Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 24. szám

liS/iTKIUiOM IX. ÉVFOLYAM

24. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK. I<S(S7. MÁlíC/MüS 24.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

|! MEGJELENIK HETINK INT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

KI.O FIZETÉSI Alt :

egén/, évi« .... 6 fi t kr.

fél évre

.........................................................................3 fit — kr.

n

egyedévre....................................................................1 fit 50 kr.

______ Egy 8?ám ára 7 kr._________

~ ||

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UXCZA 817. SZÁM.

hővé. a. lop s/.idionii részét, illető kö/.leméuyek küldendők.

KIADÓHIVATAL :

SZÉCHENYI-I'ÉR 331- SZÁM,

hová ii. Isip hivatalos s a magán hirdetései, a nyillférbe szánt köziemén vek, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők.

II

H I R D E ‘

HIVATALOS HIRDETÉSÜK :

I szótól 100 szóig - fi t 7ö kr. 100 200-ig . 1 fit 50 kr.

200 300-ig . 2 fi t 25 kr.

Bélyegdij 30 kr.

1

É S E K.

MAGÁN-HIRDETÉSEK ii

megállapodás szerint logjn-i tányosabhan kö/.öltetiiek.

NY J LITER som 20 kr.

ESZTERGOM

TALAJVIZEI S A VÍZVEZETÉK.

IT.

Esztergomban, annak előnyös földrajzi fekvésénél és kedvező földtani viszonyainál fogva, a jó ivóvíz előállítása többféle módon lehetséges. A különbség e módok között csak a műszaki nehézségek és az előállítási költségek nagyságában létezik.

Lássuk ezen módokat egyenként.

A legközelebbi s legegyszerűbb módja a kút vizeinknél jobb minőségű ivóvíz előállításának : a Szent-Tamás és Víziváros községekben felszálló liévviz források valamelyikének befizet se volna a város és a szomszédos községek min- >deu részeibe.

Ezen források a Várhegy alapkőze- ‘tét képező, szabályos és vastag réteg- izetü, tömött dolomitos mészkőtelep vetődései hasadékaiból törnek elő, mely Ihasadékok nyilasai úgy látszik, a Duna. lágya alatt vannak, alluvial kavicsréteg által elborítva s a belőlük felszálló források ezen kavicstakaró által nagy részben el vannak fojtva, másrészben pedig a nyílásoktól a Duna jobb parija felé elszoritva, hol azok a part alól, vagy attól nem nagy távolságban a Szent-Tamásbegy tövénél üétező. laza alluvial homok rétegen xeresz ül bújnak a felszínre.

Erede.ük valószínűleg a triaskori Vődolomit kőzetben van, erre mutat Belentékeny szénsavas mész- és magnesia tartalmuk s a budapesti hévvizekéhez has® ló vegyaika uk, —melv vizek kétségtől énül a fődolomitból származnak, — - és azon körülmény, hogy a fődolomit a kir. város közelében, a Feúérkő oldalában, szálban mutatkozik. Hőfokuk 28.7 C. mely arról tanúskodik, hogy jelen ékeuy, mintegy 350 méter mélységből származnak, eredetüknél azonban még nagyobb hőfokkal kell birniok, mert a fődo’omit- ból közvetlenül felszálló vizek (43-74 C.) mind melegebbek. Lehűlésük azon körülményből származik, hogy a felszínre jutásuk előtt a striata- és a hárshegyi homokkő rétegek és a Dutia- kavics nagy mennyiségű hideg talajvizeivel elegyülnek, mely kőzetek a most említett várhegyi vetődésnek dél- nyugoti alásülyedt felén, a Duna allu- viuma alatt terülnek el, az északkeleti fölemelt rész felszínén pedig az előbbi kőzet a Várhegy felső rétegét képezi, az utóbbi pedig Szent-Tamás hegy allján van települve. Ha tehát ezen források környékén egy 'iirlyuk mélyeztetnék alá egész addig, hol a felszálló források vize a hideg talajvízzel érintkezik, — ami nem nagy mélységben történik - és ba a felszálló viz a talajvizektől csövezés által elzáratnék: akkor igen valószinü, hogy a budapestiekhez hasonló magas hőfokú és vegyalkatu gyógyforrás lenne megnyitható. Egy furlyuk leverése itt, a fődolomitot fedő rétegek itteni csekély vastagságát tekintve, nem nagy költségbe kerülne, s a megnyitandó gyógyforrás vállalkozó kocz- kázatát dúsan jutalmazná, Esztergom népességének pedig egészségügyi- és

anyagi tekintetben nagy előnyöket, nyílj tana.

Hévviz forrásaink vizbősége jelentékeny ; a leggazdagabb köztük a Fürdő forrás, mellyel több forrás van összefoglalva és a két Malya forrás, ezek már ered»1 üknél malmokat hajtanak, további a gépgyári forrás, melynek vize régebben szintén malmo. bájtot , most a prinxási- és a főkáptalani épille ekbe vezettetik. Ez utóbbinak vizbősége aránylag legkisebb és 24 óránkint á lag 12.000 hektoliterre be- csü'hető s a Duna vízállása szerint változó.

Ezen források hőfoka és egyéb külső tulajdonságai egyenlők, vizeik tiszták, színtelenek, semmi idegen ízzel nem bírnak, a források körül gyenge kénszagot bocsátanak, mely azonban gyorsan elillan, lehűtve kellemes üdítő italt képeznek, s e czélra több helyen használtatnak is, állítólag főzésre s mosásra is alkalmasak; mely tulajdonságaiknál fogva a jobb ivóvizek közé vannak szakértőileg sorolva. Vegy- alkatra nézve azonban némi különbséget mutatnak, amennyiben a gépgyári forrás 1000 súly rész vízben 0.520 súly rész, a fürdő forrás pedig 0.476 suiyrész szilárd, főleg szénsavas mész és magnesia alkatrészeket tartalmaznak, melyek a vizineder oldalain s a malmok kerekein niésztuff kéreg alakjában rakodnak le, a Malya források ellenben kevesebb mészlerakodást hagynak há-ra s a többieknél észrrevehe- tőleg nagyobb szabad szénsav tartalommal bírnak, egyikök pedig a zsilip

fenekén vaséleg (üledéket rak le. A gépgyári forrás vizében továbbá szerves anyag is talál tátik. Némely források pedig annyi szénsav buborékot bocsátanak fel, hogy a lobogó forrásokhoz hasonlítanak.

A felfogott források vizei az Adriai tenger színe fölött 110 méter, a Duna 0 pontja fölött pedig 5 méter magasságig emelkednek fel önmaguktól; hngv azonban ez nem a legnagyobb magasság, ameddig ezen forrásvizek zárt oldalú térben felszál 1 ani képesek : az

kitűnik abból, hogy a várhegy parkozása alkalmával 1885. évben fölfedezett régi kínban, melynek mélysége 57.8 métert tészen, 24.6 méter magasságig fölemelkedő vizoszlop találtatott, mely tisztaság, iz és melegség- tekintetében, hévvizeinkhez egészen hasonlónak állittatik. Ezen viz-szin magasság az Adriai tenger színvonala fölött 119.15 méter, a Duna 0 pontja fölött pedig 14.75 méter magasságnak felel meg; ezen színvonal tehát hév- vizeink normális emelkedésének határát képezi s majdnem teljesen megegyezik a budapesti városligeti artézi forrás emelkedésével, mely a tenger színe fölött 120.5 méterig terjed, mely megközelítőleg egyező színvonal mindkét hévviznek közös eredetére, vagyis medenczéjük azonosságára mutat.*)

Nem szenved tehát kétséget, hogy hévviz forrásaink megfelelő fúrás és csővezetés által ezen magasságig szintén föl vezethetők.

“) A csekély 1.35 meter különbözet a mérő eszközök tökéletlenségének vagy a kút falán keresztül történhető vizelszivárgásnak is tulajdonítható.

JIegeny.

sz Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László.

(Haszonegyedik folyt.)

Kovács Lászlónénak hívták ezentúl a távtelen leányt, a kit eddig egy szórakozott népszámláló diurnista tollhihájából iis Marinak szólították. Egész addig, míg ; a név az övé volt, amolyan szerelmi .Hangnak tarthatta a beavatott világ ; de úióta a lérje nevét viseli, azóta törvényes ura van, a hová be nem hatolhattak származása kegyetlen előítéletei.

[ De hát mit keresett a gerliczepár az Ltenháta mögötti galambfészekben ? í Mit talál két egyesült szerelmes szív, ha :rm boldogságot ? Azt a fellegtelen, azt az uzményi qoldogságot, mely sohase kérdezi jfig a mától, hogy mi fog történni hol- qp, mely nem törődik a világ folyásával i mely életczélnak és világnak tekinti öön magát.

A kiröpült galamb madarászainak terv- i ;rü és részvénytársaságos hajszájából ta- i azt lehetne kiolvasni, hogy a boldog • az Istenháta mögé ment el bujócs- • íni és lappangani. Hát hiszen azt meg- lekedhették volna azon naptól, hogy az ;g plébános rájuk adta a szent áldást, írhol is. Mert attól a percztöl fogva a öpült galamb isten és emberek előtt, a

Kovács Laczi galambja volt örökre. Az igazi szerelem gyozedelme gyözedelem maradt volna még a léhaság kalkulusai s a madarászok hálóvetései előtt is.

Hanem hát a boldogságnak nincsenek terminusai. Határtalan abban minden édes óra, mely a meny ország üdvére emlékeztet.

Kovács Laczi ki akarta egy kissé pihenni az élet nehéz küzdelmeit kedvese és édes anyja karjai között. És ezt a szándékát sehol se érhette volna el boldogabbik, mint odahaza, a mesebeli módon eldugott kis falucska egyik nádfodeles házikójában.

Az aranyos menyecskéből nemsokára pompás kis gazdasszonyka lett olyan mester mellett, mint a Kovács Laczi édes anyja volt.

A ház udvarán csakhamar megismerkedett a baromfiakkal s az eleven élettel, mely a falusi idillt olyan ellenállhatatlanul poétikussá teszi.

A mit a jó anyóka megjósolt, az csakugyan valósult is. Mariska jó barátságot kötött a gatyás galambokkal, a kik olyan édesen vallottak neki szerelmet; az arany sárga kokinkinai tyúkokkal, a kik olyan kegyvadászó nyájassággal kapargatták a lába nyomát; azután a tréfás gyóngytyú- kokkal, a kik okos szemeikkel úgy el tudtak gyönyörködni a mesebeli szép asszonyon ; majd meg a költögetŐ kakasokkal incselkedett, a kik egy parancsszavára rögtön abbahagyták heves páros viaskodásukat s szelíd galambokká változtak ; megismey- kedett a hattyúfehér hidakkal is, a kik sohasem hápogtak és haragudtak reá, ha az aranypölyhös libuskákat meg-megczirogatta; bizalmas ismeretséget kötött a csavargó kacsákkal is, a kik már kora reggel a léczes konyhaajtó előtt lesték a leglá- gyabb kezekkel szétmorzsolt kalácsot; a tarka boczi valóságosan belészerelmesedett az uj gazdába s úgy adta a tejet, mint a parancsolat, mikor az anyóka helyett Mariska ült oda; a fehér tehenke pedig szinte féltékeny volt boczitársára s versenyre kelt vele szelídségben és jóságban ; a fekete gida is alig győzte kivárni, hogy mikor nyalogathatja meg a menyecske fehér tenyeret.

Szóval az egész udvar eleven élete az övé volt s az anyóka csak úgy rázogatta a fejét, hogy a fiatal asszony néhány hét alatt már mindenkit eltántorított tőle. Csak az öreg Vidra maradt hű hozzá. Annak már a szive is süket volt és nem keringett benne egyéb, mint az a régi hűséges vér, mely már csupa szokásból is állhatatos maradt a régi gazdához. Ezt az egész nap hentergő vénségét már a Mariska szép szemei se bírták elcsábítani.

A konyhaajtó fölött lógó tengericsövek alatt egy fecskefainilia lakott, mely az uj gazdát szintén bámulatos bizalomban részesítette. A fecskék még a fészkükben sem voltak boldogabbak, mintha Mariska gömbölyű vállaira simitkozhattak.

Az ablakok alatt nyíló nagy tánvérbél- virágok szinte lesték már, hogy mikor szólítja meg őket a szép asszony s a vadrózsa meg a szegfű alig várták már, hogy mikor kerülhetnek Mariska szivére. Bazsaly- gott e’őtte az egész növényvilág s meleg ragaszkodással kísérte az udvar egész elevensége,

De megtanult az uj asszony a tilóvnl is bánni s piros menyecskekötésíí keszkenőjében imádásra méltóan tördelte a paraszt- ház Udvarán a kendert.

A kedves idillt kiegészítette a falusi nép szeretete is. Sorra jöttek a menyecskék, csakhogy lássák és beszéljenek vele. Mert olyan jó volt az az istenadta úri menyecske, hogy áldás kisérte minden nyomdokát.

Nagyokat nevetett a kis Mari, mikor a legbizalmasabb szomszédasszony a népnyelv legritkább bizalomszavával igy köszöntötte:

— Adjon Isten öcsémasszony !

Még a Kovács Laczi kaczagása is kihallatszott a szobából, a hol szorgalmasan írogatott valamit.

Hanem ha akármilyen édesen is folyt az irás, nem bírta megállni, hogy tovább is az asztalnál maradjon, mikor az ö gyönyörű kis felesége szóbeszédbe eredt az udvar életével. Az volt még csak a kedves nyelv, a mit az állatok is megértenek. Mikor úgy kedve kerekedett, összecsőditette az egész elevenséget. A mint a kis valas- kával fölaprózta az édes répát s a mint kacsóival lemorzsolta a kukoriczát, az egész állatsereglet köréje telepedett. És a kis menyecske ilyerkor olyan ellenállhatatlan kedvességgel kezdte, hogy S

— Usdi hajdi kis galambom ; tubitubi netek nektek ; piripiri kis csirkéim, buri- buri libuskáim, gyertek ide kósza cziczák, czicziozi; ne bántsátok a kacsákat, csácsa- kácsa ; hajbe hájki gyöngy-tyúkjaim ; torzas borzas kakaskáim ; tarkabarka kis kácsáim, hlitfalat csirkécskéim, gyere ide csajtabajta boczikám, hóba, óha, hamar vedd el, mert megcsal a szuszimuszi kis tehénke : ingó-