Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 95. szám

ESZTERGOM IX. ÉVFOLYAM 95. SZÁM. VASÁRNAP, 1887. NOVEMBER 27. MRCi.IRLFUIK HETENKINT KRTSZRR: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ICl.Őn/.HTKSI Ál; : i egt1«/ óvni ... ..............................1» 01 — kr. f él évre...............................................................3 út — kr. . u pgj'títlévre.......................................................I 01 :,0 kr. i Eyy szám ára 7 kr. il ■ ' " • 1 Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZÉIIT-ANNA-ÜTCZA 317. SZÁM, liov:i :i I;«■1 ■ n/.**lI««ni< ruH'/Vif. illiílő kö/.loiminyiik ItiiI<I«11< 1 ok. KIADÓmVATAL : SZÉCHEN YI-TÉR 331- SZÁM, Imvá ;i l;ip In vítifíiloR s íi. magán liiriletcsói, a ii y i 111 érbe s/.ánl kö/.- Iiiinétmsk, előli/olési pénzek és rei-lanuílások inlé/.emlőlc. HIRDETÉSEK. i HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁN-HIRDETÉSEK I szólói 100 szóig — frt 75 |<l\| megállapoilás szerinl. Ii'gjn- 100 —200-ig . 1 frt 50 kr. íányesalilian közüliéinek. : i; 200-800-ig . 2 l'rt. 25 kr. ' Rélygilij HO kr. NVILTTER sora 20 kr. A postatakarékpénztár. Esztergom, nov. 2G. I. A közhasznú s a magyar nép anyagi jólétének emelésére irányuló intézmény limit évi működéséről előttünk vannak azok az adatok, melyeket a közmunka és közlekedésügyi miniszter ur ő nagy- méltósága a törvényhozás elé fog ter­jeszteni. Csak kitűzött czélunkhoz vagyunk következetesek, midőn a nevezetes ada­tok megismertetésére lapunk élén tért nyitunk: A m. kir. postatakarékpénztár mű­ködésének első évében a közönség ren­delkezésére bocsátott 2000. közvetítő hi­vatalnál összesen: 2.677,098 frt 32 kr. tétetett be és . . 1.257,532 ,, 24 „ visszafizetés eszkö­zöltető. t; a be­tevők javára feli­állott tiszta kö­vetelés ezek sze­rint . . . . 1.419,566 frt 08 kr. A fentebbi eredmény teljesen kielé­gítőnek mondható. Figyelembe veendő ugyanis elsősorban liogy a postataka­rékpénztár már a törvényben megálla­pított keretnél fogva, a kisebb tőkére vau utalva; a kisebb kamat, melyet nyújt, és a kamatozó összegek korláto­zása természetes gátat képeznek a be­téteknek tételenként nagyobb összegek­ben való rohamosabb felgyülemlése el­len; s tényleg túlnyomóan csekély át­lagú betétek összege adja meg az össz- eredmónyt, mely természetszerűen csak lassan, bár fokozatosan emelkedik.. A külföld hasonló intézeteinél az első években ugyanezen eredményt ész­lelhetjük ; hazánkban ezen eredményt kedvezőtlenül befolyásolják még az arányin,gos take ’ hiány másrészről a betéti és takarékül tató inté­zetek aránytalan uag .na, melyek a kamatozást kereső to. már a meg­ajánlott nagyobb kamatlábnál fogva is magukhoz csábítják és lekötik. Természetes tehát, hogy miután a postatakarékpénztár, eltekintve rendel­tetésének erkölcsi részétől, szervezeté­nél és ügykörénél fogva is kiválóan az eddig fel nem használható, tehát egészen uj tőkéknek a felszínre hoza­talára és gyilmölcsöztetésére czéloz, az ily uj tőkék gyűjtése szükségkép liosz- szabb időt vesz igénybe és csak las­súbb lépésekben történhetik. Nem hagyható figyelmen kívül azon körülmény sem, hogy az 1886 év, melyben a postatakarékpénztár műkö­dését megkezdte, a tőke gyűjtésre nem volt kedvező. Tekintetbe veendő to­vábbá, hogy a 2000 postahivatal,’ a mely a betétek átvételével volt meg­bízva, csak fokozatosan növekedett erre a számra, bogy a közönség egy uj, eddig, nálunk még ismeretlen intéz- ménytiyel állott szemben, s hogy a ke­zelésben is előbb a kezdettel együtt járó nehézségeket kellett leküzdeni. 1886-iki év folyama alatt összesen 106.742 drb. betétkönyvecske állítta­tott ki, azok közül végleg kiegyenlit- tetett 21,225 drb. vagyis 19*88% úgy, liogy 1886. deczember 31-én 85,517 drb. betétkönyvecske volt a betevők kezeiben. Miután pedig az 1885. IX t. ez. 16 §. értelmében ugyanazon egy be­tevőnek egynél több betétkönyvecske nem Tehet, a./betétkönyvecskék az év végével fenmaradó foutjelzett száma egyúttal az akkor létezett betevők szá­mát jelenti. Az adatok mutatják, hogy az összes kiállított betétkönyvecskék túlnyomó része, vagyis 70-58% magyar nyelvű volt, s hogy az érdeklődés a magyar ajknak körében; a népességhez visszo- uyitva, örvendetesen nagy. Hasonló je­lenség constatálható a német nyelvű betétkönyvecskék viszonyszámaiból; a mint hogy tény, hogy e két nyelven váltott betétkönyvecskék együttvéve 91‘71%-át adják az összes kiállított betét-könyvecskéknek, inig a többi nem­zetiségekre együttvéve 8*29%jufc. Másrészt azonban constatálható, hogy aránylag legtöbb magyar nyelvű be­tétkönyvecske került végleg kiegyen­lítés alá; az összes kiegyenlített be- tétköny vecs kék 78-36 % -a. E tekintetben a német nyelvű be­tétkönyvecskék sokkal kedvezőbb vi­szonyt tüntetnek fel; s ugyanez áll a többi nyelvű betétkönyvecskékre nézve is. Ha a lakosság számát az év végé­vel létezett betevők számával összeha­sonlítjuk, kitűnik, hogy minden ezer; lakos közül átlag 5 vagyis minden 200-ik személy a postatakarékpénztári betevője, mely viszony azonban a fő­városban aránytalanul kedvezőbb, mert itt már minden 27-ik személy bir posta- takarékpénztári betétkönyvecskével. A betevők foglalkozását tekintve, a közölt adatok első tekintetre mutatják, hogy a postatakarékpénztárt már is jelentékeny mérvben veszik igénybe a tanulók és gyermekek, 32,847-re rúg e fiatal betevők száma, vagyis az ösz- szes betevőknek 38*42 százalékát ké­pezik azok. A részesedésnek e nagy aránya, mely egyébként a külföldi postatakarékpénz­táraknál szintén tapasztalt jelenség — egyik ékesen szóló adat a postatakarék­pénztári intézménynek erkölcsi jelen­tősége mellett is. A takarékosság eré­nyét a fiatal nemzedékkel megkedvel­ni, ugv, hogy azt tényleg gyakorolja is, kétségkívül oly feladat, melyet ál- huni és társadalmi érdekek egyaránt megkövetelnek. (Folyt, köv.) Zeneegyesületeink missziója. Esztergom, nov. 2G. Két zeneegyesületünk is van, mind a. kettő kitűnő közönséggel, de egyik sem foglalta he alapszabályai közé a legszebb hivatást, hogy: elsőrangú zene­művészek concortj óinak támogatásával jelt akar adni magasabb zen ész éti vára­kozásairól. Dicséret a kivételeknek, de a csü­törtöki este azt bizonyította, hogy azon a biztos kis intelligens közönségen kívül, mely mindig helyt szokott állani, mikor nemcsak tánczvigahni kérdés­ről van szó, a zene egyes öletek ismert közönségének zöme távol maradt. Hát igaz volna, igaz az, hogy Mindörökre elvesztelek . . . S hogy utat hozzád és a múltba Immár többé soli’sem lelek . . . Igaz, hogy már mindennek vége, Hogy veled vész minden remény ? . .. Igaz, igaz és mégis, mégis Mindörökre szeretlek én ! GRÓF YAY SÁNDOR. AZ ESKÜSZEGÖ. (Orosz elbeszélés.) Az Esztergom és Vidéke számára: MARISKA. YI. (Befejezés.) Pugacsevnek az őrök csakugyan kitárták a szorongatott Moszkva kapuit. Alkony idején nem ismerhették Öt fel. A testőri ruha és nyugodt magatartása, valamint a jelszó hangoztatása minden gyanút távol tartottak. így haladt végig Moszkva régi utczáin és elérkezett a czárnő palotájához. Ekkor már beállott az est. A palota őrei a testőrnek szabad bemenetét engedtek. Pugac.sev egész a czárnő Londonjáig ha­ladt előre, de itt még beszédet hal lőtt. i Félrevonulva megvárta, mig a czárnő egészen magányosan lesz. Esti tíz órakor már néma csend boron­gott az egész palotában. A szolgák nemsokára magáraliagyták a bájos fejedelemnőt. Ekkor Pugacsev halkan kopogott a czárnő termének ajtaján és belépett. Katalin csodálkozva lépett vissza. Mintha csak III. Pétert látná maga előtt. Alig tért magához a szép Katalin, Író­asztala felé akart menni, mert ott feküdt pisztolya. De Pugacsev látván szándékát, útját állotta. — Ki bocsátá be önt, uram ? — kérdé a czárnő nem kissé meglepetve. — A III. Péter czár iránt való tisztelet nyitotta meg Moszkva kapuját előttem ! — Ön nem III. Péter czár ! — mondá hevesen a czárnő — ön egy hitvány csaló, a ki csak a nép butaságát alkalmid hasz­nálva, gyilkol és fosztogat. Pugacsev szán­dékait jól ismerem. Fegyvereit pedig meg­vetem . . . A zendülök főnöke mélyen meg volt sértve. — Kegyed, szép asszony, nagyon szi­gorúan bírál meg engem. Különben a szi­szegő kígyónak nemsokára a fejére hágunk. II. Katalin orosz czárnő a veszélyes férfiúval szemben el veszté ritka bátorságát és reszketni kezdett. — Nos szép hölgyem, Oroszország volt czárnője, llát hogy tetszik kegyednek ez a dicső hadjárat, melyet III. Péter vezérel ? A czárnő újra visszanyerte nyugalmát, és elszántan igy be.-zeit': — Ön nem III. Péter czár, hanem egy közönséges csaló, uram. És újra ismétlem, hogy öu nem III. Péter czár, mert az már régen a czárok sírboltjában nyugszik. Miért jött ön éjnek idején hozzám ? Miért tol; kod ott boudoiroinba? — Nem a szép Katalinhoz jöttem, ha­nem a büszke czárnőhöz, hogy megtörjem hatalmát. És ezt-Mtt akarom kezdeni a boudo irhán. Katalin elhalványult. És újra íróasztalához akart menni. De Pugacsev újra eléje állott. Most a ravasz czárnő más utón akarta legyőzni Pugacse- vet. Szerepet cserélt s bájos magadással mondta : — Ha már az ég olyan bátor lélekkel áldott meg, liogy eddig már tied Orosz­ország, úgy megérdemled a czári trónt, melyet gyakran a bíbor sem adhat meg. Igen, Pugacsev, te vitéz ember vagy és III. Péter czár tökéletes hasonmása nem­csak testben. Te holnap beveszed Moszkvát. Ekkor le­szállt hatalmam napja. De mondd csak Pugacsev, volna-e olyan kegyetlen szived, liogy Katalint, a szegény védtelen asszonyt elűznéd a trónról ? Hova mennék én akkor ? Pugacsev bámulva hallgatá a ritka szép­ségű asszony beszédét. Katalin még közelebb állott hozzá és igézetesen folytat;!: — Tudom Pugacsev, hogy te a milyen vitéz férfi, ép oly nemes szívű ember vagy. Nem félek tőled. Most már uralkodom ér­zelmeimen és sajnálom, hogy előbb lieves- kedfem. Te a liarcztéren a tigrisnél kegyetlenebb vagy, de a boudoirban a galambnál szo­lid ebb. Hallgasd meg tehát szavaimat Jemetha! Oszszuk meg a czári hatalmat. Be vehe­ted Moszkvát, de aztán végy feleségül. Én szeretem a hősöket és téged imádni foglak! Pugacsev bánmltában alig bírt válaszolni. Ekkor a czárnő felhasználva az alkalmat, villámgyorsan asztalához ugrott és felkap­ván a pisztolyt, Pugacsev mellének irá­nyozta. — Nyomorult, szolga te ! Most borulj le előttem ! — kiáltá Pugacsevre. Pugacsev nem veszté el lélekjelenlétét és kirántotta kardját. —■ Czárnő, le a pisztolyával ! — dörgé a trónkövetelő. — Szolga, le az álczával! borulj le ! — mondá a czárnő. — Ha beveszem Moszkvát, önt fogom először megnegyedeltetni! — Micsoda ? Te, hitvány, rabszolga te! Nem akarom kezeim bemocskolni a te piszkos véreddel. — Czárnő — mondá a vezér és föl­emelte kardját — ha ön lő és esetleg nem talál, vagy történetesen megsebez, úgy abban a pillanatban ketté hasítom a fejét. —• Tehát távozzál rabszolga, mert most nem a nő, nem Katalin, hanem a czárnő áll előtted. Nagylelkű akarok lenni. Nem gátollak. — Isten önnel Katalin ! Nemsokára vi­szontlát) u k egy mást. — Viszontlátásig Pugacsev ! — mondá a czárnő, még mindig pisztolyával a kezében.

Next

/
Thumbnails
Contents