Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 13. szám
dos bib. herczegprimás ő emiuenti- áiánnk .00 byos papi jubileumán tár- s Válunk szói Ali részt vett s az ország minden részéből össz-áereglett küldöttségek és üdvözlőkkel versenyt sieted,, — ;iz esztergomi kereskedők bódé1 a át és báláját a kiapadliatlan jótékonyságu egyliázfejedelem előtt to’- niácsolni. Egy más szerény ünnepe is volt a társula nak, melyet egyik régi buzgó tagja Frey Vilmos úr t’.sz eleiére annak 4 0 évi szorgalmas és sikerdús működése elismeréséül a vezetése alatt álló takarékpénztár részv. társaság rendezeti. A kereskedelmi társulat üdvözölte a derék férfiul, kinek meg- tisz el se vissza sugárzott azon karra is, melynek soraiból kiemelkedett s akikhez most is büszkén számítja magát az ünnepelt. Mielőtt évi jelentésünket befejeznék, szomorúan kell megemlékeznünk amaz érzékeny veszteségről, mely K o I 1 á r István halálával a társula:ot ér e, benne nemcsak a jeles polgárt és szakembert, de a szorgalmas és buzgó vá- lnszTnányi tagot is gyászolja a lársa- saság, melynek önállóságra ju ása óta. szakadatlanul munkás tagja volt. Tagjaink száma az elköltözés és elhalálozás miatt némileg megcsökkeni j és 57-re szállott le, mely szám, ha tekinte be vesszük a fennálló üzleteket, valóban igen csekélynek mondható s megdöbbenve kell látnunk a közönyt, hogy még elsőrendű üzlettulajdonosok és kereskedők is vaunak, akik nem tartják szükségesnek a kereskedelem és helyi érdekek ügyét ápoló társulat kebelébe belépni s az működésükkel s a valóban csekély 4 írt évi tagsági díjjal támogatni. Ezen év során csak 2 uj tag lépett be. u. in. : Pauloviís Géza és Brauns'einer Sándor. Ezek szerint az évközi jelentősebb eseményekről számot adva, kérjük, inéi tóz assék évi jelentésünket elfogadni és tudomásul venni. POSTATAKARÉK. (A januárhavi forgalom.) alapján 170,906 frt 36 kr, visszatize: és eszköze 11etett. A január havi forgalom a legnagyobb az összes előző hónapok közt, valamint a fennmaradó tisz'a betét 141,985 frt 21 kr. megközelíti a leg- j >bb hónapok eredményét. A befolyt be:étek arányában január havában 198,300 frt névén ék ű értékpapír vásárolta o t s pedig 175,600 frt névértékű 5%-°s magyar papirjára- dék a pos a akarékpénztár és 22,700 Tfc névér,ékű különböző értékpapír a beievők részére. A magyar kir. pos'a' akarók pénztár részére f. évi január 31-ig vásároltatott 5% magyar papirjjáradék összesen 1.652,900 frt névénekben. ESZT£RG0ÍVI ÍRODALOSVITÖRTÉNETE, (Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói) XIII. M é s z á r o s 1 m r e esztergomi kanonok. Előbb segédlelkész, tanár Nagyszombatban, szt. széki jegyző Esztergomban, esperes plébános Vad kerten, a m. akadémia levelező tagja és a bécsi Pazmaueum igazgatója. Szülve 1811. Muzslán, fölszerel relett 1834. meghalt 1865. szept. 25. Irodalmi művei: »Egyházi beszéd Nagyszombat kir. v. hatszázados ünnepére«. Pozsony 1838. »Kérész elés s a kér. házasok megáldásakori rövid beszédek.« Pozsony 1838. »Szavalásait Hein sins szerint«. Nagyszombat 1841. »Elemi katekizmus Deharb után«. Eger 1853. Kis katekizmus. Eger 1853. »Köz p ka ekizmus ka h. tanulók számára.« Eger. 1853. »Nagy katekizmus«. Eger 1853. »A religio iörténeténck vázlata.« Eger 1853. »A. B. Cz. könyv.« Becs 1853. »Segédkönyv. Iskolamesterekés tanítói pályára készülők számára«. Pest 1855. »Népnevelési közlemények a kálit, egyházi szellemében«. I VI. füzet. Balassa-Gyarinat 1857. Történelmi nyelvészeti értekezések. Az üdvös intézmény népszerűsítésére minden hónapban közölni szoktuk a forgalmat. A fő ki mutatás szerint 1887. január havában 50,141 betéttel 312,891 frt 57 kr. tétetett be és 7,906 felmondás N a g y M á r t o n kegyes rendi tag született Muzslán 1804 okt. 6-án. A gymnasinmot Esztergomban végezte s 1824-ben a kegyesrendbe vétetett fel. Mint tanár működött Kalocsán, Szegeden, és Pes en. 1836—40-ig Az apró kav csókkal behintett utakon csak a verőfényes nap sugarai sétáltak föl és alá. Egy mámorillatos rózsaligetből a kis Amor mosolygott kifelé s nyulacskájával egyenesen az ajtó felé czélzott. Egy másik pázsit területen pompás árnyékban egy lánczra kötött kis őzike szunnyadozott. Néhány aranyos lepke és zümmögő gyémánt bogár röpködött az eltikkadó virágoknak udvarolni. Az egész kertben egyetlen egy lélek se járt. A nyaraló redöi teljesen le voltak bocsátva s a kis kerti sátor tökéletesen nyitva volt, mint valami hatalmas napernyő. Közel a kies sátorhoz egy kis kutyus álmadozott, de a nap sugarai kiégettét arról a helyről, a hová azelőtt félórával lelustálkodott. A kis kutya nagyot ásítva és nyújtózkodva feküdt az utazó árnyékba s megint elaludt. Valóságos nyaralás. Minden és mindenki nyaral itten. Még a kertész is, a ki közel az ajtóhoz egy rejtett zugban épen akkor szunnyadozott el, mikor a sarokból egy, tolakodó bozótot akart kivágni. Balkezében volt a nyakoncsipett gaz, jobb kezében a vérengző kés; de a feje a lágy szőlőlevelek közé esett s a jámbor ember ülő kényelemmel rendkívül édesen aludta az igazak álmát. Egy gally teljesen elrejtette őt a kerttől. Kara bácsinak eszébe jutott egy régi szép dajkamese arról a remek királyi kastélyról, a hol mindenki aludt hét esztendeiig. A király a koronával, a királyné az ö tündér szép gyereklányával, a főurak az ö inasaikkal, a lovászok az ö lovaikkal, a, szakács az ö kuktáival, a kutyák a macskákkal, a sasok a verebekkel s a méhek és lepkék a virágokkal. De hát még a mesében is fölébredt a királyi udvar. Mért ne virradna meg itten világos nappal! Hiszen tán csak nem valami nagy bűn, ha a villanyos csöngő alatt szendergő kertész fölébred. Kara bácsi becsöngetett. A kertész fölébredt. Rögtön kivágta az üstökön fogott bozótot s olyan módon kezdett serénykedni, mintha el akarná sikkasztani az életéből azt a néhány édes perczet, a mit át almi ott. A következő perezben már kitárta az ajtót is olyan szolgálatra kész mozdulattal emelte meg a kalapját, mint a ki urát várja. Kellemetlenül nézett azonban a jámbor képű vidékire s gyorsan megtekintette az órát, hogy tájékozódva legyen. Az óramutató úgy látszik megnyugtatta a lelki- ösmeretét s kibékítette a helyzettel. — Már megint a nagyságos urat tetszik keresni ! ]szen megmondódott már kérem, hogy hol tessék keresni. A nagyságos ur csak egy óra múlva jön haza Pestről. — Hát addig majd körülnézek egy kicsit a kertben, ha megengedi fökertész ur. (Kara bácsi már kezdett Pesten egy kis világpraxisra szert tenni, mikor a hiúság szótárából szedett védett egy-egy kifejezést.) A fökertész ur leereszkedőleg mosolygott. Bécsiben a cs. kii\ Theresiariiumban tanító: t. Ismét Pestre jöt s 3 év múlva Ta. ára válasz a ott meg házfőtiök s igaz- ga ónak. I men Szegedre tétetett tanárnak s ott 1849-ben igazgató lett. Kiadót munkái: »Az erény ösvénye«. Pest 1838. »Szavaló tani ók és tanulók használatra« Pest. 1843. »Ifjúságot képző ismeretek tára«. Bécs. i 840—42. »Szent mise áldozati énekek a tatai gymnasiumi ifjúság hasznába ára«. Komárom 1845. »Tisz telgő ódák ft. (írószer János k. r. kormányzónak. Szeged. 1834. Buda. 1846. »Szózat a szegedi nagygymnasiumban«. Szeged. »A szegedi nagygymnasium évkönyvei«. 1852. 53. 54.' Sárfalvi Hé y a I m r e mint kormánybiztos Esztergomban. Megje- jelent nyomta ásban az 1839. nov. 14-én megej.e.t cisz újítás alkalmával a városi kepyiselo.es üle.hez mondott beszéde. Beimel betűivel Esztergomban. Ezen üdvözlő beszédre Kis Mihály városi főügyész felelt; e két beszed egy füze.ben jelent, meg. Schmidt Szőré n y szent Benedek rendi áldozár, gymnási-umi ,a- nár Esztergomban. 1839—46. Szüléét! 1804. decz. 14. áldozárrá szentel etett 1829. ok . 21. meghalt 1865. Budán. Irodalmi művei: »Ének es imádságok a tanuló ifjúság számára. 1840. B o r o v s z k y L e n á r d szem Benedek rendi áldozár. S/Ji'e.ett 1792. máj. 21-én Esztergomban, áldozárrá szén elletett 1821, szép;. 30 meghall 1869. jan. 22. Győrben. Irodalmi művei Liber precum et hymnorum quem in usum s udiosae juventutis hungaricae concinnavi;« L. B. Posonii «840. Új lelki manna, az az iinádsá- gos és énekes könyv a kér. hath. ifjúság számára. Pes . 1869. F e i c h t i n g e r S á n d o r orvos; udor, Esztergom városi főorvos es reáltanodái igazgató. Születe t 1817. szept. 17. Esztergomban. Irodalmi művei Animalia vertebrata obtu u phar- naco logico considerata. Disser.a io inaiig, medica.. Budáé 1840. tvpis Joan Gyurian et Mar ini Bagó. »«A csajkások kerülete és Torontói megye flórája érdekében tett 1870. évi augusztus havi utazásomról«: Bp. 1870. nyomr. az Aiheneum. »Kraszna megye és környéke flórájáról.« Bp. Nem bánom kérem. Do szabad a 1875.- nyomj, az Athenern«. »Részletes jelentés az 1872-ben tett társas- kiránduláson észlelt fészkesekről«. Bp. 1875. nyom N az Athenen in. H a r r m a n n M i h á 1 y orvostudor, Esztergommegye nyergesúj falusi származású. Inda’mi műve: Dissertatio maiig, medica. de morbis primae iu- űiutiae. Pes.ini 1840. (Folyt, kőv ) PERGER LAJOS. CSARNOK, »KITÜNŐEN MULATTUNK!« (Farsangi karczolat.) Vác óra u áll azt mondja a papa. — No lányok, hát mehetünk ! — A mama még egyszer odaült a ükörhez s egy ska ulyából holmi si- tnaságo varázsol az arczára. (Sajó;szerű hogy azok a nők fordi:;mak legfőbbet megjelelt ősökre, a kik legkevésbé lelsz nek.) A kedves két kis apróság vígan dalolva veszi “magára a felöltőt s a rarsangi karaván megindul gyalog a Fürdőbe. — Jaj lelkem, spórolni kell az idén. Sok a deficit. Háború is lesz. Azután kérlek, két s.afiruugról fogunk ám gondoskodni m msokára. Ne locsogj öregem ilyen képtelen kifogásokat ! — Te édeském, kivel tánczoljuk az első négyest ? kezdi az első pár. — É í azzal a hosszú fekete bajuszos főhadnagygya! szeretném járni. — Én meg azzal a magos sápadt fiatal emberrel, a ki verseket ir a táu- ezosnőihez. Istenem, ha engem valaki megénekelne ! Szól a zene. Udvarias tánezrendezők fogadnak. Tiz foglaló jön négy fran- cziára. A kicsikék boldogok. A papa megelégedetten iszik meg három pohár söre a família egészségére. Szűnóra alatt a Trézsi néne mulatta ja a családot a negyvenes évek báli tör éneteivel. Akkor még nem azért ánczol.ak a lányok, hogy azután az életben ülve maradjanak. Akkor még a lemondás hölgyei is párta alá kerültek. Reggel három órakor a papa el- üuik. Négy órakor a mama igy szól a pirosabbikhoz : — Mehetnénk galambom. — Még egy csárdást mamám. Most vizitkártyáját... — Teringettét nincsen. — Becses nevét. — Kara István képviselő. (Kara bácsi már a félrevezetéshez is kezdett valamit konyitani. A fökertész országgyűlési képviselőnek nézte valahonnan az Istenháta mögül.) — Tessék csak nagyságos ur. De egy kicsit nagyon napos helyen vagyunk. Menjünk árny ék na kérem. — Talán a ülagóriába. — Oda aligha, mert ot' talál lenni a nagyságos kisasszony. — Annál jobb lesz. Gyerünk oda. — De kérem nagyságos ur. •— Ne nagyságodon, hanem ereszszen ! Erre megint az a vidám kaczagás hangzott ki az árnyas sátorból, melyn k egyik fala hirtelen félre vonult. A kis nyári sátorban egy kis vízesés alatt néhány alacsony pad s egy nagy márványasztal terült, el. Az asztalon néhány könyv s egykét női kézi munka feküdt. A legárnyasabb gesztenye fák hűsítették a kis buvó helyet a nap sugarai ellenében. — Csak bocsássa ide kérem János azt az urat — mondta a szép kis lány nyájas szemekkel s olyan biztató hangon, hogy Kara bácsi mozdulatai rögtön meggyorsultak. (Folyt, köv.) iáíiczo 1 ok legszívesebben. — Kivel ? — A Gyuszi bácsival. Gy teszi bácsi egy el kárhozott agglegény. Leiter, vagy barminczhét éves. Unalmasan mosolyog, ha már épen mosolyognia kell. Es mindun alatt arról beszél, hogy mién voliak olyan szeles napok a minap. Csupa szellem. Hanem azért »ki ünően mulattat,.« Négy órakor a kis ár a láttok a mama karjaiba, kapaszkodnak s hazafelé lej- i ettek. Zúg-bűg valami a fejecskéjükben, de a szivük olyan üres, mint a papa bugyelárisa. Csupa deficit. 0Alton a mama egy kis szemlét tart a legényekről s akként klasszifikálja őket, hogy valamennyi szekundába esik. (A kik persze ilyen ki ünő galambokra már nem számi Italnak.) De mikor a kis ártatlanok a hosszú foké;e bajuszról, meg az olvadó szerelmi versről ábrándoznak, a mama nagy gonddal rakosgatja félre a habruhát, a báli piperével s elérzékenyiilví’ igy szól : — Még csak tizenháromszor fogunk az idén ilyen »ki ünően mulatni«. Jó éjt galambocsháim. Aludjatok és álmodjatok tetszésetek szerint !