Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 104. szám
104. SZÁM. ESZTHRfiOM IX. KV FOLYAM CSÜTÖRTÖK, 1887. DECZEMBKR 29. ESZTERGIM Mltr.-IRLENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. MEOfT/KTÉSI A I« eg«‘s'.- ti v mí fél évre . i uefíieilévie C írt — Icr. 3 írt — kr. 1 írt éO kr. Egy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, hóvá m lep h/,i*IIhiii' ré«/,ét iller/i közlemények kii Mamii! le. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉH 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a ny ill térbe szánt közlemények-, elölizetési pénzek és reehunálások intézenilök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIIIDUTUSHK : 1 szótól 100 szóig — írt 7ő luv 100—200-ig . 1 írt r,0 kr. 200—300-ig . 2 írt 25 kr.; Bélyegtlij 30 kr. M A U A N -1111 í I) 10 T É IS E l< megállapodás szerint lógj ti- tányosabban közöltéinek. NYIÍ/mOR sora 20 kr. TIZEDIK ÉVFOLYAMUNK. Tizedik évfolyamunk elolt hálás köszönetét mondunk jóakaróinknak, hogy állhatatos pártfogásuk által ilyen szép stácziót volt szerencsénk megérni ; de köszönetét mondunk ellenségeinknek is, hogy most alkalmat nyújtottak életrevalóságunk nyilvános bebizonyitására. A tizedik esztendőt nemcsak számos hírneves fővárosi iró társaságában, de az összes számba vehető esztergomi betű- vetők között üdvözöljük. Megerősödve, megizmosodva, meggyarapodva és nem megkopva és elöregedve folytatjuk napszámunkat. A mit Esztergom Városa, a testvér- városok s a megyei községek érdekei legjobbnak és 'legszükségesebbnek találnak, az lesz programmunk a tizedik esztendőben is. Valláserkölesös, komoly és kimerítő stílben fogjuk tovább folytatni munkásságunkat osztályharczok, faji gyűlölködések és társadalmi meghasonlások nélkül. Lapunk az esztergomi értelmiség, a művelt polgárság s a nép tanultabb vezérelemeinek képviselője lévén, az igazságos elvküzdelmeket mindig nemes tónus és irodalmi sziuvonalon álló tárgyalás fogja szolgálni. Egyetlen egy személyes érdekünk sincsen, melyet a nyilvánosság fegyvereivel kellene 'diadalra segítenünk. Minden küzdelmünk, minden gondolatunk és minden munkánk a közönségé. A közönség érzelmeinek, hangulatának és gondolkodásának adunk kifejezést, midőn minden egyéni szavazat mellőzésével a közvélemény szavát fogjuk hangoztatni. A milyen szánalommal nézzük az u. n. vidéki lapok legnagyobb részének szellemtelen, sőt gyakran grammatikai és orthographiai ismeretek liijá.n szerkesztődön egyes számait, olyan tisztán látjuk és határozottan tudjuk, hogy mivel tartozunk egy irodalmi színvonalon álló jóravaló vidéki lapnak, melyet a fővárosi sajtó is basznál ható forrásnak fogadhat el. Tizedik évfolyamunk küszöbén nem jutnak eszünkbe bivságos jubiláris gondolatok, melyek a mai kor nem any- nyira kitűnni, mint inkább kiemelkedni vágyó embereit jellemzik ; — liánéin eszünkbe jutnak azon kötelességeink, melyeknek betöltése többet ér minden sál langos -programúinál. Mindig a közönség, az igazság, a méltányosság és jó Ízlés szolgálatában akarunk maradni. Ez a mi programmunk és útlevelünk egy újabb évtizedbe. A ki velünk tart, az velünk együtt fog küzdeni. Esztergom szebb jövőjéért! A hetenkint kétszer megjelenő «ESZTERGOM és VIDÉKE» tizedik évfolyamának ára csak 6 frt — kr. Félévre.......................3 ,, — „ Negyedévre . . . I „ 50 „ Az előfizetés összegei postautalványnyal az «Esztergom és Vidéke» kiadó-hivatalába (Esztergom, Széclie- nyi-tér 331-ik szám alá) czimzendök. Leltár. Budapest., decz. 28. Az ó év végén s az újnak küszöbén az igazi kereskedő nemcsak mérleget készít, hanem leltároz is, hogy vagyona állásáról hamisítatlan képet nyerjen. Ily alkalmakkor a bites értékek részben leiratnak s az avult áruk a kellőleg redukált árszabály szerint számíttatnak. Midőn az utóbbi hetek nagy emó- ezíói után s a legközelebbi jövőnek még mindig rejtélyes alakulásával szemben hazánk és az egész monarchia részére a mérleget összeállítjuk s a vagyont leltái ózzuk, azt biszszük, nem végzünk hiábavaló munkát. Csak előnyös lehet, ha minmagunk tisztába jövünk a rendelkezésünkre álló erkölcsi és anyagi erők terjedelmével és az sem ári hat, hogy felőlük gyűlölőink és iri- gyeiijk teljes értesülést nyernek. Mert, bála Istennek! nincs okunk vagyoni állásunkat szégyenleni, leltárunk dús és a valóságnak megfelelő. A hatalmas dualisztikus birodalom élén oly uralkodó áll, kinek a történelem a «lovagias» epithetont adta, a ki a megtestesült loyalitás, igazság- szeretet, a férfias bátorsággal párosult határtalan jóság. Császárunk és királyunk népeinek nemcsak tiszteletét, ! hanem gyermeki szeretetük benső hajlamát is kivívta s birodalmában nincs hely, hol bizton és gondtalanul no járhatna, fejét nyugalomra ne hajthatná. És lásd Oroszországot! Magyarországon Tisza Kálmán van a kormány élén, azon férfin, kit barátai, és ezek képezik a lakosság túlnyomó többségét, nagyrabecsüluek és csodálnak, mint eddig ritkán volt rá eset, különösen nálunk, hol a hangulat oly gyakran változik, hogy államférfit oly állandóan és őszintén tiszteltek és csudáltak volna és kinek hatalmas politikai értelmét, lángoló tiszta bazafiságát, rendkívüli tetterejét és kitartását még ellenfelei is elismerik. Tisza kormányzása alatt a magyar állameszme mily mély gyökeret vert, a lakosság minden rétegét mennyire áthatotta, az eklatáns módon nyilatkozott a napokban, midőn a láthatár oly mélyen beborult s a háború minden pillanatban kitörhetett: Szent István koronájának széles egész birodalmában egyetl en hang sem volt ball bate, mely a legodaadóbb, a legáldozatkészebb hazaszeretetnek nem adott volna kifejezést. Egy határozottan dákoromán irányzatú lap, a temesvári «Luminatoriulu», mely különben a legfanyarabb és magyarellenes módon űzte a revindikáczió politikáját, a fenyegető bábom veszély behatása alatt kereken kijelenti, hogy teljes bizalmát helyezheti a nép azon férfiakba, kik a kormány élén állanak és •minden állásbeliek érdekét biven és igazságosan őrzik s ápolják. De adjuk meg a tisztel etet az igazságnak: a pszicbologikus momentumban Taaffo «Versöbnungs»-minisztériumával szemben Ausztriában is csehek és németek, klerikális feudálisok és szabadelvűek egyformán lojálisaknak és hazafiasaknak bizonyultak. És lásd Oroszországot! lizjssierpdíielárczája.- REGÉNY. Az „Észt. Vid.u számára francziából fordította : MARISKA. (Második közlés.) II. O N Q U I L L E. A megérkezett hölgy közép termetű és csodálatraméltó megjelenésű volt. Arcza ugyan már elvesztette ifjú üdesé- gét, de azÓL't még mindig szép volt és azt hihettük, hogy halványsága és szemeinek bágyadt fénye nem az évek műve, hanem valami érdekes szenvedés története. Ez a nő egyike volt azon hölgyeknek, a kiknek születésére nem tehetünk fogadást addig, mig a keresztlevelük a zsebünkben nincsen. Némelyek harmincz évre becsülték, a jobban értesültek negyvenesnek mondották. Ha ez utóbbi véleménynek hitelt adunk, úgy pártatlanul kell kinyilvánítanunk, hogy az évek enyhén rabolták meg szépségét. Mit határoz tiz vagy húsz év, ha nagyon szépek vagyunk ! Bátran elmondhatjuk az ilyen esetben, hogy «a szépségnek nincsen kora; a szerelem nem kérdezősködik az ilyesmi után, a szép asszony egyúttal mindig fiatal asszony.» A mi rajta az első pillanatra feltűnt, mozdulatainak az a lassúsága, tartásának azon könnyűsége, járásának az a sajátszerü hanyagsága volt, a mi leginkább jellemzi a forró földövi nőket. Minden tagmozdulata gyöngéd és gömbölyű volt, de minden mesterkeléstől ment; minden leírhatatlan rest grácziáról beszélt. Izmai kerülték a megerőltetést, szép és gömbölyű tagjai ösztönszerűleg nyugalmat kerestek. Ki nem ismerné föl azt a határtalan izgató kreol kéjelmességet, a mely olyan égető szenvedélyt rejt ! Ezeket a nőket, a kik oly alva élnek, a szenvedélyek gazella módjára fürgélkedŐvé tudják tenni. Ezek a fehér karok, melyekhez képest a mousselin nem elég lágy, ezek a gyönge kezek, melyek alig bírják el a legyező súlyát, összesajtolhatják az erős férfin kezét, ha kell. Rumbrye marquise, kreolnő volt. A hölgy viszonozta Xavér üdvözletét nyájas meghajlással, de a mint eltávozott, rögtön lebocsátotta fátyólát. — Mit kíván kegyed tőlem, jó úrnőm ? — ismétlé Carral, mint valami bűnös, a ki ítéletét várja. — Végre tehát megváltod, hogy úrnőd vagyok, mulatt ? ! — monda Rumbry úrnő, ujjával egy székre mutatván. Carral gyorsan előhozta a széket. — Sohasem feledkeztem meg arról — válaszolta a mulatt alázatosan. Rumbrye asszonyság néhány pillanatig kényelmesen pihent. Azután fejét vállára hajtotta és szemeit félig behunyva, így szólott : — Eöl kellett keresnem Joun de Car- ralt. Miért nem törődöl te velem már épen semmit ? A mulatt beszédre nyitotta száját, hogy mentse magát, de a marquise egyetlen kézmozdulatára elhallgatott. Ez a kézmozdulat egy zsámolyra irányult, mely a szoba túlsó részén állott. Carral előhozta a kért bútort és Rumbrye asszonyság lábai alá helyezte. A kreolnő keresztbe tévé finom lábait és most már egészen jól érezte magát. Carral lesütött szemekkel állott előtte. — Kétszer irtani neked — folytatá Rumbrye asszonyság — kétszer ! — én és neked kétszer Írni! Es miért nem válaszoltál ? — Nem mertem. — Te, nem mertél válaszolni? Nos, hát miért ? Mert engedetlen voltál. — Nem, úrnő, a kegyed parancsainak hódolok. A marquise homloka földerült. — Jó gyerek vagy, Jonquil le — folytatá azon a kellemesen zengő hangon, mely a kreolnőket olyan kimondhatlan bájjal ékesíti fel. Most mutasd meg, hogy mit műveltél ? — A fiatal emberi)ez fűződtem minden erőmből — válaszold Carral — egy hónap óta nem hagyjuk el egymást. Beláthatja kegyed is, hogy ug}r szeretjük egymást, mintha testvérek lennénk, egyetlen szobában lakunk mindketten. — Jól Aan ez igy : tudtam azt, hogy okos ember vagy. Folytasd ! . — Ismerem a történetét és legkisebb titkait is tudom. — Annál jobb ! hát még tudsz mondani — Úrnőm! — mondá Carral szomorú és esdő hangon — Xavér szeret engem. Már régóta senki sem szeretett engem. Kegyelem neki! — Szegény Jonquille! — mormold a marquise és fejét a karszékre támasztotta. Mosolya irgalmatlan iróniát fejezett ki. A mulatt összeszoritá fogait. Kimondhatatlan boszú dühöngött keblében. — Juan de Carral — mondá újra a marquise, miközben nyugodt és erős tekintetét reá vetette. Ez az egész, a mit eddig művelhettél ? — Még nagyon is fiatal! Rumbrye úrnő szép ajkait öszevonta s azután kedvesen ásított és tovább folytatta : — Beszéljünk okosan. Parancsot adtam neked, de csak félig teljesitéd ezt a parancsot. Ez pedig a mint tudhatod: veszélyes. — Tudom, hogy büszkeségem által még inkább rabszolgája leszek, úrnőm. Szerencsetlen nap volt az, midőn eltagadva származásomat, idegen nevet vettem föl. Azt gondoltam, hogy Európában, úgy mint nálunk, megvetik a mulattot, hogy nyomorult ivadéknak, páriának tartják ! Csalódtam. Még most is emlékszem mosolyára, midőn álláspontot választottam az életben. . De volt is oka mosolyognia, úrnőm, mert ez a mosoly egy rabszolgával ajándékozta meg kegyedet . . . igen olyan rabszolgával, kit az emberi törvények sohasem szabadit- nak föl.
