Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 86. szám

KSZTI'llíUOM IX. KVBORVÁM

86. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1887. OKTOBER

7.

MFF.IFFFNIK HFTF.NKINT KF.TSZFR :

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN.

KI.ÖKI/.HTIÍSI A l: :

(jiróiív évi« .... ..............................0 Irt — kr. j

f

él évre............................................................3 Bt — kr. j,

uegyeMévre.......................................................I Bt. dö kr.

Ejjy szám ára 7 kr.

II . 1

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZFJIT- AN1IA-UTCZA B!7. SZÁM,

lmv:i ii In.p m/m|Iiiiii' riiH/.iit illető kii/.leméiiyek kiiMeinlőlc.

KIADÓhTvATAL :

SZÉCI IFNYI-TÉR 3Í31- SZÁM,

Iliivé ;i l;i|* liiviil;ilos s :r magén liirMelései, a uyillférlie s/.éiit. kö•/,- leméiivek, előli/.elesi |iéir/.ek ew nu-lamélésok iiité’/.eiiilílk.

I!

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIIROKTKNKK :

I szólói 100 szóig — fi t 75 ki'. I 00 — 200 ig . I fi t 50 kr.

200 -300-ig . 2 fi t 25 kr.

I!el.y“gilij ISO kr.

.AlAOÁNMilkliKTKSKK ni «•igét 11 si.| ><)< I :i s szerint, legjii-- tányosiililiaii köziiltetuek. j

NY I RTTÚR sora. 20 kr. !|

I

A szocziálizmus.

Esztergom, okt. 26.

Egy igen érdekes röpirat jeleni, meg* a, napokban Conservativ Magyar Politika czim alatt, mely minden mérsékelt ellenzéki álláspontja mellett is nagyon tanulságos. A mostani kormányról mondott kritikája ugyan ephemer és pongyola (habár sokat anekdotizál is), de. egyes napirenden levő társadalmi kérdésekről igen figyelemreméltó elmélkedéseket tartalmaz. Ilyen szépen kidolgozott részlete például az, melyet méltónak találunk, mint uralkodó kérdést, lapunk élén bemutatni.

Az egész müveit világot mai nap egy kérdés tartja rettegésben s ez a szocziálizmus.

A gőzzel és villanyossággal dolgozó ipar és kereskedelem fészke, a gyárak milliókra menő leginkább fiatal, erős, szenvedélyes s kevésbé müveit, napról- napra élő, saját családi tűzhely Ivei nem biró s legnagyobb részt a családi boldogságot épen nem ismerő munkásai, a szabadság coUariiima: a szabad sajtó, társulási s gyülekezeti joggal vissza- é’ve, a vallási és erkölcsi alapot nélkülözve, a jogérzet teljes hiányával s az állami lét egyik alapeszméjének, a tulajdonnak megtagadásával s az államférfiak rövidlátása vagy liberális álarcz- czal takart bűnös könnyelműsége által támogatva, illetve nem akadályozva odáig vitték üzelmeikct, liogy ma már nyílt harczot üzentek a társadalom túlnyomó nagyobb részének, a vagyonnak és értelmiségnek s bogy a nyílt

(Elbeszélés.)

A színházban nagy közönség, a páholyok támlái s a zártszékek koszorúkkal telvék, az egész teremben siri csend, Itt-otfc csak halk társalgás hallható. A karnagy örömtelt, boldogságtól sugárzó arczozal lép emelvényére, a közönségen s személyzetén végig tekint s aztán elégül ten jelt ad. A zene megszólal, a függöny felgördül, az est hősnője lábaihoz koszorúk repülnek ; a karnagy épen úgy örvend" e kitüntetésnek, mintha őt illetné, hiszen a sok koszorú kegyenczéé, kinek arezári szintén boldogság sugárzik, mert jövőjét már első fellépte megállapitá; a közönség is örvend, mivel szép kegyeltje megérdemli a sok tapsot és koszorút. De mindnyájuk közt legboldogabb az én kedves Daruházy Miklós barátom, szokott zártszékén Carden Emma mellett, kibe halálig szerelmes és a ki szerelmét viszonozni látszik.

Daruházy Miklós, magas, karcsú alak, előkelő, történeti nevezetességű családból való, de egy idő óta sehol se találja magát jobban, mint a fővárosban, hol már két éve, hogy egy első rangú vendéglőben lakik.

Az élet sok csapással sújtotta öt, sokat szenvedett, neje, kit imádott, hűtlenné lett hozzá, el kellett válnia tőle. Elválása óta

és általános harcz kitörése, ha eddig erélyes és czélszorü eszközökkel meg nem gátol fatik, nem messze van, azt tudja mindenki, ki a szocziális kérdés fejlődését vagy legalább a hírlapokat figyelemmel kiséri.

Nem szólok a commune harczaircl, de az újabb időben Amerikában s Angliában történt munkás-tüntetések, a. belgiumi nagymérvű strikék, a franczia anarchista mozgalmak, az orosz nihilista bűntények, az ausztriai munkás gyújtogatások és rablások, sőt részben a. mi antiszemita lüutetéseink sem mások, mint a most már az egész világot ál ölelő szövetkezetnek szárnypróbálgatásai s a szocziális!a haderő részleges próbamozgósiiásai.

Reszket a világ, mert a társadalom, az állam alapja van megtámadva, fenyegetve. Vallás, erkölcs, törvény, rend, család és vagyon veszélyben forog. A szabadságból szabadosság lett s az egyenlőség a vagyoni kérdésben is napirendre hozatott s kezdődik a vagyontalanok előnye s uralma a vagyonosok fölött.

A szabadság, egyenlőség és testvériségre a,lapított Amerika összes jelszavainak megtagadásával a mostani munkásainak concurrentiát csináló dunaiakat hosszú évekre eltiltja a bevándorlástól s a más nemzetbeli vagyontalan kivándorlókat sem hagyja kikötni, ottani zajongó munkásait tömegekben ítéli el, sőt az eszméket tetté tenni akarókat csoportosan végezteti ki s az Európában szabadon izgatott Most, szocziálista vezért, évekre

nem talált nyugalmat, mindenütt volt már, de fájdalma mindenhova követi. Fájdalmát [Erdélyben legjobban érzé, mert ott minden bérez, minden domb, vesztett boldogságára emlékeztető és ezért nem is igen vágyódott hazájába.

Az ember életében legnagyobb mester az idő, minden sebet begyógyít a feledés balzsamaival és ez szerencse, mert mivé lennénk, ha fájdalmainkat még ez sem tudná gyógyítani ?

Már a gyermeknek is vannak fájdalmai; vedd el kedves játékait, mily sokáig fogja azokat siratni — de végre mégis elfelejti — s az uj játékszer boldogságát visszaadja. így van az velünk is, —- ha kedvest veszítünk, megsiratjuk és fájdalmunknak férge sokáig rágódik szivünk mélyében, de lassan-lassan eltompul ez is, végre az idő által teljesen kigyógyulva, visszatér a kedv, vágyaink ismét oda közelgnek, hol fájdalmaink végződtek.

Miklós barátom Olaszországban való idő- zése alatt sokat szenvedett, nem volt nyugta, Bécsbe ment, hol egy bosszú és rá nézve kellemetlen évet sok kesergés közt töltvén, Pestre jött. Közönyösségét itt is megtartá, délutánonkint meglátogatott, velem, nőmmel és sógornőmmel néha társalgott, úgy a mint épen kedve hozta magával. 7 óra felé óráját megtekintvén, a színházba ment és mindig szokott zártszékébe ült.

Nappal későn kelt, mert későn feküdt s ezen felül az állom is kerülé. Délelőtt bizonyos órában a Császárfiirdőbe ment s onnan délben ismét visszatért. Társalgásba azonban sem a hajón, sem a fürdő helyiségeiben senkivel nem bocsájtkozott. Még

biztos helyre feszi; de már az érzékenységre hajló vén Európa kisasszony Francziaországban szükségtelen állam- munkákkal, a korona gyémántjaiból nyert egyenes államscgélylyel s politikai és társadalmi téren tett s az állam fel forgatására vezető engedményekkel ; Németország * a munkaadók és állam erszényére nyugdíjjal, Belgium a tettleges osztozkodás, helyesebben a szabad rablás és pusztítás időleges kénytelen tűrésével lartja őket úgy, a hogy tétlenségben s igyekszik valamennyit megnyugtatni. De mindhiába. Mert a vért szagolt tigris húsra vágy, s a vérszemre kapott tömeg ereje tudatában s ellenei gyámoltalanságában hízva még rakonczátlanabb követelésekkel lép fel s a mit kap, ezt csak foglalónak vagy csak részletfizetésnek tekinti a nem is más, mint időleges kiegyenlítése, elnapolása a krízisnek s a mellett, hogy igazságtalan teherrel sújtja ;iz állam munka- és békeszerető polgárait, kiváltságot ad a henye és részeges tömegnek, megtámadja az egyenlőség elvét, mert a földművelő, a napszáma után élő s átalában az igazán segélyre szoruló proletariátust egészen figyelmen kívül hagyja, azzal nem gondol s hogy végre nem a kenyér, hanem a szesz kérdése az egész : azzal tisztában van ma már mindenki, ki a munkáskérdést csak kissé mélyebben tanulmányozta.

A szocziálizmus rákfenéjének fészke az ipar, még pedig a gyáripar s más nagy vállalatok és igy Magyarország,> mint kiválóan földművelő ország azt,

Budapest kivételével, csak híréből ismeri ; de hogy az antiszemita mozgalmak, mint az isteni viszonyok közt, egyedül létrehozható szocziál ista szagn tünemény, ezzel édes testvér s végső eredményben ugyanogy czélra vezet: azt senki kétségbe nem vonhatja.

Esztergom város könyvtára.

Esztergom, okt 25.

(k. 1. dr.) Van Esztergom városának egy kis titkos könyvtára. (A régi jó időkben titkos pecsétjét rejtegette a kiváncsi szemek elől.) Ez a kis titkos könyvtár 1842-ben keletkezett s az orrszágos statistikai hivatal kimutatása szerint külön teremben háromezerhat- százegy kötetet tartalmaz. Néhai Heli- scher Ferencz városi senator alapította. Leipolder József és dr. Lőrinczy Rezső azóta tetemesen gyarapította. Vau benne huszonöt incunabulum (?) és huszonöt kézirat is Gfyörgy Aladár könyvtáras műve szerint. Szóval a kis titkos könyvtár elég gazdag és érdekes alapot nyújt egy városi nyilvános köuyv- ! tár számára.

A kis titkos könyvtárat dr. Neintsák János tanái rendezte és Takács Gféza városi főjegyző őrzi ; de a városi közönségnek sejtelme sincs róla, hogy milyen tartalma van.

Esztergom város kultúrájának nagy dicsőségére szolgálna, ha városi könyvtára a város közönsége számára meg- nyilnék s nyilvánossági jelleget nyerne*

1 Adakozás és gyarapítás révén évről- évre növekedve, néhány esztendő alatt

a Császárfürdőben lévő testvérét, Leontine bárónőt is kerülé.

Színházban sokszor együtt valánk, itt is szeretett hallgatni, de gyakran oly szórakozott volt, hogy még a darab czimét sem tudá és ha megszólítottam, felelt ugyan, de legtöbbször merően szemeim közé nézve, ismét elfordult.

Nők irányában meglehetős előzékenységet tanúsított. Bal felén, zártszék szomszédja két fiatal nő volt, ezeknek ritka, jó, látcsövét gyakran átnyujtá, de velük beszédbe ritkán elegyedett.

És ez a férfin most boldog, mert kedvese mellett ül. De menjünk vissza egy kissé a múltba s szomorúsága és boldogsága okát meg fogjuk tudni.

. *

* *

Egy szép májusi nap reggelén tiz óra tájban ajtómon valaki csöngetett. Testestől lelkestől Miklós barátom állott előttem.

Ez a látogatás rám nézve annyira váratlan és meglepő volt, liogy ajkaimon a szó fi akadt.

— Nemde csodálkozol, hogy ily korán zavarlak ? de segítek zavarodon és elmondom megjelenésem okát: Leontine testvéremmel ma a Zugligetben fogunk ebédelni és igen szeretnök, ha családoddal együtt te is hozzánk csatlakoznál.

A kíváncsiság sok természetellenes dolgot is eltűr; dolgaim voltak, de szerettem volna tudni, hogy Miklós barátomon mi idézte'elő a nagy változást. Többször Divtuk őt ide-oda, de sohasem engedett kérésünknek. Természetesen megígértem, hogy

ha épen nem is ebédre, de ebéd után bizonnyal künn leszünk.

Családommal együtt két órakor már künn valánk; a Fáczánostól nem messze találkoztunk vele.

Miklós barátom társaságában több erdélyi birtokos és azoknak ritka szép nejei valának, kik mindannyian reánk várakoztak.

A megismerkedés gyorsan ment, azután mint már régi ismerősök, a természet bájos kebelén sokat gyerekeskedtüuk, nevetgéltünk és tréfálkozánk, végre ebédhez ültünk.

Miklós azonban a vidám társalgásban nem vett részt, magánosán andalgott, minélfogva magam is hátra maradtam és bogyléte felöl kérdezősködtem.

— Hidd meg — viszonzá bánatos arcz- kifejezéssel — ha valaki főbe lőne, még halálom után is áldanám ! Oly hosszú és oly rideg az élet előttem. Eddig .egyetlen mulatságom volt: a színház, mától fogva azt is kerülöm, mert látom, liogy uj szenvedések várnának rcám.

— És mitől félsz ?

— Nem a nőktől.

— Nem értelek, szólj nyíltan, már régebben ismersz és barátságomról ugy hiszem elég alkalmad volt meggyőződni, nyíltságod után talán tudok olyan tanácsot adni, mely régi melancliolikus bajodból kígyó gyi thatna.

— Őszinte leszek. Tudod, hogy a színházban mindig rendes zártszéken ülök, másfél év óta, s mellettem egy nő, közeli rokonával szokott ülni és miután csak egy látcsövük van, az enyimet is töbször igénybe