Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 83. szám
m iái vegyül eteknek, műveleteknek la- tin neveit tudják már a reáliskolából s ha nem is tudnák, megtanulhatnák az egyetemen. Egyáltalában igen furcsa követelésnek tartom, hogy valaki azon egynéhány idegen szó megértése végett évekig tanulmányozzon egy nyelvet. Soha senki sem kívánta a zenésztől, hogy évekig tanuljon olasz grammatikát,, és foglalkozzék olasz olvasmányokkal, hogy a művészetében használt eme kifejezéseket: andante, adagio, presto stb. megértse. Meg lévén szentül győződve arról, hogy a reálista megállja helyét latin nyelv nélkül is az egyetemen, valóban óhajtandó lett volna, hogy a reáliskolai abituriensnek érettségi bizonyítványa minden pótló vizsgálat nélkül utat nyisson előtte az egyetembe, — Ily engedmény állal jótékony verseny támadna a két középiskola között s meg volna adva az alkalom, hogy már a közel jövőben összehasonlításokat tehessünk a két középiskola, mint ál- ialános műveltséget nyújtó, a felsőbb tudományos képzésre előkészítő iskolák fölött. Ez idő szerint, a műegyetem két kitűnőségének egy enqueten tett nyilatkozata szerint csupán csak affelől vagyunk tisztában, hogy a műegyetemen a reáliskolákból kikerült növendékek összehasonlíthat,lanul fölötte állnak a gymnasiumi abiturien- seknek. A műegyetemi pályadijakat mind a reáliskolából került hallgatók nyerik el. Az egyetemről még nem rendelkezünk végérvényes Ítélet formálására elegendő tapasztalattal. Német orvosegyetemi tanárok bevallása szerint, azon orvosnövendékekkel, kik a reáliskolában nyerték kiképeztetésüket, sokkal jobban haladhatnak, mint azokkal, a kik gymnasiumot végeztek. Hogy ezen bizalmi nyilatkozatok daczára is a nagy közönség sympathiája még mindig inkább a gymnasiumok részén van, és nem oszlik meg, — mint kívánatos volna — egyenlő mértékben a gymnasium és reáliskola között, azt több oknak tulajdonítom. Az atya gym- nasiumba küldi fiát, a melyhez a legboldogabb idők: az ifjúkor édes emlékei kötik, a melyben maga is tanult, a melyet ismer, s a melyet ugyanazon okokból az intézők a törvényhozók is elhalmoztak minden képzelhető privilégiummá]. Jó könyvek. Magas irodalmi színvonalon álló jó k ön y veket ajánlunk irodalomkedvelő művelt közönségünk szives figyel méhrí. Ritkán van szerencsénk olyan szép alkalomra felhívni olvasóink figyelmét, mint a milyet a magy. tud. Akadémia k ö n y v k i a, dó- v á 1 1 a I a t a ígér, melynek ötödik cyk lusára (1887—1889) Trefort Agos on, mint az akadémiai könykiadó-bizoitság elnöke és Beöthy Zso’t, mint a bizottság előadója újólag felhívja a nemzet pártfogását. Ebben a nagybecsű könyvkiadó vállalatban oly eredeti és fordított munkákat bocsát közre, melyeknek megválasztásában irodalmunk legszembetűnőbb hiányainak betöltése és a művelt közönség szellemi szükségleteinek kielégítése a fő szempontok. A czél melyet e vállalat megalapítása alkalmával maga elé tűzött, nemzeti jelentőségű. Ami kulturális viszonyaink között feladatának ismeri a tudománynak nemcsak szakszerű mi vetését, hanem terjesztését is. Megfelelően ama folytonos és általános érdeklődésnek, melylyel a nemzet kiséri, munkásságának legalább egy részével minél közvetetlenebbűl s minél általánosabban törekszik összeköttetésbe jutni véli'. Nemcsak gyarapítani kívánja szellemi kincses házát, hanem a szónak igazi értelmében, nemzeti tulajdonná tenni azt. Az akadémia munkásságának ezt az oldalát főleg a könyvkiadó vállalat képviseli, melynek ezé íjául a tudományos ismeretek terjesztése s a tudományos előadás művészi és népszerű formájának kiképzése tűzetett. Keretébe a külföldi tudományos irodalmak jelesebb termékei, s a, tudományokat mai színvonalukon előadó eredeti magyar művek utaltattak. A vállalat eddigi sikeréből az Akadémia azt az örvendetes és biztató meggyőződést meríthette, hogy a nemzeti mivelődésünkre oly fontos vállalat a magyar közönségnél méltó fogékonyságra talált. Ebben a meggyőződésben indítja meg nj, immár ötödik cyklusát, s értesíti a közönséget programmjáról. Az említett általános szempontokon kívül, főleg a történelmi és irodalmi sorozatba fölveendő munkák kijelölésénél, a Könyvkiadó Bizottság tekintettel volt arra, hogy az eddig kiadott művekhez az újak, tárgyokra nézve, folytatva vagy k iegészi t ve csa tlak ózzanak. Az nj folyamnak ez irányelvek alapján összeállított tervrajza a következő : Első sorozat: T ö r t. énei e m. Sebest, y é n G y n 1 a : Austria története. (Ereded.) Első kötet. (Őskor, Római hódolIság, Népvándorlás, Karo- lingok, Babenbergek, Az első Habsburgok.) M a c-C a r t h y Justus: Anglia története korunkban. Fordítja Szász Béla. Harmadik kötet. Ranke Leopold : A római pápák, egyházuk és államuk a XVI. és XVII. században. Fordítja Lelir Albert. Második és harmadik kötet. R a t z e 1 F r i d r i k : Az ember és a föld. (Anthropo-geo- graphia.) Fordítja Siinonyi Jenő. Egy kötet. Sorol: Európa és a forradalom. Fordítja Szatmár György. Egy kötet. T hier r y A m a, d é : Elbeszélések a római történetből. Fordítja Öreg János. A következő két kötet: 1. Szent Jeromos : a keresztény társadalom nyugaton. Egy kötet. 2. Arany- szájú Szent János és Eudoxia császárné : a keresztény társadalom keleten Egy kötet. Második sorozat: I r o d a 1 o m. Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. (Eredeti.) Második kötet. A Kisfaludy Társaságnál jutalmat nyert pályamunka. Heinrich Gusztáv: A német irodalom története. (Eredeti.) Második és harmadik kötet. S i m o n y i Zsig- mond: A magyai nyelv eredete, története és jelen állapota. (Eredeti.) Egy kötet. Sainte-Beuve Károly Ágoston: Irodalmi és történelmi arczképek. Egy kötet. V i I 1 e m a i n F e r e íi c z : Pindar. (Az ó- és középkori lyrai költészet története.) Fordítja Csiky Gergely. Egy kötet. Harmadik sorozat: Jog- és államtudom á n v. Concha Győző: Újkori alkotmányok. (Eredeti.) Második és harmadik kötet M e d v e c z k y Frigyes: Társadalmi elméletek és eszmények. Történeti és kritikai adalékok. (Eredeti.) Egy kötet. Berryer Péter Antal: Váltogatott törvényszéki beszédei. Ismerteti és fordítja Tóth Lőrincz. Leró y-B eaul i e u: A collectivismus. (A socialis elméletek jelen állása.) Bevezeti Kautz Gyula. T a i n e H y p- polit Adolf: A jelenkori Francziaország alakulása. A Forradalom uj kötete. Az Akadémia gondoskodott róla, hogy az elsorolt munkáknak azon további köteteit, melyek már a múlt cykiusban jelentek meg, a vállalat uj aláírói azon a kedvezményes áron szerezhessék meg, melyen a múlt cyklus aláírói kapták. Az aláírás fel;ételei a következők: A könyvkiadó vállalat első sorozatából évenkint megjelent nyolezvan iv, a másodikból hatvan iv, a harmadikból ötven-hatvau iv, angol diszkötésben 20—30 ives kötetekben egy évfolyam ára négy, a második és harmadiké három-három forint. Ezenkívül az angol vászonkötésért kötetenkint 40 kr fizetendő. Egy-egy évfolyam aláírási ára előre bérmentve küldendő ily czim alatt : Hornyánszky Viktor akadémiai könyv- kereskedése Budapesten, az Akadémia épületében. Az aláírás egy sorozatra is olfogad- tatik, de három évre kötelező. Az Akadémia, midőn jelen vállalatára a hazai közönség figyelmét ismét felhívja, teljes bizalommal reméli, hogy az, a nemzeti mivelődés érdekében, méltánylással és pártolással fog találkozni. HÍREK. — Előkelő vendégek érkeztek ma reggel a primási palotába. A bajnai uradalom tulajdonosa, Metternich Richard herczeg, ugyanis mielőtt családjával az osztrák fővárosba menne, nejével herczeg Metternich Paula, szül. Sándor grófnővel, továbbá leányával Pascal iné herczegnővel és Bussier fran- czia gróffal, a herczegprimásnál óhajtott tisztelegni. A herczegprimás előkelő vendégei számára diszebédet rendez. Délután a herczegi család Bécsbe utazik. — Steiner Fülöp nagyváradi prae- latus kanonok, a Szent István-társulat alelnöke a prímás palotájába érkezett a pápai jubileum ügyében. — Zubcsek Mihály, a herezegpri- más főpénztárosa tegnap kitűnő egészségben, hosszasabb üdülés után hazaérkezett. — Györsziget hálája. Győrsziget községe kulturális és társadalmi intézetei között legkiválóbb a Simor János volt győri püspök által alapított kórház s a vele kapcsolatos kisdedóvó, gyertyatartó, rongyos nadrág, kefe, fésű, üres fénymázas skatulyák, pipafödelek, üvegdugók stb. stb. Ez volt a lomtár. Az érdekes ördögűző veremben szavalni kezdtem. Mugyó egy darabig csak türelemmel hallgatott, de mikor aztán elég volt a jóból, szó nélkül fölkelt és tarkón csípve, flegmatikus nyugalommal kérdé : — Hát mit adunk el ? Nekem persze torkomon rekedt a szó, de belátva a kérdés fontosságát, legyőzvén nagyratörö lelkem méltó felháborodását s egy haragos, gyilkoló pillantást vetve szívtelen megzavarómra, csak annyit mondtam neki : — Tanakodjunk ! Ezzel mindketten leültünk a kopott pamlagra. — Mindenekelőtt — kezdem a szót — első kérdés az, hogy mennyi pénz kell okvetlenül nekünk ; azután ha meg lesz állapítva a költségvetés, maradjon pro secun- dónak az, hogy honnan vegyük. — Jó lesz mindjárt a másodikon kezdenünk — vágott szavamba Mugyó. — Helyes. Te bejelentés nélkül adtál túl pepita nadrágodon, én hasonló alattomossággal sinkófáltam el a liszter kabátomat. Tehát ebben quittek vagyunk. Szepi- nek nincs egyebe a vigasztaló szónál, igy hát nem marad más hátra, mint requi- rálni . . . — Pupog ruhatárát ! — szólt Mugyó diadallal. — De mit mond éhez Pupog, ha megtudja ? — Jogilag tehet ugyan kifogást eljárásunk- ellen, — magyarázat Mugyó — de humánus szempontból kiindulva, részünkön van az igazság. Reményiem megértettél ? — Tökéletesen ! — Hozzá még már harmadnapja, hogy faképnél hagyott bennünket ! — Az ám, még a kapufélfától sem búcsúzott el. — Lásd ; pedig ha majd a lakbért fizetni kell, rajtunk veszik meg az ő részét is. — Igazad van Mugyó! — Nos ? — Forduljunk tehát teljes joggal Pupog ruhatárához. Alig hogy befejeztük tanácskozmányunkát,' belépett Szepi a házalóval. Soha jobbkor nem érkezhettek. Neki is estünk nyomban a rozzant almáriomnak és sebtiben válogatni kezdtük Pupog nem épen értéktelen ruháit. Mig mi a ruhákkal bíbelődünk, ismerkedjenek meg szives olvasóim Szépivei, szobánk harmadik lakójával. Szirup István, vagy a hogy mi szerettük nevezni : Szepi, hosszú, nyuláuk, ragyás arczú, vörös hajú, húsz éves liatal ember. A legénytollnak mindekkoráig még hire sincs az álián ; hanem azért arcza bizalom gerjesztő és szép metszésű, kék szemeinek nyílt, őszinte tekintete valóban megnyerő. Egész valóján az alázat s gyermekded jóság tükröződik vissza s épen e gvermekies jóságának köszönheti azon alárendelt helyzetet, melybe nagy szorgalma és becsületessége daczára, társai helyezték. Szepi sohasem tud neheztelni, neki sohasem jut eszébe a harag s szép szóért bárki is ki- i kapartathatja vele a gesztenyét a parázsból. Tanáraink őt tartották a legkülönbnek közülünk és mi hozzá folyamodtunk útbaigazításért, ha valamiben megakadtunk. Csakhogy azért még is ő volt elnyomatva úgy tanuló társai, mint lakótársai által, mert hát olyan csúnya veres haja volt. Uton-utfélen csúfolták, boszantották, lenézték. Igénye igen kevés volt; ezt privát tanítása által fedezé. Szinevesztett, fakó ruhájában eljárt évekig. A pipát nem bírta megszokni, a bort ki nem állhatta, kártya játékot pedig épen nem tudott, de annál nagyobb örömét lelte a jóízű deákcsinyek- ben. Most is vidáman felkaczagott, midőn meghallá, hogy Pupog barátuuk ruhatára fog elárverezhetni. Á tréfa igen megtetszett neki. — No Jakab, mit ád ezért a holmiért ? — kérdé Mugyó nekipirulva a munkától. — Thükhilethesen nincshen tlnibb kliérem? — Nincs, ha mondom — fakadt ki Mugyó felpattanva Jakab erre összeolvasta, kiforgatta, beforgatta, megtapogatta s jó szemügyre vette az eladandó ruhákat. — Nű ha nincshen thübb, ez kliérem onuyi, mhint shemmi. Ezír mier nicht gegéb’n shemmit, kheine vier Kreuzer. Nekhem csoládja von, mheg nócz jerek- lieim; ha adhok irthe edj furinth, csopa ojándékh és nem lesz nálo nekhem profith edj szilái djofa. — Szabja kurtábbra Jakab, nincs időnk. Meg ad érte nyolez forintot? — Ach Gott Jiszroel! liollja mogha órfhi 1 Ha mogha menne khereskhedni és én odnékh el ilyen ócskha rolnit az órfhi- nak, odna-e nyúcz fhorinth irthe ? Üth fhorinth mhegadokh, thübbet edj krojezárt se. Itt a pinz ! És Jakab kivette piszkos kabátja belső zsebéből szennyes bőrtárczáját és megnyá- lazva hüvelykujját, nagy hajlongások között kiolvasott annak rejtekéböl öt egyforintos bankót; de alig hogy az asztalra letette a pénzt s a rakásra hányt ruhákat egy csomóba kötötte, az ajtó nyikorogva fordult meg sarkai körül és szörnyű meglepetésünkre egy újdonatúj ruhába öltözött uracs lépett be rajta, kit meglátva egyszerre elkiáltók magunkat: — Az ördög hozott Pupog ! * * * Ha azt hinné valaki, hogy Pupog megneheztelt reánk garderóbja elkótyavetyéléséért, igen csalatkoznék. Még ö nevetett legjobban, midőn a történtekről tüzetesen értesítettük. Hja, könnyű annak nevetni, kinek úgy szolgál a szerencse, hogy olyan jó talizmán birtokába jut, mint minőnek birtokosa volt Pupog barátunk. Ugyan hol vette volna az a földhöz tapadt szegény gyerek, azt a sok uj ruhát ? Gyakran feltűnt nekünk Pupog öltözéke. Elég szerény kalap, lyukas czipő mellett mindig a legpompásabb kabát, nadrá g mellény fődé el jól megtermett alakját., De azért még sem bírtuk soha kicsikarni tőle, ez összhangzattan öltözködés titkát. Utoljára is abban hagytuk a dolgot, hogy elöbb-utóbb úgyis ki üti magát a szög a zsákból, tehát ne firtassuk tovább.
