Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 99. szám

nyelmü és rossza karain rágalmazást azonban meg nem engedi. Nines képviselői iminnni as, mely az illetlenség ellen megvédő!mez. Állattenyésztőinkhez. (Vége.) 7. Az elhelyezésre kijelölt bika át­vételével járó és az átvevő által egy­aránt pontosan betartandó feltételek a kötelező nyilatkozna ban felsorolvák s rendszerint, a, következek. a nyilatko­zatot elfogadott köteles a kijelölt bi­kát haladéktalanul átvenni, jól gon­dozni és takarmányozni, kizárólag te­nyésztésre használni, inig e czélra al­kalmas, azontúl pedig az állatnak erre liasználhatlan voltát közvetlenül a ke­rületi állami állatorvoshoz bejelenteni s ezen körülményt ugyanekkor állat­orvosi lelettes igazolni, — továbbá: ha a bika vagyontalan községnek in­gyenes használatra osztatik ki, az ál­latot az említett bejelentés és igazo­lás után további rendelkezésre jól táp­lált állapotban díjtalanul visszaszol­gáltatni, — ellenben ha az állat bár­milyen fizetési kikötéssel engedtetett át, őzen kötelezettségnek az illetékes királyi adóhivatalnál minden tekintet­ben (összegek és fizetési napok) pon­tosan eleget tenni. Azon esetre, ha valamely esedékessé vált összeg kellő időben nem fizettetnék le, a bika át­vevője a hátraléknak a lejárati nap­tól hat százalékkal számítandó kése­delmi kama tai együtt leendő behaj­lására a minis erium részére a szabad bírói választást engedi. 8. A köteloző nyilatkozatok az át­vevő község elöljárósága két [tagjának, illetőleg az átvevő magántenyésztőnek keltezett aláírásival s a község hiva­talos- vagy az átvevő pecsétjével, — ezenfelül pedig a fizetési kötelezettsé­get megái lapító nyilatkozatok az ösz- szeghcz képest és a II. fokozat szerint, — s az ingyenes használatról szóló nyilatkozatok 50 krajczáros bélyegjegy- gvel ellátandók. A nyilatkozatok az ajánlatról szóló értesítés keltezésétől számítva legkésőbben 20 nap alatt visszaküldendők; további késedelem le­mondásnak vétetik. A nyilatkozatoknak ekként kötelezőleg történt elfogadása és közvetlenül a kerületi állami állat­orvoshoz beküldése után a ministerium a bika kiadatását és esetleg vasúti el­szállítását elrendeli s erről az átvevőt értesíti, — illetőleg a kerületi állami állatorvos az eladót a bika kiszolgálta­tására Írásban felkéri s ezen megke­resést az átvevőnek megküldi, a ki azon az átvételre egy megbízottat Írás­ban igazol és ezután a megkeresést a megbízott, állal az eladóhoz juttatja. Az eladó ezen irat ellenében a bikát a megbízottnak átadatja, a megbízott pedig az állatnak egészséges és ép ál­lapotban megtörtént átvételét ugyan­azon megkeresésen Írásosan és keltezve elismerni tartozik. !). Az átadás után minden esély és felmerülhető kár kizárólag az átvevőt terheli, úgy, hogy a bika átvételével egyidejűleg megszűnik a kincstár elle­nében minden további kártalanítási, csere- vagy egyéb igény. De ha az ál­lat tenyésztésre képtelen, ezen körül­mény okvetlenül — az átvételtől szá­mítandó —- 30 napon belül és köz­vetlenül a kerületi állami állatorvoshoz bejelentendő, a ki itteni utasításhoz képest a helyszínén eljár és ha. a pa­nasz nemcsak valónak bizonyul, de az átvevőt a bikának takarmányozása, gon­dozása és .enyésztésre kihasználása kö­rül hiba vagy mulasztás egyaránt nem terheli, az eladó köteles ezen állatot egy ugyanoly becsértékü és kifogásta­lan lenyészképességü alkalmas bikával az átvevőnek díjtalanul becserélni, — ha ez nem volna eszközölhető, a te- nyészképtelen bikát kárpótlás nélkül visszavenni és annak teljes vételárát a kincstárnak megtéríteni. Ha a panasz alaptalannak bizonyult, a kiküldött ke­rületi állami álla orvosnak az őr. meg­illető napidijat és útiköltségei, a pana­szos, nyugta ellenében, kifizetni köie- les. A jelzett határidőn túl bejelentett ilyen panaszok nem veho.ők figyelembe. A tenyészképtelenség miatt visszavett egyik és ennek helyébe újra átadó t másik bika árai között netán mutatkozó összeget az eladó és átvevő egymás között egyenli ik ki. 10. A vasúti szállításnak elrendelése után az eladó köteles a bikát hala­déktalanul felrakatni és az elindítás idejéről az átvevőt előzetesen, vagyis oly időben — s ha kell, táviratilag — értesíteni, hogy ez az állatnak átvétele iránt még elég korán intézkedhessél A vasúti szállításnál mérsékelt (min­den bikáért kilométeren kint 1 58/100 krajczár) díjtételek igénybevételére jo­gosító igazolványok, melyekből minden külön szállítmányhoz két példány szük­séges, az eladókhoz megküldetnek. Az egyik példány a feladási állomás főnö­kének átadandó, mig a másik a kísé­rőnél marad, illetve ennek hiányában a szállítási okmányokkal együtt kezel­tetik. A vasul, által felszámított összes költségek és a feladó által előlegezett (a fuvarlevélen részletezendő és mini utánvételi összeg a szállítmány kiadása, után a feladónak megtérülő) szemlélő bizottsági eljárási s esetleg kíséreli, távirati vagy feltétlenül szükséges egyéb kiadások mindenkor és kizárólag az át­vevőt terhelik Vasúti szállításhoz a bikák mellé kísérők rendszerint csak az átvevő határozott kívánságára adan­dók. Ha a szállítási dijak felszámítása netán sérelmesnek mutatkoznék, ennek felülvizsgálására s illetve a díjtöbblet­nek visszatérítésére irányuló kérelmek a fuvarlevél kíséretében közvetlenül az illető közlekedési intézethez beterjesz- tendők. Mintán az eladó a megvásárolt bikákat tényleg mind kiadta, a kijáró tartási költségekről, és pedig minden egyes bika után külön tétel ala t fel­számítva, jegyzéket készít s azt legké­sőbben július hó 31-ig az összes át­adási okmányokkal (elhajlás esetén a 8-ik pont utolsó bekezdése szerint el­látóit megkeresés, vasúti elszállítás ese­tében pedig a feladási vevény) együtt kerületi állami állatorvoshoz beküldi A jelzett határnapon túl benyújtott ily költségszámlák viszsza fognak uta- sittatni. A vételárak épugy, mint az elfogadott tar.ási költségek az eladó által [külön is megjelölhető, — más­különben az illetékes királyi adóhiva­talnál a jogosultnak bélyegköteles nvug- táira utalványoztatnak. Gyöngyök. (Ruduyánszky Gyula legújabb költői müvéből.) Ivi Istennel jár, bátran lépve járhat, Nem téved el, mert Isten végtelen fény ! * A földre annyi ördög megy, Hogy minden embernek jut egy ! A pénz, a kéj vágy, a nyomor Mind Belzebúbék leleménye S az ördög katlanába1 forr Önzés, tudás, vér szenvedélye. Köztünk a sátán száz alakban. * Tudás tövén fakad a kétség, A nap szülötte a sötétség. * Tanuld ismerni a világot, Ha az erényt ma bukni látod, Ne mondd, hogy sorsa a bukás. * A tudás csak délibáb, Mely ott árad a szomjazó előtt Képzelt habokkal verve szomja kínját. S minél mohóbban fut nyomán a lélek, Annál homályosabb a bág\adó szem 8 a látkör fogy ... Mi más a tudomány, Az értelem fantáziája csak ! * A lélek nem száll, csak csapóiig, S igy czélt nem érhet röptében soha. A Hamleteknek börtön a világ, A Bosenkranzok léha, gondtalan Jó kedvvel tündérkertnek hirdetik. * Az öngyilkos Istent rabolja meg. Övé az életed s te ellopod, Hogy orgazdádnak, a halálnak add. * A legdicsőbbek, legnagyobbak Csak késő éjszakán ragyognak. * Az ördög adja mind a hirt. A költő sátán czimborája, A művész Isten tolvaja. A múlt csak nyirkos sírgödör, Virágtalan, — hát nem csoda, Hogy a jelen, a lét gyönyör Pilléje nem repül oda ! Ki költőt nem szeret, nem olvas, Kinek nem rózsa kell, csupán saláta, A rímtől borsódzik a háta 8 nem levegője a költészet, Mely nélkül a lélek nem élhet . . . * Egy ríme több a röpke dalnak, Mint száz zsarnoki diadalnak Tövén fakadt véres cserág. * Ki el nem veszti önbizalmát, Minő erős tud lenni az! OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivata­lában rendelhetők meg,) J c z u s, Karácsonyi ének. Iría R u d n y á u s z k y Gyula. Ez az idei karácsonyi könyvpiacz legérdekesebb és egyut.lal Iegköltőibb jelensége, melyet mai tározónkban érdeme szerint mélta­tunk. «Jézus» első nagyobb kompozi- czióju alkotása a költőnek, kinek ta­valy megjelent költeményeit (a Fényben, árnyban czimii kötetet) épen most ren­delte meg ő felsége a királyné is magánkönyvtára számára. Jézus valóság­gal alkalmi karácsonyi mii, rendkívül díszes kiállításánál fogva ép úgy, mint tárgyánál és tartalmánál fogva. A költő egy modern is!entagadót állít elénk, a ki karácsony estéjén öngyilkos akar lenni, de végül az életnek lelkében fölidézett képeiből erőt, hitet és élet­kedvet merit, igazír vő lesz és megszereti az életet, a világot, emberiséget. Ezt a lelki küzdelmet oly változatos képek­szülői ház haragja van körülötte kará­csonyfa helyett. Azután megismerkedünk egy megluison- lott fiatal emberrel, a ki karácsony-estéjén Balzacot olvassa, a mig össze nem folynak a betűk szemei előtt. Egészen egymagában van a nagy estén, inasát is elküldte, hogy hadd mulassa ki magát karácsony ünnepén. Egyszerre csak sötét elhatározássá ér­lelődik kínos tépelődése, lázasan pisztolyt ragad, karosszékébe veti magát s kétségbe esetten fakad ki az Isten ellen. Nem hisz a túlvilágban, nem a lélek örökkévalóságá­ban, nem akar elbúcsúzni senkitől, nem irtózik az ördögtől. Mielőtt főbelőné ma­gát, megidézi az Istent : „Bizonyságát add lételednek, Különben, agyrém, kinevetlek! Idézlek, Isten, vagy mi vagy ? Erő? Öröklét? Végtelenség? Te bölcs, te irgalmas, te nagy, Jelenj meg ! .. . várom a szerencsét. Mindenható vagy ? Ej, no hát Jer, szállj le, tégy velem csodát ! Mielőtt a hitvány golyó A leghitványabb agyba jut.“ . . . A halálraszánt Pál már fölemeli piszto­lyát, hogy ellökje magától az egész vilá­got, midőn megnyílik az ajtó, világosabb lesz a terem s egy férfiú lép be. „Nem ég sugár alakja fényben, Nem koszorúzza glória ; Szelíd arczának az alázat Fenséges ihletet, varázst ad : Az, Jézus ő, Isten fia I“ Vigasztaló és erősítő szózatot intéz a kétségbeesett férfiúhoz s azután szelíden felszólítja, hogy kövesse ki az életbe. A mit ott látni fog, az megint visszabilin­cseli az élethez. „Szeresd az életet. . . Kövess! Ez út kettőnk küzdelme lesz .,.“ Jézus csak kísérőül kínálkozik, a mi a meghasonlott embert elhatározásra bírja ; igy majd megmutathatja mindenütt a sá­tánt s az élet valódi képeit a világ meg­váltójának. Hadd győződjék meg a mester is az élet czéltalanságáról. Es lát egy tékozló fiút, a mint kifáradva tér vissza a fényes kastélyba, a hol azon­ban már nem fogadja som szülői, sem i testvéri szeretet. A tékozló fiú nem engedi kifizetni magát, felháborodik és ellen báli. Ekkor a béresek kidobják a viharos éjbe. Pirosra festi vére a havat. A mint magá­hoz tért, nem gondolt öngyilkosságra, ha­nem keresztül gázolva a vak homályon, ki sietett a világba élni, küzdeni. Lát azután egy megtörődött aggastyánt, a kit valamikor a bányák aranya csábított ki hazájából, idegen világba. Húsz éve fekszik már betegen, de a honvágy nem engedi meghalni. Húsz éve küzd a halál­lal, csak hogy még egyszer lássa hazáját. Viaskodik az életért s abban a boldogító I gondolatban alszik el mindörökre, hogy odahaza van, mint ifjú megint. Ez a rész­let a kötet gyöngye s a honvágy költésze­tét még aligha énekelte meg valaki szebben. Jön erre egy nyomorba taszított ember, a kinek a felesége, ez a «tűrő hűség ol­tárképe» betegen fekszik egy elhagyatott lakásban. Lázas serénységgel siet a sze­gény beteghez az elhagyott ember, pedig latig bir betevő falatot nyújtani szép kis magzatának. Mi avatja ezt a küzködő csa­ládapát uj nyomorra, küzdelemre ? A hit­vesi hűség és szerelem. Szép nekik az élet igy is : nyomorban és boldogságban. Lát azután egy tivornyázó korhelyt, a kinek véres az inge és elárulja, hogy gyil­kost takar. Sokat eldorbézolt már a bűnök tanyáján, mig kiderül az átkos pénz véres származása. Még meleg a vér a dús áldo­zatban, de a gyilkos vigadni akar, mig kedve s pénze tart. Végre a gyilkost örök éjszaka várja. Pedig ez is élni akarna egy elorzott élet árán. Boltíves, ódon, egyszerű szobában köny­vek közt áll tétován a pap. Dióst jött fel ép a templomból. Keresztelt. Dlég rajta a csipkés fehér karing s kezében tartja még a bibliát. DIajd leveti a karinget, s köny­vei közé mélyed. Éhez menekült Pál. A pap épen Darwint olvassa, midőn Pál és kísérője belép. „Darwint forgatja épen bölcs atya ! Hát jókor érkezőnk, meghallani: Mit mond Darwin tanáról a tudós pap ?“ „Csodálom c szindús phantasiát E rendszerré szőtt álomképeket.“ „Én s szófukar kísérőin kérve kérdjük: Ki mondta ezt, a pap, vngy a tudós ?“ „Csak a tudós, barátom, a tudós ! A pap nem álmodik, behunyt szemekkel Lát és hisz. A vallás határai Beférnek gyarlóságunk gyűrűjébe; A vallás békerév, szélcsönd a hit.“ Páternek végül a megsemmisülés gon-' dolataira s a tudós pap mély bölcseséggel fakad ki az öngyilkosság ellen. „Az Isten is csupán egyszer lehelhet Véredbe lángot, lelket, életet,)! • . Találkozik azután egy boldog családapá­val, a kinek mindenét: drága kis gyerme­két elragadta a halál, őrjöng fájdalmában s elviszi bánatát a rengetegbe. Hiába ke­res végtelen sebére balzsamot. Végre gye­rek ujjongást hall, kinéz az erdőből, játszó fiukat lát, odasiet a legelsőhöz, összevissza csókolja s úgy érzi, hogy nem volt még boldogabb. Élni akar s visszatér az életbe. Belépnek egy költőhöz. Nem értve, isme­retlenül él világában, «mig a tömeg bután üvöltő tüzevő bohóezért hévül. Viszlnnngja nincsen énekének; él eltemetve bánatában.» Nagyon sok oka lenne a meghasonlásra, de vigaszt talál az életben s üdvöt a köl­tészetben. A következő cyklust (a XII-iket) egész terjedelmében mutatjuk be. Megismerke- dünk benne egy világát élő kegyelmes úr­ral, a ki örömmel értesül arról, hogy a tűzvész, mely az egész falut elhamvasztotta, megkímélte a kestélyát s az urasági épü­leteket. Hanem azért nem könyörül meg egy fillérrel sem a hajléktalanokon, a kik nem keresik az elmúlás vigaszát. Látnak azután egy leégett embert, a ki gyereke temetése végett ballag a paphoz szomorúan, hogy irgalomból énekelje sírba szépen. Útközben találkozik egy Hajlókta- taian szegény asszonynyal, a ki egyetlen szál szoknyácskájában megmenekült kis leá­nyát öleli és melengeti. A szegény öreg koldus leveszi ócska ködinönét, ráteriti a szerencsétlen nő gyermekére s még a papnál

Next

/
Thumbnails
Contents