Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 12. szám

HSZTIÍIWOM IX EVFOHY A M

12 SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1887. FEBRUÁR 10.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

ii ii

| MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Hl/)H/HTÍ!SI Áll:

| egész évre .... (5 fit — kr. ||

fél évre

.........................................................................3 fit — kr. ij

i

j negyedévre..................................................................I fit 50 kr. ij

,:J____________ Egy szám ára 7 kr.__________________||

S

ZERKESZTŐSÉG:

•SZENT-ANN A-UTCZ A 317. SZÁM,

liovfi. :i lii.p szel I e .ii i részét illető kő/,lemén vek küldendők.

KIADÓhTvATAL :

SZÉCHENYI-T’fcR 331- SZÁM,

hová :i lap hivatalos s a, magán hirdetései, a nyílttérije szánt közleményük, elötizelési pénzek es reelsmálások intézendő!;.

II

HIRDETÉSEK.

í HIVATALOS HIRDETÉSEK :

MAGÁN-HIRDETÉSEK |j

1 szólói 100 szóiig — fit 75 kr. :

megállapodás szerint Jegju100 200 ig . 1 fi t 50 kr.

táiiyosiiljliaii közöltéinek. !!

200 300-ig . 2 fit 25 kr. :

; ■ ----Ból.yegdij 30 lei-.

j NYILTTKR sora 20 kr.

II

II

KERESKEDELMÜNK.

(A keresk. társulat évi jelentése 1886-ik évi öl)

I.

(Dr. F. I.) A lefolyt év, bár városunkra nézve eseményekben kiválóan gazdag volt — a kereskedelem és közgazdaság terén alig mutat fel oly mozzanatokat, melyek társulatunk működését fokozták, avagy jelentősebb eredményekhez vezető tevékenységre késztették volna. Épen azon körülmény, hogy a minden irányban igénybe vett és a társadalom lényeges alkotó elemeit képező kereskedelmi osztály, a közélet más mezejére vonatott az események által — szolgál indokául annak, bogy a választmány ezen évi jelentése az előző évekhez képest szerényebb határok között kénytelen megmaradni.

Az 1884. XVII. törvényczikk az iparos világot immár egészen átalakítja, a törvény helyes intézkedései immár testet öltenek, inig a gyakorlati életnek meg nem felelő elméleti részek önmagáktól elesnek, csupán a kereskedői osztály marad továbbra is minden törvényes kapocs nélkül, minek következtében az ezen tisz eletre méltó névvel való visszaélések folyton szaporodnak. A törvényhozás, valamint a keresk. és iparkamarák első sorban a kereskedelem világának kisebb körökben való fejlesztése és emelése még mindekkoráig minden törvényes szervezet nélkül áll s jó szerencse, ha az ezen hiánynak érzetétől sarkalt kereskedők önkéntesen társulattá tömörülnek s azt a mi az egykori kereskedelmi

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE,

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói)

XII.

S c h v a r c z e 1 József orvos tudor, észtergom megyei főorvos. Meghalt 1879. Irodalmi műve : Nosocomium civin in Pestinensium ad Sanctum Roch um. Pestini 1834. ty pis Trattnor Karo I i.

A 1 in á s y 1st v á n segédlelkész Esztergomban. Született 1806-ban, pappá szenteltetett 1834-ben. Irodalmi művei : »A vegyes házasságok ügyében«. Pest 1847. »A klérus ügyei«. Pest 1847. »Negyven nagyböjt minden vasár- s hétköznapjaira rendelt evangéliumok és imák.« Pest 1849. »Lelki szent gyakorlatok.« Pozsony. 1852. Irt több hírlapi czikke*', értekezést s ismertelést.

F o j t é n y i J á n o s Nászon született Esztergomban. A Időzárrá szenteltetett 1837. jul. 26. Esztergomban mint tanár működött 1847 —1849. 1835 ben készite te a magyar tudós társasághoz is beküldött terjedelmes értekezését a kettős betűk egyszerűsítéséről »Újon egyszeritett magyar betűrend« czim alatt. Alapos tudomány- nyál írt számos ér. ekezést a Rel. és Név. egyházi folyóiratban. Önálló műve: »Égi lant vagyis egyházi énekek litániák és imádságokkal a hazai tanúló ifjúság számára«. Győr 1841. »A görög régiségtan rövid egybefoglal at a a magyar ifjúság számára«. Buda 1846. »Hörög régiségtan«. Győr. 1852.

is „EsztBrgoo isVidíki“ tárcája.

JIegen Y.

Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László.

(Kilenczedik folyt.)

IX.

Poharak közt és még másutt.

KISVÁROSI halhatatlanság skálája szerint Kara bácsi az elsőrangú no- tabilitások közé tartozott. Volt szőleje és háza, pinezéje és vendegszeretete; néhány takarékpénztári részvénye; tagja volt a városi közgyűlésnek, vá asztmányi tagja a kaszinónak; pártoló tagja a dalkörnek meg a tűzoltóságnak; rendes támogatója egy rokkantakból álló temetkező egyesületnek, a hol különben minden évben korelnoki tónusban szokott imponálni. Ilyen társadalmi tevékenység, ilyen hatalmas haza- szeretet s ilyen római polgári érdemek végre felsőbb helyeken is figyelemben részesültek s Kara bácsi egy szép napon arra virradt, hogy a polgármester hatalmas ovácziók között egy kis arany keresztet tűzött az ö török szive fölé. Karcsi ekkor még hetedik osztá yű gymnasista volt, a ki annyira szivére vette a família dicsőségét, hogy egy ódát rögtönzött apja ünnepségére.

Kara bácsinak megérkezte után egy kicsit nehezére esett az, hogy Budapesten senkinek sem imponál s mig odahaza mindennap akad néhány magasztaló frázis, addig itt észre se veszik. De hát mikor már benne voltak a nagy munkában, akkor megfeledkezett erről a fájdalmáról.

Különösen mióta az a csodálatos láto- mánya volt. Mikor a kis Mari megjelent előtte s azt mondta, hogy a papát a belügyminisztériumban keresse.

— Hát ilyen nagy ur fogadta föl a megtántorodott gyereket ?

Hát már nem ismer rám többet az a leány három esztendő óta ?

Kara bácsi nem jutott tiszta gondolatokhoz. Óriási zűrzavar keletkezett a fejében s valami édes fájdalom a szivében.

Mikor vissza érkeztek a vidám társaságba, már javában folyt az ebéd s Karcsi rengeteg metapbórákban rebegett fel köszöntőt Pócsy uramra a főváros nevében.

Nagy volt az öröm, mikor a fáradt Co- lumbusok az asztalhoz értek.

— Ugy-e nyomon vagyunk? — kérdezte Karcsi nagy lelkesedéssel.

— Fntóbomokba ültetett nyomokon — válaszolta Kara bácsi ravasz diplomacziá- val, mert a titkát senkinek sem akarta olcsó szerivel elárulni.

— Megfoghatatlan ! titokszerű! regényes! — szavalta Columbus Zsiga s nagy határozottsággal telepedett le a dús asztal mellé.

— Mi a rezultátum? — kérdezte Pócsy Gábor uram, a hires kutató, a ki már nem törődik detaillokkal.

— Ne zavarjátok most össze a gondolataimat! Ebédeljünk! Majd délután mindent elmondok.

Nem akart semmitsem elárulni. Zsiga pedig nem bírt még csak szel id meglepetéseket sem rögtönözni, olyan statista módon járta a bolondját.

A társaság csakhamar vidám jó kedvre kerekedett. Gábor uram szidni kezdte a fővárosi italokat. A viz rossz sör, a sör rossz bor s a bor rossz víz ebben a szép városban. Kipakkolt liát három nagy fiaskó valóságos hazai italt, a milyet még nem ittak se Pesten se Újpesten.

Gondoskodtak róla a jó madarak, hogy muzsika is legyen kéznél, mert egyszerre csak tiz szál czigány vetemedett az asztalhoz s el kezdte bűzni egész vidéki fesztelenséggel.

Vidáman keringett a pohár. Az egész társaság belészerelmesedett abba a gondolatba, hogy: meg van a kis Mari. Tehát valahára mégis.

Csak Kara bácsi nem ért rá felvidulni. Meglátszott rajta, hogy nyugtalan gondolatokon jár az esze, de hát ezt mindenki nagyon természetesnek találta.

Pócsy Gábor uram nem is sokat teketóriázott, mikor tizen heted ik toasztjában elmondta:

— Mert vannak igen komoly perczek is az emberi életben. Példának okáért, mikor a kirepült galambot haza akarjuk vinni a kalitkába. Mindent el fogunk követni, hogy rég kitűzött czélunkat végre- valahára keresztülvigyük. Kara barátomon van most a sor, hogy sikertelen kutatásaimat folytassa és sikerrel koronázza.

Ebben a pillanatban egy tisztességesen hizó, javakorbeli ur emelkedik fel az ebédlő túlsó asztalától s egyenesen a társasághoz tart.

— Van szerencsém magamat bemutatni, én Máriássi Imre bánáti gabonakereskedő vagyok. Bocsássák meg tolakodásomat, de rettentő magányomban megbolondulok, ha tovább is távol tartom magam a vig poharak társaságától.

Es olyan nagyot kaczagott rá, hogy az egészséges szivű embert mindenki szívesen látta. Csak Kara bácsi nem. Nagyon fanyar mosolylyal nézte a tolakodót, a ki azonban egész zavartalanul épen melléje telepedett. A mint a bemutatkozások véget értek, megint rendes jókedvű kerékvágásba került a társaság. Karcsi kifogástalan figyelemmel öntött a jövevény poharába s ez kifogástalan buzgalommal kocz- czintgatott.

— Képzeljék csak kérem — kezdte egyszerre csak a szót —- ilyesmi csak Újpesten történhetik meg velem. Lejövök három nap előtt a feleségemmel ide egészen a Bánátból, hogy egy szeszgyárral nagyobb üzletet kössünk. Az üzletet megkötöm s a feleségem azonközben harmincz ezer fo- rintocskámmal eltűnik valakivel.

Mindnyájan elkomárodtak, csak az el- he.szélö kaczagott egész kedélyesen.

— Es mit gondolnak az urak. hogy mit sajnálok jobban: a szárnyra kelt pénzt vagy a hirtelen asszonyt? Megjegyzem, hogy nagyon szép teremtés volt. Olyan bogár fekete szemei voltak, a milyenek csak odalent Bánátban ragyognak. Hát tu.M.u sajnálom én sre a pénz se az asszonyt

kezósoi leljesen kizárják. A két minőség között Iá szarnak lenni, tanácsadói (szerepben nem bírván még annyi jogkörrel sem a kamara tagjai fölött mennyit akár csak az ipartestületek is gyakorolnak. A kereskedelem szabadsága egyátalában nem zárja ki azt, hogy a kereskedéssel foglalkozók összegár ozan dósága törvényes szervezete nyerjen, annál kevésbé mert hiszen az 1872. Vili. t. ez. mely némely tekintetben úgy mint az uj ipartörvény a kereskedés megújítása stb. tekintetben irányadó és kötelező volt — feltétlenül előírta, hogy mindenki a ki ipar- 3ügedélyt nyert, tartozott magát valamely ipar ársulatba — következéskép i hol van, valamely kereskedelmi társulatba beíratni.

Ideje volna immár az 1865. VI. t. izikket alapos revisio alá venni és a negváltozott viszonyokhoz mérten át- ilakitani s az alsó fokú kereskedelmi iktatás szervezését vagyis a kereskedő tanulók iskoláztatásának kérdését úgy i kamaráknak mint a hatóságoknak íomolyan venni. Hasztalan a sok sta- istikai adat mit kamaráink évenként, — tulajdonképeni főműködésük szerint összegyűjtenek, ha nem fejlesztjük í*s neveljük a kereskedelem uj nemzetüket. Nem csupán akadémiákra és 'elsőbb intézetekre van szükség, mert íem csupán tisztekből áll egy hadse- •eg, de első sorban a közkatonákból. Szén kérdések megoldása és komoly, ízéltudatos keresztülvitele kapcsolatban ill magával a kamarák újból szervetésével, mi csak a törvény módosításával eszközölhető. (Folyt, köv )

»greniumokban« jó és czélszerű volt a fejlődött viszonyokhoz mér en hazafias irányban megvalósítani igyekeznek. Több mint egy évtized tapasz alatai igazolják, hogy az 1868. VI. t. ez. által alkotott »keresk. és iparkamrák« mai szervezetük és ha áskörük szerint az úgy nevezett községi- illetve kis kereskedés embereire nézve meddő intézmények s működésük eredménye éppen szervezetüknél fogva nem áll és nem állhat arányban a reájuk fordított anyagi kiadásokkal. A kamaráknak folytonos érimkezésben kellene államok az területükön levő nagyobb gyú- pontok üzlelvilágával s nem is volna előbbre való hivatásuk, minthogy a vidéki választmányoknak a közpon ban összefolyó működését ellenőrizzék, azt vezessék s a fejlődésnek irányt adjanak. Mai szervezete mellett a kamara a vidékre nézve csak névleg az adókönyvecskében létezik s a válasz.ott kübagok — tisztelet a kivételnek — részben a távolság, részben a központi erők kicsiny lése által működésükben gátolva és feszélyezve vannak. Ideje volna a kamarák lijbóli szervezése még pedig oly módon, hogy a társulatba tartozás kötelezőleg kimondatván a — kamarának minden jelentősebb keresk. központban — fiókjai illetve vidéki vá lasztmányok folytonos ér in kezésben állanának a kamara központjával. Jelenleg a keresk. és iparkamarák minden törvényes alapjuk daczára működésük szerint illetékesség és ha áskör tekintetében nem képeznek tulajdonlóé-] peni állami intézményt, társadalmi jellegüket pedig épen a törvény rendel-