nagyobb mennyiséget biztosítson. Az elnöknek ezen meghatalmazás folytán tett fáradhatlau utánjárását siker is koronázta, a mennyiben sikerült ipartestületünk illetve tagjaink részére háromozor pár bakancs készítését biztosítani. És itt kötelességemnek tartom Dóczy Ferencz elnök úr iránti elismerésemnek kifejezést adni. Mi tagadás benne, úgy maga az ipartestület, mint annak egyes tagjai nem voltak abban a helyzetben, hogy a Minisztérium által követelt biztosítási összeget le tudták volna tenni. És ime Dóczy Fereucz úr, az ipartestület elnöke, minden kérelem, minden felszólítás nélkül, hogy az iparosoknak kenyeret teremtsen, sajátjából a 2000 frt. biztosítási összeget deponálta. Az ipartestületi tagok érdekeinek ily módon előm >zd'tása, köszönetet és elismerést érdemel. Elismorést különösen akkor, midőn magára ebből semminemű haszon nem háromolt, hanem a bakancsok elkészítésével foglalkozó iparosoknak 3000 frt biztosíttatott. De egyszersmind a jövőre való tekintetből, ki kell emelnem azon mindnyájunkra nézve örvendetes körülményt, hogy a bakancsokat készítő iparosok dicséretesen megfeleltek kötelességüknek. MARIA-DAL. ÖRÖKKÉVALÓ SZŰZ MÁRIÁHOZ. (Mutatvány a sajtó alatt levS „Mária-dalok"-ból.) Virág kinyílik, hódít s elvirul; Gyümölcs hamvát veszíti, ha lehull; Fa tar lesz, lombját őszi szél letépi; A csillogó báj is lesz fénytelen: A földön egyedül te vagy csak, égi Királynénk, mindörök s szeplőtelen ! Édeni rózsa, menyei fény, Óh, Mária, Mária, áldalak én! E gyarló létben nincs tökéletes: Gyöngévé lágyul bajban a nemes; Bűn a szilárdat is megtántorítja, Rosszért gyakorta a jó is hevül: Te állsz csupán mindig sértetlenül, Édeni rózsa, menyei fény ! óh, Mária, Mária, áldalak én! Te adsz erőt, vigasztalást nekem, Midőn a lét siralmát szenvedem; S ha e kor árja lelkemet sodorja S elönt az emberírtó bűnözőn : Te vagy reményem örök-magas orma; Kezedre perdül szememből a kony .. . Édeni rózsa, menyei fény, Óh, Mária, Mária, áldalak én ! Jól látom én : a föld bálványai Előbb-utóbb le fognak omlani; Mindent ledönt, megmásít ez az élet, A melynek képe egyre változó; De a Te boldogságos szűz erényed, Isten leánya, örökkév;iló ! Édeni rózsa, menyei fény, Óh, Mária, Mária, áldalak én ! RUDNYÁNSZKY GYULA.