Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 10. szám

KSZTttIMOM IX. 15VFOLYAM

10 SZÁM.

SZU Rí) A, 18<S7. FI5BIUJÁU 2

MF.C..IFI,ENIK HETENKINT KÉ'T’SZFR

VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-A NN A-UTCZ A 317. SZÁM,

HIRDETÉSEK.

KI-On/ilíTlíSI AI? : liová m hi.p «/.«illeni részét, illető icö/Jeinényöj^ kiil<l«inlok,

»'"*

.........................................5 [■:; -1 kiaoóhívatal ••

fö

l övre....................................................................o tit — ki. , ...

n

ogyotiévio....................._..................................1 Irt no kr. , SZECH EN YI-TER 33.1. SZÁM,

E

jjy s/ám ára 7 kr. Iiov.-i a ln,p hivatalos s a magán liinletésoi, a nyiltférbe szánj; közleinéiiyok, előli/,otési pénzek és-- reelamálások' intézeinjők.

HIVATALOS HIRDETÉSEK :

I szólói 100 szóig — fi t 75 kr. 100 -200 ig . I fit 50 kr.

200 -800-ig . 2 fit 25 kr.

Dólyegóij 80 kr.

M AG A N-l 11 lí I HITESEK

megúllnpodás szerint legju-t táiiyosnlibiui közi'iltetiiek.

NYII/ITÉR sora 20 kr. !

Tisztviselőink javadalmazása,

Esztergom, febr. 1.

Esztergom városa az ő értelmi munkásait még mindig nem képes munkájukkal arányban díjazni. Tisztviselőink < s tanerőink azon panaszkodnak, hogy feláldozó munkásságukat nem jutalmazza gondtalan jelen s nem köcsög, éti jövőbeli elismerés.

Ez ellen az átalános és méltányos panasz ellen végre tenni akar a város nemesen gondolkodó képviselőtestülete s a tisztviselők fizetésének javítása, a tanárok és tanítók ötödéves pótléka, már benne van a legújabb reform- tervekben.

A hivatal-helyzet javítása legfeljül indult meg. A város hétfői közgyűlése megadta a polgármesternek az évi nyolczszáz forintos pótlékot s ezzel a város első lisztviselőjének javadalmazását kétezer forintra egészítette ki. Ez a méltató szellem, mely a üli érkedés fukar és sivár gondolkodásmódja fölé kerekedett, a nagy közönség osztatlan elismerését vívta ki. Szegény város vagyunk ; de nem tartozunk a koldusok közé. Nézzünk csak egy kicsit önérzetesen utána s az a fizetés javítás dúsan gyümölcsözve fog megtérülni.

Esztergom városa egyébként nemesen szokott eljárni a kegydijak kijárni tatásával is. Nyugdijat ugyan nem adhat, mert arra alap nincsen, évi kegydijait a folyó költségvetésből fedezi.

Ha egy régi és érdemes szol gála’ ti tisztviselő özvegye élvezi a kegydij segítségét, mint egyedüli segítséget, az a lehető legnemesebb járulék ; de ha egy olyan volt tisztviselő lép föl igényekkel, a ki a város szolgálatában gyarapodott meg sőt nevezetes vagyonra is tett szert s ennek daczára a szegény város pénztárát (egyébként törve: nyes) nyugdíj keresetével terheli : az nem lehet a város jóakarója, azt nem fogja Esztergom jövője megaranyozni.

Ha a város olyan anyagi helyzetbe fog jutni, hogy értelmi munkásait érdem szerint javadatmazha ja, akkor lesz annyi ereje ahoz is, hogy egy nyugdíj alapot teremtsen, a honnan a folyó budget folytonos megierheltetéso nélkül segítheti érdemben és szolgálatban elaggott vagy kidőlt tisztviselőit.

Addig is fogadjuk el a mostani állapotok jó indulatát s gratuláljuk meg mindazokat, a kik magosabb értelmi színvonalra emelkedve, a város értelmi munkásait, mint szebb jövőnk factorair, megérdemelt javadalmazásban óhaj ják részesíteni. Ez a derék törekvés ez idő szerint való anyagi helyzetünkben nemcsak bátor reform, de minden előítélet daczára is adjuk meg neki a valódi keresztnevet: valóságos bőstelt.

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE, j

i

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi Íróit ,

X.

■ j I.:

Irodalmi működése: 1822-ben Becs-1 ben szent István ünnepén tartott be-! széde. Nyomatott Becsben Uzovits János főispáiii helytartót székfoglalásakor 1836 július 21-én üdvözlő beszéd. Nyomatott Beimel betűivel. Sárfa.yi Heya Imre alispánt, midőn királyi tanácsos lett, beszéddel üdvözli. 1836. jón. 3. Nyomatott Esztergomban.

R á ez A n d r á, s. segéd lelkész Esztergomban, később plébános Füzes- gyarniathon, lelkiigazgató Pesten a papnevelő intézetben ; végre Budán éli nyugalomban. Született 1789. nov. 19. föl szén tel tetett 1812. nov. 11. meghalt 1864. jan. 20-án. Irodalmi működése : »Li urgika vagy a rom.

kali egyház szertartásainak magyarázata«. 1. kötet. Eszfeigom 1823. | II. kötet 1824. »Fenmaradjon-e még tovább is a közfal sat.« Esztergom 1.822 »Agozatos Theologia«. I. II. III. Pesten. Comitatus et admonitiones ad Or- dinandos Pesthini. 1836. Reflexiones 1844.

P u c z A n t a I plébános N. Bajoson. Született 1797. Esztergomban. Irodalmi műve: »Értekezés a nemzeti nyelv tökéletesítése és terjesztéséről.« Esztergom Beiméinél 1824. »Értekezés az ördöngösségről«. Fordítás latinból. 1820. A »Tud. gyűjtemény« 1828. évi folyamában megjelent : Az akarat szabadsága. Értekezés.

S á r k á n y Mi k 1 ó s szent Benedek rendű áldozásba onybéli apát; mint tanár működött Esztergomban 1824—1826. Született 1802. jan. 25. áldozárrá szenteltetett 1825. ápr. 8. Számos történelmi és politikai czik- ket irt a hírlapokba. Irt a »Közhasznú ismeretek tárá«-ba 1832.

K ő v á r y G y ö r g y ]iárkányi plébános. Irodalmi műve: »Egyházi beszéd, melyet sz. Benedek határában a megszűnt mirigy halál emlékére állított kápolnában az ott tartott áj tatosság alkalmával mondott Kőváry György 1825. jun. 3-án. Nyomatott Beiméinél Esz ergoinban.

M i s k o 1 c z i Márton esztergomi kanonok 1825 1848, fölszentelt tinini püspök, érseki helynek. Meghalt 1848-ban 85 éves korában. Német nyelven irt költeménynyel üdvözli Pal- kovich Károly főorvost második házassága alkalmával. 1832. Megjelent Beimel betűivel.

P e 1 c z m a n n G e r g e 1 y szt. Ferencz rendű áldozár. Esztergomban mint hi'szónok működött. Irodalmi műve : »Lelki kalauz, házi és templomi oktató és épületes imakönyv. Pest 1850. Ugyanez megjelent német nyelven is. A. második bővített kiadás

1854-ben, a harmadik pedig 1846-ban jelent meg. »Manuale sacerdotum 1853. ».Mária virág-koszorúja,« 1862. »Geistlicher Wegen weiser«. Pest 1856.

(Folyt, köv )

PERGER LAJOS.

ÉLETEMBŐL.

Együtt játszadoztunk, én is, ő is gyermek, Be-befutkosiuk a nagy gyümölcsös-kertet,

8 megszerettük egymást, s úgy csiiggtünk egymáson Gyermek-szerelmünkkel, mint bimbó az ágon.

Egyszer csak — mért ? — mértnem? nem játszottunk többé!

Sok beszélni valónk akadt mindörökké !

S úgy eltervezgettünk ábrándokat szöv e.:.

Aranyos ábrándot a messze jövőbe !

Azt a kedves úr it soha se felejtem,

Hisz emléke most is fel üdíti lelkem,

Midőn a világot, mindent elfeledve, ' A Csókkal az ajakán borult az ölembe.

Fogadás, meg a csók, mint dal es a rímek,

A szívben, az ajkon, együtt születik meg.

S a szerető ajak mindenik igéje Egy-egy csillaga lesz a jövő ködében.

Mint virág a réten termett az ígéret!

„Szeretlek... szeretlek! jaj meghalok érted !...

S olyan igaz volt a hűség-esküvése!

Csak azt mondta ajka mit szFo verése.

Szép holló fürtjével játázva, enyelegve,

Kértem, hogy esküjét soha ne feledje.

S ő egyre marasztalt; ne menjek, ne még ma...! Szava édes volt, mint a mennyei manna.

... Vissza fogok térni drága kis szerelmein !

S megküzdök érted az egész világ ellen !

És te büszkeséggel tekinlhetsz föl majd rám !

Őrizd meg szivedet, őrizd meg én drágám ! így biztattam s kértem; adjon egy emléket, lalizmánom lesz az! az biztat, az véd meg.

S nem fog elsodorni a küzdelmek árja...

— Nagy útra indultam ! — az élet útjára.

Kitépett egy lapot az emlékkönyvéből És három sort irt rá szive középéből:

Esküjét irta rá. — A piezi levélkét Szivemen hordoztam, mint egy szent ereklyét.

*

* *

Múlik az ifjúkor, rohannak az évek,.

Meg-megásva sírját egv-egv szép reménynek.

Utón és utonfélen szomorúan infnek E sírok, ha rövid múltamba tekintek.

Mért is van magasra törekvő reményünk :

Ha el nem érhetjük azt, amit remélünk?

Mért is él szivünkben a boldogság vágya;

Ha el nem juthatunk sóvárgott honába?

Mért nincsen jutalma bátor küzdelmünknek ?

Mért sebzi a tövis, ki rózsákat ültet ?

S kinek jó a szive, s igaz a szerelme ;

Mért nem akad igaz viszontszerelemre ?

Oh én úgy szerottom az egész világot!

S mégis, ha szét nézek : elhagyatva állok !

Mint az országuknak vihar-tépfc fája;

Egyedül állok a viharok útjába!

* , .

* *

Hosszú évek múltak; szép, de nehéz évek; Munkában telt napok, átvirrasztott éjek;

Az ifjúkor dele állott már fölöttünk:

Alikor nagysokára újra összejöttünk.

Büszke, szop leány lett. Síi hír mint a pálma ! Szebb mint oniinőnek mojidla lelkem álma!

1 A környéknek ifja mind körülrajongta,

Vendég vendéget ért házuknál naponta.

Elpirult! —- talán az első esők emléke Villant meg szemérmes, hűséges leikébe...?

És örült, úgy örült, hogy újra meglátott... !

S aztán Bemutatott, mint egy jé — — barátot!

Kimentünk a köribe, karja akarómba..

Szeret, — mégis szeret! — az öröme mondja...! Megcsókoltam kezét, — és ö hagyta szépen,

Tudta! hogy örömöt szerez vele nékem!

Összénéztiink mindent, minden fát és bokrot,

S elmondtuk, hogy akkor, riii volt itt, mi volt ott1 S felidéztük mind, a régi szép -időket...

S neki az úgy tettszett! — .Mulattatta ötét.

| Egyszer csak azt-kérdi? háti az a levélke?

Odadtanr és ő átfutotta nevetve...

S oly,, de oly kedves volt, mikor összetépte!

Nem lett yolna illő, haragudnom érte.

MERENGŐ.

EGY FARSANGI EST BOSZNIÁBAN.

Az ember sok mindenfélét összegondol, mikor, nincs egyéb dolga s eszme társulásnál fogva, mint a lánczban a széniek kapcsolódnak össze néha épen heterogénnak látszó gondolatok.

így jutottam én is el minden féle kusza gondolatok és emlékezések után oda, hogy négy év .előtt milyen farsangot töltöttem én Boszniában.

Mellesleg mondva, épen nem valami ‘kellemes de plaisir vitt oda, sem az ottani farsang nem csábított, —- mintán ott nincsenek is még divatban az elite bálok, — a regényes félvad bérezek és sziklatönikelegek közé, a kn- koricza kásából készült puliszka után sem rajongok épen valami nagyon, de elmentem , . .eh. . . hát elmentem ; oly régen volt már az, hogy senki sem kiváncsi annak a miértjére . . . annál is inkább, mert mondhatom, hogy épen nem valami farsangba, való ■ vig történet.

1883-at írtak Krisztus után a keresztény kalendárium csinálok és épen yizjtereszt után való vasárnap volt, mikor B.’-ben egy határszéli.sáros, piszkos, kegyetlenül, unalmas, városnak csúfolt háztömegbon virradt rám a homályos, téli. reggel.

Valamennyi »dsamia« ormán ordítoztak már a miíezzinep és hosszan elnyújtott hangon hirdették hogy: »Egy az Isten és Mahomed az ő prófétája«!

A sárkeinenczében akkora tűz égett, hogy akár ökröt lehetett volna sütni, de öt lépésre tőle hideg volt, mint Kamcsatka hómezőin, mert a rozoga ajtón, ablakon úgy bedudált a szél, miniha csak a szabadban lettem volna.

Lent az utczán czafatos törökök, bőbugyogókbaii és a tarkóba tolt fezzel, Szürnadrágos bosnyákok jártak, kel ek, keleti fatalizmussal gázolva, az óriási fekete sarat, mely balomban törlődül t össze az emberemlékezet óla seprő: nem Iá'ott ntczá n.

Mig elkezd em öltözni és egy összerepedezett tükör előtt valami féle formát igyekeztem adui nagyon is negligált hajzatomnak,, kénytelen yoliam