Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 103. szám

hagyományos tollas szakajtójával, és gazda az 5 ősi ázsiai pillog máj ával és politikus kurta pipájával, a fiatal asz- szony az ő szoptatós apróságával, a legnagyobb gyerek az o kukoriczainor- zsoló padkájával s két más apróbbaeska, a ki a torzsákból váracskát cpit a bar­lang vályoggal vetett padlózatán. A család lomha kuvasza nagyokat nyöszö­rög a gazda lábánál. Az ágy alatt né­hány tyúk kapargál s az asztal alatt egy macska-fámi!ia dorombol. Mennyi élet egy alig öt négyszögméternyi mes­tergerendás, vályog fal as, földes padlója szobácskábán! De milyen levegő! A falakat penész borítja, a bútorokat nyirkos gombák növik be, a fa rothad, a ruhaneműt oszladozik, az ételszag ösz- sze vegyül a napok előtt el hányt étel- maradványok bűzével. Es a rettentő odúba napokon keresztül be nem láto­gat a friss szellő. Itt posliad a sze­gény nép, itt zsugorodik össze a sze­gény paraszt gyerkőcz, itt rothad meg az egészség s szüli sorra a mindenféle névtelen nyavalyákat és ismert járvá­nyokat, melyeket az apróságok becsem­pésznek az iskolákba s az iskolákat az orvosok feloszlatják, hogy a szegény paraszt gyerekek ezentúl ne a tiszta úri gyerekek közé plántálják a maguk házi nyavalyáit. Megdöbbentő látványokat nyújtanak az ily esztergomi barlangok, melyek­ben olyan szegények laknak, a kik nem tanultak meg koldulni. A közegészségügyi törvények hiva­talos őrei, az orvosok, ritkán jelennek meg hivatalosan az ilyen miazmatikus odúban, a hol ember, állat, baromfi és esztendős piszok lakik együtt, a rot­hasztó és oszlásnak erjesztő elemekkel. Vajha szerencsétlen népünk érdeké­ben mielőbb történnék valami. Az áta- lános nyomort ugyan nem igen képe­sek enyhíteni a törvényhozás újabb remekei, de az egészség követelményei­nek szigorú megtartására már pompá­san felügyelnek a törvények. Nézzenek csak utána orvosaink, hogy milyen le­vegője, milyen lakása és milyen élelmi­szere van az esztergomi népnek s ak­kor ezt a mi leírásunkat igen is eny­hének és elnagyoltnak fogják találni. Angyalfia 1888-ra. Karácsony estéjén. Hogy mit hoz a kis Jézuska Esz­tergomnak, azt a következő túlvilági titkos tudósifással áruljuk ol : Es mindez csak hót esztendőről kétszeii megjelenés mellett. Hát még ha napilap volnánk csak hasonló nagyságban is, akkor már egy évi fogyasztásra kellene közel két­ezer czikk és tízezer újdonság. Ilyen arány­talanul elütök a viszonyok az egyszerű heti­lapok, a kétszer megjelenők s a napilapok között. Osszehasonlitliatlanok egy napilap viszonyai. Egy jól szerkesztett vidéki napilapnál öt-hatállandó rendes belső munkatársra van szükség azon az egyéb apparátuson kívül, mely a napilap levegőjét képezi. Mibe kerülne Esztergomnak egy jól szer­kesztett napilap? Ezer előfizetővel számítva tizenkétezer forintot kellene jövedelmeznie előfizetések­ből, a mi épen a lap szellemi részének ki­adását födözné. Kétezer forint esnék a szer­kesztőre, ötezer a belső munkatársakra és ötezer az összeköttetésekre, táviratokra, kő­nyomatosokra, lapokra, tudósításokra stbbi. Körülbelül tizenkétezer forintba kerülne a napilap kiadása is ezer példányban, a mit hirdetésekből födözni egyelőre még nem lehetne. Alioz megállapodott firma kell, hogy az összes európai hirdetőezégeket biztosítsa valamelyik virágzó napilap. Hu- szonnégyezer forintjába kerülne tehát Esz­tergomnak ez időszerűit egy napilap föntar- tása, a mi a mostani népesedési viszonyok, anyagi körülmények, nyomott kereskedelmi és iparállapotok között még nagyon is ko­rai mulaszt lenne. De el kell következnie annak az időnek, a mikor a helyisajtó legszebb virágzása egy napilap megteremtése által jelentékeny oka és okozata lesz egy valóban virágzásnak Hoz a prímásnak jó egészséget s a hét kövér esztendőből egyet. Hoz a főispánnak még több ragasz­kodást, még több szeretetet. Hoz a megyének ötvenezer árkus papirost és három hektoliter tintát. Hoz a városnak vasutat, kaszárnyát, nyilvános tornacsarnokot és uyolczszáz- nyolczvnunyolez uj tervet. Hoz a kereskedőknek jó vásárt, az iparosoknak jó munkát s a földműve­seknek jó áldást. Hoz a szorgalomnak tisztességet, a renybőségnek virgácsot. Hoz a szép leányoknak jó vőlegé­nyeket, a legény embereknek szép menyasszonyokat és jó anyósokat. Hoz a házas embereknek újabb örö­möket s az agglegényeknek újabb lelki- ismere! i fordulásokat. Hoz Esztergomnak tizenkétezer darab uj seprőt, háromszáz uj lámpást, jó ivóvizet, jó kövezetét s a megszelídült villám szerény háziállatjául — tele­phont. Hoz tüzet a pecsenyéhez, de nem a háztetőkre. Hoz vizet a vetésekre s a szőlőkre, de nem a kisétáló Duna alakjában. Hoz egy kis phylloxérát, hogy ne essenek kétségbe a phylloxera Colum- busai s a rengeteg napidijakkal utazó phy 1 loxéra i nspectorok. Hoz a takarékpénztáraknak megdöb­bentő sok betevőt, de kevés adósság- csinálót. Hoz az orvosoknak tisztességesen föl­lábadó betegeket s az ügyvédeknek mo­solygó pereseket, a kik nem hara­gúi sznak. Hoz az adóhivatalba előre befizetett adósummákat. Hoz a városnak a világ minden ré­széből tourist á kát. Hoz annyi áldomást, hogy boléro- kednok Tarjagossaynk. Hoz sok uj előfizetőt a mi (titokban jubiláló) lapunknak. Hoz áldást, békességet, munkát és megelégedést — ha . . . Ha az ördög el nem hozza a muszka Mikulást. Ha a muszka he nem tör a vereczkoi szoroson. Ha minden magyar embernek nem kell elmenni katonának, mert akkor — Akkor ananász gyanánt pusztulnak el az ország összes nyers ugorkái, ak­kor fügeszámba megy minden makk, akkor ehető fecske-fészek ezimén . kel­nek el hazánk összes faggyú-gyertyái s akkor olyan aratást csapunk, a hol több lesz a lokaszált muszka, mint a mennyi aszlag van egész nagy Magyar- országon a legáldottabb esztendőben! AUCUN. Általános érdekű közlemények. ii. (A k e 1 o t i államok k ö z g a z d a s á gi viszonya i.) A közgazdasági összeköttetés hazánk és a kelet között 1718-ban azaz a passarováez béke után vette kezdetét, ez időtől kezdve kereskedőinknek sza­bad volt átmenni a török hódoltságokba. Az akkori szerződés értelmében ausz­triai és magyar kereskedők adót nem fizettek Törökországban, viszont a tö­rök kereskedő sem fizetett nálunk. Er­délynek sőt Pestnek kereskedelmét is görögök vetették meg fióküzletek ala­pításával, vagy úgy, hogy itteni ke­reskedőházak kai összeköttetésbe léptek. Törökország és Anglia között kötött szerződés értelmében a két állam köl­csönösen 5% beviteli vámban állapo­dott meg, mig Ausztria-Magyarország és Törökország között a beviteli vám csak 3% volt. Ezen állapot a párizsi békéig cs a berlini szerződésig tartott. Romániával 1876-ban köttetett meg a vám- és kereskedelmi szerződés, a mely azonban most lejárván, az uj kötésre nézve a tárgyalások folyamatban van­nak. Szerbiával kötött szerződésünk ré­szünkre bizonyos kedvezményeket biz­tosit. Bosznia és Herczegovina ez idő­ben a monarchiához tartozván, a kö­zös vámterületbe vonatott be. Bulgáriá­val régebben élénkebb összeköttetésünk nem volt, minthogy a kereskedelem Oroszország felé irányittatott. A napóleoni kontinentális zár alatt a kereskedelem a Dunára tereltetott. Gr. Széchényi István működésének kö­szönhető a duna-gőzliajózási társulat megalapítása is, mely a főváros fejlő­dését, valamint a keleti kereskedelmet mindinkább előmozdította. A dunai ke­reskedelmünket, a Duna torkolatának elzárásán kívül még a szulinai ág el- iszapodása is elősegítette, a mennyiben a hajók a tengerről nem jöhettek be. Ekkor volt a kelet kereskedelmileg hatalmunkban, de ezen kedvező időt nem használták fel kereskedelmi befo­lyásunk megszilárdítására a keleten. A párisi békében a Dunát szabadnak nyil­vánították; a szulinai ágat kitisztítot­ták, úgy hogy a hajók a tengerről is­mét bejöhettek, miáltal a franczia és angol áruk elárasztották "a keletet. Másrészt a tenger felől vasutak épül­tek befelé, a tengeri áruk tehát még könnyebben juthattak az egyes keleti országokba. Ellenben az osztrák-magyar birodalom felé a vasúti csatlakozás még most sincs meg. Ennek következménye az is, hogy a new-castfö-i kőszénnel Gyurgyevoban alig képes az oroviczai versenyezni. Habár mi sok idegen iparczikket fogyasztunk is, mindazonáltal elég ipar- czikkünk van, a mit exportálhatnánk keletre, annak daczára, hogy jelenleg különböző politikai és közgazdasági okoknál fogva a helyzet nem kedvező, a mit legjobban érez a brassói ipar, főleg az angol ipnrczikkekkol szemben. Az oriensen fennálló birtokviszonyo­kat illetőleg megemlítendő, hogy telek- könyv ott jelenleg még nincs. Török­országban a birtok háromféle : a sza­bad rendelkezés alatt levő birtok, az állam tulajdonában levő birtok és az egyházi birtok, mely utóbbi II. Bajazed szultán óta azért növekedett nagy mér­tékben, mert a nevezett szultán egyik iradéja értelmében azok, a kik az egy­háznak birtokot adnak, adófizetés alól felmentettek. Az adományozott birtokok jövedelme azonban természetesen min­dig kevesebb volt, mint a mennyi adót az ajándékozó fizetett volna. Romániá­ban a parasztnak nincs szabad költöz­ködés! joga. Oly csekély földet kaptak mivelésre, hogy abból nem élhetnek meg, s igy a földesúrinak olcsón kell dolgozniok, a mi a román gabonának olcsóságát is vonja maga után. A ro­mán föld általában jobb, mint a ma­gyar; Bulgária földje pedig még jobb. Szerbiában és Romániában a családi viszonyokat tekintve 10—15 rokoni összeköttetésben levő család egyesül, s közösen a családfő vezetése alatt veze­tik ügyeiket. Ezen közösség ugyan job­ban biztosítja a családokat, de másrészt az egyéni munkakedvet gátolja. Szerbi­ában a vagyon egyen lotesebbon vau megosztva. Az iparnak magának keleten jövője van, már most is számos gyár műkö­dik: a háziipar pedig mindenütt ki van fejlődve. A ki keletre exportálni akar, az egyes népek nyelvét értő ügynököket küldjön oda, kik a népek szokásait, az nekik bajt. Alig van nálunk egy-két firma, mely a Hirdetések diját évi költ­ségvetésébe foglalná, pedig a modern ipa­ros és kereskedő már nem dolgozhatik mai napság véka alatt, mert akkor szépen véka alatt is marad. A kereskedők és ipa­rosok érdekeit leghatásosabban mozdítják elő a hirdetések s részben a lap első fen- tartói a hirdetők. A viszony és az előny kölcsönös, A mi hirdetéseink — leszámítva a hivatalosakat — csak igen szerény szá­zalékban esztergomi származásúak. Hanem a hamburgi fűszerkereskedök, a trieszti áruházak, a brünni posztókereskedők, a bécsi, párizsi és londoni világfirmák nem tartják kidobott pénznek azt, a mit egy jó kis magyar vidék lapjának hirdetéseire köl­tenek. Még a budapesti hirdetőkre is volna alapos panaszunk, hogy nem használják fel jobban a vidéki lkpokat érdekeik terjesz­tésére. A másik megjegyzés nagyon lélekemelő magában véve, de nagyobb örömet szerez a munkatársaknak s a szerkesztőnek, mint a kiadónak. Lapunk ugyanis majd minden kiválóbb házban meg van : de sok Helyütt csak mint idoig-óráig lartozkodó kéjutazó. Mert nálunk divatban vannak ez egész : esztendőn át vándorló könyvek és lapok.'. Ez a divat pedig nagyon sokat árt a könyv- - kereskedésnek s a helyisajtónak. A lap < megjelenése után inásfélóéa már át megy a sógorékhoz, a kik ugyan sohase prenu- meráltak még világéletükbe újságra, hanem i azért szeretik a potya évfolyamokat. A só- - gorék most szívességet akarnak tenni a nénikének, a hol ebéd után nagy asszony i i társaság gyülekezik össze. A nénike nagyon indult varos szellemi és anyagi gyarapo­dásának. Az Esztergom és Vidéke néhány nap múlva a tizedik esztendő küszöbére lép. Eddigi működését és hatását semmi sein bizonyítja jobban, mint hogy a lap jövője biztosítva van. Keni nagy, de biztos közön­ség támogatja, mely a lap szükségességét elismeri. A tovafejlődésliez nem kellene több két­száz uj előfizetőnél s akkor lapunk ugyan­azon ár mellett háromszor jelennék meg hetenkint. így épen olyan drága, mint az egyszer megjelenő hetilap, tehát még egy­szer olyan olcsó s ha háromszor megjelen­hetnék, akkor már jogot szerezne politikai dolgok megbeszéléséhez is s igy teljesen fölöslegessé tenné a fővárosi olcsóbb poli­tikai heti lapokat, melyek elég szépen el vannak terjedve városunkban. A lap üzleti érdekei mellett mindig gya­korolta egyik legszebb mesterségét, azt ugyanis, hogy szegényebb mesteremberek­nek és földműveseknek tel áron jelent meg. Ilyen vidéki «előfizetők» a legbuzgóbb ol­vasók ugyan, de majd annyi postaköltséget fizet rájuk a kiadóhivatal, mint a mennyi «tiszta» marad utánuk. Hanem azért hű­ségesen megmaradnak éveken keresztül «mérsékelten» fizető stammgastoknak s pontosan megreklamálják azokat a számo­kat, a melyek olykor-olykor el szoktak tévedni. «Hazafias egyesületek» a külföldön ékes hangú levelekben kérnek olvasó körük számára «ingyenpéldányt» s külön kis publikumot képeznek azok az olvasók, ji * kik nem véve tudomásul a lap költségeit, I teljes világéletükben megmaradnak ingye- * nes olvasóknak. Végtelen nagy az a gléda, mely a magyar lapot még mindig nem tartja értékpapírnak s mely azt hiszi, hogy hazafias toasztokkal és felhívásokkal födözni lehet a jó nagy rendes napi költségeket. Sajatszerü sőt gyakran naiv felfogásnak esik áldozatául a szerkesztő, a ki már a vidéken is el szokott különülni a lap üzleti részétől, az anyagi kezeléstől, a kiadás gondjaitól. Nyilttérbeli dolgokért kire másra kell megneheztelni, ha nem a szerkesztőre, a ki pedig a nyilttértöl kezdődő lapot a hirdetési részekkel még csak nem is látja készülőben. Van néhány öreg ur, a ki a hirdetések miatt von felelőségre s az az egyik csak a napokban tört ki egész elkeseredéssel a «nincs többé kopaszság» és «száz arany egy poloskáért» czimü ismert világutazó hir­detések ellen. Minek is ir ilyeneket a szer­kesztő ur ? Nagy derültségre adnak alkalmat minden komoly napszámunk mellett is az ilyen el­avult felfogások abból a régi jó időből, mikor még volt kopaszság s nem került száz aranyba egy poloska, Bármint vegyük is a dolgot, nekünk csak két nagy panaszunk van. Az egyik szól azok ellen, a kik nagyon szívesen veszik, ha díszes kirakataikat, újonnan felszerelt raktárukat, gazdag föl­szereléséi divatkereskedésüket, szorgalmas készítményeiket kellő epithetookkal az ezerszemü olvasó világ előtt bemutatjuk ; de maguk nem emelkedtek még arra a nagyvárosi álláspontra, hogy erős hirdető verseny nyel concurrálnának egymással s megfizetnék a lapnak azt a hasznot, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents