Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 68. szám
Egy uj ember. (A „Budapesti Hirlap“-ból.) Zhorai Béla. Rendületlen hivő a szabadságnak és 48-as eszméknek ; halad a korral, csak egy tekintetben konzervatív : a bort t. i. annál jobban szereti, minél régibb termésű. Barátja az egyenlőségnek, de csak addig, a inig azt az elnöklete alatt álló «Keresztény fogyasztó szövetkezet» alapszabályai megengedik. Ápolja a testvériséget *. Budán egy kaszinóból kettőt csinált. De senkisem vádolhatja őt republikánus érzelmekkel, ámbár nagyon örül annak, ha négy királyt «vághat ki» egyszerre. Ha szóba áll veled, agyonbeszél ; ha dákót vesz kezébe, agyon nem üt ugyan vele, de lefőz, még mielőtt a magadét mozgásba hozhatnád ; az alagérban csak egy versenytársa van : a fia, a kiben az apának is, de a szép leányoknak is öröme telik. Legjobb barátja Lung, a városi tanácsos ; legkedvesebb itala a sashegyi bor (de néha a keserű vizet is meg- iszsza); legkedvesebb nótája: «Sir a kis lány a Balaton partján.» Jó vadász, de sohasem lő bakot. Kitűnő ügyvéd, de pénzért nem hazudik ; az igazságot nem tagadja; klienseit nem nyúzza; pőréit nem huzza. Baross miniszter az ő irodájában ügyvédbojtárkódot! ott tanulmányozta a közlekedésügyet, gyalog. Csak egy hibája van Zboráynak : szereti a perköltséget, de csak úgy, ha nem ő fizeti. Nem tudta ezt Kocsis uram, foglalkozására nézve a köbölkúti kerület pártonkiviili kortese, üres óráiban pedig hentesmester. Ez a derék diplomata, ki Köbölkuton nagyban csinálja a frankfurti kolbászt és az európai politikát, nagyon drága mesterember, már t. i. nem mint hentes, hanem mint kortes. A kerület volt képviselője, Hazay tehát kiadta neki az utat s mert Reviczky és Mórász som tudták jobban megbecsülni Kocsis uram elvhü szolgálatait : Köbölkút Bismarckja kénytelen volt más «Kundschaft» után nézni s megtudván, hogy Zboraynak szép háza vau a budai vároldalon, nyomban megkínálta őt a köbölkuti mandátummal. De számitásában keservesen csalódott, mert Zboray nem azért fiskális 23 esztendő óta, hogy ő fizesse a perköltséget. Bátran mellőzhette a Kocsis uram párt'ogását, mert a «Keresztény fogyasztó szövetkezet» négy műkedvelő kortest adott szeretett elnöke mellé s a hol Kobek a kormánypárti jelölt két akó bort itatott meg, ott ők nyomban négy dikcióval traktálták meg a választókat. A nép pedig meghallgatta a rossz beszédeket és megitta a Kobek borát s minthogy ez a beszédeknél is élvoz- hotlenebb volt, elkeseredésükben Zbo- rayra adták szavazataikat. Pedig jó kedvvel is éljenezhették volna uj képviselőjüket, mert benne higgadt gondolkozása, tetőtől talpig karakteres embert nyer a parlament. A képviselőház folyosójának csakhamar elkényoztzett kedvenczo lesz, mert senkisem tud annyit s oly naivitással csevegni, mint az örökifjú Zboray. Ha valami ellenvetésre nem tud ri- posztirozni, hallgat és mosolyog. Ebből azt következtetem, hogy ben a «házban» sokat fog hallgatni s még többet mosolyogni. A kulisszák mögül. (Sz. N. Demjén Mari.) Az operettevérii és Einum Rózsi természetű tűzről pattant menyecske az idei esztergomi színpad legkedvesebb jelenségeinek egyike, s igv föl kell vennünk a kulisszák mögül szerkesztett albumba. Született az alföldön, a hol a napsugár terem s a hol a népdal születik. Már bokorugrós korában is olyan gyönyörű nagy fekete szempárja és hangja volr, hogy széj) jövőt jósoltak neki a czigányasszonyok, a kik szentül meg voltak győződve, hogy a kis barna lány talán véletlenül az ő fajtájukból való. A színpadon azután el kezdet aratni d csőséget. Mikor már jócskán volt a raktárban, akkor egy komoly szerepet k'zdett tanulmányozni s feleségül ment 'Szép Németh Józsihoz. * * * Néhány esztendő múlva már csak s z é p Némethné Demjén Mari asszony volt. Abból a fajtából, a melyik se szalma özvegy, se valóságos özvegy. Az ura elment jobbra, a felesége balra. Es azóta úgy hívják a szinészkörökben, hogy Esz-es Némethné Bernjén Mari. Hanem az urát egész igazságszerint Esz-telennek. * * * •— Most — monda a fiatal emberhez, ki szobormereven állott a százados előtt — pattanjon fel a lóra, aztán siessünk a sínekhez. Még ma el kell hagynunk a határokat. Az ifjú ember gépiesen engedelmeskedett. — Elhiszi-e — kérdé hangtalanul — hogy Eugénia kért meg engem a gyilkosságra ?! — Elhiszem — monda a százados, de még az ördög által sem kellett volna magát igy ráeröszakoltatnia. — Előre! A két lovag rohant, rohant előre. Midőn a szegény festész elesett, az orvos ide-oda futkosott és egészen meg volt semmisülve. Ran ing meg akarta boszulni barátja halálát. De a gyilkos már elrohant, elmenekült. A fák sudarai már hosszú árnyékot vetettek a földre. Ott a harmatos pázsiton feküdt a szegény művész. Mellette álló Blesz lova híven urához közelitett s miután vérében látta lehajolt hozzá és szomorúan tekintő a merev vonásokra. Nos Raning, hát nem figyeled meg ezt a megható jelenetet ? «A művész hullája s a művész lova» — nem szivetrázó kép lenne-e ez ? A festész' arczán a kétségbeesés ütött mély vonásokat, összefonta karjait, ajka reszketett, azután egy tölgyfához dűlt és sirt, sirt, mint a gyerek. Estefelé egy megtört fiatal ember jött ki a kastélyból, a szegény egy nehéz nap keservei alatt öregült meg — ő a kastélyban elhalt barátja utolsó vázlatát adta át Eugéniának. Nagyot lélekzett midőn a szabadban volt. Szerette a szegényt! — mondá magában. — Még most is szereti őt! Diana szerette Aktaeont, midőn meggyilkolva feküdt lábai előtt. Oh a haragos istennő szerelme — elkésett. Az istenek bősz úja — a szerelem ? Különös ! Eugenia ébredj fel! Miért álmodozol annyit. A mit átéltél az mind igaz ! A mit átélünk, az a való. A boldogság gyakran fájdalmasan érint, de a fájdalom gyakran boldogan .. . voilá ! elvesztem az eszem, a szivem vérzik, átjárta egy (golyó, oh segítsetek rajtam, papa, mert belehalok . . . voilá! Altheim gróf nem fog unokákat ringatni ! A NŐKRŐL S A NŐKNEK. A ki hisz boldog, a ki nem hisz — okos. Kisfaludy K. * Hirt és dicsőséget vadászni, hiúság. A való nagyságnak épen nagy következése a dicsőség, mint a jámbor életnek a becsület, kereset nélkül jön mindegyik. Kölesei. * A szív nem rossz tanácsadó, de a képzelődés az. Kármán. Kinek van miből adnia, adhat; de nem! minden, ki adhat vagy ad érti az adási A csókon szerzett vőlegény egy drága kis hagyatékkal tette az elvált asszonyka életét örökre boldoggá. Ez az eleven j hagyaték egy fényes eszű kis gyerek lányka, a ki hivatva lesz valamikor a mama koszorúit örökölni. * * * Demjén Mari a vidék legérdekesebb népszínmű énekesnői közé tartozik. Üde; és erős hangjával ép úgy rendelkezik, mint tősgyökeres temperamentumával. Eredeti tehetség, a ki nem másol s a la nem juttatja eszünkbe Blaháné vagy Pálmai Ilka szép majmait. * * * Eleme a dal, akár a magyar, akár a franezin. Otthon van a népszínművekben épen olyan jól, mint az'operet- tekben. Sikkje szeretetreméltó természetesség s játéka csupa passzió. Igazi színész vér kérészi ül-kasul. Van benne egy kis szeszély, szeret néha-néha pattogni, de hát ez már a tűz és az asszony természete. A tüzes asszony pedig ebben a tűzről pattant szerepben is igen ügvesen alakit. * * sH Megállná a helyét a fővárosban is. Ezzel különben nem monduJk valami nagyot, mert Demjén Mari a népszínházban is Demjén Mari maradna, ha ugyan Éváék bebocsátanák saját külön paradicsomukba. így még a vidéké s a magyar vidék meg is becsüli mindenütt az őszép Németlinéjét s páratlan Demjén Mariját. GASTON. Piszkei album. (Jaucsi bácsi.) ! Elég csak ezt a nevét leírni és az egész megyében, de még a szomszéd megyékben is kitalálják, hogy kiről van szó. — Olyan hires ember? — Miről hires ? — Sportsinanu ? — Költő ? — Képviselő? — Micsoda ? — Mivel szerzett magának hírnevet ? j — Mivel? Erre még minden isme- j rose se tudna rögtön felelni; mert azzal vajmi ritkán szereznek az embe-1 rek hírnevet, érdemet a mai világban,; a mivel Jancsi bácsi; az emberségével. Ez se nem tudomány, se nem művészet, jegyezhetné meg valami bőszült, mesterségét; egyedül a nemesebb lelkek1 •titka lévén, kiknek, mikor és mikép kelljen adni. Aszalay. * A kaczér asszony hasonló a jól megra- \ kott asztalhoz. Ebéd előtt az ember égé- ! szén máskép néz reá, mint utána. Kisfaludy K. * A képzelem kölcsönkért holdsugár, mely mindenre bűvös, ábrándos fényt vet, de nem termékenyít soha, hacsak puszta kép- I zelem marad életismeret nélkül. Vadnai. * A tanulmány és önismeret elveri az ábrándokat és kigunyolja a képzelődés álmait. Vadnai. * Ha az ember kételkedik, mindenkor j higyje a jobbat. Kisfaludy K. 1 ' * * Ki az emberek körében megelégedést nem talál, boldogtalanná tesz mindenkit, kivel társaságba lép; az asszony, ki szeretve simul szivéhez, a gyermek, ki térdéhez ragaszkodik, a barát, ki jobbját szorítja, mind rossz kedvének áldozatai. Eötvös. * A költészet nem ellentéte az életnek, hanem az élet zománcza, vagy maga a megnemesitett élet. Vadnai. * ’ Egy szívben, mely szeretni tud, a költő 1 többet talál, mint a világ egész politikájában. Eötvös. nagyravágyó ; do annak ugyancsak az szeretném felelni, hogy igenis ez ; legnagyobb tudomány ! Embernek lenni, szeretotremélt embernek lenni, változatlanul becsük tesnek, megingathatatlanul igaznak, minden körülmények között őszintének, ilyennek lenni hetven éven át és tovább, ehhez sok tudomány kell, Hogy kibéczézze azt a paragrafust az élet törvényeiből, mely megfelel neki, mint hazaimnak, nemesnek s mint embernek. Es Jancsi bácsi méltán példány képe lehetne úgy az ő gentry társainak, mint minden embernek, kezdve az utolsó szegény embertől, föl a koronás főkig. A ki a boldogságát keresi, kérdezzo meg Jancsi bácsit. A ki elégedetlen, kérje meg Jancsi bácsit, ő meg fogja mutatni, hogy hogyan lehet az ember megelégedett. A ki az egészségét félti, kérjen receptet Jancsi bácsitól ; ha azt követi, patikaszer nélkül vígan, jó egészségben megéri a hetven éveket. Ki remélné, hogy hetven éves korában is olyan fürge legyen, mint ez a jó bácsi. Sokat pihent, kényelmesen élt ? Épen nem ! Mindig dolgozott, de soha sem fáradt el. Most is ott látni őt a kora hajnali órákban hegyen-völgyön át sietni, (pedig Piszkén ugyancsak van hegy, völgy) munkásai után szőlőbe, rétre, szántóföldre. Ott is csak addig pihen, inig áll, akkor is kezében egy rövid balta és vagy szőlőkarót igazit a földbe, vagy vakandturást rúg szét. Mindig tesz, vesz. Napszámosai nem mint tekintetes urukat várják, hanem mint jóakarójukat, pártfogójukat, ki mint réges régi nemes család ivadéka, nem volt sohasem gőgös, ki mint földes- uruk atyja volt a jobbágynak és most is a nép érdekeinek leglelkesebb védője! Megszólítják ezt a jó tekintetes urat nton-utféleu és a kinek van kérni valója, oly bizalmasan beszél veié, mint ha testvére, atyja volna. Hányszor szólítja meg az egyik egy pár krajezárért mert nincs kenyere, majd leszolgálja; a másik temetésre, betegségre kér előleget, hiszen majd leszolgálja ! . . . No ugy-e bár nagy bolond ez a Jancsi bácsi, hogy úgy hisz a parasztnak. Tudom megcsalják ? Jancsi bácsit sohase. 0 nem csalódott az emberekben soha, mert ő sem csalt meg soha senkit! Hűségesen eljönnek az előlegesen fizetett napszámosai, leszolgálják a kapott pénzt és ha baja van, megint csak elmennek a tekintetes ur után, mert ki segítene rajtuk, ha ő nem ? Es a milyen a néphez Jancsi bácsi, olyan családjához, rokonaihoz, ismerőseihez : szives, barátságos. Barátsága olyan, mint a bora, felvidító, búfelejtő. Bora, olyan, mint az arany, de a szive is olyan, Ezt is, azt is osztogatja boldog, boldogtalannak. Kedélye is olyan, mint a bora : tiszta — nem 'okoz az fejfájást senkinek ! ... És maga is olyan, mint a bora : minél tovább ismered, annál jobban szereted ! Ezekről hires a Jancsi bácsi. Az ő tudománya az élet bölcsészote és az ő művészete, hogy a legremekebb emlékeket alkotja meg magának az embo- rek^ szivében. Es az ő életbölcsészetének mi a titka? Nem egyéb, mint a munkakedv, szerénység, józanság. Ha Jancsi bácsit ezekben a gentry követte volna, vagy még mosi is követné, nem loeno szükségünk an ti szem it izmus ra. Az ilyen embernek van öröme az életben': örül szorgalma gyümölcsének, van megelégedettsége, mert szerénysége nem engedi őt bajba sülyedni és mind ezt józanságának köszönheti, moly foly Ion számol a körülményekkel és őrt áll. így él Jancsi bácsi bú, baj és gond nélkül, jó egészségben, kinek hi
