Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 85. szám

a madár, de nem volt ág, hol fészket csináljon. A német kényszer alatt állva, áldott emlékű főpapja nem merte őt egyházmegyéjébe fölyenni s igy ő kényszerítve volt Pestre menni, liol a medicát hallgatta. Azonban itt sem volt so';áig szabad. Prottmann, az akkori kormányzó, értesülvén ottlétéről, a fővárosból kioltatott s általa Esztergomba internáltatott, hol Seitovszky őt a legnagyobb szeretettel fogadva, udvari káplánná, majd rövid idő niilva, az akkor nevezetes succen- torrá nevezte ki. Lakása az akkori megyei nobilitások gyülőhelye volt s nem egy dolognak itt vetették! el magvát, minek gyümölcsét csak később élvezhelték. Németh s Tóth püspökök, a mostani főapát Vaszary Kolos, Sirgl praelatus, Szántóffy, Nyáry stb. mindannyian a legnagyobb szeretettel övezték át őt. Azonban itt is felügyelet alatt állott s csak mikor derülni kezdett az ég hazánk fölött, lett teljesen szabad s neveztetett ki 1859-ben kő- kidgyarmalki plébánossá, hol hívei sze- tájékozva környezve élte napjait. A ki retetétől van az ő lelkész! szerepléséről s arról a lankadhatatlan buzgalomról, a melyben a megyei élet zajában részt vett, csak az tud magában halvány képet alkotni, a ki őt ismeri. A test maga agg s az évek alatt görnyedni kezd, de benne tettre kész élet, erős lélek lakik, a ki még most is ép alázattal és megadással dicséri az Istent, azzal a lelkesedéssel szereti hazáját, azzal a szeretettel karolja fel híveit, mint tette azt 1837-ben s hogy tegye még soká adja a Magyarok nagy Istene !

M. MARCZELL ÁKOS

— fél százados áldozári jubileumára. —

Tavasz, ha eljön, ébred völgy, berek,

S a tél halotti álmot szendereg,

Hosszú álmából ébred fü, virág, r' Szellők fuvalmán szórva illatát,

Rügyet bocsájt az ősi vén akácz, Lombján ezernyi dalos nép tanyáz,

Erdők szivéből gyöngyöző patak Partján mosolygó rózsák hajlanak Kaezér pillangó ül a szirmokon,

Daltól visszhangzik erdő, völgyi orom... Oh, jer velem, vezess, mint gyermekét Őrangyala, s hol élet int feléd,

Hol édes álmot szellő sző fölém,

Taníts szeretni csendes völgy ölén.

S ha elvezetsz a sürü rengetegbe,

Hol a kufár világot elfeledve,

Álmodol újra édes álmokat,

Hogy hinni, remélni szivednek szabad...

selyemszállal összekötve. Nem volt boldogabb ember, mint én, most már biztosan tudtam, hogy szeret ő is és csak személyesen, négy szem közt kellene vele beszélnem. Erre azonban nem volt soha alkalom; a mama nem hagyta lányát egyedül soha. Egyszer mégis bátorságot vettem magamnak és egy kis levélkét csúsztattam kedvesem kezébe, melyben kértem, keressen utat-módot, hogy háboritlanul beszélhessünk, mert sok, nagyon sok mondani valóm volna. «A határzáráskor« ez volt válasza, melyet kis papírszalagra Írva kezembe csúsztatott. — Lassan bár, de végre mégis elérkezett a várva várt nap. Az aratók énekszóval vonultak be; az aratógazda elmondta dikczióját és kezdetét vette a nagy lakoma. E közben megérkeztek a zenészek és ráhúzták a talp alá valót. A fiatalok csakhamar letették a kanalakat és kezdtek tán- czolni. A nagyságos igazgató úr ott járja már a tánczot egy szép marokszedő leánykával ; most a nagyságos aszszony magához inti az aratógazdát és eltűnnek a tán- czolók között; a kisasszony pedig egy szép dalias paraszt legénynyel lejti a magyar tánczot. Dobogó szívvel néztem ezen szép jelenetet, azaz nem is néztem, nem is láttam semmit, senkit, csak ama szép, fehér angyalkát, ki most, egyszerű ruhában, fehér kötényben szebb, bájosabb volt mint valaha. Most felém közéig és felkér tánczra. A mint a nagy zajban jártuk a tánczot, volt elég időnk egymással beszélgetni. Különben olyan beszélgetés volt ez, melyet senki meg nem hallgathatott, meg nem értett volna : szemeink és sziveink beszéltek. Arra kért, hogy az atyussal beszél8 ki csillag voltál egy fél száza dig; Hirdetve a Megváltó tanait: —

S hogy elborult az ég.hazánk fölött,

Te ott küzdöttél apáink között,

És a nyomasztó gyásznapok alatt,

Nem törte meg hited a vasiakat. . .

Hol nincsen önzés, nincsen akarat,

E csendes völgyben, hol minden szabad; Oh, hintsd az égi malasztot fölém,,

S taníts meg hinni nyíló völgy ölén.

Nyílás után, ha jő a hervadás,

Virágnak, lombnak : síri ágyat ás, Sikongó felszél fu az avaron,

Szirmát veszíti rózsa, liliom.

A vén akácznak ága bus, üres,

Kisded lakója uj hazát keres,

A csermely csobban, ah, de partjain Nincs többé narczis, szegfű, kankalin! Nyomasztó bánat leng a tájon át, , Szövi a köd halotti fátyólát,

Áldó szavaddal oszlasd szét a but,

A mely szivemre fonna koszorút,

S hallgasd mit suttog fii, fa, lomb, levél S taníts remélni hervadt völgy öléri;.

LÉVAI SÁNDOR,

Gymnasium. Reáliskola.

in. I

(Befejezés )

A középiskolai oktatásnak főfeladáta igaz, az értelem és kedély harmonicas kiművelése ; a tudományok középiskolai oktatásának főczélja a tudomány maga, önmagáért, és az ember szellemi életére gyakorolt jótékony hatásáért. A középiskolának azonban nem lehet elzárkózni az élet követelései elől sem ; az ismeretek bizonyos mennyiségével kell hogy ellássa a tanulókat, különösen azon tudományokból, a melyek a gyakorlati élet különböző viszonyaibfj, minden embert rendkívül érdeklőiig, hatalmasan belevágnak.

A természettudományokból inkább elméleti ismeretekkel tér haza a gyrnna- sista, a nélkül, hogy azon tudományból, mely a gyakorlati életbe leghatalmasab- ban belevág, mely ezreknek élelmet nyújtva milióknak jólétét növeli, mely; századunk jellemének átalakítására, el-; határozó befolyást gyakorolt; a cliemiá- ból a leghiányosabb alapfogalmaknál többet producálna. Pedig tapasztalati tény, hogy egyetlen tárgy tanításánál sem nyilvánul a megfigyelő tehetség fokozatos fejlődését illetőleg a hatás oly szembeszökőn, mint épen a ckemia tanításánál. Az összes tudományok között egy sem nyújt az embernek oly sok tárgyat a gondolkodásra és annyi mindig meg-meg ujuló ismeretet.

A mi pedig a classicus nyelvekből elért eredményt illeti, — mindnyájan

jek érdekűnkben, a mamával majd elvégzi ő.

ügy is történt. Az öregek csakhamar belátták, hogy itt két szerető szívről, egy szerelmes pár boldogságáról, saját édes gyermekük boldogságáról van szó, nem is ellenezték szerelmünket és igy a farsang- első napjaiban oltárhoz vezettem a szép, fehér angyalkát.

Alvy-Déky.

A NŐKRŐL S A NŐKNEK.

Megfagy a szív, ha nem szeret,

És ha szeret megég.

Ez és az baj. E két baj közt

Melyik jobb ? . . . tudj’ az ég!

Petőfi.

*

Ha két szív egyszer el kezd válni egymástól, a szakadás, mint a jeges hasadékai minden külső befolyás nélkül is idővel nagyobbá válik.

Eötvös.

*

Ob nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.

8 a büszke férfit ép ez vonzza hozzád — Csak gyöngeség, mit az erő szerethet. Mint a védő szülő gyámoltalan Voltát karolja leghőbben fiának.

Madách.

*

Ha vannak pillanatok, melyekben a nem épen költői lelket poétái hevület lepi meg, bizonyosan ily pillanat az, mikor a szerelem első szikrája az ifjúban lobbot vet.

Kölcsey.

tanúskodhatunk mellette, hogy nem lelkesült ragaszkodással, hanem közömbösséggel, sőt ellenszenvvel gondol a legtöbb abituriens a classieusokra, a melyekből oly kevés ismerettel bírnak. Csupán csak mint faggató eszközökre emlékeznek rájuk, melyeken a grammatical szabályokat gyakoroltatok be velők.

A fran||ia nyelvből, — a melyen a reáliskolát végzett tanuló fennakadás nélkül ir és olvas, még a legelemibb ismereteknek is htjával van. Hogy ezen nyelv tapintattal kiválasztott irodalmi termékeiben a kedély, a szellem éppúgy megtalálja táplálékát, mint a latin és görög nyelvekéiben, hogy ezen nyelv a természettudományokkal a formai képzésre ép oly alkalmas a fiatal agynak fegyelmezésére, önállóvá tételére ép úgy felhasználható, mint a latin és görög, azt bizonyitani felesleges. Azon aggodalmat, hogy az élő p. o. a fran- czia német stb. nyelvért való lelkesülés elvonja érdeklődésünket saját nyelvünktől — indokolatlannak tartom. Nincs tárgy, a melynek tanítása ne nyújtana alkalmat a nemzeti érzés, hazaszeretet, a nemzeti önérzet fejlesztésére. Szomorú volna, ha épen nyelvtanáraink, kiknek csak úgy kínálkozik a sok kedvező alkalom erre, elmulasztanák e tekintetben kötelességüket.

A reáliskolák tudvalevőleg a magyar nyelv és irodalom, a német- és franczia- nyelv, meg a természettudományok alapján adják meg a tanulónak az általános műveltséget. Felölelik mindazt a mi a fiatal elmére képzőleg hat, a mi hozzá szól a tanuló szivéhez, eszéhez, kedélyéhez, a mi iskolázott elmét, felvilágosodást terem — Mindezen eredményeket olyan ismeretek közlése által biztosítják a melyek az életben is értékesíthetők, közvetlenül az abituriens, s közvetve a közjó javára.

Ha valamely ügy diadalához az első lépés az ügy iránt való érdeklődés felkeltése, úgy az a meleg érdeklődés, foldmivelés, ipar, egészségügyünk iránt, melyet chemiai tanulmányának egyik eredménye gyanánt az iskolából minden tanuló magával hoz, különösen akkor, ha a reáliskolák száma nagyobb, népessége sűrűbb volti — földmivelésiink, egészségügyünk, pangó iparunk fellendülésében fogna legközelebb gyümölcsözni.

A jelen viszonyok között is reáliskoláinkban az életet elevenebbnek, pezsgőbbnek, a szellemet egészségesebbnek látom, mint a gymnasiumban. Az új idők friss szellője csapja meg a reáliskolába lépőt. Ha a látogató minden elfogultság, előítélet nélkül lépte át, a reáliskola küszöbét, nem zárkózhátik el a tapasztalat elől, érzenie kell, hogy azon iskolába lépett, mely a jelen idők követeléseinek specialis szükségleteinknek s azon tényezőknek számbavételével szereztetett, melyeket a létért való küzdelem nagy törvénye ró ránk.

HÍREK.- Jubiláris ajándékok. A herczeg- primás kanczelláriájába a főegyházmegye minden részéről összegyűltek a szeretet adományai XIII. Leo pápa ő Szentsége aranymiséjére. Az esztergomi főkáptalan kétezer francot ajánlott aranyban. Major István püspök ötven aranyat s egy magát megnevezni nem akaró öreg ur száz aranyat küldött. Maga a herczegprimás pénzsegélyben fejedelmi ajándékot szándékozik fölajánlani s drága aranykelyhéu kívül, mely az ösz- szes magyarországi ajándékok koronája lesz, a következő egyházi szereket küldi Rómába: I. Húsz drb. misemondó ruhát missionárinsok számára. II. Két iiiíulát a, széntséges atya számára. III. M iséző-caseilet. Teljes fölszerelés a misomondáshoz egy ládában. A többi jubiláris tárgy a következő: IV. Cisula, a nagyszombati apáczáktól fehér selymen dúsgazdag arauyhimzéssel s egy fehér és viola színű stola. V. Oltárra- való fehérneműéit az esztergomi szent- annai apáczáktól egy egész dobozzal.

VI. Karing gyönyörű, széles, finom hímzéssel ugyanonnan. VII. Esztergomi kiadványok, Buzárovits Gfiisztávnétól huszonhat uj könyv. VIII. Casula, Seyler Károly bajcsi plébánostól. IX. Casula viola moir selyem, Oberbauer Alajos fővárosi egyházi ruha-kereskedői ől. X. Régi ciborium, aranyozott ezüst barokk mü, Friedrich József maj- tényi alesperes-plébános ajándéka. XI. Kehely. Cserny Antal radosnai esperestől. XII. Karing, a stomfai apáezák hímzett munkája. XIII. Diszmüvek, a nagyszombati Vojtech irodalmi tót egyesülettől három darabban. Az ösz- szes ajándéktárgyakat ő Emineneziája a herczegprimás holnap Budapestre küldi a jubiláris emlékek központi kiállítására. A herczegprimás remek aranykelyhe csak csütörtökön érkezik meg az udvarba.

— Az uj püspök. Meszlényi Gyula esztergomi kanonok és semináriumi rector szathmári püspökké való kine- veztetését már aláírta ő Felsége s igy már meggratulálhatjuk az uj szathmári püspököt. Lapunk élén mutatjuk be a kiváló főpap érdemeinek történetét s örömmel üdvözöljük őt a megérdemelt szathmári püspöki székben, a hová egész Esztergom szeretete, öröme és áldása kiséri.

— Félszázados áldozári jubileumát üli Marczelfalvi Marczell Ákos Eszter- gommegye Köhidgyannath közszeretetben álló plébánosa folyó hó 26-án, Kőhidgyarmathon. Lapunk mai számában hozzuk az ünnepelt életrajzit s Lévay Sándor fiatal költő tollából az igazán szívből fakadó kis költeményt. Nem dics hymnusz ez, csak szívből fakadó igaz érzet a költő pártfogójának. Az ünepélyről jövő számunkban hozunk részletes tudósifást.

— Föispáni szemle. Gróf Majláth György főispán ur ő méltósága november havában fogja legelőször a királyvárosi városházi állapotokat megszemlélni.

— Főigazgatói szemle. Br. Hóman Ottó pestvidéki királyi főigazgató ur ő nagysága középiskoláink megtekintése végett néhány napra városunkba érkezett.

— Elnöki szemle. Pulay komáromi törvényszéki elnök ur a napokban városunkban járt járásbíróságunk menetének megvizsgálására s teljes megelégedésének adott kifejezést hivatalos szemléje után.

— Az iskolai nyomor ellen. A reáliskolai segítő egyesület ügyében a város érdemes polgármestere már egy-két nap múlva össze fogja hívni a szervező gyűlést, melyre nemcsak a tanügy összes barátai, de az intézet azon ta- nitványni is hivatalosak, a kik ez időszerűit már kiváló szerepet játszatlak társadalmunkban.

— A bajtaiaknak. A párkányi takarékpénztár a bajtai tüzkárosultakíiak ötven forintot adományozott.

— Pethes Kálmán volt pilismaróthi jegyzőt nem a szolgabiró mozdította el, hanem saját akaratából köszönt le.

— Párkányi vásár. A leghíresebb országos őszi vásár, a párkányi vásár ma kezdődik, mely tarka sokadalmánál s eredeti látványosságainál fogva olyan mulatságos, mint egy napokig tartó népszínmű, melyet minden esztergomi megtekint.

maor/is SZERKESZTŐ:

l)r. KŐ11ÖSY LÁSZLÓ.