Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 72. szám

hinthető, mint a prímásénak, a ki pe­dig hatalmas egyházmegyéjéből szereti a megyés püspököket kiválasztani. Örömmel konstatáljuk, hogy a kor­mány végre ismét egyetért a prímás­sal, mikor nj megyés püspökökről van szó. Meszlényi Gyula kanonok a prí­más egyik legkedvesebb embere, a ki­vel majd mindennap társaságban van. Szeitovszky prímás udvari papja volt, mikor komáromi plébános lett, a hol nemcsak a reformátusokkal, de a ka­tonai körökkel is olyan jó viszonyt tartott, mely őt Komárom legrokon­szenvesebb a pá t-pl ébá nosává avatta. Innen Simor János herczegprimás ő Eminencziája esztergomi szemináriumi rektorrá s főkáptalani kanonokká ne­vezte ki. Hatalmas termetű, erőteljes főpap, előkelő főúri modorral s ritka szeretetreméltósággal. Kiváló liazafisá- gáuak nem régiben azzal ad-a jelét, hogy az esztergomi szemináriumban uralkodó tót szellemű klerikus-kört föloszlatta s több hazafiatlan bujtogatót elbocsátott. Meszlényi Gyula most a főszékesegyház szertartó kanonokja, a ki a nagyobb istenitiszteletek élén, az egyházi diszmeneteket vezeti. Az esz­tergomi társadalom valóságosan ün­nepli, annyira szereti előkelő tulajdo­nai iért. A püspöki székre tisztán papi érdemek juttatják. Irodalommal nőm foglalkozik. Kossuth Lajos sógora, Meszlényi Gyula kanonok mint magyar hitszónok, a főegyházmegye legszelle­mesebb szónokai közé tartozik. Szóval meg vannak benne mindazok a kiváló­ságok, melyeket a prímás püspökjelölt­jében felsőbb helyen is előbb-uíóbb kellő méltánvlatban részesülnek. SZÍNHÁZI szemle. (36. Nézd meg az anyját.) Jobb darabot B á c s n é nem is választhatott volna, s hogy ez igaz, arról a szombat esti jelen volt kivá­lóan intelligens közönség mindegyikei tanúságot tehet. Rég nem láttam olyan elegáns, olyan kiválóan szép közönsé­get s rég nem láttam, hogy ez a kö­zönség olyan megelégedő; ten, olyan szívből tapsolt volna, mint a szombat esti. Es méltán, mert úgy a szereplők s közöttük első sorban Bácsné, mint jutalmazott, valamint a minden tekin­tetben összevágó előadás teljesen ki­elégíthet; ék a magasabb igényeket is. Bácsné Leontinet oly elegáns fel­fogással, oly kitűnő sikerrel, annyi könnyedséggel és otthoniassággal ala­kította, mert meglátszott rajta, hogy a művészi egyéniségéhez mért szerepkör­ben mozog, hogy az a zajos tüntetés és gyöngéd figyelem, mellyel a közön­ség kedves játékát mindvégig kisérte, a legméltóbb elismerés jele volt. Másod sorban Limámét kell kiemel­nünk, a ki a társulat igen tehetséges s haszna vehető tagja, s a kinek Ho­mok mé viszont egyike legjobb szere­peinek. Harmad sorban pedig Fehérvárat dicsérjük meg, a ki megjelenésével s játékával folytonos derültséget keltett. Bács Károly, Angyal IIus és Kovács Sándor, ugyancsak az est sikerét moz­dították elő. (.37. A betyár kendője ) Abonyi Lajos e népszínműve egyike a legjobb, legrégibb daraboknak s ha az alakoktól, eltekintünk s a kevés zenét mellőzzük, úgy talán inkább dráma, mint népszínmű. Sajnos, hogy igen kevés közönség nézte végig, kivéve a zsúfolt karzatot, a mely vasárnaponként elég szépen ki tesz magáért. Hogy a darab hősnője .Némethi) é volt, azt talán szükségtelen mondanunk. (38. Csók ) A n g y a 1 I 1 u s n a k, a társulat é tehetséges, szorgalmas és törekvő Hal­vájának jutalomjátékára, igen intelli­gens közönség gyűlt egybe s Dóezi Lajos e remek művét nagy figyelem­mel hallgatták végig ; az igaz, hogy olykori botlások s a némelyeknél is­métlődött gyenge szereptudás miatt a darab nyelvezetének rovására. Angyal Ilust a közönség igen szép csokrokkal s többször megújuló tap­sokkal tüntette ki, mint Maritta mind végig kedves és jó volt, de leghelye­sebb volt, midőn a királynak a csókot definiálja. Kovács Sándor Carló szerepében sok­kal jobb volt, mint egyébkor. Bácsné a térítési jelenésében excel Iá 11. Bacsón meglátszott, hogy nem volt disponálva. Fehérvárynál kiemelendő, hogy túl­zás nélkül alakított. Kovács Ilonáról nincs mondani valónk. A még hátralévő három előadásra ej helyütt is felhívjuk közönségünk figyel­mét és búcsúzó színészeink nevében kérjük a szives pártfogást. Akár merre fordul, akár merre tér is, Mintha visszhangozná még maga az ér is Piczá gyermeksirás csendül a fülébe... Azt hiszi jobb volna, hogyha nem is élne. Sűrű, sótét éj volt, nyugalomnak éje, Piczi gyermeksirás hallatszott az éjbe, Piczi gyermeksirás, de csak egy-két perezre A inig Kelemenné karjaira vette ; Azután kivitte, ott a nádas mellett, Ásott neki gödröt, szegény kicsi gyermek, — Csak alig egy röfnyi az a gödör s benne Mintha csak két élet volna eltemetve. Evek után évek, lassan jönnek-mernek, Emléke sincs mar a régi szerelemnek, A szép Kelemenné ö se már a régi, Nem tud ö már mást, csak virágait tépni. Virágos kertjében egy rózsatő sincs már, Mind elültetgette ott a piczi dombnál, Fakadó könnyével addig öntözgette, A mig egész rózsaerdő nyílt fölötte. Ez volt az ő útja, talán nem is birna Máshová elmenni, mint arrakis sírra, S addig-addig járt a virágos domb mellé, Mig egyszer nyugalmát maga is ott lelné. S azt tartja a monda, a sok rózsatőből, Kr.stály tiszta víznek cseppje gyöngyö­zött föl, És mivel kerülte azt a bujdosó vad, Elnevezte a nép : feneketlen tónak. Azóta a vidék olyan csendes, néma, Egy-egy faradt vándor pihen itt csak néha 8 álrnélkodva nézi, itt a nádas mellett, Az a kristály, mély tó vájjon honnan termett; És úgy elhallgatja, a mig elregéli, Az ott legeltető juhász ember néki, A mit a nádasok esténkint susognak, A tova szökellö, fecsegő haboknak. LÉVÁT SÁNDOR. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Feleség az ég s föld közt a határ. * Petőfi. Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszürve. Madách. * Valakit vagyonáért tisztelni — balgaság. Eötvös. * Ki legszebben hizeleg, az boldog. Petőfi. * Mily becse van oly hűségnek, melyet őrzeni kell ! Széchenyi. * Kit őrzeni szükség, nem érdemel Őrizetet. Kisfaludy K. * A gyermekkor után következik s belőle fejti ki magát a cselekvények időszaka : az ifjúság, keblében a tettekre törekedés lángja küzd és forr s viv önmagával. Nyugtalan óhajtások támadnak fel bővült képzeletei előtt. Érzeni kezdi ereje hatalmát; a őzéi, me'yet kivívnia kell, világosabb lön előtte. Korlátot és lehetetlenséget nem ismer, kezd A g y ü r ü. (Kultúrtörténeti csevegés.) Irta: ASCHENBRENNER JÓZSEF. (Vége.) A gyűrűvel, mint az eljegyzés jelével szintén'inár a rómaiaknál találkozunk; valószínű azonban, hogy e szokás-mód a keleti népeknél is dívott. Megjegy­zendő azonban, hogy a rómaiaknál csak a menyasszony kap gyűrűt saját vő­legényétől ; a gyiirűváltás már későbbi eredetű és különösen egyházi befolyás által lön általánosan elterjedt szokás­móddá. Ennek kimutatása, illetőleg a gyűrű használatának bebizonyítása mel­lett régi. hiteles bizonyítékok is tanús­kodnak. így a «Rigsmaí»-ban, egy régi felsőnémetországi dalban a paraszt fiá­tól és ugyanannak kedvesétől halljuk, hogy ők már gyűrűt is váltottak ; Sigurd (Siegfried) a Skalda után cserél gyűrűt BrűnhiIdával. A kézfogéval vagy az eljegyzéssel hasonló jelentéssel bir a, gyűrű egyházi személyeknél is sz. hiva­talukba való ünnepélyes beiktatáskor; a gyűrű i;t a lelki menyekzőt, a lélek eljegyzését, nászünnepét jelenti. Ez értelemben a zárdák, kolostorok lakói, a szerzetesek is gyűrűvel tisztelteinek meg. Gyűrű németül «Fingerring,» közép-felnémet nyelven «Vingerlin»-nek hangzik («er zoch ir ab der hende ein guldin vingerlin» — Nibelungen. 1. 629) későbbi időkben a gyűrű egyszerű karika alakkal bírt, vagy pedig spiral formára volt idomítva. A merovingek korában pedig a rómaiak pecsét­gyűrűjének formáját ölté fel. Azon ék­szerek és fényüzési drága csecsebecsék : fibulák, kapcsok, érmek, medaillonok s. a. t. között, melyeket nemrégiben, még a Vl-ik és VÍI-ik századból eredő sírboltokban felfedeztek, -— a kar- gyüriik és kösöntyűk a legváltozatosabb formában lépnek elénk. A germánoknál a gyűrű mellett való esküvési-mód is dívott. így ;iz «Atlakwida» czimű költe­ményben ITIler saját gyűrűjére eskü­szik. Nemes lémből készült gyűrűk viselése már a legrégibb népeknél is kedvelt szokás volt. Eliazar, Ábrahám szolgája, Rebeccának : Izsák jövendő hitvestársá­nak a kútnál «két siklust*) nyomó arany-gyűrűket, és tiz siklusnyi nehéz, *) Egy arany „siklust“ annyiba vehetni, iniflt a mi egy aranyunkat. és mert több érzelemmel, mint ésszel, több szerte áradozó,® mint czélra irányzott erővel. A különös, csodás, rendkívüli báj- erővel vonják magukhoz, szóval feltűnik a kalandok időszaka, a hőskor, melyet tettek jelölnek ki inkább, mint megállapodott Charakter. Harezok támadnak minden léptén és nyomán a lelkesült ifjúnak, a szellemek és csodák országa a maga egész varázs- fényében felnyílik, a gyermekálmak egy nagy, égy szép teljesülést érnek s zengi Calliope a fél istenek és hősök tetteit. Bajza. * Me ssze szállong a férfi lángesze, vilá­gokat ölel, múlton, jövendőn mereng tekin­tete ; de a jelenlét titkába csak asszony hat he ; amaz bátrán Ítél a külső életről, ez a szív érzeteit méri s gyöngéd keble első biztosa a serkenő, eget lehajoló szere­lemnek. Kisfaludy Ív. * Ne ítéljünk senki fölött, kit meg nem hallgatánk. Eötvös. * Asszonyi Ítélet csak a szebb asszony és hitetlen imádó iránt kemény ; az ifjak ellen mindig részrehajtó és tekervényes. Kisfaludy K. * A nemes büszkeség inkább rongyban jár s száraz kenyeret rág, mintsem azzal élne, a mi nem az Övé. Széchenyi. ugyanannyi karpereczcket» — nyújt át ; és nagyon ^jalósziníí, hogy a «ki­választott nép» leányai nem voltak az egvedüliek, a kik ez ékszerben kedv­telésüket lelték. A germánoknál utóbb a férfiak is viseltek arany kargyíirűket, máskép karkötőket vágyig karperecze- ket; a longobard mondában Adelcbis szintén említést tesz a hősök, valamint N.-Károly nagybecsű gyűrűiről. A ké­sőbbi fényes fejedelmi és herczegi udvartartás és az udvari élet befolyása folytán a kargyürűk (karpereczek) lassan kint megszűntek a férfiak éksze­reivé lenni ; ezentúl csak a női nemnek lett kizárólagos tulajdonává, mely ki­váltság, - minthogy az asszonyok minden oly tárgyhoz és dologhoz, melyek alkalmazása által testi bájaikat és szépségeiket fokozhatni, kitüntethetni vélik, erősen ragaszkodnak, — egészen napjainkig femitartá magát. A kargyürű még most is nagyon kedves ékszere a hölgy-világnak. A régi népeknél azon­ban a kargyürű és pcreczeknek még más értemén ve is volt. A nő ugyanis ta régi népeknél semmiféle jogot sem élvezett ; ő feltétlenül a férj akaratának volt alávetve a férj uralkodott és kor­látlan teljhatalmat gyakorolt neje fölött. Ebhői kifolyólag viselték a nők állan­dóan a karpereczet, evvel akarván mint­egy jelezni a férj fensőbb hatalma iránt való meghódoítságukat és alávetett helyzetüket. A foglyok, rabszolgák ke­zeire erős vasból készült kargyürűk tétettek, hogy már ez által is figyel­meztetve legyenek nz urukat megillető köteles tiszteletadásra, és személyének jogos beesbentartása. A régi népeknél tehát a kargyürű vagy a karperecz az alárendelt szolgai minőség jelvénye gyanánt szerepelt. Nagyon természetes, hogy e szokásmód a fogolyul ejtett katonák, szökevény rabszolgák kezére vert békék és bilincsek használatából I eredt, mely aziCán szelidebb értelem­ben az önkéntes megkódoltság jeleként továbbra is fenntarrá magát a karperecz alakjában. A gyűrűvel egyidőben a nyakláncz- hoz hasonló nyakgyürűk is alkalma­zásra találtak. Fakit,us «Germaui» czimű művében, mint sajátos, egészen külö­nös szokásmódot említi, hogy a germá­noknál: «a legbátrabbak is — úgy­mond vasgyürüt hordanak rablánca | módjára mindaddig, mig az valamelyik ellenség legyőzése következtében ünne­pélyesen fel nem oldatik.» A gyűrű a közmondásokban is szere­pel. A mondás: «Gyűrű és eladó leány együtt jár! «a gyűrűt világosan a kölJ csönös szerelem zálogának és jelének tünteti föl, még egy másik szólásmód «A feltört, kérges kéz több tisztesség; gel bir, mint a drága gyűrű !» — az: nagyon is kétséges sziliben állítja elénk; A gyűrű, minthogy alakjánál fogva seit; kezdettel, sem véggel nem bir, azérl* az symbolikus érleiemben az örökkés valóságot jelképezi. Ily ér elemben haszná l tátik a jegv-gyürű a házasulni}! dóknál, mely a kölcsönös mély szerqo tét állandóságáról, annak örökkévalói ságáról való ünnepélyes tanúbizonysági és Ígéret fejében adatik. A gizehi pergament. Van nekem egy franczia archeológus barátom, a ki már tiz év óta kószát; Egyiptomban és hieroglyphok fejtegető* sével foglalkozik. Ma kaptam tőle éppen levelet, moh ben legújabb fölfedezéséről értesít. A levél magyarra fordítva ig hangzik : «Kedves barátom ! A napokban Lophog-piramis omla dékai között kutatva, egy kőből ki faragott szekrényben pergamentől ta Iái tani.

Next

/
Thumbnails
Contents