Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 84. szám
IÍSZTIÍUíjíO.M IX. KV FOLYAM 84. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1887. OKTÓHHlt 20. MF.É.IELENIK II ETEM KINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. HI.ŐKI/.HTKSI Áll : egösr óv i o .... ..................................0 fi t — kr. f él évre....................................................................8 l'rt — kr. n ttgyoilévr«..............................................................I llT. o0 kJ. E gy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: RZF'J JT--ANNA-UTCZA ZZ7. SZÁM, :i I n (.» m ■/. i * 11 * 1111 ’ rús/.ót iIIk.I.ö lei)/. In mii ii yuk kiiMmnlők. KIADÓHIVATAL : . SZÉCI!ENY.I-TÉR 331- SZÁM, l;i.[) lii valalos s a magán li i n I of csői, a nyillférlie szánt kö/,liová a leimhiyok, olöli/.olósi pénzű k ós nmlamálások intéz,(jmlíik. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIII*HETESEK : iM A(l A N-ll 1 lí HETESEK 1 szólói 100 szóig — fit 75 kr. i»(!g;illíi.|><xlás szerint 1 égju100 —200-ig . 1 fit 50 kr. 200- 300-ig' . 2 fi t 25 kr.: tényosalibiiii közöltutuek. Mólyogdij 90 kr. NYIIjTTER sora 20 kr. — — Községi jegyzőválasztások. Esztergom, okt. 19. A múlt éviién életbe léptetett új községi törvény számos üdvös intézményt tartalmaz, melyek czélszcriion alkalmazva nagy mértékben képesek a községek anyagi és erkölcsi érdekeit előmozdítani. Ilyen a jegyzőválasztás is, - a régi törvény a nép kezébe ad!a a választási jogot, a mi számos visszaélésre adott alkalmat, a mennyiben a sok kan- didáns közt, az lett többnyire megválasztva, a ki több bort adott a választóknak. A törvényhozás ezt megakadályozandó, a választási jogot a község intelligen- tiáját magában foglaló képviselőtestületre ruházza, s ez helyesen is van úgy, csak hogy olynemű megszorítást ne tartalmazna a törvény, mely ezen a képviselőtestületnek adott választási jogot teljesen iUusóriussá teheti, s ez a szolgabiró kijelölési joga. Ezen utóbbival a törvényhozás csak azt czélozta, hogy a jegyzőválasztásoknál a nemzetiségi agitatiók kizárassanak; de itt is mint minden más intézkedésnél azt mutatja a tapasztalat, hogy a legjobb törvény is káros, ha a végrehajtó közegek azzal visszaélnek. Ugyanis az ország sok helyén az a panasz, hogy a szol gab i rák ezen jegyző‘candidátioná- lis jogot saját anyagi czéljukra használják fel. (Neveket nem említünk, a kit nem illet, az ne vegye magára.) Vannak szolgabirák, kik a jegyző- állásokat addig tartják üresedésben, mig olyan jelölt találkozik, ki ismeri a szolgabiró Ízlését. Sok érdemes qua- lifikált jelölt, ki azt hiszi, hogy elég ha az illető község képviselőtestületének jóakaratát kinyeri, csúful csalódik, mert a választás napján arra ébred, hogy a szolgabiró őt nem is can- didálja, és így a község nolens volens kénytelen azt megválasztani, kit a szolgabiró reájuk tukmál. Ajánljuk ezen körülményt az illető főispán urak figyelmébe, és mondja ki minden megye közönsége, hogy a jegyzőválasztásoknál a szolgabiró csak oly jelöltet zárhat ki a candidátióból, ki ellen akár politikai, akár erkölcsi vagy más szempontból alapos kifogás emelhető, — s ezen körülményről az illető község képviselőtestülete értesítendő. EGY MEGYEI KÉPVISELŐ. Gymnasium Reáliskola. ii. A közönség zöme még mindig bizalmatlansággal viseltetik a reáliskolák iránt, a melyekről csak annyit tud, hogy iskolák, a melyekben nem tanítják a latin és görög nyelvet; azt azonban nem tudja, bogy a latin és görögöt helyettesit,ő német és franczia nyelven a mennyiségtan és természettudományokon, a mértani- és szabadkézi rajzon kívül, a magyar nyelv és irodalom, a philosophic, történelem, földrajz ép oly mértékben s hasonló képesítéssel biró tanárok által tamttatik, mint a gym- nasiu inban. Kezdetben nem óhajtottam a latin nyelvnek behozatalát a reáliskolába, | de látván azt a viszonyokkal megalkudni nem tudó merev conservatismust, azt a megcsontosodott ragaszkodást a. latin nyelvhez, mint a felsőbb tudományos képzésre múlhatatlanul megkíván tat ó csodaszerhez i :szívesen láttam a latin nyelvnek, mint.nem kötelezett tantárgynak behozatalát, a latin nyelvi tanszékek rendszeresitcsót a reáliskolában. Szívesen láttam, mert elismerem, hogy a franczia nyelv s a magasabb tanulmányaik folytán előforduló műszavak megértése tetemesen meg van köny- nyitve ezáltal. Ezt tartom a reáliskolákban a latin nyelvi oktatás végeztéljá- nak; más p. o. didactical czélt nem fűzök hozzá, ez más tárgyak találásának van fentartva. Kívánatosnak tartom azonban, hogy a tanítás ezen czélján^y^ meg felelői eg- legyen kimérve a latin tanítására fordítandó idő s a vizsgálati anyag. Nagy tévedés volna p. o. olyan nagy óramannyiséget megállapítani, hogy a törvény értelmében nem jutna idő nagy fontossággal biró rendkívüli tárgyak (vegytani gyakorlatok) tanulására ; hasonlóképen téves intézkedés volna az is, ha a reáliskolai tanulótól a vizsgálaton annyit követelnének, mint a mennyit a gynmasistától. Szívesen láttam a latin behozatalát végre azért is, mert ez idő szerint csak e mód volt még bátra arra, bogy a reáliskola a nagyközönséghez a reál-! iskolai abiíuriens a tud. egyetemhez közelebb hozassák s a reáliskolák szélesebb körben megismerése lehetővé váljék. Ez intézkedés már is kezdi megteremni áldásos gyümölcsét. A középiskolai törvény életbe lépése után csak szórványosan állottak elő, a latin tanszékek rendszeresítése óta már sűrűn jelentkeznek a reáliskolai abituriensek a latinnyelvi vizsgálatra, mind sűrűbben és sűrűbben kopogtatnak az egyetem kapuin. Ha a közönség közé kiszivárgott híreknek hitelt lehet adni, amott is, oinitfc is derekasan megállják a sarat. így állván a dolog, most már kocz- káztatás nélkül módjában állván minden szülőnek szabadon választani azon tárgyak között, ,a melyek elfogulatlanul Ítélve, a tanulók legnagyobb részére pusztán csak ' didactiai fontossággal bírnak, vagy azok között, a melyek a fiatal elmére nemcsak képzőleg, a világos látást, a felfogás tisztaságát fejlesztőig hatnak, hanem én részemről a magyar szülők nagy részének azt tanácsolnám, hogy az utóbbiakat, a reáliskola tárgyait válaszszák. Ausztriában vagy Németországban mitsem koczkáztatnak,1 a midőn a fiatal nemzedék egy tekiu-’ télyes contingensét oly iskolákban ne-' vélik, a melyekben idejük jó részé- az ó-classikus nyelvek tanulására fort ditják. Magyarországon — tekintve azt, hogy ifjúságunk zöme, szine-java, elit-je a gymnasinmok részére biztosított privilégiumok által édesgetve, a gvmna- siumokba tódul, — már eddig is sóikat veszítettünk az által, hogy az a tenger idő, a mit a gymnasium az ó-classikus nyelvekre fordít, ifjúságunkra nézve nem minden tekintetben 1 volt gyümölcsöző. „latársáfásko r.11 (Elbeszélés.) I. A tavalyi tüzoltóbálból, mint rendesen, korán mentein haza ott hagyva a javában mulató társaságot. Már hiába, mindig úgy Szoktam ; mert — az igazat megvallva — én bálba nem saját kedvemért, mulatozás végett megyek, hanem csupán «muszáj»- bél. Mit is csináljak a bálban? Tánozolni? az igaz, legalább azt állítják barátaim, hogy kitűnő tánezos vagyok, de mi hasznom a tánczból ? ! A bálban, különösen a farsangi bálokban, melyeket a legények és leánykák többnyire az úgynevezett «komo- [ lyabb czélokból» látogatnak, vajmi keveset > ér a táncz mestersége, vagy akár művé- ? szete. Itt, ha az ember jól akar mulatni, imás, sokkal nehezebb művészettel lássa el imagát. A kifogástalan «lak, klak, frak,» a í hófehér kesztyű és nyakkendő, az arany- jóra és aranyláncz, sőt maga a táncz is rilyenkor csak mellékes dolog. Itt a követ- /Ikező két művészetet kell nagyon jól ér- iteni, először: a mamának lehetőleg kitü- íinően udvarolni, másodszor : ,a piczikének cminél több szépet mondani. Es én — Isten (bocsássa meg bűnömet ! — az előbbihez ép oly kevéssé értek, mint az utóbbihoz és valószínűleg ez az oka, hogy szép fekete hajam már őszülni kezd a nélkül, hogy szert tehettem volna valakire, ki az ősz szálakat — kiczibálná. Valahányszor tehát bálba megyek, csak azzal mulatok, ha látom mint mulatnak a többiek és ezek a többiek mindig jól mulatnak. És — ezzel dicsekedhetem — bármit láttam és hallottam ily bálok alkalmával, az irigység, vagy az utánzási vágy sohasem verhetett gyökeret fásult szivemben. A legnagyobb közönynyel néztem végig mint szorítja Sanyi barátom szőkéje piczi kezét, mint iparkodik tőle, ha látatlannak véli magát, csókot lopni. Sőt nem egyszer történt, ha tánezosnöm valamelyike megszorította kezemet, én a legalázatosabban bocsánatot kértem tőle, azt hívén, azért szorítja meg oly nagyon kezemet, mert ügyetlenségem által bizonyára legfájóbb részecskéjére — már mint tyúkszemére találtam hágni. És épen mert csak «muszáj»-ból tán- czoltam, ezt mindig kamatostul fizették vissza; a szép lánykák is csak «mxiszáj»- ból tánczoltak velem és hogy sokáig ter- hökre ne legyek — annyi udvariasság csak van bennem — iparkodtam szegénykéket ininélbamarább megszabadítani saját magamtól és rövid idővel éjfél után ott hagytam őket. így történt az emlitett tűzoltó- bálban is. Hazaérkezve lefeküdtem, de az álom kerülte szempilláimat. Ódamegyek könyvtáramhoz, kihúzok csak úgy találomra egy könyvet és kezdek olvasni. Az első lapon, hol felnyitottam, a következőket olvastam: «Ne fusson a társaságtól, de ne is helyezze minden boldogságát a társalkodás mulatságaiba. Éljen magának, de másoknak is. Oh tudom én, mily édesek a magánosság örömei. Ellensége volnék, ha ezektől, melyek oly kedvesek minden érző, minden szép szívnek, megfosztani akarnám. De oly igen elszoktatjuk az egyedülvaló- ságban a szivet, elkényeztetjük a társalkodás örömeit. Van még sok jó lélek, melyekkel az élet utján összeakadunk ; oh mily szép azokkal barátságosan kezetfogva keresztül vándorolni az életen... A magánosságban összeszorul a szív és megakara- tosodik. Eogadja el örömest társai liivo- gatását; örüljön, mig ideje van. Nézzen körül és bigj'je el, mindenütt talál olyanokat, kiknek látásán örülni fog. Keressen és föltalálja. Isten önnel ! Megharagszom kedvesem, ha szivét épen haza nem hozza!» Ezen sorok olvasása után mély gondolatokba merültem. Hiszen ezen szavakat intézték hozzám majdnem szóról-szóra barátaim, valahányszor azt mondottam nekik, hogy azért nem mulathatok istenigazában, mert nincs kivel, a mire ők azt felelték : «Keress és fel' ilálud ' «Mert az a szív — szokta volt mondani Jani barátom — olyan furcsa egy darab portéka, hogy még ! Hasonló a gyémánthoz, mely csak akkor éri el valódi becsét és csak akkor lesz királylyá valamennyi testvérei fölött, ha előbb csiszolják koAerülik, csak akkor nyerheti el legszebb tüzet, A szív is csak akkor kap tüzet, csak. akkor foghat lángot, ha elöld) idomítják, simitg.atják. Ke hagyd szivedet parlagon heverni ; csiszold, forgasd ide-oda és meglásd, idővel mily szép tüze leszen.» Ha ez csakugyan úgy volna ! ha csakugyan magám volnék oka, hogy sohase tudtam akadni oly lényre, kivel örömest elbeszélgettem, kit barátnőmnek mondhattam kit — szégyenleni a szót kimondani — kit szerethettem volna! Istenem, be szeretnék én is szeretni ! Eel akartam kelni, hogy visszamegyek a mulatók közé és megtanulok szeretni. Még egyszer kezembe veszem azt a kis könyvet s ekkor a következő sorok tűnnek szemeimbe : «Ha két szerető szív egymáshoz közelit és ismeretségük melegebb társalkodássá változik, ezer asszonyi ajak hirdeti, birál- gatja és. ócsárolja szivednek csendes indulatait ; ezer czirkáló szem füleskedik minden mozdulásod körül és irgalmatlanul bánnak veled ...» Úgy no ! hát meg is szólják a szerelmeseket, hát csakugyan bűn a szerelem?! Azért dugdosták hát össze fejüket azok az asszonyok, midőn látták, mily hevesen beszélget az a feketefürtü Apátfalvy János szomszédjuk szőke Miczikéjével ! Azért mondta hát az az öreg kasznárné midőn egy legyező alul, mely két fiatalt rejtett, valami ezuppanás-fére hang hallatszott — én bizony Isten, ma sem tudom még, miféle ezuppanás lehetett az — azért mondta hát, hogy : «már ez mégis pogányság, is- tentelenség!» Nem, én nem akarok vétkezni, én mint jámbor ember akarok meghalni, hát nem szabad szerelmeskednem, hát nem szabad bálba mennem. Eloltottam a gyertyát és beleburkolóztam a dunnába, hogy jót aludjam. El is aludtam, de álmom nagyon nyugtalan volt. Egyre csengett fülembe a zené, majd lágyan, majd szenvedélyesen. Majd a báli szűnóra tárult fel lelki szemeim előtt. Ott látta m a szép párokat vig