Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 89. szám

A gyúr, legyen még oly nagy, bi zonyos tekintetben egyoldalúiig dolgo­zik, az egyik gyírtja ezt, a másik azt do egyik sem mindazt, a mire a gaz dínak szüksége van. Ebliez járul még az ár és a fizetés módja. A magyar gazdának óriási terhüket kell elvisel nie, nagyon kell ügyelnie arra, hogy eszközeit lehető olcsón szerezze be és lehetőleg kényelmesen beosztott részle­tekben fizethessen. Ez azon rendkívüli előny, melyet Tarnóczynak a legna gyobb stylben berendezett telepe nyújt hogy a legszámosabb, legnagyobb gyá­rak gyártmányait tartja raktárán, ál­landó kiállításnak tekinthető, a legkü­lönfélébb rendszereket és javításokat egy ponton összegyűjtve mutatja be, emellett, igen szerény nyereséggel be­éri, a fizetésre nézve a vevőnek a leg­nagyobb kényelmet és könnyítéseket nyújtja. Ha valaki egy 8—10 lóerejü Hornsby-féle cséplőgépet akar venni, mely pompás készlet a rendkívüli munkaképesség mellett az által tűnik ki, hogy a mozgony belső gőzhenge­rénél fogva csekély fűtő-anyagot kíván és e mellett egyetlen magocskát sem hagy a szalmában, azt Tarnóczynál megkaphatja 620 írtért, tehát olcsób­ban, mint bárhol. Vagy akarunk egy «kis óriás» nevű kukoriczacsutka-daráló-gépe(y mely épen- séggel meglepően csinos munkát végez: ez mindenütt 100, 110, sőt 115 fo­rintba kerül, Tarnóczynál 60 forintért kapható. És ha Schlick-Krumpach-féle hár­mas ekét, Reissenznhn-féle szecskavágót vagy bármiféle kitűnő mezőgazdasági gépet, legyen az magyar, német, angol vagy amerikai eredetű, akarunk venni, ezt mind megtaláljuk Tarnóczynál ol­csón és könnyű fizetési feltételek mellett. De nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar is fedezheti gépszükségletét ezen universalis telepen ; hogy csak egyet említsünk, az ország és a fővá­ros legnagyobb szeszgyárai innen veszik czefre-gőzölő- és czefre-iepároló-készü- ] ékeiket. A készlet gazdasága, a legjobb gyá­rak beli minták fölhasználása, az olcsóbb ár és a kedvező fizetési módozatok : ezek azon előnyök, — bogy a fent mondottakat összegezzük — melyek egy nagy árutelepet a gyár elé helyeznek és oly közgazdasági tényezőt képeznek, mely elég jelentőséggel bír arra, hogy egy pubIiczisztikai fejtegetést megér­demeljen. Bor és dohány. Budapest, nov. 5. Az egész országban be van fejezve a szüret és dohány aratás. Hivatalos följegyzések szerint az összeredmény mind a két igen fontos termelési ágban meglehetős középszerű. Az időjárás sem a szőlőre, sem a dohányra nem volt az idén különösen kedvező és ha ennek daczára az ered­ményt absolute rossznak nem mond­hatni, úgy azt egyrészt mindenesetre azon kiapadhat lan áldásnak kell kö­szönni, melyet a jó természet a ma­gyar talajba ültetett, másrészt azonban nagy igazságtalanság lenne népünk géniusza és azon nevelői tevékenység ellen, melyet a. nemzeti kormány az utolsó két évtized alatt az állam-tár­sadalmi élet minden terén kifejtett, ha szemet hunyni akarnánk vinczellér- jeink és dohányosaink érdemei előtt, a kik az idő kedvezőilensége ellen valóban szorgalommal és intelligentiá- val küzdöttek. A haladás mindkét téren tagadha­tatlan, de ligád hatatlan az is, hogy a további haladás sürgős követelmény és különösen ama szigor, melyet az újabban beterjesztett dohány tör vény a minőség emelése végett alkalmazni akar, teljesen helyén való és nemzetgazdá- szati tekintetben gyümölcsözőnek és áIdásdusnak bizonyu 1 hat. A mi különösen a borászatot illeti, erre nézve a földinivelési minisztérium­nak és különösen Miklósnak, a «pliyl- loxéra-generálisnak» felette sikeres te­vékenysége általánosan el van ismerve. Kívánjuk, hogy lankadatlanul tovább tartson ! CSARNOK A magyarországi symbolicus nagy­páholy. Dr. Csapóid Gyula érdekes fejtege­tései és röpirata a szabadkőművesség kérdését közismereti szempontból ak­tuálissá tevén Esztergomban, alkalom­szerűnek találjuk olvasóinkkal lapunk Csarnokában a Lichtenstein szerkeszté­sében megjelenő kőnyomatosból a ma- gyaroszági symbolicus nagypáholy utóbbi diszülésének leírását megismer:etni. A szabadkőművesek nagy gyüleke­zete október harminczadikán volt Bu­dapesten, hová számos hazai és kül­földi képviselő is egybesereglett. A szo­katlanul népes, ünnepélyes közgyűlés napirendjén 16 szám volt, ezek közt a nagypáholy 1886/87 évi működésé­ről szóló jelentés, melyből a következő statisztikai adatokat vesszük át: 1886 végén 40 páholy volt a nagypáholy védnöksége alatt, ezek közül a múlt, évben kettő beszüntette működését s így 38 páholy maradt activitásban. Az összes tagok száma volt 1886 végén 1799, kik közül az év folytán 127 meghalt, maradt 1672, kikhez a folyó évben 130 uj tag jött, igy a tagok száma jelenleg 1802; ezek közül mes­ter 1308, legény 193 és tanoncz 301. A nagypáholy irodájába az év fo­lyama alatt 1335 ügydarab érkezett be, melyekre 428 válasz adatott. A küzgyülést, mely öt óra hosszat tartót*', Pulszky Fcrencz nagy mester a következő beszéddel nyitotta meg: «Szeretett, testvérek! Midőn ezelőtt 10 évvel a kiegyezés a korona és nem­zet közti légi viszályt általános meg­elégedésre megszüntette, midőn a szo­morú múltra fátyolt vetettünk és uj remény nyel néztünk egy szebb jövő elé, eszményi felfogás uralkodott a köz­véleményen, mely hitt a haladásban és szeretettel vett részt a szabadság, egyen­lőség és testvériség templomának épí­tésében. Akkor hazánkban is virágzott a királyi művészet. Sokan rejtett tit­kokat kerestek benne, a kíváncsiság és tudvágy hozta őket körünkbe, de a többség mégis felfogta magasztos czél- jainkat és buzgón működött az igaz humanismus érdekeiért. A páholyok száma növekedett és csakhamar lehe­tővé tette, hogy a magyarországi sza­badkőművesség idegen kőmüvesi főha­tóságoktól függetlenül megalakuljon, Ez kezdetben két külömböző rítus sze­rint történt ugyan, de azok mindegyi­kében a testvériség ugyanazon kőmü­vesi szelleme uralkodott, lét ága volt ugyanazon folyónak, mely az egész tájt megtermékenyítette. A haza kitűnő fiai csoportosultak körülöttük a közélet je­lentékeny tényezői, bírák ügyvédek, művészek és hivatalnokok, tanárok és irók, kereskedők és iparosok. A nagy páholyban a városi elem, a skótoknál a megyei intelligentia volt túlnyomó. Miután ily kifogástalan és kitűnő erők egyesültek azon szövetségben, melynek anya nyugodt intelmei teljesen ellenkeztek i a testvér modorával. A fanatikus ember | kezeit felemelve, vadállati dühvei rohant a szerencsétlenre. Emma velőtrázó kiáltás­sal rogyott bátyja lábaihoz. Az anya lánya elé lépett s haragosan ellökte Jakabot, ki dühétől nem tudott mit csinálni. Hanem azért összetiporta volna a szegény leányt, a kit aléltan vittek a mellékszobába. Jakab orditását már nem hallotta. A testvér szörnyű haraggal kiáltotta utána : — Légy megátkozott! Ábrahám, Izsák és Jákob Istene büntessen meg téged ! Pusztuljon el az, a kit legjobban szeretsz ! Yeszszenekel nyomorultan a te ivadékaid! Ez az én testvéri áldásom, te hitehagyott, te eltántorodott, te kitagadott kósza nő te, a ki nem akarod édes anyád szavát meg­fogadni ! Légy átkozott! Légy átkozott!! Még tovább is átkozódott volna, de a fékezetlen düh leverte a lábairól s Carden Jakab már csak hörögni tudta az átkot, midőn a megrémült cselédek az orvosok­kal megjelentek, a kik a halálig izgatott embernek nyugalmat parancsoltak. * * * Miklós e közben szobájába érve, asztalán fekete pecsétes levelet talált. Fásult szív­vel bontá fel s volt neje tudósítását olvasta hogy legifjabb gyermekük meghalt. — Még ez is! — sóhajtotta szomorúan. Ez volt bánatának egyetlen kifejezése. A történtek után két nappal Tannerné egy levélben kérte meg Miklóst, hogy ke­rülje el a házat, mert öt okozzák miatta mindenért. A levél utóirata Emmának «ve­szélyes betegségét» jelenté. I AIiklós ekkor a pénz megvesztegető ha- | tahimhoz folyamodott s negyvennyolez óra múlva Emma felöl minden reggel kapott tudósítást, a szobaleány révén. Mindennap friss rózsabimbókat küldött drága betegének s a szobalány ügyesen oda is csempészte. A jó lélek úgy szerette a rózsabimbókat, hogy ha reggel fölébredt, szemei a rózsabimbókat keresték, melyeket szótalanul emelt színtelen ajkaihoz, azután kebléhez szoritá és elaludt velők. Az anya, a minden csekélységre fel­ügyelő anya, a virágokat észrevette ugyan, de a beteg iránt való kíméletből nem szólt, sőt hogy leányán, kit mégis szeretett, né­mileg enyhítsen, maga is rendelt virágokat, Emma azonban tudta a különbséget. Napok múltak. Emma nem szólt, nem panaszkodott. Ha az orvos kérdező hol fáj, a kezében levő rózsabimbóval szivére mu­tatott, pedig szép fejecskéjében is fájt na­gyon, de nagyon. Az orvos figyelmeztető környezetét, hogy kímélettel legyenek a beteg iránt, mert a legkisebb roham őrült­séget fog előidézni. Egy napon az anya és az orvos együtt tanácskoztak. Tanácskozásuk sokáig tartott, az anya kisirt szemekkel vett búcsút tőle s Emma szobájába sietett, mintha nagy [ elhatározást akarna vele tudatni, arczán nagy küzdelem jelei mutatkoztak. Emma szemei kísérteties fényben tündököltek, mi­kor az anya aggodalmát látta, de azután megint lezárultak. A szép eleven halott talán Miklós felől álmodott és boldog volt. Az anya ráhajolt és tiszta homlokát meg- csókolá. Es gyógyította szegény leányát azzal az orvossággal, mely már az utolsó : anyai könnyekkel. * * * Miklós másnap reggel Emma anyjától levelet kapott, melyben fölkérő, hogy szí­veskedjék őt tiz óra tájban meglátogatni. Ki volt gyorsabb, mint Miklós, mily sokat várt, mily sokat várt s mily sokat remélt e találkozástól ! Az anya szívélyesen, de uem minden hidegség nélkül íogadá. Miklós külseje nem rossz benyomással volt az anyára, arczának halványsága talán még rokonszenvessé is tévé. — Daruházy ur ! — kezdő az anya — iön levelet irt hozzám, bocsásson meg, hogy arra ekkoráig nem válaszoltam, özvegy va­gyok, nagykorú gyermekeim vannak, az ügy pedig olyan természetű, hogy tanácsért hozzájuk kellett folyamodnom. Ne törjön pálezát az anya fölött, kinek keblében az anyai szeretet és a családi kötelesség egy­mással küzdelemben áll. A család tagjai nyilatkoztak s már most hallgasson meg engem. Ön tudja, hogy izraeliták vagyunk s azt is, hogy hifiinkhez híven ragaszko­dunk. Hitünk az a láncz, mely össze csa­tol bennünket, hitünk az, mely az elnyo­matások századaiban erősített, általa let- I tünk gazdagokká. Fiam, a kit ön is ismer s a ki egy családi jelenet óta eltávozott, buzgó thalinudista és ha Emma kéréseire hajlandó lettem volna is meghajolni, fiamért nem volt szabad engednem. Mielőtt Pestre jöttem, Jakab kívánságára rabbinusunk előtt a hit szekrényére megesküdtem, hogy ebbe a házasságba nem fogok beléegyezni. A mint Pestre érkezőin, Emma egészen testvéri láncza az egész földet körül­veszi, sikerült végre, daczára azon Íté­leteknek, melyeket régi hagyományos elleneink még legfelsőbb helyen is nagy ügyeséggel érvényesítettek, alkotmá­nyunknak a kormány által megerősí­tését kieszközölni és intézményünk szá­mára törvényes alapot nyerni. Minisz­tereink belátták, hogy mi nem titkos, hanem «zártkörű társaság» vagyunk, melynek czéljai nemesek, melynek mű­ködése a napvilágtól nem irtózik és melynek legelső kötelessége a hazasze­retet és a létező törvények tisztelete. Igaz nem valósult azon reményünk, hogy a különféle nemzetiségek páho­lyunkban semleges kerületen találkozni és nálunk a testvériséghez hozzászokni fognak. A szláv és román elem nem érez hajlandóságot a királyi művészet iránt csak a magyar és a német talál­koztak templomunkban barátságosan s nem törődnek azzal, hogy mily nyelven hirdettetik a testvériség evangéliuma. Mikor a törvényes alap megvettetett, a bécsi testvérek, kik nem voltak oly szerencsések kormányuktól a szövetség elismerését megnyerni, a mi főhatósá­gunk védelme alá helyezkedtek, mely alatt tevékeny működésükben évek óta ma is ép annyi tapintattal, mint siker­rel, nagyobb zavar nélkül haladhatnak. Lajtháu innen és túl lelkesülten hala­dónk előre, de mint egy szellemdús iró maró gúnynyal mondja, a lelkese­dés ragadós bár, mint a nátha, de nem lehet besózva eltenni, mint a he- ringeket, a katzenjammer nem marad el. Ezt tapasztaltuk mi is az állam- úgy mint a szövetségben. A mézes he­tek és hónapok rózsás álmaiból csak­hamar felébresztett bennünket a szük­ség nehéz ideje úgy a nyilvános, mint a magán életben. A létért való küzde­lem súlya nehezedett mindnyájunkra és összes erőnket igénybe vette. Az ideálok szétfolytak, szövetségünkbe is belopózott a közöny, nem kevés test­vérünk távol maradt a munkától, né­hány páholy elaludt, mások elálmosod- tak és a pessimisták felsohajtva azt hiszik, hogy a nép hő szeretető elham­vadt, nagy gondolatokra nem kerül, a jégkebel hideg szivet zár magában. De sok testvér buzgalma még sem hi­degült el, uj erőket kerestek az egye­sülésben, a két rítus összeolvadtba folyó két ága ismét egyesült s egye­sült erővel iparkodnak visszanyerni azt, amit az idő Ínsége tőlük elragadott. kikelten jött *haza Jakabbal. Tudom hol volt. Ismerem a leányt s igy nem aggód­tam. Jakab már az utón durva kitörések­kel bántalmazó ; én mit sem szóltam, csak este beszéltem neki egyetmást. Szigorúan nyilatkoztam önről s az ön társaságáról Emma előtt, mert nekem az a hitem, hogy leányom vallásánál fogva önnel boldog so­hasem lehet. Ön ismerő a válaszfalat, tudta hogy leányomat csak hitének romjain ve- zethetheti oltárhoz és e romok között a haldokló anyát feledé ! Nem lett volna szabad igy tennie. Kérem ne védje magát, tudom akaratlan, meggondolatlan perez szüleménye az egész szerelem ; de egy ké­résem van önhöz : az elszomorodott anya kéri önt, hiszen módjában áll, adjon a szomjuhozónak egy pohár vizet s az önnel együtt üdülni fog, eg}r szavába kerül és boldoggá tesz egy anyát, ki egész életét gyermekei boldogságának szentelte. Ugy-e bár, ön lemond Emmáról ? . .. Ha Emma ezt öntől hallja, akkor fájni fog ugyan neki a szivébe vágott seb, de nemsokára kijózanodik, felgyógyul. Hiszen nincs fáj­dalom, melyet az idő meg nem enyhí­tene ... (Vége köv.) — Renovált mulató terem. Wargha vendéglős a vendéglő nagy termét csi­nosan renováltatta, úgy hogy az most inkább emlékeztet Esztergomra és íz­lésre, mint azelőtt. Most az öreg Welzor tánezmester tanítja bonno a jövő báli generácziókat tánezra és — halhatat­lanságra.

Next

/
Thumbnails
Contents